Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-09 / 290. szám
2« NÉPÚJSÁG, 1983. december 9., péntek PEKING Csütörtökön Pekingben befejeződött a hongkongi kérdésről folyó kínai—bril tárgyalások második szakaszának hetedik fordulója. A kínai külügyminisztérium szóvivője szerint a kínai és a brit fél folytatta „hasznos és építő jellegű tárgyalásait Hongkong kérdéséről, áttekintették a tárgyalások menetét és az eddigi haladást”. A kínai—brit tárgyalásokról kiadott korábbi közlemények, szóvivői nyilatkozatok nem tettek említést haladásról. RÓMA Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára felszólította a NA- TO-t: halassza el az új amerikai közepes-hatótávolságú rakéták rendszerbe állítását és ehelyett tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy tényleges megállapodásra jusson a Szovjetunióval — azzal együtt is, hogy Genfben megszakadtak az eurohadászati fegyverzetről folytatott tárgyalások. PÁRIZS A francia kormány felfüggesztette tagságát az úgynevezett namíbiai összekötő csoportban, amely öt ország (az Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Nagy- Britannia és az NSZK) képviselőiből áll. E csoportot 1978-ban azzal az ENSZ- megbízatással alakították, hogy jó szolgálataival segítse elő a namíbiai kérdés megoldását. KUALA LUMPUR Északkelet-Malaysiában pusztító áradások következtében eddig nyolcán vesztették életüket, 40 ezer embert pedig ki kellett telepíteni otthonából. Az áradást a napok óta tartó esőzések idézték elő. TEHERÁN Szerdán Teheránban végrehajtották a halálos ítéletet húsz emberen, akiket kábítószer előállításáért, vásárlásáért és forgalomba hozásáért ítéltek halálra. Moszkvába utazott az MSZMP küldöttsége Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével csütörtökön délután Moszkvába utazott az MSZMP küldöttsége. A delegáció tagjai: Aczéí György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, és Szűrös Mátyás, a KB titkára. Kíséretükben vannak: Barabás János, Kótai Géza és Radios Katalin, a KB Minden előkészület megtörtént az észak-libanoni Tripoliban körülzárt 4000 palesztin harcos pénteken kezdődő elszállítására. A Jasszer Arafa tot támogató palesztin egységek négy, az ENSZ és Görögország zászlaja alatt közlekedő görög hajó fedélzetén Tunéziába és Észak-Jemenbe távoznak. osztályvezető-helyettesei. A küldöttség részt vesz a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárainak moszkvai tanácskozásán. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vlagyimir B azovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A PFSZ VB elnöke aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kiürítési program nem intézkedik az ellene lázadó alakulatok lefegyverzéséről s nem garantálja megnyugtató módon a menekülttáborokban maradó, hozzá hű fegyvertelen palesztinok biztonságát. Columbia Elhalasztották a leszállást Meghibásodott a Columbia űrrepülőgép egyik fedélzeti komputere, s a földi irányítás emiatt elhalasztotta a csütörtök délutánra tervezett leszállást. A Columbiát, amely hatfőnyi személyzettel és a Spacelab űrlaboratóriummal a fedélzetén tizedik napja kering a világűrben, magyar idő szerint csütörtökön 17 óra körül várták a kaliforniai Edwards légitámaszponton. Három órával a leszállás előtt váratlanul felmondta a szolgálatot az űrhajó öt fedélzeti számítógépének egyike. Bár a NASA szerint az űrrepülőgép és személyzete „teljes biztonságban van”, a leszállást a hiba okának megvizsgálásáig elhalasztották. Az új időpontot a csütörtökön megmarad egyetlen „leszállási ablakra”, magyar idő szerint 22 óra 55 percre tűzték ki. 4000 palesztin harcos Tunéziába, Észak-Jemenbe távoznak NATO-ülés Brüsszelben Balról jobbra: Cheysson francia, Shultz amerikai, Andreotti olasz és Howe brit külügyminiszter, akik a konferencia előtt különmegbeszélést is folytattak a libanoni