Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-07 / 288. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 7., szerda Nyílt levél a tagszervezetekhez DIVSZsajtótájékoztató a moszkvai VIT-ről Kedden a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti székházában sajtókonferencián ismertették az újságírókkal a DlVSZ-iroda állásfoglalását az 1985-ös moszkvai VIT-tel kapcsolatban és bejelentették: 1984 februárjában Havannában megalakul a XII. Világifjúsági Találkozó Nemzetközi Előkészítő Bizottsága. A sajtókonferencián Vlagyimir Akszjonov, a Lenini Komszamol Központi Bizottságának titkára megismételte a szovjet ifjúkommunisták bejelentését: 1985- ben Moszkvába invitálják a világ békeszerető, haladó ifjúságát. A XII. Világifjúsági Találkozó előkészítéséről szólva rámutatott arra, hogy a béke talán még soha nem volt annyira törékeny, mint napjainkban. Moszkva ezért az eddigi VIT-ek eszméjének megerősítésére készül. Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára a DlVSZ-iroda legutóbbi ülésének állásfoglalását ismertetve bejelentette: a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség aktív támogatásáról biztosította a Lenini Komszomolt, Az iroda nyílt levélben fordul a világszövetség valamennyi tag- és baráti szervezetéhez, s felhívja azokat, hogy támogassák a Lenini Komszomol kezdeményezését, és kezdjék meg a haladó és a demokratikus ifjúság találkozójának előkészületeit. Az újságírók kérdéseire válaszolva a DÍVSZ vezetői elmondták: a DÍVSZ mindent elkövet, hogy mozgósítsa saját tagszervezeteit, de a viliágifjúsági találkozó nem csupán a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség rendezvénye. A szervezők arra számítanák, hogy a fiatalok legszélesebb rétegeit képviselő szervezetek — politikai, ideológiai, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül — részt vesznek a seregszemlén és az előkészítésben is. Nagyon közel került a szakadék pereméhez Kudarccal zárult az EGK csúcsértekezlete Kudarccal zárult az aithéni csúcsértekezlet — jelentette be a Közös Piac elnöki tisztét betöltő Andreasz Papandreu görög miniszterelnök. „Számos miniszteri konferencia után sem született megegyezés, és különösen sajnálatos, hogy a résztvevők egyetlen konkrét kérdésiben sem értettek egyet” — mondotta a közös piaci csúcstalálkozó befejezésekor tartott sajtóértekezleten. „A háromnapos tanácskozás bebizonyította, hogy egyetlen tagország sem hajlandó nemzeti érdekei rovására fejleszteni a közösséget. A problémák orvoslása válság idején különösen nehéz” — indokolta a kudarc okát a miniszterelnök, és újfajta megközelítésre szólította fel a tagországokat. A Tízek Athénben a közösség pénzügyi válságára igyekeztek megoldást találni, de egyetlen tagország sem módosította kiinduló álláspontját a tárgyalások során. Anglia és az NSZK a „szigorú takarékoskodást”, a mezőgazdasági feleslegek finanszírozásának reformját tartotta elsőrendű fontosságúnak, Franciaország, Olaszország és Görögország viszont —' védve agrártermelői érdekeit —, a költségvetési források bővítését tartotta elsődlegesnek. Anglia azt is követelte, hogy tartós rendezés keretében mérsékeljék közös piaci terheit. A közösség jövőjéről szólva Papandreu hangsúlyozta, hogy az újfajta szemléletmód kialakítása már csak azért is elengedhetetlen, mert az eredetileg hattagú közösség kibővülésével egyre érezhetőbb az északi és déli országok közötti polarizálódás, és ez még súlyosabbá válik, ha a Tízekhez két további tagország csatlakozik. A