Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-17 / 13. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 17., kedd Stockholmra figyel a világ Külügyminiszterünket fogadta Olof Palme Stockholmba érkezett Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter. A képen Gromikót svéd kollégája, Lennart Bod- ström (balra) köszönti. (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) 11 A semleges és el nem kö- tejézett Svédország fővárosában, a Balti-tenger nyugati partján fekvő másfél rhiHiós lakosú Stockholmban keden megkezdődik az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszerelés európai vonatkozásaival foglalkozó nemzetközi konferencia. Stockholm most először lesz ilyen nagyszabású nemzetközi összejövetel színhelye. A konferencián minden európai ország képviselteti magát Albánia kivételével. Mint az 1975-ös helsinki záróokmány részesei, jelen vannak az Egyesült Államok és Kanada képviselői is, összesen tehát 35 küldöttség, mintegy 400 delegátussal. Bár .,összeurópai” tanácskozásról van szó, a résztvevők három csoportban szorosabban működnek együtt: a Varsói Szerződés tagállamai, a NATO, illetve az európai közösség tagállamai, végül a semleges és el nem kötelezett államcsoport. Monaco és a Vatikán kívül áll ezeken a csoportokon. A konferencia hat munkanyelve az angol, az orosz, a francia, a német, az olasz, és a spanyol. A küldötteket a szokásos diplomáciai mentesség és előjogok megilletik. Stockholmban ezekben a napokban gyakran emlegetik azt a történelmi tényt, hogy szovjet részről még 1954 őszén javasolták egy európai kollektív biztonsági értekezlet összehívását, igaz — az Egyesült Államok és Kanada nélkül. Az európai biztonsági és együttműködési értekezletre végül is 1973— 1975-ben, az alábbi városokban került sor: Helsinki —Genf—Helsinki. Ennek az értekezletnek eddig két utótalálkozója volt: Belgrádban és Madridban. A harmadik utó találkozóra 1986 őszén, Bécsben kerül sor. Stockholmban tehát a 35-ök első ízben vitatják meg átfogóan az európai biztonság katonai vonatkozásait. mégpedig a békeidőben rendezett nagyobb hadgyakorlatokkal és katonai mozgásokkal összefüggésben, azzal a céllal, hogy szándékaikat egymás előtt tisztábbá tegyék. A szocialista országok az európai biztonság és bizalom tárgykörében a javaslatok gazdag tárházával rendelkeznek, építő szellemben kívánnak tárgyalni, hogy egyrészt előmozdítsák a kibontakozást, az együttműködést, a jelenleg válaszúton levő Európában, másrészt, hogy a katonai konfrontáció veszélyének csökkentésével későbbi jelentős leszerelési intézkedések előfeltételeit teremtsék meg földrészünkön. Olof Palme svéd miniszterelnök hétfő reggel Stockholmban a kormány épületében fogadta dr. Várkonyi Péter külügyminisztert, aki a magyar küldöttség élén vasárnap érkezett a svéd fővárosba az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó 35 hatalmi konferenciára. A magyar diplomácia vezetője svéd vendéglátójával szívélyes légkörben megvitatta a kétoldalú államközi kapcsolatok helyzetét, a nemzetközi helyzet egyes problémáit, valamint a stockholmi konferenciával kapcsolatos kérdéseket. Kiemelték a kedden kezdődő tanácskozás fontosságát. Megállapították. hogy a konferencia nem helyettesíthet más két- és többoldalú fegyverzetkorlátozási tárgyalófórumokat, de hasznosan hozzájárulhat az államok közötti bizalom erősítéséhez, és javíthatja a politikai légkört. Hétfőn Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter is a konferencia színhelyére érkezett. A nap folyamán előbb a szovjet, majd az amerikai diplomácia vezetőjét is fogadta Olof Palme svéd miniszterelnök, aki délután sajtóértekezleten