Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
0* NÉPÚJSÁG, 1983. december 10., szombat Megnyílt a IX. Pannónia-biennálé Szombathelyen Szombathelyen megnyílt a IX. Pannónia-bien nálé, az ausztriai Burgenland, a jugoszláviai Szlovénia és Nyugat-Magyarország képzőművészeinek közös tárlata. Országonként 10—10 alkotó mutatja be három-három alkotását, amelyeket jelenleg a Savaria Múzeumban tekinthetnek meg a látogatók (MTI-fotó — Czika László felvétele — KS) Az új ösztöndíjrendszer egyévi mérlege Néhány apróbb módosítás szükségességétől eltekintve alapjában véve bevált az új ösztöndíjrendszer a felsőok. tatásban — tájékoztatták a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársát. Az 1982 83-as tanévtől évenként 150 millió forinttal, vagyis az előző évekhez képest mintegy 30 százalékkal emelték a felsőoktatási intézmények ösztöndíjalapját. Az egyéves tapasztalatokat összegezve az illetékesek elmondották : a megemelt összeg új elosztási rendszerét széleskörűen a tavalyi tanévben vezették be. A felsőoktatási intézményekben jól éltek az új rendelet adta lehetőségekkel: „saját képükre” formálták ösztöndíjszabályzatukat, sőt karonként, évfolyamonként is differenciáltak. A juttatásoknál mindenütt alapvető célnak tartották, hogy azok jobb tanulmányi teljesítményekre ösztönözzenek, és hatékonyan támogassák a szociális körülményeik miatt rászoruló, ar. ra érdemes hallgatók tanulását. Az elosztási elvek meghatározásánál arra is törekedtek, hogy csökkentsék a korábbi gyakorlat kialakította aránytalanságokat; az ösztöndíj az eddiginél jobban ismerje el a kiemelkedő munkát; a szociális támogatás pedig váljék igazságosabbá, a merev kategorizálás a továbbiakban ne jelentsen előnyt vagy hátrányt egyetlen hallgatónak sem. Az új szabályozás mindenütt bővítette a felsőfokú intézmények és KISZ-szervezetek hatáskörét, felelősségét az ösztöndíjak odaítélésében. Az egyetemeken, főiskolákon gyakorlattá vált, hogy az eddigieknél határozattab- ban elkülönítik a tanulmányi ösztönzést a fiatalok szociális támogatásától. Ez utóbbi óéi ja a tanulás alapvető anyagi feltételeinek megteremtése az arra érdemes és családi helyzetük alapján rászoruló hallgatóknak. A kérelmek elbírálásakor, az összegek megállapításakor nemcsak azt vették figyelembe, hogy a hallgató az intézmény székhelyén, vagy attól távol lakik-e, s mennyi a család egy főre jutó havi jövedelme. A diákság régi kívánsága szerint ma már vizsgálják azokat a — jövedelemigazolásban nem tükröződő — vagyoni és egyéb körülményeket is, amelyek a tanuló, illetve családja életszínvonalát ténylegesen befolyásolják. Az állami támogatás különböző formáival kapcsolatos kérdések elbírálásában a felsőfokú oktatási intézmények diákjóléti bizottságai és a KISZ-szervezet képviselői szorosabban együttműködve juttatják érvényre a hallgatói közösségek véleményét, javaslatait. Lépésváltás Irodalmi színpadok találkozója A Madách Imre irodalmi színpadi napok néven korábban évente, újabban kétévenként ismétlődő fesztivál a legrégebbi amatőr színjátszóink országos találkozói között. Ahogy azonban a hatvanas évek közepe óta az irodalmi színpadi műfaj egyre veszített erejéből, népszerűségéből, a balassagyarmati alkalom is az érdeklődés peremére sodródott. A hetvenes évek derekától ugyan a rendező szervek Fábri Zoltán és Debreczeni Tibor kezdeményezésére megpróbáltak