tagországok egyébként Spanyolország és Portugália csatlakozásának — eredetileg 1986-ban megjelölt — határidejét sem rögzítették. A két országnak joga van arra, hogy rövid határidőn belül pontos választ kapjon a csatlakozás időpontjára — jelentette ki ezzel kapcsoltaiban Francois Mitterrand, ugyanakkor megismételte a sokszor hangoztatott francia álláspontot, amely szerint -Párizs „megvédi termelőit az ibériai termények konkurenciájától”. Sajtóértekezletén a francia államfő azt is közölte, hogy még a spanyol és portugál csatlakozás előtt kell a megoldást megtalálni a közösség belső problémáira. A közösség a várakozással és a megelőző, félhivatalosnak tekintett közlésekkel ellentétben nem tett közzé külpolitikai nyilatkozatot sem. „Nem helyénvaló, ha a szervezet, amely saját dolgait nem tudja rendbe szedni, állást foglal a világpolitikai kérdésekben” — indokolta az állam- és kormányfők döntését Andreasz Papandreu. LONDON Margaret Thatcher brit miniszterelnök az athéni kudarc bejelentése után adott rádiónyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a Közös Piac „nagyon közel került a szakadék pereméhez”. Az ok szerinte az, hogy egyes tagállamok „a rövid távú kényszermegoldásokat ismét a hosszú távú rendezés elé helyezték” — amin nyilvánvalóan azt értette, hogy Nagy-Britanniának újólag csak egy évre szóló könnyítéseket ajánlottak fed. A brit miniszterelnök konkrétan is utalt Francia- ország felelősségére. Azt mondta, meglepte,. hogy a franciák — akik hosszú időn át részt vettek a reménybeli athéni megállapodások tervezetének kidolgozásában, egyszerre megvonták támogatásukat ettől. MADRID Csalódottságot és kiábrándultságot keltett Madridban a közös piaci tagországok athéni csúcstalálkozója. Az EGK kapujában topogó Spanyolország ugyanis a találkozótól azonnali döntést várt bebocsátásának jövőjét illetően. Shultz az NSZK-ban George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere, kedden este nem egészen egynapos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba érkezett, ahol — többek között — Heímut Kohl kancellárral, Karl Carstens államfővel és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel találkozik. Bonni értesülések szerint az amerikai—nyugatnémet tárgyalások középpontjában négy fő témakör áll. Először: a kelet—nyugati viszony a nyugati rakétatelepítés megkezdése és a közép-hatótávolságú fegyverekről folytatott genfi tárgyalások eredménytelen befejezése után. Ezzel összefüggésben Genscher külügyminiszter az elmúlt napokban szorgalmazta, hogy a Nyugat tegyen kezdeményezést a kapcsolatok megjavítása érdekében. Másodszor: az európai bizalomerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia. Harmadszor: a NATO külügyminiszteri tanácsának csütörtöki-pénteki ülésszaka. S végül, negyedszer: a kritikusnak ítélt közel- és középkeleti helyzet. Állítólag a NATO nyugat-európai tagállamai erőteljesebb tárgyalások folytatására akarják ösztönözni a térségben az Egyesült Államokat. Libanon Izraeli harci gépeket lőttek le Kedden az izraeli légierő két gépe felderítő repülést végzett az arabközi béke- fenntartó erők kötelékében Libanonban állomásozó Szíriái csapatok állásai felett. A szíriai légvédelem tüzet nyitott, és lelőtte mindkét repülőgépet — jelentette a TASZSZ a SANA szíriai hír- ügynökségre hivatkozó híradásában. Tel-Avivban az izraeli hadsereg szóvivője csak egy gép lelövését ismerte el. Közölte, hogy a pilóta nélküli repülőgép „rutinrepülést” hajtott végre a kelet-libanoni