Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-15 / 12. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. január 15., vasárnap Ml A HASZNA? A számítógépes jövőkutatás A jövőkutatást sokan újkeletű játéknak tartják és megmosolyogják az elképzelt vllágmodelteket; hogy milyen lesz földünk, száz év múlva. Valamivel na­gyobb becsülete van a rövidebb távra szóló prognózi­soknak, amelyek azonban nemcsak a belátható jövőt állítják elénk, hanem például a maholnapi döntések várható kimeneteléről is tájékoztató adatokat szolgál­tatnak. E tekintetben nem feles­leges a meteorológiai prog­nózisokra, előrejelzésekre utalni. A műholdas, számí­tógépes előrejelzés lehetővé tette, hogy a televízió kép­ernyőjén magunk előtt lás­suk az európai kontinens feletti ciklonokat, gomoly- gó felhőket. A számítógépek a műholdak által szolgálta­tott időjárási alapadatokra építve hozzák létre (szak­nyelven: szimulálják) az idő­járás holnapi képét. Hason­lóképpen dolgoznak a kü­lönböző gazdasági, környe­zetvédelmi, tudományos prog­nózisok is. A reneszánsztól a komputerig Már a reneszánsz korá­ban nagy jelentőséget tulaj­donítottak az adatszerű té­nyeknek. A botanikában pél­dául azt tartották fontosnak, hogy meg kell számlálni a virágok porzóit. Az azonos tulajdonságokat is figyelem­be véve igyekeztek össze­függéseket, törvényszerűsé­geket megállapítani. Ez a tudománytörténet egyik leg­nagyobb teljesítményét pro­dukálta, amikor valamennyi ismert növényt a virágtípus alapján osztályozta. A XIX. század kutatóinak elképzelhetetlen szorgalma olyan óriási adatmennyiséget szolgáltatott, amelyet még ma sem tudunk túlszárnyalni. A tudományos ismeretek azon­ban éppen emiatt) kezdték megközelíteni a felső határt, az adatok feldolgozásának növekvő problémája követ­keztében. Mindemellett a tu­dósok rádöbbentek, hogy a természetben nem lehet va­lamennyi jelenséget egyetlen tényezőre visszavezetni, s az­zal mindenre magyarázatot adni, hiszen a jelenségek több okúak, létrejöttükben multifaktorális törvényszerű­ségek érvényesülnek. Vagy­is felismerték, hogy csak az adatok rendszerezésével, az összefüggések, a kölcsönha­tások tisztázásával lehet a világról valós képet, modellt alkotni, és ez ma már nem oldható meg számítógép nélkül. A számítógéppel készült prognózisok a valóság egy- egy részletét modell formá­jában írják le, ehhez az ada­tokat a valóságnak megfe­lelő információk szolgáltat­ják. A szakemberek külön­böző célú, azaz típusú, mo­delleket készíthetnek. Ennek klasszikus példája a róka és a nyúl közötti küzdelem le­írása, mondjuk egy rezer­vátum keretei között. Kísérleti állatokat takarítottak meg A róka és a nyúl küzdel­mének modellezése játéknak látszik. Napjaink riasztó hí­rei azonban rádöbbentették a közvéleményt arra, hogy a számítógép előtt ülő mate­matikusok nem a saját szó­rakozásukra játszadoznak a prognosztikus modellekkel. Manapság például a sa­vas esők okozta erdőfogyat­kozások tartják izgalomban a kedélyeket. Az a folya­mat, amely nyilvánvalóvá tette, hogy a távoli helyen végbemenő ipari tevékeny­ség, a levegőszennyezés mennyire káros kihatással lehet környezetünkre, a föld tüdejére. Az ökológiai rend­szerek működését leíró szá­mítógépes