Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-24 / 19. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. január 24., kedd Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Jónás Dezső: Ludovit Gresso Jónás Dezső egy napja A hajdanvolt kazánfűtő, a most otthon kellően meg nem értett nyugdíjas, hóna alá csapja az újságpapírba csomagolt, s az otthonról el_ csórt régi stil-szódásüveget, hogy pénzzé, azazhogy itallá tegye. Valójában nem is az ital kell az öregúmak, hanem inkább az, hogy emberek között legyen, hogy valaki legyen, hogy számoljanak vele és számítsanak rá, hogy egyáltalán e furcsa és végül is befuccsolt pénzkereső körút során történjék valami végre. Valami más. Valami olyan, amily kizökkenti a nyugdíjas kor otthoni monotóniájából. Valami olyan, ami új erőt, gondolkodni, töprengeni valót ad. Valami olyan történjék, ami az egykori munkás mindennapok szürkeségére visszatekintve, mint hajdanvolt nagy kalandként fénylik fel. Mert a múlt mindent megszépít. De az a jelen ... ! Divat most manapság so- .kat szónokolni, beszélni, írni a magányos öregekről, s az öregség magányáról. Arról, hogy a nyugdíjasok élet- körülményei még akkor is szerényebbek és szegényebbek gyakran, ha egyébként tisztes pénzzel vonult a megérdemelt nyugalomba bárki is. És, ha nem tisztes, de nagyonis szerény ez a nyugdíj? És, ha rideg, nemtörődöm a környezet, és ha a nyugdíjas az aranykort élve ugyan, nem óhajt nyugalmas életet? Gara János írta, Horváth Tibor rendezte a Jónás Dezső nyugdíjas fűtő egy napjáról szóló Aranykor című tévéfilmet. Ez a bensőséges hangvételű, humorral, kedéllyel, finom lírával, megértő mosollyal készített film szerencsére nem akart hozzászólás lenni az öregek, a nyugdíjasok helyzetéről folyó hazai vitához. Csupán (?) egyetlen nap történetek nélküli történetét igyekeznek elmondani az alkotók, kellő tempójú rendezéssel, finom, de óvatos szatírát is rajzolva, Jónás Dezső szemüvegén keresztül láttatva a köröttünk való világot. Hogy milyen ez a világ,, hogy milyen benne egy rendíthetetlenül optimista, a tespedt nyugalmat nem bíró, az élet szépségei iránt változatlanul vonzódó nyugdíjas élete? — erről szólt szépen, hatásvadászattól mentesen, öregkori derűt és keserűséget is felsorakoztató: képekben az Aranykor. Hogy sokáig emlékezetes marad emberségével, csendes lírájával, ízléses vaskos- ságával ez a film, abban oroszlánrésze van a főszerepet megejtő egyszerűséggel, belső humorral, különleges eszközök nélkül alakító szlovák színésznek, Ludovit Gressonak. Nagyszerű színészt ismertünk meg benne, hogy mire megismerjük, már el is temessük, — hiszen a forgatás után rövidesen meghalt. Ez a filmje nem volt méltatlan búcsú a közönségtől, a művészettől és az élettől. Gyurkó Géza Tanulságos kisfilmek Sokat és joggal bosszankodunk amiatt, hogy kevés az épkézláb, a szórakoztató,, a hétköznapjaink ezerarcú- ságát, gondjait és örömeit egyaránt tükröző tévéjáték. Ráadásul az is igaz, hogy az ilyen szándékú alkotások zöme szürke, jellegtelen, vonatatott cselekményű, s nélkülözi a valóság semmi mással nem pótolható ízeit. Rendszeres csalódottságunkat csak hatványozzák a minden áron való művészkedésre utaló mozzanatok. Szerencsére sokkal biztatóbb az összkép a rövidfilmeknél, illetve az e körbe sorolható műfajoknál. Itt nem hiánycikk a szellemesség, a tömörség, az ötlet- gazdagság, a vérbeli igényesség. Az elmúlt héten ismét meggyőződhettünk minderről. Csütörtökön a Híradó és Dokumentumfilm Stúdió sokrétű tevékenységébe pillanthattunk be. A Csitios utca arra figyelmeztetett, hogy a gombamódra növekvő betonkolosszusok világában jövőre érdemes értékek sikkadnak el, s fájóan csorbulnak az emberi kapcsolatok. A Kwai folyó titka múltbéli tájékozottságunkat szélesítette, méghozzá minden didaktikus mozzanat mellőzésével. A Volt egyszer egy MADISZ az 1945 után létrejött ifjúsági szövetség hangulatát villantotta fel, újat mondva nemcsak a hajdani