helyzetről (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Az Atlanti Szövetség 16 tagországának külügyminiszterei csütörtökön megkezdték szokásos téli tanácsülésüket, amelyen értékelik a világpolitikai helyzetet, a kelet- nyugati kapcsolatokat és döntenek jövendő politikájukról. Az ülés az első azt követően, hogy Nyugat- Európában megkezdődött az eurorakéták telepítése, és ennek következtében megszakadtak a genfi eurohadászati tárgyalások. A részvevők e nemzetközi feszültséget fokozó fejlemény ellenére kölcsönösen „elégedettségüket fejezték ■ ki”, hogy az 1979-ben hozott határozatuk mellett kitartva, megkezdték annak végrehajtását. A görög és dán kormány azonban különálláspontot képvisel ebben, elhatárolja magát, ellenezve a telepítéseket. Élénk eszmecsere tárgyát képezi a tanácskozáson, milyen konkrét esélye lehet annak, hogy a Szovjetunió folytassa a megszakadt fegyverkorlátozási tárgyalásokat, és milyen körülmények között válhat ez lehetségessé. NATO-körökben kizártnak tartják azonban, hogy a részvevők elfogadják a Szovjetunió ajánlatát, nevezetesen a visszatérést a telepítések előtti állapothoz. —( Külpolitikai kommentárunk )— Kétséges egység KEREK EGY ÉVTIZEDE, hogy a világ figyelni kezdett egy addig merőiben gazdasági szervezet, az OPEC tevékenységére. Az olaj árának 1973-iban kezdődött emelkedése azóta hatalmas, a gazdaságin jócskán túlmutató jelentőséget adott az Olajexportáló Országok Szakszervezetének, amely most tartotta miniszteri tanácsülését Genfiben. Súlyos helyzetben értekeztek az olaj ügyi miniszterek. Hiálba a tavaszi árcsökkentés, hiába a fejlett tőkés országokban megkezdődött lassú fellendülés, az OPEC-olaj iránti kereslet csak nem akar élénkülni. A szervezeten belüli ellentétek heves összecsapásokba torkolltak, s a tagállamok nagyjából két táborra szakadtak. Szaúd-Arálbia és követői a jelenlegi hordónkénti ár kétéves befagyasztása és a mostani termelési kvóták fenntartása mellett kardoskodtak. A radikális szárny — vezetője Irán — szerint viszont ez a recept nem igazolta a várakozásokat, így őik az áremelés, valamint az egyes országok által exportálható mennyiség módosítása mellett álltak ki. Nigéria például egyenesen kilépéssel fenyegetőzött, ha nem kap magasabb kvótát. (Legalábbis ilyen értelmű döntést hozott az ország szenátusa, mivel az olajtermelésből származó jelenlegi jövedelem nem elegendő behozataluk pénzügyi fedezésére.) A RADIKÁLIS CSOPORT SZÁNDÉKAINAK ugyanakikor a gazdasági fejlemények meglehetősen szűk korlátokat szabták. Légióként az, hogy a világ energiatermelése egyetlen év alatt nyolc százalékkal csökkent. Irreálisnak tűnik az amerikai—olasz—fran. cia—angol békefenntartó erők libanoni szerepe miatt javasolt embargó is — szintén Irán kezdeményezése — vagyis az „olajfegyver” újbóli bevetése. Nem is beszélve azokról a komplikációkról, amelyek akkor jelentkeznének, ha Irán beváltaná fenyegetését, és valóban megpróbálná Jezárni a nagy tankhajók elől a Hormuzi-szorost. Ez újabb háborús konfliktust robbanthatna ki az amúgy is kényes egyensúlyú térségben, és lehetőséget nyújtana a közvetlen amerikai beavatkozásra. AZ OLAJKARTELL FÖLBOMLÁSÁTÓL a heves viták ellenére aligha kell tartani, ám az immár rendszeresen ismétlődő belső csatározások könnyen alááshatják az OPEC nehezen kivívott nemzetközi tekintélyét. Ez pedig aligha áll a szervezet bármely tagjának érdekében. A kétséges egység még mindig többet érhet az egyértelmű szakításnál. Horváth Gábor A szakszervezetek napjainkban (2.) Gazdaság és érdekvédelem A mozgalom „össznépi” funkciójáról is szól a párt Központi Bizottságának októberi határozata. „Továbbra is kezdeményezően működjenek közre a gazdasági építőmunkában ...” — mondja ki egyebek között és ebben nagy fiigyeimet kell fordítani a gazdaságirányítás komplex továbbfejlesztésére, az ezt szolgáló