Bekaa-völgy térségében. —( , Külpolitikai kommentárunk )— Orvoselnök olajországban SOK MILLIÓ DOLLÁROS TISZTELETDÍJ ütötte a markát két amerikai reklámszakembernek, akik -a venezuelai választási kampányt,, az Acción Democra- tica (AD) és a keresztényszociális COPEI főihadiszál- lásáród irányították. Elfogulatlan külföldi megfigyelők az ellenzéki AD győzelmére tippeltek. Várakozásukban nem is csalódtak. Jaime Lusindhd, az AD jelöltje az összes szavazat 54 százalékát szerezte meg, míg ■vetélytánsa, Rafael Caldera — aki pedig már kormányozta -az országot — be kellett, hogy érje a voksolt harmadával. Az elnökválasztással párhuzamosan rendezett törvényhozási választásokon a Demokratikus Akciópárt szintén sikert ért el, az új elnök tehát biztonságos többségire számíthat a parlamentben. Az ötvenedik évében járó Lusindhi hivatására nézve orvos, de -kora ifjúsága óta politizál. Üj kormányának aligha lesz könnyű dolga. A hetvenes érvekben rohamosan fejlődő ország gazdagságának alapja a rendkívül bőséges kőolaj kincs. Csakhogy azóta a‘ fekete arany ára csökkent, a termelést az OPEC döntésére visszafogták. Harminamilliárd dolláros államadósság, súlyos -költségvetési hiány és egyre aggasztóbb méreteket öltő munkanélküliség, valamint növekvő arányú pénzromlás emészti Venezuelát. Arról nem is szólva, hogy az úgynevezett aranykorban — a hetvenes évek derekán — olyan egészségtelen túlfogyasztás volt az országban, amit az utóbbi esztendőkben mindenképpen vissza kellett fogni. NYILVÁNVALÓ, hogy a lakosság elsősorban az öt éven át kormányzó Campins elnököt, s rajta keresztül a COPEI-t hibáztatta a válságért. A vofcsok megoszlása azt mutatja, hogy az AD iránti bizalom egyszersmind az ellenlábas megbüntetésével járt együtt: a választók többsége — s ebben a kampány is közrejátszott —, nem a világszerte tapasztalható recessziónak, hanem mindenekelőtt a leköszönő elnöknek tulajdonította az ország válságos állapotát. A szociáldemokrata színezetű AD-ne most az a feladat vár, hogy a lehetőség határain belül csökkentse a lakosság terheit. Ám erre csupán a tákanékosság módszere kínálkozik: az évék óta egészségtelen mértékben földuzzadt államapparátus csökkentésével, az amúgy is rendkívül visszafogott beruházások ütemének lassításával. A COPEI öt éven át nem vállalkozott az egyes gazdasági ágazattok közti aránytalanságok megszüntetésére. Márpedig Venezuela jövője szempontjából erre is szükség lenne. VENEZUELA ÜJ ELNÖKÉT december közepén iktatják be. A hajdani orvostól joggal várják az országban, hogy megfelelő gyógymódot talál a válság enyhítésére. Gyapay Dénes A nemzetközi ideológiai harc néhány kérdése Az osztályharc törvényszerűségeiből és logikájából fakadóan az emberiség történelmében létrejött két egymással ellentétes, egymást kizáró, de egy sor kérdésben mégis nagymértékben egymásra utalt politikai, gazdaságú- társadalmi alakulat. A kapitalizmus és a szocializmus között lényegében, —- kissé leegyszerűsítve — három nagy szférában folyik a küzdelem: a politikai, a gazdasági és az ideológiai területeken. Számunkra a legfontosabb kérdés: fenntartani, erősíteni a világforradalmi folyamatot, — történelmi méreteiben — átvezetni az emberiséget a kapitalizmusból a szocializmusba úgy, hogy mindez ne járjon termonukleáris összecsapással. Mert mindaz, ami emberi, ami értelmes e földön, a termonukleáris ösz- szecsapásnál befejeződik. Éppen ezért a szocialista országok politikai, gazdasági, ideológiai tevékenységének homlokterében a béke