Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-25 / 20. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. január 25., szerda Hatvani példa Pályakezdő szakmunkások Az a bizonyos nagybetűs ÉLET. Mennyit hallhat­tunk, s hallhatják ma is a diákok, tanáraiktól, szüle­iktől emlegetni. Borsódzott a hátunk a „majd megtud­játok” kezdetű mondatokra. Aztán, amikor belecsep­pentünk, s némileg egyedül maradtunk a problémák­kal, úgy elkezdtek záporozni azok a bizonyos pofonok, mintha egy ökölvívó-mérkőzésen nem azonos súly­csoportú ellenféllel mérkőztünk volna. A többség per­sze talpra állt, még mielőtt nyolcat számoltak, s a tö­rülközőt is csak nagyon kevesen dobták be. Hogyan is indul az a bizonyos nagybetűs ÉLET? Ennek jár­tunk utána a hatvani Damjanich Szakmunkásképző Intézetben. Az értékelő-tervező taggyűlések elé Jót, S jól? — A mi iskolánkban 18 szakmában 1077 tanulót ké­pezünk — mondta Ambrus Sándor igazgató. — Mint­egy negyven százalékuk a különböző munkahelyeken létesített tanműhelyekben szerzi meg a gyakorlati is­meretek alapjait. S ezt azért emelem ki mindjárt az elején, mert már ott érzi a gyerek, hogy szükség van a munkájára. Olyan felada­tokat kapnak ugyanis kez­dettől fogva, amit a gyár, az üzem valamilyen formá­ban hasznosíthat. Azoknak, akiknek a munkadarabját felhasználják a termelésben is, tekintélyre tesznek szert. A többiek előtt is ez lesz a cél. Ezzel önbizalmat sze­reznek. — Hogyan tudnak kap­csolatot tartani a munka­helyekkel? — Arra törekszünk, hogy érdekeltté tegyük az üze­meket, vállalatokat a kép­zésben. Nyilván ez nem anyagi érdekeltség. Több­ször hangsúlyozzuk, hogy a végző tanulóinknak olyan általános, és szakmai mű­veltséget kell szerezniük, amelynek birtokában, már mint szakmunkások, a kez­dettől fogva egyenrangú partnerek lehetnek. Minden munkahelynek van egy cél­ja: a továbblépés. Ennek a célnak kell megnyerni a fi­atalt. Ezt pedig úgv tesz- szük. hogy a szórványokta­tóink minden egyes gyerek­ről jellemzést visznek az üzemekbe, a szokásos tan­tervi előírások mellett. Az iskola rendszeresen össze­hívja a munkahelyek párt-, KISZ-, szakszervezeti veze­tőket. Ilyenkor elmondjuk, hogy mit kérünk az erköl­csi, szakmai nevelés terén. S azt is, hogy szívesen vesszük, ha meghívnak ben­nünket azokra a taggyűlé­sekre, melyeken a tanuló- képzés a napirend. így nemcsak a személyzeti — oktatási osztály foglalkozik a gyerekekkel, hanem a szervezetek is. — A zökkenőmentes munkahelyi beilleszkedé­sért mit tud termi az isko­la? — A tanulóidő három éve során biztosítjuk, hogy több munkahellyel megismer­kedhessenek a gyerekek. Hadd lássák, ismerkedjenek a különböző üzemek, gyá­rak, műhelyek légkörével, munkájával. Ahol igazán jól érzi magát ott marad, ott dolgozik. — Az a gyakorlat, hogy miután a tanulók megkap­ták a szakmunkás-bizonyít­ványt, még úgy ahogy az üzemi visszajelzések alap­ján az iskola is figyelemmel kiséri sorsukat, aztán eltűn­nek szem elől. Ki-ki a ma­ga boldogulásán fárado­zik. .. — Rájöttünk, hogy nem­csak a három év jelenti az eredményt, vagy az ered­ménytelenséget. Nemcsak az üzemi visszajelzések alapján tájékozódunk. Adunk egy nyomtatványt minden végzős hallgatónak. Ezen visszajeleznek: ho­gyan érzik magukat, meny­nyi az órabérük, milyen az időbeosztásuk, új környeze­tükben segítik-e továbbta­nulási szándékukat, milyen brigádba kerültek. A saját munkánk mérésénél is töb­bet ér, mint bármelyik el­lenőrzés. A volt tanulóink mondanak ítéletet. Méghoz­zá bizalommal. Sokkal bi­zalmasabbak, mint amikor ide jártak. S még egy nagy eredmény: tanulóink egy­harmada érettségizik a szakmunkások szakközép- iskolájában. Ezt az okta­tást is mi végezzük. Ugyan­abban az épületben, ugyan­azok a tanárok. Ez is nagy előnynek számít. — Azok a szakmunkások, akik tanulóidejükben ki­tűntek