munkára, amelyben a szakszervezetek is részt vesznek. E részvétel rendező elve, hogy a termelőerők legdinamikusabb fejlődése a szocialista termelési viszonyok erősítésével járjon együtt. A szakszervezetek egyetértenek azzal, hogy a gazdaságpolitikai célok megkövetelik a gazdaságirányítás átfogó és részletekbe menő továbbfejlesztését. Szükségesnek tartjuk, hogy a tervezés fejlettebb módszerednek kialakítása mellett a társadalmi tervezés tényleges szerepe növekedjék. A tervezési munkában legyen egyértelmű az érdekütköztetés és érdekegyeztetés dialektikája. A gazdaságirányítás fejlesztésével kapcsolatban azt igényli a szakszervezet, hogy az intéskedések jövedelemátrendező hatása ne legyen lökésszerű, a differenciálódás pedig ne legyen szélsőséges. A szakszervezetek minden területen, de bizonyos követelmények érvényesítése mellett, teljes mértékben támogatnak minden ésszerű törekvést, cselekvési szándékot, ami gazdaságunk megújítását, erejének, teljesítőképességének fokozását szolgálja. Életszínvonal-politikánkat a megváltozott gazdasági feltételek természetesen érintették és érintik. Hosszú távon azonban nem elfogadható perspektíva a szakszervezeti mozgalom számára az életszínvonal egyoldalú alkalmazkodása a gazdasági nehézségekhez. A mozgalom alapvető törekvése éppen annak elősegítése, hogy szű- kebb anyagi eszközeinket is minél igazságosabban osszuk el. Ilyen körülmények között megnő a szociálpolitika szerepe is. Azokat az elemeit kell erősíteni, amelyek egyes rétegek, személyek közvetlen gondozására (pl. gyermek- és ifjúságvédelem) vonatkoznak, különösen pedig az elosztásnak a nem pénzbeni szférájában játszott szerepét (gyermekintézményi felvétel, lakások odaítélése stb.). Nagyon sok még a közérzetjavító kiaknázatlan lehetőség, amely nem kerülne újabb pénzösszegekbe. Felkutatásuk és érvényesítésük elősegítése a szakszervezetek egyik fontos érdekvédelmi tevékenysége. Juttatáspolitikánkban fontos követemény, hogy növekedjék az állampolgári jogú ellátás jelentősége a pénz- beniekben is. Ez a gazdaság anyagi lehetőségeitől függ, ezért nem csökkentheti a ma munkaviszonyon alapuló ellátások mértékét. Ha sorrendet állítanánk fel, akkor elsősorban azoknak a juttatásoknak az értékét kell megőrizni, amelyek a bennük részesülőknek kizárólagos, vagy kulcsfontosságú megélhetési forrást jelentenek. A természetbeni juttatások döntő szerepet töltenek be ellátási rendszerünkben. Fejlesztésük azért elengedhetetlen, mert olyan társadalmi értékek megvalósulását segítik, amelyek — ha az egyén választására lennének bízva — általában alárendelnék a napi anyagi szükségleteknek. Pénzbeni megváltásukkal bizonyos rétegek hosszú távon is kiszorulnának egyes — társadalmi normának tekintett — ellátásokból, intézményekből. A szociálpolitika egészének harmonikusabb, ellentmon- dásmentesebb fejlődése egyre inkább követeli, hogy e területnek önálló gazdája legyen. Az önkéntes, alkotó kezdeményezések a fejlődés mozgatói — ez vonatkozik a termelést segítő mozgalmakra is. A megváltozott körülmények ezen a területen is rugalmas alkalmazkodást feltételeznek. Eddig a munkamozgalmak továbbfejlesztését általában formai oldalról közelítettük, sokszor központi direktívák alkalmazásával. Ezt fel kell váltania a tartalmi kérdésekkel való érdemibb foglalkozásnak, az alulról felfelé építkezésnek, teret kell adni az egyéni kezdeményezéseknek. A brigádmozga- lam, a munkaverseny elavult módszereit újakkal kell váltani, s a változó körülményekhez kell igazítani céljainkat, eszközeinket, munkaformáinkat. A verseny ösztönzése legyen a bér- és keresetpolitikának szerves, alkotó része, egyenesen eleme. Tudatos szervezés, irányítás szükséges ahhoz, hogy a munkamozgalmak révén a dolgozók ténylegesen segítsék a gazdaságot. A munka viszonyainak és körülményeinek a humanizálása olyan társadalompolitikai