Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
4. ■l 4M • NÉPÚJSÁG, 1984. január 15., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Lektűr Szótáraink a címbeli szóalakot választékos és ritkán használt nyelvi fonnának minősítik. Napjainkban mintha nem lenne érvénye ennek a minősítésnek: szóban és írásban egyre gyakrabban élünk vele. Hogy milyen beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben jut ez a francia nyelvből átvett megnevezés nyelvi szerephez, arról alábbi példáink tanúskodnak: „A szellemi narkotikum már a könyveinkben is érezteti hatását, de ne feledjük, hogy a lektűrtől el lehet jutni az értékesebb irodalmi alkotáshoz” (Magyar Nemzet, 1983. nov. 22.). — „Ném gyara- píthatjuk a lektűr kedvelők táborát” (Magyar Nemzet, 1983. nov. 24.). — „Az átszervezés felemelte a krimi, a lektűr, a csak szórakoztató irodalom haszonkulcsát" (Magyar Nemzet, 1983. dec. 1.). — „Kiszélesedett érdeklődési körünk, s bennünket — irodalmat, bestsellert, lektűrt, tudós munkákat egyaránt forgató olvasókat — tesz gazdagabbá” (Magyar Nemzet, 1983. dec. 10.). Ebből a rövid példatárból az is kitűnik, hogy a lektűr szó mai értelmezéséhez, illetőleg feltételezett jelentés- tartalmához és használati értékéhez is kapunk eligazító szempontokat. A megnevezés jelentésköre elég tág, használati értéke pedig egyre bizonytalanabb. A lektűr fogalmába beletartozik minden olyan irodalmi alkotás, amely nem értékes, nem művészi, inkább csak könnyed, szórakoztató írásmű; művészileg csekély értékű, s tömeges olvasói igényeket elégít ki. A lektűr tág körébe vonják egyesek, a detektív-, a kalandregényeket, a regényes életrajzokat, s általában a könnyű és szórakoztató olvasmányokat. Maga a lektűr szó eredeti jelentésében is a jól olvasható, az olvasmányos alkotásokra utal. Alapjelentése: olvasmány, s latin előzményei, a lectio, lector, lecto- ratus, legenda mind az olvasás, az olvasmány képzet- és fogalomkörére utalnak. Ma már szókincsünk teljes jogú tagjaivá váltak a lektűr szócsaládjába is vonható lektor, lektorátus, lektorál, lektorálás, lektoráltat, legenda, legendás szóalakok. Ezt a szókört még tágíthatjuk is. A latin lectio (olvasás, fölolvasás) átvételeként került nyelvünkbe a lecke szó is. A leckekönyv szóösszetétel mellett a leckéztet, a megleckéztet tovább képzett alakok is arról bizonykodnak, hogy a latin lego, legere (olvas, olvasni) igealak szócsaládja a magyar szótári szókészlet gazdagításában, bővítésében is nagy szerepet vállalt. Dr. Bakos József 1 Kína-szindróma Az atomerőmű és a televízó Hogy buta szóviccel kezdjem: miben hasonlít a hasadóanyag és a televízió? Nos? Hát persze, ahbam, hogy mind a kettő sugároz. Az egyik műsort, a másik valami egész n mást... Viszont mindkét láthatatlan sugártól való függés és félelem meghatározza az életünket. A tömegkommunii- káoió vizslat és közvetít, cseveg és elámít. Az atomenergia táplálja villamoskészülékeinket, s gyilkos erejével fenyegethet. A Kína- szindróma című amerikai film Világunk e két meghatározója kapcsolja össze, izgalmasan fogja a szálakat, egyben érdekes emberi ellentmondásokat vet föl. Maga a történet menete szokványos: valamilyen titokra bukkannak véletlenül a magányos hősök, de mindenáron el akarja nyomni hangjukat (illetve képüket) egy érdekcsoport, ám a végén izgalmas hajsza után sikerül leleplezni az eltitkolt katasztrófát, amely annyi életet fenyeget. így elmondva akár egy sablonos., unalmas film is kikerekedhetne a sztoriból. Az alkotók azonban arra az egyszerű igzaságra ébresztették rá a nézőt, hogy nincs elcsépelt forma, nem kell mindenáron modem- kediríi Inkább el kell sajátítani profi módon a cselekményvezetést, értelmes módot