Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
Közösen — jobb Több éves története (Fotó: Kőhidi Imre,) Nyomda egri gyáregysége Mergenthaler szocialista brigádja és az egri 3. számú általános iskola együttműködésének: közös kirándulások, üzemlátogatásuk és — ilyentájt mindig — közös Mikulás-est is — Ahol az iskolások ünnepi műsort adnak, és viszonzásként, a nyomdászcsemetékkel együtt csomagot kapnak. A nyomda dolgozói azonban nemcsak az utánpótlást patronálják, nyugdíjasaikról sem feledkeznek meg; ma tartják a szintén hagyományszámba menő karácsony előtti nyugdíjas találkozót. Lapozzuk fel közösen az Értelmező Szótárt, és olvassuk együtt, mit fogalmaz meg glosszája a szemfényvesztés címszó alatt: „... Az igazság, a valóság külső látszatával megtévesztő cselekvés, eljárás, tudatosan hamis ámítás, csalás...” Van szemfényvesztés, amit a porondon produkálnak, s van, amit a gazdaságban, avagy éppen a politikában, — nevezzük ezeket közös néven álságnak. A bűvészkedés ámulatra késztet, az álság dühre, de legalábbis lemondó rezignációra. A szemfényvesztő, ha bűvészkedik: szórakoztat. Tudjuk, hogy csalni fog, s igyekszünk ellesni a csalás titkát. A szemfényvesztés más, és már a közélet területén az effajta álság ártalmas. Még örvendetes is, ha legalább elriaszt a követeléstől, s nem ösztönöz arra. Ne gondoljunk most persze nagy szemfényvesztésekre, országokat, társadalmakat bűnösen félrevezető politikai, gazdasági machinációkra. Az ilyenekkel szemben vagy védtelenek vagyunk, vagy megvéd társadalmi környezetünk, avagy józan belátásunk, a dolgok igaz, reális értékelésére való készségünk. Szóljunk inkább azokról az apró hamisságokról, amelyek végeredményben nem hatolnak társadalmi valóságunk legmélyebb rétegeibe, s amelyek ugyan fájdalmas sebek helyett csak kellemetlen csípéseket okoznak, ám amelyek együtt mégsem ízesítik életünket. Megkeserítik inkább a szánk ízét. Kezemben egy csomag cigaretta. A dohányzás, mint tudjuk: káros. A dohányzás, mint tudjuk, mégis szenvedély. És — ezt is tudjuk — a dohány monopólium. Következésképpen a dohánytermesztés, a cigaretta-, a szivargyártás állami tulajdon, igencsak tetemes haszonnal. Egyfelől a tudomány makacs követelődzése, hogy egyetlen sluk- kot sem, másfelől a dohányzók — a tudósokat is beleértve — népes tábora, s e tábor „önkéntes” adója; az államkasszába befutó milliók. Hogyan lehetséges ezt az ellentmondást feloldani? Egy kis szemfényvesztéssel! Kezemben a csomag magyar cigaretta. Rajta a márka, a gyár neve, ahol készült, és természetesen az ár, meg egy ötletes kis mondat: A dohányzás árt az egészségnek. Első olvastán, és az első gondolatként még csak odáig jut el naív módon az ember: korrekt és tisztes leleményt takar e mondat. A mór, akarom mondani a dohánygyár megtette a kötelességét, egyfelől mert legyártotta a cigarettát. másfelől, mert eleget tett a törvényes előírásnak is: óvja a dohányost. A nem dohányzó kis ördög később azonban kaiánkodni kezd bennem: hogy is van ez? Ügy. hogy a dohányzás ártalmas. Pirosán, fehéren, aranyon, vagy sárgán ott van ez feketével ki is nyomtatva. Igen óm. de ki olvassa el ezt a tisztesen, intő és önmegnyugtató — mármint a szöveg közlését törvényként előírókat megnyugtató — szöveget? Nyilvánvalóan csak az, aki meg is vette már az ártalmas cigarettát. Megvette, mert dohányos egy éve, vagy ötven esztendeje az. Jómagam még nem láttam ilyet, de jelentkezzen nálam bárki, aki igen, amint egy ilyen zacskóra nyomtatott, veszélyt jelző mondat elolvastán bárki dohányos, nagy ívben dobná el az imént vásárolt csomag cigarettát, így kiáltván fel: — Elolvastam, megértettem, soha többet... Mert bizony szemfényvesztés ez, ha nem