jól körvonalazható tartalmat adni e találkozónak — az európai szocialista országok irodalmának szenteltek egy- egy esztendőt —, egy idő után a mozgalomnak ez a hulláma is kifáradt. A jelenségek mélyén alig. hanem az a tény húzódik meg, hogy már sem a színjátszókat, sem közönségüket nem elégítik ki a szavak, s a gondolatok hangsúlyozását célzó merev. — a színpadinak alig nevezhető — formák, látványelemek. Ma a színjátszó játszani akar, s úgy látszik, ezt várja tőle nézője is. Sokan vitatják annak lét- jogosultságát, hogy amatőr együttesek klasszikus értelemben vett drámák színre vitelére, amatőr színjátszók pedig kiérlelt színészi eszközöket kívánó realisztikus szerepek megformálására vállalkozzanak. Általánosítani nem lehet. Minden vállalkozást eredményessége alap. ján kell megítélni, s példákat mindenféle rpűfaj sikeres megvalósítására találhatunk. Nem áll távol azonban a valóságtól az a föltevés, hogy kevés szereplőjű darabokhoz nagyobb valószínűséggel találhatunk elégséges számú ihletett tolmácsolót, mint sok szereplőt fölvonul- tatókhoz. Előnyös helyzetben vannak ilyen tekintetben a monodrámák, melyeknek szövege sokszor akár elbeszélésként is követhető, s biztosítja az előadó számára a közönség figyelmét. A kétszemélyes drámák is inkább megkönnyítik a szereplők egymás közti és a közönséggel való kapcsolatteremtést, mint a bonyolultabb szerkezetűek. Természetesen ezeket az általánosításokat is csak a gyakorlat igazolhatja. A december 9—11-ig Balassagyarmaton sorra kerülő 17. Madách Imre irodalmi színpadi napok pontosabb neve ez lehetne: kamaradrámák, kamarajátékok fesztiválja. A rendező szervek felhívására 84 együttes, illetőleg egyéni előadó jelentkezett. (Az együttes legfeljebb három személyből állhatott.) Az előzsüri végül is 33 produkciót nézett meg, s ezek közül tízet hívott meg Balassagyarmatra. Az amatőr színjátszó mozgalomnak ezt az ágát budapesti, szolnoki, kaposvári, pécsi, tatabányai és gödöllői előadások képviselik az országos találkozón. Hungaroton hanglemezhetek Szeptember második felében kezdődött, s' — a megszokottól eltérően — még az év végéig tart a Hungaroton hanglemezhetek. A rendkívüli érdeklődésre való tekintettel ugyanis meghosz- szabbították a hanglemez- hetek kiadványainak kedvezményes árusítását: az Állami Könyvterjesztő Vállalat saját üzleteiben október végéig tartott, a Hungaroton Vörösmarty téri szalonjában pedig az év végéig érvényes a kedvezmény. A legfrissebb értékelés szerint a megjelent 14 kiadvány közül a legkeresettebb a Chopin-keringők feltétele volt, Kocsis Zoltán előadásában: ebből a lemezből eddig 33 ezer példány kelt el. Ezt követi Schubert Pisztráng-ötöse 17 ezer példánnyal, a harmadik helyen pedig a Liszt Lés preludes lemez áll, ebből 16 ezret adtak el. A BÉLYEG SZERELMESE c4z /j&iet'kázy . /Hademui __, /Hátra hal Ián___ ( Fotó: Szántó György) Könnyed mozdulattal emeli. ki a fiókból Raffaello Esterházy Madonnáját. No, nem az eredetit, amely nemrég tűnt el titokzatos módon a Szépművészeti Múzeumból. Csupán egyet a legújabb bélyegek közül. Azt mondja, nagyon szép. Nekem mégsem jelent különleges élményt, csupán egy háromszor négy centiméteres papírost, amelyen a csaknem ötszáz éves műalkotás kicsinyke mása látható. Sánta Pál, a mátraballai filatelista, tíz albumot töltött meg kincseivel; tízezer bélyeget őriz. — Az első darabokat 1965- ben