kell adni jó színészek közvetítésével. Máris kész a siker; a végig lebilincselő mű. A film ráadásul nagyon is a levegőben lévő problémákra támaszkodik, nem kell sokat magyaráznia, első pillanatban megértjük a helyzetet. A tévések belebotlanak rutinmunkájuk közben egy atomerőmű üzemzavarába, föl van dobva számukra a labda: hogyan felelnek meg a „független riporter” mítoszának, képe- sék-e olyan huszárcsínyt elkövetni, mint annak idején a hetvenes évek elején Nixont megbuktató» kollegáik. Az első pillanatban úgy látszik: lehetetlen nyilvánosságra hozná a balesetet, az atomenergiát kezében tartó érdekcsoport erős. Felelőtlenség, bűnös hanyagság terheli azokat, akik megakadályozzák. hogy nyilvánosságra kerüljenek az események. De ez a film sem adhat más feloldást, mint az egyéni lelkiismeret szembeszegülését az érdek- csoport diktátumával. Azóta is sokat vitatják az üzemzavar lehetőségét. Elképzelhető, hogy az újtól való idegenkedés bujkál ebben is, akárcsak mikor az első vonatok és autók előtt piros zászlóval kellett futni valakinek, hogy felhívja a • veszélyre a figyelmet. Szaktudósok azt állítják, hogy ilyenfajta hibáknak a lehetősége majdhogynem kizárt. Ezzel együtt inkább a cinizmusról, a gondok el- tussolásáról szól a film, egy ilyen lehetőségről. Külön elemzést érdemelne, mikénti ábrázolja az alkotás az amerikai sajtót. A nagyipartól, a különböző érdekeltségektől függő „nagyhatalomként”, amely csak akkor hajlamos az őszinteségre, amikor már egy „döglött kutyába” rúghat bele. Vagyis, amikor a leleplezés már a levegőben lóg, akkor kell elsőnek lennie a történet tévétársaságának. E bonyolult viszonyrendszerben ember legyen a talpán, aki eligazodik, s megfejti, hogy mi miért kerül nyilvánosságra. Lendületes. fordulatos cselekmény során juthat el ki-ki a következtetésekig. Világos példáját láthatjuk annak, hogy meddig vihet el egy társadalmi berendezkedést a kéz kezet mos elve. A film főszereplői kitünően játszanak, Jack Lemmon kibújt sablonjaiból, a bárgyú vígjátéki figurák jelmezéből. Legutóbb az Eltűntnek nyilvánítva című műben láthattuk hasonlóan drámai szerepben. Nem túlzás, ha azt mondjuk: ma a világ egyik legjobbja. Egyenrangú társa Jane Fonda, aki nemcsak az aerobickhoz ért. Lebilincselő, rokonszenves egyéniség. A harmadik Michael Douglas, akit a San Francisco utcáin című sorozatból ismerhetünk. Lendületes alakításuk teszi maradandó értékké ezt az alkotást. Féljünk az atomenergiától, a tömegkommunikáció hazugságaitól ? Természetesen. De leginkább az emberi butaság és felelőtlenség „káros sugárzásától”. Ez a látottak legnagyobb tanulsága. Gábor László A textilművészeti alkotóműhely Velem haszna Kis falu, a nyugati határszélen: Velem. Minden esztendőben hat hétre alkotó- műhelyt szervez itt textil- művészek számára a szombathelyi Savaria Múzeum. 1975-ben írták ki az első pályázatot, azóta évente tíz művész vett részt az alkotóműhely munkájában. Az alapszabály megfogalmazta a műhely céját: kísérleti és kutatási lehetőség biztosítása a textilművészek számára. esas A magyar textilművészet 1968-as fellendülése után Vas megye és Szombathely városa karolta fel a továbbfejlesztés ügyét. 