fiataloknak, az egykori résztvevőknek, hanem a ma tizen- és huszonéveseinek is. Mindez azért sikerülhetett, mert a rendezők okosan gazdálkodtak a rendelkezésre álló meglehetősen kevés idővel, s valamennyien épkézláb gondolatokat óhajtottak közölni élvezhető formai köntösben. A péntek este meglepetése Böhm András egyéniségét megrajzoló produkció volt. Az operatőr — rendező Matkócsik András mindösz- sze húsz perc alatt mutatta be ezt a kemény akaratú személyiséget, aki nem nyugodott bele abba, hogy magatehetetlennek kezeljék, aki bebizonyította: a legnehezebb buktatókon is úrrá lehet lenni. Ebben a műben egyetlen kocka sem felesleges, s minden részletnek funkciója volt. Milyen kár, hogy a nagyobb lélegzetű munkák szerzői észre sem veszik ezeket a kis remekléseket, s nem óhajtanak tanulni tőlük, holott lenne mit, s feltétlenül javukra válna. Nem is beszélve a nézők elégedettségéről... (pécsi) Popzenéről — óvodás fokon Ahogy különböző korosztályok lépnek egyet-egyet a sorban, úgy növekszik a popzene népszerűsége. Tükröz ez egyszerű ízlésbeli változáson kívül társadalmi átalakulásokat is. A külsőségek sokszor takarnak — ha közvetetten is — lényeges tartalmakat. A televízió, mindennapos szellemi táplálékunk egyre nagyobb lépéshátrányba kerül: műsoraiból kiszorul a fiatalok zenéje. Előbb átcsúszik a 2-es műsorra, majd légneművé válik, vagy sekélyes pótlék kínálkozik helyette. Nemcsak maga a zene, hanem az értő elemzés is hiányzik. Ez vezethette Dévényi Tibor arra, hogy A popzene műhelyei címmel sorozatot kezdjen. Sajnos, érthetetlen módon a lehető legrosszabb útját választotta az ifjúsági muzsika bemutatására. Bántóan üres „elemzései” semmiféle támpontot nem adtak az érdeklődőknek. Csak annyit állapított meg a fejlődés okáról: „valami újjal kellett kijönni”. Kevert stílusokat, egy kalap alá vont eltérő előadókat, adós maradt a legfontosabbakkal. Az ilyen műsorra mondja az ember: többet ártott, mint használt. Változatlanul hiány maradt az értő és jó közvetítése a popzenének. Miközben komoly zenei műsoraink színvonala nő, az egyre rangosabb magyar könnyűzene halódik a képernyőn. (gábor) Video — a jövő tévéje (!) Folyik a vizsga. A hallgató befejezte feleletét, majd a tanárral közösen a videomagnó segítségével visszajátsszák. Így a vizsgázó korrigálja esetleges tévedéseit, amit a drukk okozott, és megvédheti állításait. A video felhasználásának természetesen ezernyi más példáját is említhetnénk ma már. Az előbbit csak azért írtuk, mert a TIT Heves megyei Szervezete Videó- klubjának ez az egyik legújabb gyakorlata. A marxista esti egyetemeken, az MSZMP Oktatási Igazgatóságán e célra is alkalmazzák a berendezést. Varga Endrével, a TIT Videó-klubjának vezetőjével beszélgettünk, az indulásról, az eddigi tevékenységükről. Úttörőknek számítanak — Két évvel ezelőtt alakult meg klubunk. Természetesen a stábnak eleinte nehézségei is akadtak: a nagy értékű benendezéseket tőkés importból lehetett beszerezni. A fővárosiból hívtunk gyakorlott szakembereket, akik tanítottak a videózásra. így aztán az országban az elsők között voltunk, akik megkezdtük tevékenységünket . — Mi mindent tud ma ez a stáb? — A televízió műsorából folyamatosan rögzítjük a politikai és tudományos műsorokat, a külpolitikai fórumokat, amelyeket a magasabb szintű oktatásban nagyszerűen lehet alkalmazni. Nemcsak szemléltetésként, de vitaindító alapként is. Azonkívül különböző szolgáltatásokat nyújtunk a vállalatoknak, intézményeknek. Kamerákkal felvételt készítünk egy-egv üzem által gyártott termékekről, a vállalat életéről, tevékenységéről. — Miben rejlik ennek gyakorlati haszna? — Csak egyetlen példát. Ha egy vállalat partnereinek kínálja termékeit, a tárgyalás során a rögzített képsorokkal már egyszeriben be is mutathatja azokat. Természetesen, „belső használatra” dolgozunk. De a balesetvédelmi oktatás tértén is jól alkalmazható ez a módszer. Készítettünk már a Vízműveknek, a Mélyépítő