Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. január 21., szombat Korszerű, biztonságos, esztétikus a nívódíjat nyert autópálya Skoda Lajos, az Űt-, Vasúttervező Vállalat igazgatója Amíg a tervből valóság lett Nívódíj az M3-as autópályáért Korszerű — biztonságos — esztétikus Újsághír: Az Gpítési és Városfejlesztési Minisztérium 1983. évi építészeti nívódíjára több mint negyven pályázat érkezett. Közülük hatot jutalmaztak, az egyik elismerést az Üt-, Vasúttervező Vállalat és a Betonútépítő Vállalat közösen kapta az M3-as autópálya tervezéséért és kivitelezéséért. A kitüntetést decemberben vette át a minisztériumban Skoda Lajos, az UVATERV igazgatója. A 3-as számú főút már a hetvenes évek elején túlterhelt volt, az 1978-as forgalomszámlálási adatok pedig azt bizonyították, hogy a helyzet egyre romlik; pontosabban a Budapest—Gödöllő közötti útszakaszon óránként kétezer, Gödöllő—Hatvan között 1750, míg Hatvan és Gyöngyös között 1250 jármű haladt át. Az autópálya építését tehát a zsúfoltság sürgette, hiszen az M3-as a fővárost az északkeleti országrész jelentős ipari, mező- gazdasági és idegenforgalmi területeivel köti össze. Fontos szerepe van az európai úthálózatban is, hiszen az M l-es és az M7-es pályákhoz Budapestnél csatlakozva számottevő tranzitforgalmat bonyolít le. Tervezésének, építésének körülményeiről Skoda Lajossal beszélgetünk. — Az autópályák a gyors és biztonságos közlekedést szolgálják. Ezért kerülik el a lakott területeket, ám a forgalom biztonsága érdekében a domborzati viszonyok sem elhanyagolhatók. Milyen szempontokat kellett még figyelembe venniük a tervezéskor? — Az utópálya változatos terepen halad; erdős, dombos, erősen tagolt, majd sík vicéken. E területek talaja változó, csaknem mindegyik megnehezíti az útépítést, mert növeli a csúszásveszélyt. Számolnunk kellett természetesen a talajvízzel, a domboldalban levő barlangpincékkel, vagy a Mátra és a Bükk hegység lábánál elterülő lignitmezővel. Nem hagyhattuk figyelmen kívül a mezőgazdaság érdekeit sem. Megjegyzem, éppen a kisajátítások okozták a legtöbb bonyodalmat. Végül az esztétikai szempontokról: az út a tájban széles szalagként jelenik meg. ez nagy beavatkozást jelent a természetbe: tönkreteheti vagy dekorálhatja azt. A 100 kilomé- ter/órás haladási sebesség biztosítása nagy geometriai kötöttséget jelent: mély bevágásokat, illetve magas töltéseket kell építeni a tájba. Ha a pálya vonalvezetése jó, megmutatja az utazónak a vidéket. Ez az esztétikai élmény ébren tartja a figyelmet, tehát közvetve a biztonságot szolgálja. — Mi a különbség a tervezett és az elkészült pálya között? — Az M3-as még olyan gazdasági viszonyok között épült, amikor az anyagiak miatt nem kellett „lefaragni” az elképzelésekből. A tanulmánytervet 1963-ban készítettük, a részletesebb engedélyezési, kivitelezésit 1969- től folyamatosan. Az építkezés 1973 júliusa és 1983 áprilisa között zajlott. Költsége több mint 4 milliárd volt. A további pályaépítést pénzügyi okok, illetve a beruházások visszafogásának kormányprogramja akadályozzák. — Nyilvánvaló, hogy 66 kilométernyi autópálya-szakasz Nyugaton a kedvezőbb pénzügyi és műszaki -feltételek okán gyorsabban megépül. Ha már a pályára többet vártunk. színvonala mérhető-e nyugati mércével? — Az európai autópályák mezőnyében jónak, korszerűnek mondható. A hazai igényeket az ezredfordulóig bővítés nélkül képes változatlan színvonalon kielégíteni. Magyarországon most először, egyszerre kétszer kétsávos, teljes értékű autópályaként épült ez az út. A kapaszkodó, gyorsító és