találkozott a konferenciáról tudósító külföldi újságírókkal. A stockholmi konferenciát kedd délben nyitja meg a svéd főváros monumentális kulturális központjában Lennart Bodström, a rendező ország külügyminisztere, majd a svéd miniszterelnök ebédet ad a küldöttségeket vezető külügyminiszterek tiszteletére. A délután megtartandó első munkaülés szónoki listáján szerepel egyebek között az amerikai külügyminiszter. Andrej Gromiko várhatóan szerda délelőtt mondja el beszédét, majd még ugyanezen a napon találkozik az amerikai diplomácia vezetőjével. Az Osztrák Kommunista Párt 25. kongresszusának szombati, zárt ülésén titkos szavazással megválasztották a párt központi bizottságát. A 64 tagú testületnek 14 új tagja van, azok helyett, akik koruk, egészségi állapotuk miatt vonultak vissza. Az új központi bizottság alakuló ülésén egyhangúlag újjáválasztotta tisztére Franz Muh- rit, az OKP elnökét, akit a bejelentés után a küldöttek meleg ünneplésben részesítettek. A kongresszuson vasárnap délelőtt szólalt fel az MSZMP küldöttségének vezetője: Aczél György, a PB tagja, a KB titkára, aki a küldöttség tagjaival együtt hazaérkezett Bécsből. PÁRIZS Elsősorban a Közös Piacon belüli problémákkal foglalkoztak azon a francia—nyugatnémet miniszteri találkozón, amelyet hétfőn tartottak a Párizs melletti La Celle Sain-Cloud kastélyában. Egyúttal előkészítő megbeszéléseiket is folytattak a február másodikén az NSZK-ban tartandó francia —nyugatnémet csúcstalálkozó előtt. A két külügyminiszter a kelet—nyugati kapcsolatok kérdéséről is tanácskozott; egyeztették álláspontjukat a stockholmi konferencia megnyitása előtt. Cheysson és Genscher e tanácskozásról egyenesen Stockholmba repült. WASHINGTON Nyolc reménybeli demokrata párti elnökjelölt vitatkozott vasárnap három órán át az Egyesült Államok-beli New Hampshire államban a PBS televíziós állomás kamerái előtt arról, hogyan lehetne kibuktatni a Fehér Házból Ronald Reagan elnököt. A kül. és belpolitikai vitának, mint ilyen esetekben lenni szokott, inkább valamiféle szépségverseny jellege volt, mert a jelöltek tartózkodtak attól, hogy kockázatos új gondolatokkal hozakodjanak elő hat héttel a New Hampshire-i előválasztások előtt. ~~( Küjjwiitiköi kommentárunk Stockholmi lehetőség A MA MEGNYÍLÓ stockholmi konferencia 1984 első, s egyben kiemelkedő fontosságú sokoldalú diplomáciai eseménye. Hogy egyáltalán létrejöhetett, bizonyítja a helsinki folyamat mély hatásait, amelyek megőrzése-kiteljesítése sorsdöntő a nemzetközi biztonság szemszögéből. Érthető tehát, hogy mindazok, akik a bizalom és a biztonság erősítése, a katonai szembenállás csökkentése mellett szállnak síkra, várakozással tekintenek a tanácskozás elé, A szocialista országok az elmúlt hetekben többször is egyértelművé tették, hogy a konferenciában lehetőséget látnak a feszültség hullámainak megtörésére, s a maguk részéről készek is mindent megtenni, hogy az értekezlet ennek szellemében végezze munkáját. Objektív megfigyelők a konstruktív szocialista tárgyalási készség bizonyítékát látják a Varsói Szerződés minapi jávaslatában, hogy mentesítsék Európát a vegyi fegyverektől. Akármilyen fontosak is lesznek a stockholmi konferencia politikai, majd idővel katonai-technikai határozatai, nyilvánvaló: a leszerelés tényleges problémáit nem oldhatják meg. Ennélfogva elfogadhatatlan . az a nyugati álláspont és magatartás, amely a gyakorlatban — és erre többé-kevésbé Stockholmot is eszközként használja fel — leírta Genfet és Bécset, azokat a tárgyalásokat, amelyeknek eredendő feladata a fegyverkezés korlátozása. Így bár aligha lebecsülhető annak jelentősége, hogy a szovjet diplomácia