modellek szimulá­ciója révén sikerült kidol­gozni a természetes egyen­súly helyreállításának útját, módját. A számítógépek felhasz­nálására ma már igen sok frappáns példa van az élet sok más területén is. Az ál­latvédő egyesületek például sokszor tiltakoznak az or­vosi célú állatkísérletek el­len, amelyek azonban elke­rülhetetlenek, csupán a kí­sérleti állatokkal való igen­csak pazarló eljárások vitat­hatók. Jellemző, hogy egye­dül Angliában évente több mint 300 ezer kísérleti ál­latot „fogyasztottak el” az orvosi, élelmiszeripari, és kozmetikai kísérletekhez. A számítógépes szimulációval azonban jelentősen csökken­teni tudták az állatkísérle­tek számát és költségeit is. Az élet sok más terüle­tén hódít még a számító- gépes szimulációs módszer.- A jogi szemináriumokon pél­dául mikroszámítógépekkel dolgoznak a hallgatók. A komputer segítségével előre megrendezhetnek egy elkép­zelt bírósági tárgyalást, amelyben nem várt fordu­latok (előre nem látható bi­zonyítási nehézségek, vona­kodó tanúk stb.) tehetik próbára a jogászok talpra­esettségét. Az élet egy má­sik szférájában, a vezető­képző tanfolyamokon is jó szolgálatot tesz a számító­gép, hiszen megvizsgálhat­ják, hányféle következmény- nyel, milyen kihatásokkal járhat egy feltételezett dön­tés, kiválaszthatják közülük a egkedvezőbbet és így to­vább. k A legfontosabb az ember Ezzel már a számítógépes jövőkutatás legfontosabb al­kalmazási területéhez, a gaz­dasági prognózisok készíté­séhez értünk. Valószínű, aligha mondunk azzal újat az olvasóknak, hogy a rö­videbb és hosszabb távú népgazdasági tervek kidol­gozása, a különböző válto­zatok kimunkálása ma már elképzelhetetlen volna kom­puterek nélkül. Magától értetődik, hogy a különböző világgazdasági modellek felállításához is igénybe veszik a számító­gépeket. így történt példá­ul a Római klub sokat em­legetett prognózisai, köztük a Növekedés határai című munka megalkotása során is. Arról persze, már nem a komputerek tehetnek, hogy ez a — több fontos igaz­ságot feltáró, kimondó — írás utóbb mégis alapvető kor­rekcióra szorult. A polgári közgazdászok ugyanis — vi­lágnézeti korlátáik miatt nem látva az emberiség ki­bontakozásának lehetőségét — többnyire borúlátó, pesz- szimisztikus világképet al­kotnak. Már ez a világnézeti kor­lát is jelzi, hogy a számí­tógépes jövőkutatás legfon­tosabb tényezője mégiscsak az ember, aki beprogramoz­za a kamputert. Ha az em­ber hisz önmagában, a jö­vőjében, reális, biztató táv­latokat magában rejtő jövő­képet vetít elénk a számító­gép is. (Sz. E.) Lépcsők Gyön­gyösről A MEFAG társulásos alapon működő gyöngyö­si parkettagyárának új terméke volt 1983-ban a csigalépcső, amelyet a családiház-építők keres­nek elsősorban. A míves kivitelű lépcsőket a gyár­ban összeállítják, és csak a minden szempontbői ki­váló lépcsőket szerelik fel a vevő lakásán (Fotó: Kőhidi Imre) Előtérben az olcsóbb szolgáltatások Bővül a termelési rendszerek tevékenysége A termelési rendszerek mind nagyobb szerepet vál­lalnak a mezőgazdasági munka szervezésében, irá­nyításában — ez derült ki a MÉM-ben készített össze­sítésből. A mezőgazdaság­ban 21 növénytermelési, 27 kertészeti és 24 állatte­nyésztési rendszer