megőrzése és a világforradalmi folyamat fenntartása áll. A politikai és a gazdasági harc nagyfokú kompromisszumokat enged meg, sőt kompromisszumok nélkül a további előrehaladás szinte elképzelhetetlen, ám az ideológiai harc nem tesz lehetővé kompromisszumokat. A mi ideológiánk materialista, tudományosan megalapozott, világos, elfogadható, megvalósítható, igaz válaszokat ad a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás kérdéseire. Ellenfeleinknek nincs tudományos elméletük, nem tudnak igaz, követhető válaszokat adni az előbbi témákra. De ellenfeleinknek vannak tudományos módszereik, a kevésbé tudományos tételek terjesztésére és a legmodernebb tömegkommunikációs eszközök széles tárházával rendelkeznek. Az ideológiai harc — kompromisszumokat nem tűrő — nem pusztítja az anyagiakat, de óriási anyagi és szellemi kapacitásokat köt le. A nemzetközi ideológiai harc az utóbbi években éleződött. Ez korunk törvényszerű velejárója és nem negatív következménye. Az is igaz, hogy mind a szocialista, mind a kapitalista országok részéről előtérbe kerültek az ideológiai kérdések. Ezt az ideológiai harcot vállaljuk, hiszen igazán ez a mi terepünk, a szocializmus alapvető érdekei fűződnek hozzá. Csak néhány témakört említek meg ennek bizonyítására: Társadalmi küldetésünk elképzelhetetlen ideológiai harc nélkül. Nemcsak politikailag, gazdaságilag, hanem ideológiailag is meg akarjuk hódítani a tömegeket. Forradalmi elméletünk hirdetése elképzelhetetlen az ellenséges koncepciók bírálata nélkül. Belső helyzetünk, a politikai, gazdasági és tudatformáló tevékenységünk, szocialista fejlődésünk ideológiai harc nélkül lehetetlen. A mai helyzetben a tőkés világnak is nagyobb érdekei fűződnek a nemzetközi ideológiai harchoz, alapvető érdekeltségei fokozzák tevékenységét. így például a tőkés világ változatlan stratégiáját — a társadalmi fejlődés menetének megállítása, kapitalista restauráció, a szocializmus megdöntése — a valóság tényeihez igazodó, állandóan változó taktikával valósítja meg. A kapitalizmus általános válságát, az óriási munka- nélküliséget; a kétszámjegyű infláció ideológiailag is indokolni kell. Erre a legújabb kitalálmányuk a válságelmélet, melynek lényege: válságban van az egész világ, így a kapitalizmus is. A tőkés világnak reagálnia szükséges a szocialista országok fejlődésére, politikai, gazdasági, ideológiai állapotára. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, a megtorpanásokkal, mélypontokkal tarkított enyhülést, ideológiailag is magyarázzák, s igyekeznek saját céljaik szolgálatába állítani. A nyugati fegyverkezési kihívást, a fékevesztett fegyverkezési versenyt, az eurora- kéták telepítését ideológiailag indokolniuk kell. Az imperializmus érdekeltségét növelték azok a kifejezetten ideológiai szférákat érintő tények is, melyek szerint rendre kudarcot vallottak mindazok az elméleti próbálkozások, amelyek a marxizmus—leniniz- mus megcáfolását célozzák, s a kapitalizmus fejlődését bizonyították”. így például „a népi kapitalizmus", az „egységes ipari társadalom” elmélete, vagy a „posztindusztriális”, a „hiperin- dusztriális” társadalom, vagy a „technotron” társadalom- elméleti célkitűzések. Az ideológia alkonyáról, vagy a dezideologizálásról és a re- ideologizálásról szóló tanítások is csődött mondtak Az itt felsorolt elméleti koncepciók rendkívül gyorsan lekerültek az ideológiai, de a propagandaélet színpadáról is, mert a gyakorlat, a társadalmi valóság egyike sem követte. Tartósan pedig egyetlenegy