vezetője, Andrej Gromiko közvetlenül tárgyal majd a vezető NATO-államok külügyminisztereivel, ettől még a tények tények maradnak. Amíg a stockholmi konferenciát a Szovjetunió és a szocialista országok sorozatos kompromisszum-kereső indítványai előzték meg az amerikai és a nyugati magatartást ultimativ lépések jelemezték. A többi között ezeknek tudható be, hogy Stockholm olyan pillanatban ad otthont e nagyszabású tanácskozásnak, amikor földrajzilag tőle nem messze megkezdődött az amerikai rakéták kontinensünk biztonságát alapjaiban fenyegtő telepítése. AHHOZ TEHÁT, hogy Stockholm előrelépés legyen, nem elegendő a párbeszédre való készség, az őszinteség látszata. A valóságos eredmények egyedüli alapja az egyenlő biztonság elvének érvényesítése lehet csak. E nélkül a fegyverkezési verseny tovább folytatódik, veszélybe sodorva mindazt, amit a különböző társadalmi rendszerű országok, mindenekelőtt Európában elértek a békés politikai és gazdasági együttműködésben az elmúlt évtizedben. Ezt Stockholmban is mindenkinek világosan látnia kell — politikai és ideológiai alapállásra való tekintet nélkül. A tanácskozás ma kezdődő első szakaszának az a feladata, hogy bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozásával csökkentse a katonai konfrontáció veszélyeit Európában. ____________________________________Győri Sándor A CIA épületkomplexuma Washingtonban (Fotó: Der Spiegel— KS) Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége az utóbbi Időben erőteljesen aktivizálódott. Ezt bizonyltja a tevékenységével kapcsolatos hírek megszaporodása is. Az új esztendő első napjaiban derült fény arra, hogy a CIA lehallgatta Olof Palme, svéd miniszterelnök és a skandináv állam ENSZ- képviselőjének telefonbeszélgetését. A felvételt Palme kompro- mittálására próbálták felhasználni. Djabb náci háborús bűnösről, nevezetesen, Robert Jon Verbelen, belga SS-tisztről és rendőrfőnökről tudódott ki, hogy az amerikai titkosszolgálatok segítségével, azok szolgálatában kerülte el a felelősségre vonást — távollétében Belgiumban halálra ítélték. S szintén a közelmúlt híre, hogy immár az Egyesült Államok sajtója is IVsmeri : az amerikai titkosszolgálatok gondosan megtervezett provokációja volt a dél-koreai utasszállítógép berepülése tavaly szeptember elsején a Szovjetunió távol-keleti légterébe. Mi az oka a CIA tevékenysége megélénkülésének? Most kezdődő sorozatunkban erre a kérdésre keressük a választ, s egyben betekintést nyújtunk a Központi Hírszerző Ügynökség múltjába is. William J. Casey, a mostani főnök (Fotó: MTI Külföldi Kép- szolgálat — KS) Sok tétje van a választási évnek az Egyesült Államokban. Elsősorban persze az, hogy ki lesz a Fehér Ház lakója. A világ szempontjából nem sokkal kisebb jelentőségű azonban egy másik ház lakójának sorsa sem. Ez a CIA székháza. Az óriási, betonerődhöz - hasonló épületben tízezer ember dolgozik, föld alá süllyesztett komputerek egész erdeje végzi az adatok feldolgozását. A választások nyomán dől majd el, hogy továbbra is az az ember — név szerint William J. Casey — marad-e a CIA főnöke, akit Reagan amerikai elnök személyesen szemelt ki erre a posztra. Casey alapvető feladata —, amelyet nagy lelkesedéssel teljesít — az, hagy helyreállítsa a CIA 70-es évek derekán megtépázott tekintélyét, s továbbfejlessze tevékenységét. A CIA történetének ezt a legújabb fejezetét és a még várható fejleményeket azonban nem lehet megérteni a szervezet történetének legalább vázlatos ismerete nélkül. Már csak azért sem, mert a Reagan megbízásából főszerepet játszó Casey személyileg is szorosan kapcsolódik a CIA „őstörténetéhez”. Megjelenése a szervezet