mozgalmi munkáik­kal, miért vesznek el a mozgalom, a KISZ számá­ra? — Ennek a legtöbbször az az oka, hogy a munkahe­lyen nem tudnak erről. A fiatal pedig még nem elég rátermett, nincs kellő ön­bizalma, hogy ő szorgal­mazza : ezen a téren is vegyék figyelembe. Külön figyelemmel kísérjük azo­kat, akik az iskolában jó mozgalmi munkát végeztek. A KISZ-szervezeteknek kü­lön értesítést, jellemzést küldünk róluk, munkájuk­ról. Így ezen a téren is töretlen a fejlődésük. Kö­zülük sokan ma már üzemi, alapszervezeti KISZ-, vagy párttitkárok, szakszerveze- zeti funkcionáriusok. ★ A hatvani Lenin Terme­lőszövetkezet gépijavító bá­zisán találkoztunk Dobos Lajos harmadéves gépsze­relő tanulóval. — A szakmától eddig azt kaptam, amit vártam. Jól érzem magam a tanműhely­ben — mondta —, kár hogy lassan vége ennek az időszaknak. Egy kicsit félek a váltástól. Attól, hogy ön­állóan kell dolgoznom, dön­„Egy kicsit félek Itthagyni a tanműhelyt... ” tenem. Igaz énár most is szerelőként dolgozunk. Ugyanazokkal a gépekkel, csak még egyelőre felügye­let alatt. Az idősebbektől megtudtam, hogy a beta­nítási időszakban különösen jól lehet keresni. Még nem tudom, hogy itt maradok-e, vagy a lakóhelyemhez kö­zelebb lévő Zagyvaszántón folytatom tovább. Már an­nál is inkább kiváncsi let­tem egy új munkahely iránt, mert nemrég 10 na­pig Egerben dolgoztunk, er­dőgazdasági gépeket javí­tottunk. Érdekesnek talál­tam, valószínű azért, mert új volt számomra, minden­esetre sokat tanulhattunk belőle. Luklider Mária már szak­munkás: cipőfelsőrész-ké­szítő. A Duna Cipőgyár hatvani gyárában dolgozik. Ott. ahol tavaly még szak­munkástanuló volt. — Egészen más szakmun­kásnak lenni. Míg tanuló voltam, talán könnyebb fel­adatokat bíztak rám. Most érzem csak, mit jelentett a felkészítés. Ügy gondolom, ez sikerrel járt. (Meglátszik a fizetésemen is. Teljesít­ményben dolgozunk. Sem­mi más nem számít csak a teljesítmény, öreg, fiatal nem érdekes: mit és meny­nyit gyártott az a mérvadó. Az elmúlt hónapban négy­ezerötszáz forintot keres­tem. A volt oktatómhoz gyakran visszamegyek, van mit megköszönnöm neki... Kis Szabó Ervin Jót, s jól tettünk-e a kö­zösségért, önmagunk gazda­gításáért. Ez az egyik leg­aktuálisabb kérdések közé tartozik manapság, azokban a KISZ-szervezetekben, me­lyeknek tagjai dolgozók. Ez idő tájt kerül sor ugyanis az értékelő-tervező gyűlé­sekre. Természetesen azok vá­laszthatnak helyes módszert, akik a szervezet valamennyi tagjának véleményét fon­tosnak tartják a végzett munka minősítéséhez. Szük­séges feltétele ez a színvo­nalas beszámolónak, de sem­miképpen sem elégséges. Mert nemcsak leltárt kell készíteni az előző évről, de a célkitűzések tapasztalatait, tanulságait is érdemes ele­mezni. Célszerű átgondolni, miként fejlődött a közösség és ehhez mennyire járultak hozzá személyesen, — ké­pességeiknek megfelelően — a fiatalok. Ugyanis két fontos dolog miatt is eltérőek a tavalyi évhez képest az idei „tava­szi események”. Egyrészt új típusú választási rendszert alkalmazhatnak a szerveze­tek — mindenekelőtt ezt a demokratizmus erősítése ér. dekében ajánljuk. Másrészt a KISZ X. kongresszusa óta végzett tevékenységet ez­úttal megyei küldöttgyű­lésen elemezzük. A tervezéskor mindennek- előtt a fiatalok igényeiből kell kiindulni. Hasznos se­gítséget adhatnak a prog­ramalkotáshoz a KISZ KB különböző határozatai, a Az agrár felsőoktatási in­tézmények felvételi előké­szítő bizottsága felvételt hir­det a következő tanévre szakmunkásokat előkészítő tanfolyamra. Előzetesen le­vélben február 28-ig lehet jelentkezni, mindazoknak, akik a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban, erdészeti, fagazdasági üzemekben, me­zőgépvállalatoknál, szak- szövetkezetekben dolgoznak. A képzési idő tíz hónap, eb. KISZ-bizottságok útmuta. tásai, nem