műkö­dik, és a faiparban is lét­rejött az első ilyen szerve­zet. A növénytermesztésben az általunk integrált szán­tóterület az elmúlt évben megközelítette a 2,9 millió hektárt, ezzel a nagyüze- máleg művelt szántóterület mintegy fele került a rend­szerek „hatásköréibe”. A szervezetekben részt vevő nagyüzemezk köny- nyebben juthatnak hozzá a korszerű technológiákhoz, eljárásokhoz, és viszonylag gyorsan be is vezethetik az általában a gazdaságos­ság fokozását biztosító módszereket. Az állatte­nyésztésben a tehénállo­mánynak közel felét .tartják olyan üzemekben, amelyek valamely rendszerihez tar­toznak. A nagyüzemi koca- állomány — amelynek mi­nősége sok tekintetben meg­határozza a termelési ered­ményeket — csaknem 90 szá­zaléka, a sertésállománynak pedig csaknem fele a rend­szerek irányításával él, gya­rapodik. A MÉM rendeletben és irányelvben határozta meg a rendszerek tevékenységét. A minisztérium hároméven­ként felülvizsgálja, mennyi­ben felelnek meg a gazda­ságok működését nagyban meghatározó szervezetek a követelményeknek. Ameny- nyifoen valamelyikük nem teljesíti a vállalt kötele­zettségeket, úgy akár visz­sza is vonhatják az enge­délyokiratot. Ez eddig tíz termelési rendszer esetében történt meg. A tsz-ek terü­leti érdekképviseleti szervei szintén rendszeresen figye­lemmel kísérik tevékenysé­güket, elemzik szolgáltatá­saik hatékonyságát, és mér­legre teszik azt is. hogy azok arányban vannak-e a tagok által fizetett térítések nagyságával. Ezekben a szervezetekben ugyanis a rendszert vezető gazdasá­goknak a tagok termelését alapvetően érintő feladataik vannak, és ezek teljesítésé­ért meghatározott összegek illetik Őket. A tapasztalatok szerint a rendszereket veze­tő gazdaságok korrekt térí­tési díjakat alkalmaznak, ám esetenként mégis szük­ség van az összegek felül­vizsgálására: a termelési feladatok ugyanis időnként módosulnak, és emiatt idő­szerű lehet a változtatás. 1984-ben a MÉM szak­emberei szerint a rendsze­rek tevékenysége bővül. Ki­emelten foglalkoznak majd például az alacsony jöve­delmezőséggel . gazdálkodó nagyüzemekkel. Fejleszte­niük kell a számukra igen fontos szaktanácsadói mun­ka színvonalát és segíteni­ük kell a gyengébb terüle­teken is gazdaságosan al­kalmazható termesztési technológiák kialakítását. Előbbre kell lépniük az ol­csóbb szolgáltatások elter­jesztésében, ezek ugyanis gyakran hiányoznak a rend­szerek „kellétkárából” amelyben inkább a drágább és „mutatósabb” technoló­giák találhatók. (MTI) Hetven év, házasságban Hetven év... Még életkor­nak sem kevés, de mint két ember kapcsolatában eltöl­tött idő — különösen se­bes sodrású napjainkban — tiszteletre és valljuk be, ki­csit irigykedésre késztet jó néhányunkat. Pedig, hogy rá eset, ezt a sarud! Szabó Domonkos és Pásztor Borbá­la házassága is bizonyítja. 