1970-ben indult meg ugyancsak a Savaria Múzeumban a textil- biennálék sora. Egyik évben a fal- és tértextilek, másik évben az ipari textilek tervezői kaptak kiállítási lehetőséget. E jelentős kezdeményezés után alakult a velemi alkotóműhely, hogy újabb lendületet adjon a kísérletező textilművészeknek. A gondtalan hat hét, amelyet nemcsak ösztöndíjjal, anyagköltség térítéssel, hanem megfelelő munkaeszközök beállításával — szövőszék, rajzasztal, nyomóasztal — is segített a Savaria Múzeum, meghatározóvá lett a következő időszak műveinek születése szempontjából. Nem csak lehetett, kellett is kísérletezni, hiszen ezzel a feltétellel kapták meg a részvételi lehetőséget. És volt még két dolog, ami sem forintban, sem eszközökben nem mérhető: a közösség, amely lehetővé tette, hogy ne egyedül, hanem állandó szellem] vérkeringésben együtt oldják meg művészi problémáikat: és a táj, amely elragadó alpesi szépségében feltárulkozva vette őket körül, nyújtva pihentető sétát, vagy éppen témát, anyagot. A tértextil innen indult. Droppa Judit kísérletei a lausanne-i textilbiennálén való részvételig vonultak. Kele Judit akcióinak egyik továbbfejlesztett változatát a párizsi Pompidou Központban is bemutatta. Az ipari textil kísérleti eredményei szerényebbek ugyan, de például Pauli Anna kísérleteiből kiváló exportképes termékek születtek. A textilművészeti alkotó- műhely ugyanis mindig nyitva állt a nagyipari tervezőművészek, a kézműves textilművészek és a modern képzőművészet legújabb törekvéseihez kapcsolódó textil- művészek számára, hiszen ezt jelentette a kísérleti Kókay Krisztina: Tanulmány jelleg. Nem volt véletlen az sem — a fejlődés útja, éppen a nyitottság révén vezetett errefelé —, hogy a fotó és a video — képmagnó — lehetőségeit is kihasználva, még az is indíttatva érezte magát ez új eszköz kipróbálására, aki eredetileg más tervvel indult. S ahogyan a használati textilek között is rohamos gyorsasággal elterjedt a műanyag, úgy kapott egyre nagyobb szerepet a textilművészetben is. Gecsér Lujza itteni kísérletei után a Tiszai Ve(Fotó: Tahin) gyi Kombinátban jutott további kísérletezési lehetőséghez, hogy műgyantával megszilárdítsa, és így szilárd kiállítási darabbá tegye lágy fonalkötegeit. Baj- kó Anikó egy textilhulla- dék-telep megégett darabjaival, ezek valóságos feltérképezésével készített megdöbbentő kiállítást. Csak a legkülönösebb példákat említettem. A textil anyagának vizsgálata, viselkedésének módszeres tanulmányozása, a különböző technikák felelevenítése vagy éppen- kitalálása révén rengeteg termékeny • ismeretre tettek szert textilművészeink. Kókay Krisztina például egy természeti képződmény variációs lehetőségein dolgozott Velemben, két év hat-hat hetén át. Az új megoldásokra képes pigmentfesték segítségével tűhegyes ecsettel festette fel finom formáit. Most, decemberben az újonnan megnyitott FLA- MENCO-szállóban az étterem, a foyer textilborítását készítette el e kiérlelt technika felhasználásával. Idén búcsúztak Velemtől a textilesek. Olyan művek is születtek, amelyek .ezt a búcsút fejezték ki. Bajkó Anikó velemi tájképet „ültetett be” papírmadarakkal. Solti Gizella Velem ál-térképeit készítette el. Velem 1:50 című munkája: terepszín tájrészlet, fehér nyilakkal. Velem 1:5 000 című pedig már a csomagolópapír terepből alig kibújó falucska házsorait mutatja, gondos gobelinszövéssel. Velem — megszűnik a textilművészet számára. Egy ihlető tájtól búcsúztak el, hogy hamarosan birtokba vegyék Sömjénmihályfa tágas kastélyát, udvarházát, ahol ugyancsak a Savaria Múzeum szervezésében állandó textilstúdió létesül. Remélik, hogy az új hely, az új helyzet pótolni tudja majd a velemi tájat, a közös vacsorákat, a természet- járást, egyáltalán azt a közösségi szellemet, amelynek megszületése Velem igazi haszna. (T. A.) Egy hajó világkörüli útjáról hazafelé tartott. Szélcsendes idő volt és mindenki fent tartózkodott a fedélzeten. Ott ugrándozott egy majom is: szórakoztatta őket. Tornázott, ugrált ide-oda, grimaszokat vágott, utánozta az embereket és látszott, hogy tudja: rajta nevetnek és ez még inkább bátorította. Hirtelen odaugrott egy ' tizenkét év körüli fiúhoz, — o kapitány fiához — és lekapta a fejéről a