ideológia sem marad fenn, ha az élet nem követi, ha az nem valósítható meg. Mi az eszmék harcában azt mondjuk, hogy a kapitalizmus után vannak társadalmi formációk. Mi az eszmék harcában a társadalmi haladást szolgáljuk, annak gyorsítását szorgalmazzuk. A burzsoá válaszok lényege a hogyan továbbra: változások, transzformációk kellenek, de a kapitalizmuson belül. Merre tart a kapitalizmus? Válaszuk: egy jobb kapitalizmus felé. És a szocializmus? Azt felelik: a szocializmus jövője a nem szocializmus, a szocializmus valamivé átalakul, ami már nem lesz szocializmus. A burzsoá ideológiai koncepciók a társadalmi haladást akadályozzák, megtévesztik az emberiséget és háborús feszültséget szítanak. Mindezekért támadjuk a burzsoá ideológiát. Ebben a harcban szilárd pozícióink és gazdag munícióink vannak. Csak néhányat ezek közül: A marxizmus—leninizmus igazságának reális volta. A marxista—leninista mű és a kérdések megközelítésének tudományos és osztályalapon történő módszere. A marxizmus—leninizmus igazának nemzetközi érvénye, a cselekvés vezérfonala a történelem folyamán egyértelműen beigazolódott, megvalósítható. A nemzetközi ideológiai harc környezetének feltételei — még ha oly nagy ellentmondásokkal is terhesek — összességében számunkra kedvezőek. Belső, hazai feltételeink is jók. Politikánk elvi, világos, nyílt, őszinte, élvezi a tömegek bizalmát és támogatását. Lényege: a marxizmus —leninizmus tanításainak hazánk viszonyaira történő alkalmazása. A politika és a tettek egysége révén belpolitikánk, a munkáshatalom szilárd, kiegyensúlyozott. Érvényesül a párt vezető szerepe, s mindezek nyomán kedvező az a társadalmi közeg, amelyben munkánkat végezzük. A külső körülmények is alapjában véve kedvezőek. A világforradalmi folyamat, tekintettel arra, hogy objektív, térben és időben permanenssé vált, megállíthatatlan, előre halad. A kapitalizmusnak, mint társadalmi, gazdasági rendszernek a lebontási folyamata feltartóztathatatlan. Mind több és több ország indul el a szocialista fejlődés útján. Ez vizuálisan is egyértelműen bizonyítható. De folyamatról van szó, így megtorpanások, vereségek is jellemzik az előrehaladást. Az elkezdődött változások nem befejezettek, sem lezártak, nem visszafordíthatatlanok. Különösen igaz ez a közelmúltban a világforradalmi folyamat fő frontvonalán, a nemzetközi osztályharc ütközőzónájába került országok esetében. Olyan eszmerendszer érdekében dolgozunk, megvalósult gyakorlatát fejlesztjük, olyan eszmerendszert védünk, amelyik a társadalmi haladást, a békét képviseli. Alapvető osztáTyérdekeink- ből fakadó napi kötelességünk tehát, hogy a magunk módján aktívan és offenzí- ven vegyük ki részünket a nemzetközi ideológiai harcból. Nem a jelzők eszkalációjának fokozásával, hanem a közvélemény jobb felkészítésével, a marxizmus—leninizmus ideológiájának, a magunk igazának, elért eredményeinknek a korábbitól még hatékonyabb hirdetésével. Ehhez tovább kell javítani vitakészségünket, reagálóképességünket, politikai érzékenységünket és éberségünket. Fontos az is, hogy az ellenfél célkitűzéseit alaposabban ismerjük meg, mert az ideológiai szférában is csak úgy képzelhető el eredményes, tartós előrehaladás, ha azt amit bírálni, cáfolni akarunk, pontosan látjuk! A harc tehát az emberek szívéért, értelméért folyik, amelynek változatlan eszköze a vita, módszere a meggyőzés. Tényekkel, érvekkel, eszméink igazával, s nem adminisztratív módszerekkel. Az emberekért, értük és nem ellenük. Vasas Joachim