Vállalatnak vagy a Dohánygyárnak ilyen műsorokat. — Megyerikben ezek szerint már több vállalat, intézmény rendelkezik videó- berendezéssel. .. — Nemrégiben a televízióban elhangzott egy adat, amely szerint az országban már húszezerre tehető a berendezések száma. Nos, tapasztalataink szerint megyénk jól ellátott e téren. A Gagarin Hőerőműnek például egyórás filmet készítettünk, amely az új vezetési elméletet, az új technológiai eljárásokat mutatja be. Vagy a Vármúzeummal közösen forgattunk népi hagyományokról szóló filmet: a parádi lakodalmast. De készült film az egercsehi bányásznapról is. A közelmúltban az Egri Városszépítő Bizottság a TIT berendezésének segítségévéi a műemlékekről állított össze egy szép műsort. Hobbisok és megszállottak A klubnak nem egy olyan tagja van, aki szenvedélyes videós. Ügy gyűjti a kazettákat. mint más a bélyegeket. S hogy mi ebben az érdekes? Nos, megint egy példa. A család elutazik, ám a televízióban az idő alatt több érdekes műsort sugároznak. A férj a focimeccset, a feleség egy amerikai filmet, a gyerek pedig a Tarzant meg a Gyalogkakukkot szeretné látni. A videó-berendezést csak „be kell programozni”, s mikor hazajöttek, mindenki megnézheti a kedvére valót. A berendezés irányára napjainkban körülbelül 70 ezer forint, egy háromórás üres szalag, illetve kazetta ezer forintot taksál. Drága mulatság — nem vitás... S mégis vannak „megszállottak”. Akinek pedig hobbija, jelentkezhet a TIT videó- klubjába. Egyébként legközelebb január 25-én. délután 5 árától várják azokat, akik szeretnének ezzel foglalkozni. A klub később forgatási tanfolyamot is kíván szervezni. Megtudtuk: a felsőfokú oktatási intézmények legtöbbje már rendelkezik a berendezéssel. De vajon a középiskolákban mikor „tör be” a videó-módszer? A szakemberek szerint jövőre már a középfokú oktatásban is élnek vele. Különösen a műszaki pályára készülőknek ielent ez nagy segítséget, de jó szemléltető anyag például egy filmesztétikai órához is a video által rögzített műsor. A mozinak - nem konkurencia! — Elképzelhető-e hogy a jövő mozija a video? — A nyugati országokban a videózás ma már közel másfél évtizedes múltra tekint vissza. Ám mind ez idáig nem versenyezhetett a mozival. Ennek érthető is a magyarázata. Az emberek egyrészt keresik a közös élményt. Jegyet váltanak és háromszázadlmagukkal megnézik a vetített filmet, szélesvásznon. Másrészt a filmszalag „bíróképessége” sokkalta nagyobb, mint a magnószalagoké. Igaz, hogy ismert már a vászonra kivetített tévézés, ám csak kisebb közösségekben, családi körben... — Ám a filmgyárak és a MOKÉP is forxjalmaz-video- filmeket... — Tény, de csak stúdiómozik. filmklubok részére. A video a nagyközönség számára mind a mai napig „kicsinek bizonyul”. Az arányok miatt sem tudja pótolni a mozit. # Ki tudja, mi lesz a video szerepe húsz-harminc év múlva? Egy tény: ma az egyik legkorszerűbb módszer, amely mindinkább tért hódít a családokban, a különböző oktatási formákban, a szemléltetésben — és, a s zórakaztatá sban. Mikes Márta Vizsga — bábjátékos oktatóknak Megyénkben számos bábcsoport működik; iskolákban, művelődési házakban, klubkönyvtárakban. A csoportok vezetőinek évről évre szerveznek továbbképzéseket, annak érdekében, hogy mind érdekesebb, színesebb, színvonalasabb produkciókkal szórakoztassák a gyermekközönséget. A C-kategóriás bábjátékos oktatói vizsgákat legközelebb máncius 20-án déelőtt 10 órától tartják meg Budapesten, a Népművelési In- tézetben. A vizsgázni szándékozó bábcsoport-vezetők február 5-ig jelezhetik szándékukat a Megyei Művelődési Központban, név és pontos cím megjelölésével. A feltételekből is Itt kaphatnak részletes tájékoztatást az érdeklődők. (Levélcím: Megyei Művelődési Központ. Eger Dobó tér 13.) John Lutz: Olc só utazás UH. ilner keresztülsietett a repülőtér A-csamo- kán. Bőröndjét a kezében vitte, nem talált kofferkulit. A h angosbes zélőbő 1 egy orr- hang tájékoztatta az utazó- közönséget