sapkát, a saját fejére csapta, majd villámgyorsan felmászott az árbocra. Mindenki nevetett, csak a fiú, a sapka nélkül, maga sem tudta, hogy nevessen, vagy bosszankodjék-e? A majom leült az alsó árbocrúdra, lekapta a fejéről, és foggal-körömmel tépni kezdte. Látszólag évődni akart a fiúval, feléje mutogatott és grimaszolt. A fiú a majom üldözésébe kezdett, rákiáltott, de a majom még csak vadabLev Tolsztoj bul tépdeste a sapkát. A matrózok szinte gurultak a nevetéstől, a fiú elvörösödött, ledobta a kabátját és felkúszott a rúdra, a majom után. A majom azonban fürgébb volt, és abban a pillanatban, amikor a fiú már azt hitte, hogy eléri és kikaphatja a sapkát a majom kezéből, még feljebb kúszott. — Nem menekülsz! — kiáltott haragosan a fiú és mászott a majom után. A majom egészen a közelébe engedte, aztán hirtelen mászni kezdett ismét, még magasabbra: a fiú egyre dühösebb lett és igyekezett a majom nyomában maradni. Néhány pillanat alatt mindketten az árboc tetején voltak. Az ugrás Ekkor a majom teljes hosszában kinyúlva, hátsó lábával a kötélbe kapaszkodva, ráakasztotta a sapkát a rúd végére, ő maga felmászott az árboc csúcsára, ott összekuporodva vicsorgott, grimaszolt, . Az árboctól a vitorlarúd végéig, ahol a fiú sapkája függött, két arsin volt a távolság. A fiú csak úgy érhette el, ha elengedi az árbocot és a kötelet. A fiú egyre dühösebb lett. Elengedte az árbocot és lépett egyet a! vitorla- r.údon. A fedélzetről mindenki őt figyelte és nevetett azon, amit a majom vele művelt. Most azonban, amikor látták, hogy a fiú elengedte a kötelet és oldalt kinyújtott karokkal, a vitorlarúdra lépett, megdermedtek a rémülettől. Egyetlen hibás lépés — és a fedélzetre zuhan, ösz- szezúzza'magát. De ha nem lép is rosszul, és eljut a vitorlarúd végéig, -» és megszerzi a sapkát — ott nem tud megfordulni, hogy visszajusson az árbocig. Szótlanul, némán néztek a magasba, várták, mi történik. A bámészkodók között valaki hirtelen felkiáltott. A fiú meghallotta a hangot, megrezzent, lenézett és megingott. Ebben a pillanatban lépett ki a fedélzetre a hajó kapitánya, a fiú apja. Puska volt nála, sirályra akart vadászni. Azonnal észrevette a fiát, felkapta a fegyverét és felkiáltott hozzá: — A vízbe! Ugorj azonnal a vízbe! Vagy lövök! A fiú megingott, de nem értette, mit kiált az apja. — Ugorj vagy lövök! Egy-kettő! Es abban a pillanatban, amikor az . apa a hármat kiáltotta, a fiú fejjel előre levetette magát a vízbe. A ‘ test ágyúgolyóként csapodótt a vízbe; és alig verődtek össze fölötte á hullámok, máris legalább húsz matróz vetette magát utána a fedélzetről. Negyven másodperc múlt el — ami mindenki számára végtelennek tűnt — amikor a. fiú testé felbukkant. Megragadták és a hajóra szállították. Néhány percig élesztgették, kipréselték belőle a vizet, és a fiú lé- legzeni kezdett. A kapitány mindezt látva, feljajdult. Valami a torkát fojtogatta. Besietett a kabinjába, hogy ne lássák a könnyeit... (Fordította: Antalfy István) Gyurkó László regényéből Tv-sorozat Gyurkó László: Faustus doktor boldogságos pokoljárása című regényéből 9 részes tv-sorozatot készített a közelmúltban Jancsó Miklós. A hazai könyvesboltokban immár második kiadásban megjelent alkotás, és a belőle forgatott tv- film egy mindennapi ember életét idézi fel. 1944-től a hetvenes .évekig nyomon követve történetét. Az egyedi sorson keresztül az író bemutatja a. korszak magyar történelmének tipikus és leglényegeseb vonásait. A- főhős, Szabados György sorsa — áttételesen ugyan — visszautal a Faustus-mondá- ra; a nézők előtt játszódik le a magyar Faustus pokoljárása. Az epizódokat január 27- től, péntek esténként vetítik a televízió 1-es csatornáján.