vettem — mondja. — A budapesti Universiade alkalmából adták ki azokat. S előkeresi a sportolókat ábrázoló bélyegsort. — Akkor még nem gondoltam. hogy ennyire hatalmába kerít majd egyszer a gyűjtőszenvedély. Még abban az évben beléptem a parádi bélyeggyűjtő körbe. S elhatároztam, hogy megszerzőm a felszabadulás utáni évek termését. Nagyon nehezen ment. Kevesen válnak meg ezektől az értékes dolgoktól. Persze, most már szinte valamennyi megvan az 1945 után kibocsátottak közül. Kevés hiányzik. Ilyen az újjáépített Lánchíd átadására kiadott, amelyet már nagyon régóta keresek. Nem adja el senki sem. A Filatélia Vállalatnál hozzá lehetne ugyan jutni, de csak úgynevezett katalógusáron. azaz jelen esetben, tízezer forintért. Ennyit nem szeretnék rááldozni. Megvárom, amíg valaki árverésre bocsátja. Ilyenkor olcsóbban megve- hetem. Miközben beszélgetünk, szóba kerül, hogy bizony nem olcsó ez a hobbi. Legalábbis így gondolja a külső szemlélő. De azért jó befektetés, hiszen egy-egy kiadvány értéke sokszor havonta feljebb és feljebb „kúszik”. — Ez engem nem érdekel — emeli föl a hangját.' — A szépségükért szeretem ezeket. Emlékszem, 1966-ban nyomták az első festménysort, amelyen Szinyei Mer se Pál és Munkácsy Mihály néhány műve található. Majdnem olyan boldog voltam, amikor megkaptam, mintha az eredeti alkotások kerültek volna hozzám. Évente 900 forintot fordítok bélyegre. Három példányban vásárolok meg mindent. Néha előfordul, hogy valamihez nem jutok hozzá. Például csak hosszas utánajárással szereztem meg a Mona Lisát. Kilenc évvel ezelőtt még csak négy forintot ért, nem sokkal később kétezerért ad ta el egy bélyeg - kereskedő. Persze nem azért járok utána, hogy egyszer majd borsos áron túladjak rajta. Gyönyörködni akarok mindegyikben. Nem is beszélve arról, ha olyan személyiségeknek jelennek meg a portréi, akikről addig nem tudtam, utánanézek, hogy ki is az. Legutóbb például Simon Bolivárt ismertem meg ily módon. A gyűjtés ösztöne már az őskorban kialakult. Igaz. hogy elődeink akkoriban még csak színes kavicsokat szedtek össze, és hogy hol tárolták, erről nem szól a fáma. A filatélia egyidős az az első bélyeggel. amely 1840-Jban látott napvilágot. Akkoriban szögre akasztották a papírdarabkákat, később csirizzel kenték fel a kartonra. Ma pedig? Aki iga. zán ad valamit magára, az celofánpapírba csomagolja és drága albumokba bújtatja be. — Télen szoktam rendezgetni az újabb szerzeményeket — folytatja. — Ezek egy részét lepecsételt borítékon, a másik felét pedig ..posta- tisztán” küldi a MABÉOSZ. természetesen pénzért. A Mátravidéki Fémművek si- roki gyárában dolgozom, s az ottani bélyeggyűjtő kör tagja vagyok. Igaz, hogy ez már nem is gyűjtögetés, ha nem vásárlás. Az igazi, amikor az általános iskolások leáztatják a borítókról. Persze így sokkal nehezebben lehetne hozzájutni az újdonságokhoz. S a felnőtteknek erre már kevés az idejük. Azt is elárulja, hogy a felesége és két fia is hódol a hobbinak. A nagyobbik gyerek szeretne összeállítani egy kollekciót a jövő évi országos ifjúsági kiállításra. Egyébként Sánta Pál is jó néhányszor közzétette már e parányi remekeket. A siroki gyár művelődési házában és Salgótarjánban a területi bemutatón tekinthették meg az érdeklődők. Az albumokat forgatva feltűnik, hogy csak magyar bélyegeket gyűjt, egyetlen külföldit sem találni azokban. — A hazaiak