az indulásokról és az érkezésekről. Mikor a Small World Airways légi- társaság ablakához ért, kellemes meglepetéssel látta, hogy csak egy rövid sor légiutas vár a jegykezelésre. Titkárnője megrendelte számára a New York-i repülőjegyet, neki csak a beszállókártyát kellett megkapnia, meg a bőröndjét feladnia. Az SWA légikisasszonya barátságosan mosolygott, mikor Milner végül az ablakhoz kerülve bemutatta a jegyét. A stewardess lenyomott néhány billentyűt, és az előtte álló komputer képernyőjére nézett. Aztán Milnerre emelte a tekintetét, és már nem mosolygott, — Ennél az ablaknál csak a teljesárú jeggyel utazók jegyét kezeljük ... Sir. A ,3ir”-í kissé habozva ejtette ki. — Nekem nem teljesárú jegyem van? — tudakolta Milner? — önnek árengedményes jegye van ... Már semmi „Sir”. — Nem lehetne egy ... — A jegycseréhez már túl késő van, húsz perc múlva indulás. Kérem, fáradjon a nyolcas ablakhoz, ott kezelik a Small World Airways légitársaság árengedményes jegyeit. Milner cjngár ember volt, a legkisebb meggyőző képesség nélkül. Beállt a nyolcas ablak előtti sorba. Körülbelül harmincán voltak előtte. Hamarosan mögéje állt egy kövér nő, karján hároméves forma kisfiú. A gyerek ellenségesen bámult Milnerre. Negyedórával később a gyerek leköpte. Mialatt a zsebkendőjével letörölte a vállát, a kövér asszony eléfurakodott. Milner káromkodott, de úgy, hogy ne hallja senki. Mikor ismét egy SWA-egyenruhás nő elé került, beszállókártyáját kitöltve ezt mondta: — Van egy bőröndöm. — Az árengedményes ieggyel utazók magukkal viszik a poggyászukat a fedélzetre. A poggyász mérete 60X20X50 centiméter lehet. — Sose mértem le a bőröndömet ... — Vigye a poggyászát a fedélzetre. 29-es kijárat. Kérem a következőt. A 29-es kijáratnál álló stewardess elvette a beszállókártyáját; hogy hová akar ülni, senki se kérdezte. Csak ne a kövér nő és a köpködő gyerek mellé kerüljön ... Mikor a gépbe lépett, látta, hogy az első osztály és a turistaosztály utasai már a helyükön ülnek, és koktélt szürcsölnek. Ingyen. „Kérjük, hogy az SWA árengedményes jegyével utazók hátul helyezkedjenek el” — állt egy táblán. Egy mosoly- talan stewardess megmutatta a helyét — a kövér nő és a köpködő gyerek mellett. A bőrönd nem fért be az ülés alá. Milner szólt a stewar- dessnek, — Akkor tartsa az ölében. — Nem ellenkezik ez a biztonsági előírásokkal? — Az előírások az árengedményes jegyek tulajdonosaira nem vonatkoznak — mondta a stewardess a válla fölött Csak pár óra, gondolta Milner, és egy New York-i taxi viszonylag udvarias atmoszférájában lesz. A kövér asszony fia a lábára taposott. — Bocs — mondta a kövér nő —, Damon egy probléma. És mindig az is fog maradni. — Remélem, hogy nem — mormogta Milner. Mikor a gép felemelkedett Damon ökölbe szorított kézzel dobolni kezdett Milner bőröndjén. A steward essek zsúrko- csikon hozták az ennivalót'. Két csinos lány osztotta az uzsonnacsomagokat és az italt. A forró kávét úgy öntötték a csészékbe, hogy egy csepp se ment mellé. Mikor az egyik Milnerhez ért, a gép erős légörvényen repült keresztül. A bőrönd a bőrrel rosszul bevont ülésre nyomta Milnert. A stewer- dess az ölébe dobta az uzsonnacsomagot. — Egy csésze kávét is kérek! — kiáltotta Milner a lány gyorsan tovasuhanó hátának. A stewardess visszajött, teletöltött egy papírpoharat; a lávaforró kávé jelentős hányada Milner nád rágj ára csöpögött. — Egy dollár — mondta a stewardess. — Azt hittem, az étkezés benne van a jegy árában ... — Az étkezés igen. Az italért azonban az árengedményes jeggyel utazóknak fizetniük kell. Egy dollárt kérek. A zöld salátával borított szendvicsnek olyan íze volt, mintha a legutóbbi Los An- geles-i útról maradt volna vissza. Valami keresztülrepült a levegőn. Milner kávéjában egy darab keksz olvadt Miki egér formájúvá. A köpködő fiú utánakapott — a kávémaradék Milner öltönyére ömlött. — Bocs mondta újból a kövér asszony, és tovább olvasta képeslapját. (Folytatjuk)