is beszélve a pártszervezetektől kapott feladatokról. A KISZ veze­tőségeknek célszerű végig gondolni azt is, miként mozgósíthatnának az eddi­gieknél jobban a minőségi munka érdekében, hogyan ösztönözhetnék a fiatalokat arra, termeljenek többet, s hatékonyabban. Nem sza­bad megfeledkezni persze arról sem, hogy a „fiúk, lá­nyok” legégetőbb gondjait, problémáit feltárják és meg. felelő érvekkel, érvényesít­sék érdekeiket. Gyakran merül föl az a szervezési kérdés, hogy egy, vagy két taggyűlésen tör­ténjen-e az értékelés és a tervezés. Nos, ahogy az adott közösség számára hasznosabb... Találkozhatunk azzal a problémával is, milyen lét­számú alapszervezet esetén éljenek a decentralizálás le­hetőségeivel. Ennek eldön­téséhez nem szabad csupán a létszámból kiindulni, cél­szerű figyelembe venni az irányító pártszervezet fel­építését, a gazdasági egység struktúráját, a műszakbe­osztást is. Szem előtt kell tartani azt is, hányán van­nak olyan KISZ-tagok, akik alkalmasak a vezetésre, ké­pesek a közösséget megmoz­gatni. Mindez persze, nem recept, csupán néhány fogódzó az elkövetkező KlSZ-taggyűlé. sekhez... Gazsó László, a KISZ megyei titkára bői 28 hét bentlakásos ok­tatás. A tanfolyam elvégzése után a hallgatók bármelyik agrár felsőoktatási intéz­ményben felvételi vizsgát tehetnek, s ha ez sikerül diplomát szerezhetnek. összeállította: Németi Zsuzsa Tanfolyam szakmunkásoknak Őrjárat a fiatalokért Csendes este - játékautomatákkal Eldorádó — gyermekeknek Az időzítés jobb már nem is lehetne. A rádió esti magazinja egyik tudósításá­ban a gyermek- és ifjúságvédelem fejlesz­tésének irányelveiről esik szó. S amíg Pé­csett az ország különböző helységeiből de­legált pedagógusok, jogászok, pszichológu­sok folytajták elméleti vitájukat, addig Egerben a rendőrség, valamint a közép­iskolák szakemberei a gyakorlatban vég­zik felelősségteljes munkájukat. Elgondolkodtató adat teszi igazán idő­szerűvé az év eleji őrjáratot — hallhat­juk az akció irányítójától, dr. Kárpáti Csaba r. őrnagytól, az Egri Városi Rend­őrkapitányság bűnügyi osztályának vezető­jétől — az elmúlt esztendőben a megye- székhelyen majdnem háromszorosára nőtt azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyeket gyermekek, vagy fiatalkorúak kővettek eL.. A játékterem elnevezése inkább csak a tulajdonos leleménye. Merthogy a he­lyiség nemigen hasonlít az arany és a gazdagság mese­beli országához. A lövedék­becsapódás hangját utánzó torpedók, a csilingelő flip­perek szorgalmasan nyelik az ötforintosokat. Éppenség­gel lehet is, hiszen szép számmal akad játékra kész emberke. — Ide szinte csak gyere­kek járnak — büszkélkedik az üzletvezető férje, miköz­ben a békeretezett engedélyt tisztogatja gondosan. — Ha véget ért a napközi, haza­felé menet szívesen térnek be hozzánk. Mindez persze, ha délután történik, nem tilos, legfel­jebb az lehet az érdekes, hogy honnan rá a pénz. — Én például ma ötven forinttal jöttem — közli a 12 év körüli szeplős, szöszi fiú, szemét egy pillanatra sem véve le a képernyőről. Egyszerű a dolog, jól kell tanulni! _ ?? — Én ugyanis ötösre ötöst, négyesre négyest kapok apuéktói. Barátja szemében irigység csillan fel. Neki a reggelire adott pénzt kell megspórol­nia, ha végig kíván menni legalább egy körön. Ügy látszik, a játékszenvedély az éhségérzetnél is nagyobb. Az eldorádó doyenje, az alig 16 esztendős pattanásos ar­cú srác, már „megdolgozik” érte: ő otthon az ügyeletes üvegvisszaváltó. Persze, hogy azok a forintok — mo­solyog hamiskásan — auto­maták gyomrába csúsznak le, arról nem feltétlenül mu­száj tudniuk a szülőknek. — Azt viszont már igen — mondja határozottan el­lenőrző csoportunk vezető­je, Ancsán András r. száza­dos —, hogy gyermekeik hol vannak, meddig tartózkod­hatnak a nyilvános szórako­zó helyeken. Nincs apelláta: a kicsik­nek ilyenkor már odahaza a helyük a vacsoraasztalnál, vagy .