feladat, amely a dolgozók, a munkavállalók alapvető érdekeit érinti. Ezért az ezzel kapcsolatos feladatok a szakszervezeti tevékenység fontos részét képezik. A gazdaságos termelés érdekében például a munka intenzitásának fokozása, az új munkaszervezeti formák bevezetése jelentős változásokat eredményeznek a munkahelyi feltételekben. Ezért elengedhetetlen az új technológiák bevezetését megelőző káros hatások elemzése, a munkaszervezeti formák átalakítása a munkások bevonásával, aktív részt vételével. Mindez a többlet, amelyre napjainkban szükség van. csak megfelelő munkakörül mények- kel, kiegyensúlyozott emberekkel jöhet létre. A szakszervezetek érdek- védelmi, érdekképviseleti tevékenysége e mozgalom hagyományos funkciója. Ez a munka eredményesen folvt az elmúlt 25 évben, de amióta az érdekviszonyokat teljesebben alkalmazzuk, s meg kellett találnunk a differenciálással járó bonyolult tudnivalókat, azóta e munka sokkal összetettebb. Ma már nem lehet általában gyakorolni az érdekvédelmet, amikor a különböző döntések, határozatok eltérő követelményeket váltanak ki. Számolnunk kell azzal, hogy a fagyasztói árak növelése meghaladta a tervezett szintet, s ez érzékenyen érintette az alacsonyabb jövedelmű rétegeket, főként a többgyermekes családokat, a fiatal házasokat, a nyugdíjasok nagy részét. Ugyanakkor bérezésünkben a teljesítményelvet akarjuk alkalmazni, ami igényesebb, precízebb munkát követel. E téren a vártnál lassabban jutottunk és jutunk előbbre, bár a bér- és keresetszabályozásban már tapasztalható némi haladás. A szakszervezetek részvételével továbbfejlesztett bértarifarendszer alkalmasabb lesz arra, hogy a bérek jobban kife- jezzék az eltérő teljesítményeket, a magasabb szaktudást, a felelősséget. Érdekvédelmi munkánk látszólagos, nagy ellentmondása, hogy a szakszervezet is a hatalom sáncain belül van. Támogatja, erősíti a munkásosztály politikai hatalmát, és védi a munkások, dolgozók érdekeit. Sokan idehaza és külföldön ezt nem értik, összegyeztethetet- lennek tartják. Az is igaz — leszámítva az 1949—1953 közötti éveket — érdekvédelmünk ellátása könnyebb volt: a gazdaság fejlődött, az életszínvonal emelkedett, megvalósult a teljes foglalkoztatottság. Kézzelfogható volt, hogy az érdek- védelem a termeléssel kezdődik. Most. amikor a népgazdaság növekedési üteme alacsony, amikor termelékenyebben kell dolgozni és relatíve kevesebb a bér, emelkednek az árak, akkor nehezebb a funkciók gyakorlása, ellátása. Sajnálatos azonban, hogy egyesek a népgazdaság valóban nehéz helyzetére hivatkoznak akkor is, ha a keletkezett problémának semmi köze ehhez, mert a mulasztásra, közömbösségre, a vezetés hiányára vezethető vissza. Szakszervezeti aktivistáink, szerveink egy része akár megalkuvásból, akár tájékozatlanságból nem szólal fel ez ellen és így növekszik az egyes munkahelyeken a feszültség, csökken a szakszervezet befolyása, tekintélye. A tagság iránt érzett felelősség alapján felmerül a a kérdés, vajon meddig mehetünk az unos-untalan emlegetett „nehézségek” megértésében, hol az a határ, ahol ellent kell mondanunk? Erre a bonyolult kérdésre csak a napi és a távlati, az egyéni, a csoport- és társadalmi érdekek konkrét ismeretében lehet válaszolni. Egy biztos: nem téveszthetjük szem elől a célt, a távlatot, amiért érdemes pillanatnyi előnyökről lemondani, áldozatot hozni, de csak akkor, ha mindez megalapozott, reális elképzeléseken nyugszik. Az anyagi érdekvédelem mellett nem hanyagolhatjuk el tagságunk szellemi érdekvédelmét sem. Segítenünk kell a valódi szellemi értékrend visszaállításában, a szocialista jellemvonások elterjesztésében. Nem szoríthatja háttérbe a karrieristák, helyzetlovagok érdeke, a kényelmes, a cinikus közöny a közéletiség vállalását, a tudást, a tehetséget, a felelősségérzetet. JAKAB SÁNDOR a SZOT főtitkárhelyettese