lassító sáv szélessége megegyezik a forgalmi sáv szélességével. A védőburkolatba helyezett fényvisszaverő prizmák sötétben és ködben is biztonságossá teszik a vezetést. Az M7-es beton- burkolatának kedvezőtlen üzemeltetési és fenntartási tapasztalatai miatt az M3-as aszfalt pályaszerkezettel épült. Az alaprétegek a környéken található homok- és homokkavicsbányákból kitermelt anyagokból készültek, a legfelső réteg pedig a már külföldön bevált érdesített homokaszfalt kopóréteggel. A gyors haladás így a nedves burkolaton is biztonságos, és nincs csúszás- veszély. — Mivel az autópályát szintben sem vasút, sem közút nem keresztezheti, az utazó feltűnően sok hidat lát. Némelyik — mint például a bogi völgyhíd —, a maga nemében valódi remekmű. Mennyire lassítják a pályaépítést az ilyen műszaki feladatok? — A pályát valóban sok, kilométerenként egy-egy híd, alul- és fölüljáró, valamint más műtárgy keresztezi. Csak a gödöllő—hatvani szakaszon húsz híd épült. Éppen a munka gyorsítása, egyszerűsítése érdekében a hidak 80 százaléka részben vagy teljes egészében előre gyártott szerkezetű. Az alkalmazott műszaki megoldásokat a pályaépítés során kísérletezték ki. Itt építették például az országban az első, az UVATERV szolgálati találmánya alapján tervezett kettős betonövű . acélfőtartós hidat. Ez a rendszer könnyű- szerkezetes építési módnak is minősíthető, mert a híd önsúlya csak a fele a teljes vasbeton megfelelőjének. Hasonlóan előre gyártott szerkezeti elemekből készült — ezzel szintén a gyors építést szolgálja — az autópálya vízvédelmi rendszere. Az altalaj- és csapadékvíz elvezetését szolgáló csöveket kifejezetten az autópályához fejlesztették ki. — A korszerű út elképzelhetetlen üzemanyagtöltő állomás, pihenőhely, büfé nélkül. Kielégítőnek tartja-e a meglevő szolgáltató egységeket? — Pillanatnyilag igen, bár a külföldi és hazai tapasztalatok alapján a minden igényt kielégítő pihenőhely létesítése a nagyvárosok határában szükséges. A 12. kilométernél, tehát Budapest előtt épül ilyen pihenőhely, amelyen a már meglevő üzemanyagkúton és bisztrón kívül étterem, motel és szerviz is lesz. — Milyen volt a tervező, beruházó és kivitelező kapcsolata az építés során? — Együttműködtünk annak érdekében, hogy a pálya minden igényt kielégítsen, egyben törekedtünk rá, hogy a tervek a kivitelező által elképzelt építési technológiák figyelembevételével készüljenek. Így azok az építés minden fázisában elegendő adatot szolgáltattak a folyamatos munkavégzéshez. Fazekas Eszter Erőfeszítések a szövetkezetekben Az üzemegészségügy - közügy Az elmúlt évtizedben a mezőgazdaságban végbement nagyarányú technikai, technológiai és szervezési változások előtérbe helyezték az üzem- és munkaegészségügy szerepének fontosságát. A dolgozók testi épségének és munkaképességének megóvására ma már sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a gazdaságokban. Az üzemegészségügy szervezeti, személyi és tárgyi feltételeinek kialakítása során azonban figyelembe kell venni a mezőgazdasági munkavégzés sajátos körülményeit, amelyek speciális és különleges veszélyforrásokat rejtenek magukban. Szociális- helyiségek, munkaruha, étkeztetés A növénytermelésben például kinn a földeken a hó- és a fagyártalom veszélye áll fenn. A gépek és a kémiai anyagok nagyarányú elterjedésével, illetve fel- használásával fokozódott azok káros hatása az emberi szervezetre. Az állattenyésztésben egyre inkább szűkül a biológiai ártalom, részben a fertőzésmentes állományok révén, illetve a telepek kialakított szociális létesítményekkel: öltözőkkel, zuhanyzókkal. Az egyre bővülő melléküzemági tevékenység is gyakori veszélyforrás lehet, amelyek megelőzéséért folyamatos intézkedéseket tesznek a gazdaságokban. Csökkenti a különböző mérgezések, illetve fertőzések lehetőségét az is, hogy valamennyi szövetkezetben ma már védő-, illetve munkaruhát biztosítanak a dolgozóknak. Heves megye nagyüzemeiben a VI. ötéves tervidőszakra 144 millió forintot irányoztak elő az egészség- ügyi és munkakörülmények javítására, amely kedvezőbbé teszi a feltételeket. Nem csupán az újonnan épített, vagy felújított létesítményeknél, mint például a zagyva- szántói, a mezőszemerei, a besenyőtelki szarvasmarha-, illetve a mátraderecskei baromfitelepen. vaagy a felsö- tárkányi, a domoszlói, az erdőtelki, a tarnamérai gépműhelyeknél — hanem mind több helyen biztosítják a dolgozóknak a szociális helyiségeket és az ebédlőt is. Üzemorvosi hálózat A korábbiaknál nagyobb gondot fordítanak a munkahelyek fűtésére^ világítására, szellőztetésére. Az idényjellegű tennivalóknál, például a szőlő metszésénél ideiglenes vagy állandó melegedőhelyiséget biztosítanak és ivóvizet juttatnak a dolgozóknak. Egyre több szövetkezet oldotta meg tagjainak rendszeres étkeztetését, például a nagyrédei, a hevesi, az erdőtelki, az andor- naktályai, a detki, az Egri Csillagok, vagy az ostorost közös gazdaság. Vendéglátó- egységektől hordják az ebédet a markaziak, a kará- csondiak, a tarnaméraiak és a hatvaniak. A rendszeres étkeztetéshez a munkahelyekre szállítják a meleg ételt. A nyári és őszi csúcsok idején valamennyi szövetkezet ebédet biztosít az ebben résztvevőknek. Ezenkívül a közös gazdaság többsége naponta 30—40 kilométerre is szállítja munkába a dolgozóit, miután a megyében levő nagyüzemek száznegyven autóbusszal rendelkeznek. A változó közgazda- sági feltételek ellenére a gazdaságok fokozott erőfeszítéseket tesznek' dolgozóik védelmére és az üzemegészségügyi ellátás javítására évente tízmillió forintot költenek. Kialakították az egészség- ségügyi felelősök aktívahálózatát. Az ötvennégy termelőszövetkezet közül jelenleg tizenegyben van vörös- keresztes alapszervezet, több mint hétszáz taggal. Részt vesznek az elsősegélynyújtó, felvilágosító tanfolyamok és továbbképzések szervezésében. Megyénk < termelőszövetkezeteiben az utóbbi néhány évben megkezdték az üzemorvosi hálózat kialakítását. Jelenleg Hevesen, Hatvanban és Gyöngyösön dolgozik főállású üzemi orvos, Det- ken üzem-körzeti orvos kezeli a szövetkezeti tagokat és hasonló megvalósítását tervezik Tiszanánán, Erdőtelken, Bodonyban, /valamint Poroszlón is. Az orvosi ellátás javítására a gazdaságok évente 3,4 millió forintot fordítanak. A környezet védelmére A szövetkezetek környezetvédelmi feladatai meghatározóak Heves megyében, hiszen a földterület 57,2 százalékával rendelkeznek. így a talaj, a víz, a levegő, a táj, valamint^ a települések környezetének védelmére is kiterjed a tevékenységük. Erre a célra a VI. ötéves tervidőszakban 16 millió forintot irányoztak elő. A közös gazdaságok aktívan bekapcsolódtak a Vöröskereszt Heves megyei Szervezetével .közösen meghirdetett tisztasági versenybe is. Negyven nagyüzem pályázott és közülük huszonegy kapott elismerést a fásításért, a parkosításért, a hulladékgyűjtésért, valamint az épületek és istállók tisztaságáért. Összességében a szövetkezetek az elmúlt időszakban közüggyé tették az üzemegészségügy megszervezését. Sokoldalú intézkedéseket hoztak a dolgozók védelmére. Az elért eredmények mellett azonban nem feledkezhetnek meg egy sor mielőbbi megoldásra váró