csúcsán, éppen a Reagan- elnökség időszakában egyáltalán nem a véletlen műve. Amikor Casey elvégezte a jezsuiták által irányított nevezetes Fordham Egyetemet, ahol tanárai erőszakossága és fékezhetetlen jelleme miatt „Ciklonnak” hívták, még csak 1934-et írtak. Ekkor az Egyesült Államoknak még nem volt központi hírszerző szolgálata. Roosevelt elnök 1940-ben foglalkozott először a kérdéssel, a döntés azonban csak a japánok Pearl Harbor ellen intézett támadása után született meg. Akikor az amerikai flotta óriási veszteségeit a nem központosított hírszerző szolgálat rossz munkájának számlájára írták. Ebből a leckéből okulva hívta életre Roosevelt a Stratégiai Szolgálatok Irodáját (OSS). Ez a szervezet lett a CIA elődje. Az OSS vezetője William Donovan ezredes, az amerikai üzleti és politikai világgal kitűnő kapcsolatokat tartó ügyvéd volt. Miután az OSS a második világháborúban született meg, az első években tevékenysége főleg a hitleri Németország és Japán ellen irányult. Az ifjú William Casey már ekkor Donovan szolgálatában állt. Elsősorban Svájcból, egy 150 hírszerzőből álló, a német vonalak mögött megszervezett hálózatot irányított. Svájci tartózkodása idején került személyes kapcsolatba az OSS egyik vezéregyéniségével, aki később a CIA történetének meghatározó jelentőségű személyisége lett. Ez az ember, Casey új pártfogója és barátja nem volt más, mint Allen Dulles, a hidegháborús időszak hírhedt amerikai kémfőnöke, és mellékesen az említett időszak kemény politikát követő külügyminiszterének. John Foster Dulles- nek a fivére. Reagan kém főnöke tehát ott állott már a CIA bölcsőjénél is. Tevékeny részt vállalt abból a munkából, amelynek során a második világháború végén Donovan és Dulles az OSS-t fokozatosan szovjetellenes irányba fordították. A szovjetellenes- ség és a hidegháború politikája indokolta, hogy a központosított amerikai kém- szolgálatot éppen a háború befejezése után, a béke reménységeit ígérő korszak hajnalán erősítették meg. Roosevelt halála után Tru- mann elnök a kongresszus meghallgatása nélkül feloszlatta az OSS-t és központi hírszerző szolgálatot alakított ki. Az amerikai kongresszus 1947-ben elfogadta az úgynevezett nemzetbiztonsági törvényt. Ez gyökeresen átformálta az amerikai hírszerzés szervezetét, és ezen belül hozta létre a ma ismert formájában a CIA-t, a Központi Hírszerző Ügynökséget. Ennek a törvénynek a mai politikai helyzet szempontjából is döntő intézkedése az volt, hogy felállította a Nemzetbiztonsági Tanácsot (National Security Council, NSC). Ennek tagjai az elnök, az alelnök, a külügyminiszter és a hadügyminiszter. A tanácsnak kiterjedt apparátusa van, amelyet a mindenkori nemzetbiztonsági főtanácsadó vezet. A CIA szervezetét az 1947-es törvény a Nemzetbiztonsági Tanács alá rendelte. Ez magyarán azt jelenti, hogy a Fehér Ház lakója, az Egyesült Államok mindenkori elnöke személyesen felel a CIA döntéseiért. A törvény második következménye az volt, hogy a nemzetbiztonság főtanácsadó kulcsszerepet kapott az Egyesült Államok politikájának intézésében és a történelmi tapasztalatok szerint időnként az ország második leghatalmasabb emberévé vált. A nemzetbiztonsági törvénynek ezek az intézkedései azóta is megválaszolhatatlan kérdések egész sorát vetik fel. A nemzetbiztonsági törvény öt pontban határozta meg a CIA kötelességeit. Az első négy pontot a hírhedtté vált ötödik gyakorlatilag érvénytelenné tette., Ez az ötödik pont ugyanis kimondja, hogy a CIA „másfajta feladatokat is teljesíthet”, ha erbe a Nemzetbiztonsági Tanácstól utasítást kap. Ez voltaképpen korlátlan cselekvési szabadsággal ruházta fel a CIA vezetőit... f— t — e.J