is nagy kárt okozó, de felesleges, inkább ellenzést keltő, a szavak és kijelentések hitelét megkérdőjelező, társadalmi magatartást kiváltó álság ez. Hogy mi legyen ezek után? Vagy ne gyártsunk cigarettát, mert hiszen ráírtuk a zacskókra, hogy az káros az egészségre, és akkor milyen dolog az, hogy tudatosan egészségrontó terméket állítunk elő, vagy pedig... Igen: ne írjuk rá ezt az ominózus mondatot semmilyen minőségű cigaretta zacskójára, hanem törekedjen arra — vélem: törekszik is — a dohányipar, hogy termékei a lehetőség határain belül mind kevesebb kárt okozhassanak a dohányosokban. így aztán a dohány is megmarad, pénz is jut az államkasszába és .a dohányos egészsége is az önti mali tás keretei között megvédetik. És nincs szemfényvesztés sem! Mindezek után joggal tehetné fel bárki is a kérdést: miért a többes szám? Eleddig egy „szemfényvesztésről” volt szó. s nem szemfényvesztéseinkről. mint az a címben szerepel. És egyáltalán, miért akkor e mély és nagy lélegzetű konzekvencia mór mindenek elején, amik'or ami igaz, az ugyan igaz, de mégis csak egyedi esetről van szó. Egy ön- és közámító felírásról a cigarettacsomagok oldalán. Nos, vélem, azért a többes szám, a nagy lélegzet, meg az előlegezett következtetés, mert a gyakorlott újságolvasó, rádióhallgató már ismeri honi publicisztikáink sémáit — miért is térnék el ettől itt és most jómagam is: — egyetlen, de jellemzőnek vélt esetből általános érvényű megállapításokhoz kíván, és jut is el a szerző. Mert persze, hogy csak példa a dolgok jobb megértéséhez, lehetőség ahhoz, hogy ne kelljen felsorolni gazdasági, társadalmi életünk sok-sok apró kis trükkjét — szemfényvesztéseit. Hogy ne kelljen arról az értekezletről, mint szemfényvesztésről szólni, amelyet megtartottak, s amelyről a kívülállók suttogó tisztelettel szóltak, elhaladván a tanácskozóterem ajtaja előtt. Pedig ez az értekezlet egyvalaki által, valami ügyben, még hónapokkal előbb határoztatott el, ám az a valaki már nincs a vállalatnál, az a vallatni immáron semmi, mert annyit változtak a körülmények. Ám a munkaterv az szent dolog. Az értekezlet hát megtartatott. A munkatervből kipipáltatott. És mint a fegyelmezett és szervezett munka jellemzője, felsőbb szinten talán még meg is dícsértetett. Vagy nem szemfényvesztés-e annak az üzemnek a munkája, ahol mindenki tudja, hogy termékük nem a világ-, de még a hazai piacon sem állja meg a helyét. De a képzeletbeli tábla azért kint van az üzem kapuján: a gazdasági reform ideje alatt is a szükségtelen termelés zavartalanul folyik. És ez az üzem, egyébként éppen olyan bérfejlesztési lehetőségekkel rendelkezik, mint ama másik, amelynek termékeit magasan és dollárért jegyzik a világpiacon. Avagy nem szemfényvesztés-e valakinek felmentése után — a gyenge munkája, az alkalmatlansága miaitt! — azt közölni a nyilvánossággal, hogy: érdemei elismerése mellett. Tudniillik emiatt már arra is, akkor is gyanakodva, vagy kajánul tekint a közvélemény, amikor és akit valóban az érdemei mellett más munkaterületre való helyezése, vagy valóban megromlott egészségi állapota, avagy éppen a nyugdíjaztatása miatt mentenek fel vezetői beosztásából. A gyengén dolgozó üzem példáján túl, de talán még azzal együtt sem gazdaságot, politikát, etikát alapjaiban rendítő dolgokról van szó. A szemfényvesztéseink veszélyessége inkább olyan, mint az influenza, önmagában még kibírható, nem különösebben veszélyes. .. De legyengíti a szervezetet, védtelenné teszi azt a károsabb kórokozókkal szemben. Igen: a dohányzás káros, árt az egészségnek. Ám szemfényvesztéseink is kóros károkat okozhatnak. Hogy mily bajokat? Arakhoz, felsorolandón, nem is kell fellapozni az Értelmező Szótárt.