1913. november 13-án es­küdtek örök hűséget egy­másnak. A ritka évforduló alkalmából rendezett vasla­kodalmát az idős! pár két gyermekével, négy unokájá­val és hét dédunokájával ünnepelte. Nem verték nagy dobra az eseményt, a köz­ségi tanácselnök sem tu­dott róla. A Kossuth Lajos utca 8. szám alatti ámbitusos ház udvarán minket az idős pár leánya fogad. Mióta özve­gyen maradt, együtt él szü­leivel. Kedves szóval tessé­kel a házba, a gyorsan elő­kerülő Domonkos bácsi is, aki noha már bottal jár, de 98 éves kora ellenére még manapság is szépszál férfi. Felesége, a mosolygós arcú, törékeny Boriska néni mus­kátlis cserepekkel zsúfolt ablak előtt ül. Épp újságot olvas. — Szeretjük a virágokat, ez a kaktusz épp most vi­rágzik — mutatja. S továb­bi szavaiból kitűnik, hogy a derű jellemezte eddigi éle­tüket. Amint férje elmondja: szükségünk volt a bizako­dásra is, hiszen alig vezet­te ifjú aráját oltár elé, már­is be kellett vonulnia ka­tonának az egri 60-as lö­vészezredhez. Végig harcolta az orosz frontot, az első vi­lágháborút. Csak az éltet­te, hogy biztosai) visszatér. — Sohasem féltékenyked- tek egymásra? — kérdezzük kicsit évődve. — Aligha lett volna időnk rá. Jómagam legalábbis min­dig megbíztam benne. S tu­dom, ő sohasem élt vissza ezzel. — Rettegve vártuk' a tá­bori postát, szerettem ót, s aggódtam az én türelmes, kitartó, jólelkű uramért — mondja Boriska néni meleg szeretettel. — Egy károm­kodás, vagy egy csúnya szó sosem hagyta el fülem hal­latára a száját. Az italt meg­vetette, amikor hazajött a háborúból, egyetlen szórako­zása volt, hogy eljárt az ol­vasókörbe kártyázni. Mi, asszonyok meg ezalatt szom­szédoltunk, és szőttünk. Az akkori szőtteseket ma is őr­zi az ablak alatt álló öreg láda. — A két világháború kö­zött, hogy telt az idő? — Én tartottam el a csa­ládot, a feleségem a gyere­kekkel és a háztartással já­ró teendőket végezte — mondja a házigazda. Min­dig ebben a községben lak­tunk, de eljártam dolgozni a vasúthoz, később pedig tizenkét hold földön gazdál­kodtunk. Amikor kellett, be­segített a mezei munkába az asszony is. Sosem voltunk ugyan nagygazdák, de min­dig megvolt még a nehéz időkben is ami nagyon kel­lett. — Milyenek most idős, nyugdíjas napjaik? — Én jobbára rádiót hall­gatok, de megnézem a té­véhíradót is. Mindig érde­kelt, hogy mi történik a vi­lágban — folytatta Domon­kos bácsi. — Sajnos, na­gyobb sétát már nem tehe­tek meg a faluban sem, hi­szen maholnap a tizedik év­tized. küszöbén állok. A fe­leségem még el-eljár szom- szédolni, meg a templomba. De nem feledkeznek meg rólunk az unokák, akik Tia idejük engedi be-beszalad- nak megnézni minket. — Miből élnek? — A termelőszövetkezetek alakulásakor már nyugdíja­sok voltunk. Így, havonta kétezer hatszáz forint évi járadékot kapunk, s évente ötszáz forinttal segít minket a tanács is. De támogatnak (Fotó: Szántó György) a fiamék is minkét, és a lá­nyom is. Tőlük kaptuk a te­levíziót és a rádiót. Nem készültek fényképek fiatalságuk önfeledt percei­ről, de amikor búcsúzásnál kikísérnek minket, látjuk, milyen szorosan simul egy­másba a két öreg tenyér. Nem firtatjuk azt sem, hogy ki volt az úr a háznál. De elejtett szavaik elárulják, hogy mint legtöbb helyen, itt is az asszony őrizte a háztűz melegét. Bizonyára náluk is volt kanálrcsörre- nés, de Boriska néni bő­szoknyája eltakarta, ami nem tartozott a külvilágra. Szerelmük, szeretetük ma is összetartja őket. Komolyan vették az ásó- kapa-nagyharang fogadal­mat, s reméljük, még so­káig együtt gyönyörködhet­nek az évenként nyíló kak­tusz virágaiban. Soós Tamás *

Next

/
Thumbnails
Contents