a legszebbek — mondja. — Én már sok nyugati kiadványt láttam, de ilyen szépeket, mint az itthoniak, még sehol. Miért is kételkednénk a szavaiban? Hiszen a beszélgetés során, többször is állította. hogy őt a bélyeg szépsége ragadja meg. Iloma János Megújulás Az Élet — örök megújulás, újrakezdés. És ehhez a szüntelenül változó, mozgó világhoz az embernek rendre alkalmazkodnia kell. Hogy e kék bolygó lakói korról korra megtalálták a helyüket, s képesek voltak a megújulásra, az újrakezdésre: bizonyította a történelem. A homo sapiens históriájával ismerkednek gyermekeink a tv előtt ülve, amikor megjelenik d képernyőn a főcím: „Volt egyszer egy ember ...” Azok az apróságok nézik tágra nyílt szemmel a különböző korokon, történelmi buktatókon és sikeres forradalmakon maivá nőtt emberiséget, akik a jövő generációját képviselik. Akik egy-két évtizeden belül átveszik a mostaninál is modernebb kor stafétabotját, s újult erővel — szellemi képességgel — teremtenek szuper-űrtechnikát, embert kímélő és óvó világot. Lehetőleg békés világot. A mostani korosztály megteremtette az otthoni „világlátás” lehetőségét. Egzotikus tájakon kalauzol végig a színes képernyő, a történés pillanatában kiálthatunk fel az argentin csatár sikeres akciója után: „Gó-ó-ó-l!”. Ugyanakkor odavetíti a vacsorázóasztal mellé az éhező Afrikát, a harmadik világ sebhelyekkel bo rított testét. A kegyetlen háború rémes pillamtait, percéit, amikor a gyilkos fegyverek elől menekül gyermekével az anya, amikor egymást öli, pusztítja két testvér. Amikor a híradók, a politikai magazinok kommentátorai mögötti filmbejátszáson vészterhesen fordulnak a meghatározott cél felé a sehol nem kívánt. pusztító erejű rakéták, S akkor egy kisgyermek megkérdezi az apjától: miért lövik, miért pusztítják egymást az emberek? A pöttömnyi ész őszinteséget kér, ám még nehezen érti a politikai fogalmakat. Az igazságosságot és az igazságtalant, a szegénységet és a gazdagságot. A békés tüntetéseket és a háborús uszításokat. Az indiánok, a négerek harcát, a Ku-Klux- Klan gyűlöletét. A gyermeki logika csak a pergő képeket látja, de már sejti. érzi. hogy valami nyugtalanító, számára megfoghatatlan dologról folyik a felnőttek beszélgetése. S erről szól a magnótekercs zenéje, a Ballada a fegyverkovács fiáról, aki azt énekli: „Ne csináljunk soha többé fegyvert...”! Ahogy visszahallgatjuk újra és újra a refrént — „Ne csináljunk soha többé... Ne csináljunk soha ... Ne ... ” —. egyszerre kiböki a műanyagpuskák, vízipisztolyok, kereplő gépfegyverek apró tulajdonosa: „Én nem szeretnék már katona lenni... !”. Legyen hát józanul gondolkodó ember, a békés atomkor tudósa, az Élet örök megújítója. aki sok milliárdnyi társával együtt majd valóban ekevasat kovácsolhat a fegyverekből... Szilvás István Szerelmes levelek Amint arról lapunkban már hírt adtunk, ez év decemberétől, a Megyei Művelődési Központ újra indítja az egri Dobos cukrászdában az Irodalmi presszó sorozatot. December 12-én, hétfőn este 7 órakor Szerelmes levelek címmel hallhatnak ösz- szeállítást nevezetes történelmi, irodalmi személyek leveleiből az érdeklődők. A többi között Villon, Katona József, Tóth Árpád. József Ajttila és Karinthy Frigyes személyes vallomásaiból adnak elő jeleneteket, vers- és prózarészleteket a Miskolci Nemzeti Színház művészei. Az esten közreműködik Tímár Éva és Körtvélyesi Zsolt.