feladatról sem. fgy például több helyen zsúfoltak az irodahelyiségek, kifogásolható a fejő- és tejházak tisztasága is. Figyelemmel a fokozódó igényekre, az anyagi lehetőségekhez igazodva ezek is megoldásra várnak. Mentusz Károly Siránkozók... — Esik... — mondja ő savanyú ábrázattal, amikor kezet rázunk a hatalmas hó- pelyhekbe burkolózó főutcán. — Nézd csak milyen szép! — mondom én. — Na de a .latyak — morog ő, — ha tudnád, mit lapátolhatok azon a nagy dög udvaron. — Végre — mosolygok én — legalább vizet kap a kiszáradt talaj. — Lapátolás helyett inkább maszekolnom kellene ... — sóhajtozik. — Nincs véletlenül valami? — Gondjaid vannak? — kérdezem én. S ő közelebb húzódik, panaszosan a szemembe néz. — Kenyérre alig futja, pedig a jövő héten érkezik a Zsiguli... Nem tudom miből kifizetni. Nekem sérvem van, képtelen vagyok a gyereket reggel az iskolába cipelni. És az építőanyagot sem vihetem ölben haza. Es a feleségem is úgy megszokta a kocsit... Ismerős? Ugye, ismerős! Na nem a viccbeli „optimistáról", meg a „pesszimistáról” van szó, nem azokról, akik ugyanazt a helyzetet túl rózsaszínnek, vagy túl rosszul ítélik meg. Sokkal inkább azokról, akik jó helyzetük mégjobbá tételének érdekében ragadnak meg minden alkalmat a hamis panaszkodásra. Panaszkodásra arról, hogy a háromszobás lakásra túl nagy a rezsi, hogy a felesége nem kapott bakfis irhabundát, hogy a bernáthegyi túl sok csontot eszik, és kellene már egy kis szociális segély, vagy legalábbis leszállíthatnák a napközi árát a kisebbik gyereknél is. A részvétet nem sajnálom tőlük. Ha tehetik, miért ne próbálhatnának együttérzést kicsikarni akár tőlem, akár bármely más kedves ismerősüktől. Gond csak akkor van e siránkozókkal, ha nem az utcán szólítanak meg valakit, hanem valamelyik hivatalban. Hisz az ügyintéző is csak ember, s bizony előfordulhat, ha sokáig szomorúan és szívósan jár a nyakára egy-egy efféle ügyfél, meghatódik és — jogszerűen ugyan —, de túl méltányosan intézi el panaszko- dónk ügyeit. El lehet érni így akár soronkívüli fizetés- emelést, külföldi utat, hiánycikk megszerzését, netán szerelmi odaadást is. Mindezt persze, a szerényebb, a visszahúzódott vagy ügyetlenek rovására. Mert voltaképp itt a lényeg, ez a fontos: megkülönböztetni ezen álkesergők jogos (kielégítendő) és jogtalan igényeit. Egyszerűbben szólva, mint minden más területen tisztázni: mi a hazug, és mi a valódi? Németi Zsuzsa Fórum a miskolci rádióban Bent vagyunk a télben... A Magyar Rádió Miskolc körzeti és nemzetiségi szerkesztősége január 30-án, hétfőn, 17 óra 10 perctől fórumműsort sugároz „Bent vagyunk a télben” címmel. Az öt ven perces adás keretében jellegzetes téli témákról lesz szó. Egyebek mellett kérdezhetnek hallgatóink a távhőszolgáltató vállalat munkájáról, a gázművek tevékenységéről, a települések áruellátásáról, különös tekintettel a zöldség-, tej-, kenyér- és húsellátásra, a TÜZÉP tevékenységéről, valamint a köztisztasági vállalat és a vízművek városokat, településeket érintő mindennapi munkájáról. A stúdióba meghívott vendégek az imént említett területek vezetői, illetve szakemberei ezekkel a témákkal kapcsolatosan várják hallgatóink leveleit, illetve telefonkérdéseit. A fórumműsorral összefüggő kérdéseket levélben január 28-ig kérjük eljuttatni címünkre (Ma gyár Rádió körzeti stúdiója, Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 15., 3527). Telefonon az adás időpontjában Egerben a 12-946-os számon várjuk hallgatóink kérdéseit. Azokra az észrevételekre, amelyekre nem válaszolnak, a sajtóban később térnek visz- sza.