— akinek szükséges a lecke fölött... Bárba nem mehetnek Pöttömnyi lurkók töltik meg este 6-kor a Kallóma­lom utcai aprócska „játék- barlangot” is. A tízen aluli kisfiú profi módjára biliege. ti a gombokat, s oktat ki az űrvadászat rejtelmeiből, öcsikéje — nemrég érkez­vén — nagy komolyan hall­gatja az előadást, majd fe­jével az őrjáratozók felé bök: — Most leigazolnak ben­nünket? — Hagyd el, engem már leigazoltak! — hangzik a könnyed felelet, de már sze. delőzködnek is. A következő állomás Fel­német, a Kovács Jakab úti italbolt. A hirtelenszőke he. tedik osztályos srác nyom­ban elpityeredik, amikor a neve bekerül a jegyzettömb­be. Kétségbeesetten állítja, ő a papájával jött, aki azonban átugrott egy pohár- kára az utca végén lévő presszóba. Szemrehányással persze, inkább az apukát kellene illetnie ... A Széchenyi utca 72. szám alatti maszek játékte­remben is nagy a nyüzsgés. Az egyik „bombázót” szak­munkásképzősök, szilágyi gimnazisták állták körül. — Gyakran megfordultok itt? — kérdezzük, a válasz természetesen nemleges. Sokkal bizonytalanabb vi­szont arra a kérdésre, szán­nak-e időt olvasásra, zene- hallgatásra, sportolásra... A Gárdonyi Gimnázium tanára is ismerős arcot fe­dez fel. — Ismered az új háziren­det? — kérdi az idén érett­ségiző tanulótól. — Hiszen mindannyiotoknak felolvas­ták, hogy ezt a helyet nem látogathatjátok! — Tudomásul vettük — hangzik a kissé nyegle fele­let. A legjobb tanács, amit a névfelíráson túl kaphat: sürgősen menjen haza. A Széchenyi utcai Drink bár pultusnője tettetett mór. cossággal igyekszik leplezni zavarát. Érthető: a bejárat melletti kis szobában, az automaták birodalmában a legidősebb vendég is 1967- ben született. De társai semmiképpen sem lépték át a gyermekkor határát. Az is hamar kiderül, hogy en­gedély sincs a gépek üze­meltetésére. amelyek közül egyébként három — mint nyerő — már csak a felnőt­tek játékszere lehet. Igaz, jól látható a tábla, hogy azokon csak 18 éven felü­liek játszhatnak, de a ren­delkezések mást is kötele­zően előírnak. Ancsán András már idézi is a belke­reskedelmi miniszter rende­letét: — Azok, akik nem töltöt­ték be a 16. életévüket, bár­ban, éjszakai szórakozóhe­lyeken nem tartózkodhat­nak! Erről viszont egyetlen ki­írás sem található. S mert többször figyelmeztették már az üzletet, a dolog vé­ge feljelentés lesz. Közben a teremben az 1-es számú Általános Iskola tízéves ta­nulója még eldicsekszik: a néni rakta neki a pénzt az automatába ... Szökésben Papónál Este 8 felé jár az idő, amikor rádión érkezik az újabb hír: gyermekvárosból szökött fiút találtak meg Sírokban. Kisvártatva már az egri kapitányságon be­szélgethetünk a' 17 éves Cz. Gézával, aki ijedten forgat­ja szemeit a nagy sürgés­forgás láttán. — December 15-én jöt­tünk el négyen az intézet­ből — meséli. — Az egyik szünetben mondták a bará­taim, itt a kedvező alkalom, és hát... nem mentünk be csengetéskor az órára ... Nekem ez volt az első szö­késem. — Hová mentél? — Hát, a Papóhoz ..., aki a nagyapám. — S a családod? — Hatan vagyunk testvé­rek ... De anyámék nem éltek jól egymással. Apám gyakran ivott, egyszer még a házunkat is eladta, két­ezer forintért. Ezért kerül­tünk — mi a négy kisebb — az intézetbe. — Nem jó az intézetben? Konokul hallgat, leszegi a fejét. — Édesanyáddal milyen gyakran találkoztok? — Egyszer egy hónapban legalább, hiszen itt dolgo­zik Egerben ... A legkiseb­bet időnként ki is viszi... Az emlékek megríkatják, ezért hagyjuk, hadd elmél­kedjen magában. ★ Megérkeznek a többi cso­port tagjai is, vége a mai őrjáratnak. Örömmel álla­pítják meg, viszonylag csendes este volt a mai, s érthető az óhajuk is: csak rosszabb ne legyen ... Szalay Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents