Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 21., szombat 5. Dombok között búvó házak Ezren — Bekölcén Ébredeznek az ovisok Kovács Emilné: Csendes errefelé az élet... Kovács Emilné sötét hajnalban kelt ezen a napon is. Sok a ház körüli munka, az aprójószággal a teendő. A lánya különben is nagymosást tervezett mára, segít neki is. Mire Bekölcére értünk, már az ebédet készítette. Az udvaron át jön elénk, két Jíarja fehérük a liszttől. — Éppen szitáltam — mondja — bár már jobbak ezek a bolti lisztek, de én azért úgy szeretem, ha egészen tiszta, hófehér. Krumplis rétest sütök, tizenkettőig, remélem, elkészülök vele. Kovácsék a falu új utcájában laknak. Két sorban a nagyablakos, emeletes családi házak, a legtöbbet csak három-négy éve építették. — Mi ötvennyolcban építkeztünk. A férjem ma már rokkantnyugdíjas. — Szeretnek itt, Bekölcén ... ? — Csendes errefelé az élet. De hisz mi ehhez szoktunk. Ritkán mozdulunk ki. Akinek kocsija van, sűrűbben bemegy Egerbe, nekünk oda a busz is jó. Igaz, Bélapátfalva közelebb van. De arrafelé még nincs gyakori járat. Az élelmet megtaláljuk itt a vegyesboltban, egy-két ruhaneműt is. Ha nagyobb bevásárlást akarunk, mi is Egerbe indulunk ... ★ Reggel már erős szél fújt, és kisöpörte a ködöt a faluból. Itt a dombok között élesebb a levegő, harapósabb a január is. Föntről, á kápolna elől belátni majdcsak egész Bekölcét. a búvó házakat, a pipáló kémények fehér füstjét, a fölfelé kanyargó utcácskákat. De milyen a falu közelebbről? Mit nyújt ma az itt élüknek? Mi jellemzi a 84-es év első hónapjában? Mint megtudtuk: csökken a lakók száma, napjainkban már alig éri el az ezret. — Mi lehet az oka? — kérdeztük Dorkó Istvánné tanácselnököt. — Ügy véljük, elsősorban a munkalehetőség hiánya. A környező községekben, településeken több ipari üzem található, oda járnak dolgozni igen sokan Bekölcéről is. A Borsodnádasdi Lemezgyár, Bélapátfalva a férfiakat várja. Itt a B ükkai ja Tsz is foglalkoztatja a mezőgazdasági munkásokat. A nőknek, ez tény, nehezebb Érsek István: Elégedettek lehetünk a társadalmi munkakedvvel (Fotók: Perl Márton) fertőzött volt, a falu másik végéből kellett hozni a fizet. Most már rendbe hozták a kutat, jó a vizünk. * Búcsúzóul visszatérünk a falu új utcájába. Kovács- né lánya, Dorkó Imréné befejezte a nagymosást, az udvaron teregeti a ruhát. — A férjem odavan a lemezgyárban, én is Borsod- nádasdon dolgozom, a ruhaipari szövetkezetben. Most épp gyesen vagyok, a kisebbik lányommal, Rékával. Nyolchónapos, ha hároméves lesz, visszamegyek dolgozni. — Fiatalon itt teleped" tek meg Bekölcén... — Egy nyár alatt felhúztuk a házunkat, a segédmunkát a család végezte. Négyszobás, kétszintes, most már be is rendeztük. A kertből kikerül a krumpli, a zöldség, ami a háztartáshoz kell. Sokat dolgozunk, de meg van a látszatja. Mi megtaláltuk itt a számításunkat. Mikeá Márta Dorkó Istvánné tanácselnök: A környező telpülésekre járnak dolgozni az emberek az utazás, ám itt helyben néhány intézményen kívül nem tudunk lehetőséget biztosítani nekik. Egercsehi- ben van a Hevesi Háziipari Szövetkezetnek részlege, szerettünk volna mi is vala- . milyen hasonló megoldással élni. Kértük a termelőszövetkezetet, Bekölcén létesítene egy nőket foglalkoztató melléküzemágat, ám erre ma sincs lehetősége A falu életében érdekes ellentmondással találkoztunk: jóllehet a munkahely hiánya arra készteti az itteni embereket, hogy naponta utazzanak dolgozni, igen sokan szabadságuk idején is vállalnak — ugyancsak másutt — munkát. — A szorgalom, ami a leginkább jellemző az itt élőkre — folytatja a tanácselnöknő. — Mind a mai napig vállalnak idénymunkát az Alföldön, Herceghalom, Kecskemét környékén a mezőgazdaságban. A termény és a pénz jó jövedelemkiegészítés, nemcsak az aktív dolgozóknak, hanem a nyugdíjasoknak is. A szüret idején Abasárra, Egerszólátra járnak bérmunkát vállalni. — Nincs hát megtartó ereje a falunak? — A szülők zömmel városban vagy város környéki településen vesznek lakást a gyerekeknek. Tavaly helyben kevés házasságot kötöttek, s mindössze tizenkét kisgyerek született. Ám igaz az is: több új ház épült az elmúlt években, s nem egy bekölcei fiatalember idehozta feleségét a faluba. A hatszáz éves település eredményekkel is dicsekedhet. Van postája, takarék- szövetkezete, óvodája, iskoDorkó Réka nyolchónapos és nyolc kiló Storom József és felesége: Ügy lenne jó, ha most lennénk fiatalok... Iája. s nemsokára átadják az öregek napközi otthonát is. Storom József és felesége épp az udvaron foglalatoskodik, amikor szóba elegyedünk. — Borsodnádasdon voltam gyári munkás, hatvannyolcban mentem nyugdíjba, ezemégyszáztizennégy forinttal — tolja hátrább kalapját a hetvenhez közeledő ember. — Ma már több mint háromezret kapok. Elégedettek lehetünk itt az éle,ttel, tizenöt éve felépült a házunk, négy fiam közül kéttő itt él a faluban. Ma van munka, dolgozhat, aki akar még ha néhány kilométert is kell érte utaznia. Annak idején mi gyalog mentünk sötétben, hóban, sárban a dolog után. — Csak egészség lenne — toldja meg a felesége. — Ügy lenne jó, ha most lennénk fiatalok, legalább nyegyvenévesek. De hát én is az orvost járom, a magas vérnyomással, az ízületi gyulladásommal. Hetente kétszer jár ki a doktornő Egercsehiből a rendelőbe. .. A munkát meg itthon is el kell látni, ha fáj valami, ha nem. Nyúl van, disznó van, leadásra is hizlalunk, jól jövedelmez. Beszélgetésünk közben biciklivel megérkezik Kormos József nyugdíjas. A boltban járt, és a szomszédoknak hozott tejet, cigarettát. Hamarosan kisebbfajta kupaktanács kerekedik arról: milyen az ellátás. Ügy mondják, nem lehet panasz rá, van mindenből friss. Igaz, hiányolják a banánt, de narancsot lehet kapni. A falunak két zöldségboltja is van. Az egri áfész bisztróját júliustól vette át szerződéssel Holló Albin és felesége: — Mit kínálnak? — Elsősorban az ital fogy, főleg a sör. Árulunk szendvicset, kávét, édességet is. — Melegételt lehet kapni? — Volna rá igény, de a KÖJÁL nem engedélyezi a főzést. Az óvodából szállítják az iskola napközi otthonába a kosztot, az intézmények dolgozói is étkezhetnek innen, de a legtöbben otthon ebédelnek ... ★ 1945-ben Bekölcén a megyében az elsők között alakult meg a kommunista párt. Az azt követő években többen kerültek el innen pártiskolába, lettek megyei, országos vezetők. De hát bizony ez már csak a múlt. És a jelen? Érsek István, a község alapszervezeti párttitkára: — Másfél éve vettem át a funkciót. A mintegy negyvenöt párttag legtöbbje nyugdíjas, de legalábbis ötven éven felüli. A legfőbb gondunk, hogy kevés az utánpótlás. A KlSZ-szerve- zetben majd harminc fiatal van, csak az az igazság, nehéz összefogni őket. A munkahelyekről, a középiskolákból későn járnak haza, s kevés olyan vonzó rendezvény van, amire nagyobb számban eljönnének. A művelődési házban KISZ-klub, klubkönyvtár működik, de az előadásokra, az összejövetelekre kevesen járnak. — Milyen a társadalmi munkakedv Bekölcén? — Nem panaszkodhatunk. A régi óvoda átépítésénél is sokan segítettek: ebben az épületben nemsokára megnyitjuk az öregek napközi otthonát. Húsz-huszonöt ember legalább, aki rászorul az ellátásra: szép környezetet, étkezést biztosítunk nekik. De érdemes megnézni az új óvodánkat is, amit az elmúlt év szeptemberében adtunk át... A kicsik napközije valóban korszerű, barátságos. Épp a csendes pihenő végére érkeztünk, az ovisok álmos szemmel, borzas fejjel kukucskálnak ki a takaró alól. Érsek Attiláné óvónő: — Ég és föld a különbség a régi és az új épület között. Ami nem kevésbé fontos: minden kisgyereket el tudunk helyezni. Megoldódott az ivóvízgon- gondunk is, azelőtt kólival Dorkó Imréné: Megtaláltuk itt a számításunkat
