Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 31., szombat 3. TÖBB MINT SZÉP ... Akik az idén is bizonyítottak. Beszélgetés Kócza Imrével, az egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatójával Megyénk gépipara — hangzott el többször is az MSZMP Heves megyei Bizottságának közelmúltban tartott „évzáró” ülésén — az év eleji ígéreteinél is hatékonyabban és eredményesebben dolgozott 1983-ban. És még mindig az említett párttestület tanácskozásánál maradva: „Kedvező, hogy az egri Finomszerelvénygyár a tőkés elszámolású exportját is jóval a tervezetten felül teljesítette . • Kicsik, nagyok, kártya alakúak, falra akaszthatóak, „pikánsak”, amely utóbbiakért néhány jó esztendővel ezelőtt a vámos — külhonból érkezvén — fejcsóválás- sal jutalmazta volna a legjobb esetben is a hazautazót. Naptárak, zsebben hordozhatók és falra akaszthatok, íróasztalon tarthatók és az öltözőszekrény falára kira- gaszthatók. Naptárak: életünk mérföldkövei. Naptárak, amelyeket az év végén vagy azelőtt nem sokkal oly lelkesen cserélünk, gyűjtünk, vásárolunk, s amelyeket egy év múltán oly hűtlenül eldobunk, elhagyunk, mert kifacsartuk napjait. .. .és naptárak az új esztendő 1napjait méhükben tartó, 24 óránként újra szülő anyái legújabb esztendőnek, a mostani 1984-nek. Nem tudok róla, nem emlékszem rá, hogy írtak volna-e ódát a naptárakhoz, mert annyira tisztelik őket, avagy írtak volna-e kegyetlen pamfletét ellenük, mert olyannyira haragudtak rájuk. A kalendáriumok végigkísérik immáron az emberiség évezredeit, évszázadait, éveit, hónapjait és napjait. Amikor a Palomar- hegyi új teleszkópot üzembe helyezték, a világ tele volt azzal a nagyszerűséggel, hogy százezer fényévekre elláttunk általa. Amikor a 'naptár megjelenik, évről évre megújítva önmagát, nem jelennek meg hozsannás cikkek arról, hogy egyetlen esztendőre előreláthatunk, a kalendárium jóvoltából. Talán azért, mert a napokat és névnapokat, a jeles és kevésbé jeles ünnepeket ugyan előre jelzi, de hogy napjai mit hoznak, békét, avagy békétlenséget, azt nem, — talán ezért a dicshimnusz hiánya? Nos, ezt most himnusznak szántam! (—6) Ezt a sumrnás, de annál értékesebb megállapítást a mai gazdasági világunkban akár úgy is minősíthetnénk, hogy: több mint szép. Vajon Kócza Imre, a vállalat vezérigazgatója így értékeli-e a gyár éves munkáját? — Ahogyan ma mondani szoktuk: a dicséretekben, az elismerésekben maradéktalanul osztjuk véleményüket. Vagyis köszönjük az elismerő szavakat. Mi tagadás, ránk is fér, mert 1983- ban valóban nemcsak többet, hanem jobban is dolgoztunk. És ez elsősorban az egész kollektíva érdeme. Tény, hogy 1983 jóval keményebb év volt a korábbinál. — Például az egri Finomszerelvénygyár számára miben, és mennyiben? — Azt hiszem, vállalatunk jövőjét illetően két évvel ezelőtt ültünk ugyanennél az asztalnál és a jövőről beszélgettünk. Emlékezzék csak! Akkor is azzal zártam gondolataimat, hogy vállalatunk kollektívája ugyan nem tudja megváltoztatni, vagy módosítani a világgazdaság negatív jelenségeit, éppen ezért nekünk, mint egy kisebb szocialista vállalatnak kizárólag az a feladatunk, hogy a szakmában a legjobbafckal is versenyben tudjunk maradni. — Igen! Ez így hangzott el. Sőt egészen pontosan: ön úgy fogalmazott, hogy a szellemi és a szakmunkás- kollektívájuk mindig is szívesen vállalta az újat, a nehezebbet, és kereste a lehető legjobb megoldás lehetőségeit. — Meggyőződésem, hogy ez 1983-ban is így volt. Amit elértünk az kizárólag a csapat jó játékának”, közös tenni akarásának a sikere. És nemcsak szakmai, hanem politikai is. Mert nemcsak dolgozni tanultunk meg együtt, hanem gondolkodni és cselekedni is. Tudom, hogy ezek nagy szavak, a kívülállónak talán semmit sem mondanak, de nekünk, Okik itt élünk és dolgozunk ebben a gyárban, igen sok örömet és sikert hozott 1983. — Akkor lássuk a tényeket. Milyen nagyobb eredményekkel zárta 1983-as évét az egri Finomszerelvénygyár? — Tőkés exportunkat nem kevesebb, mint 32 százalékkal, szocialista exportunkat mintegy 22 százalékkal növeltük az múlt évihez viszonyítva. Gazdálkodásunk 33 százalékkal nőtt, bér- színvonalunkat pedig 5,5 százalékkal növeltük. — A mai gazdasági helyzetben mindez majdnem csodának is tűnhet, hiszen a legfejlettebb tőkés országokban is gondot jelent a gazdaságos exportálás, az importtermékek biztosítása, a dolgozók anyagi megbecsülésének növelése. — Exportgondjaink elsősorban azért nem voltak, mert a világhírű svéd M ecman - céggel kötött együttműködésünk alapján termékeinket 1983-ban is gazdaságosan el tudtuk adni. Ugyancsak nem voltak értékesítési gondjaink a nyugatnémet Lefried-céggel kialakított vállalkozásaink keretében készített gyártmányaink értékesítésével sem. Könnyű világhírű nyugati cégekkel együtt a „jég hátán is” megélni, — mondhatná most valaki. Nos, ezzel kapcsolatosan szeretném elmondani, hogy termékeink minősége minden tekintetben kiállta a világpiac igényeit Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy a svéd íMecman-céggel újabb öt évre szóló szerződést kötöttünk az idén. Penumatikus elemeinken kívül már a negyedik típusát fejlesztettük ki és gyártjuk a különböző kompresszoroknak, és egy NSZK-licenc alapján fejlesztettük tovább az autóbuszok nyitó-záró pneumatikáit is. Remélem, hogy a példák egyértelműen azt bizonyítják, hogy az év során nem a külső nehézségeken siránkoztunk, hanem elsősorban azon gondolkodtunk, hogy itt, a gyáron belül miként tudunk lépést tartani az igényekkel, úgy fejleszteni termékszerkezetünket. hogy ne csak itthon. hanem külföldön sem valljunk szégyent gyártmányainkkal. Nos, ebben a munkában van döntő része szellemi dolgozóinknak és jól képzett szakmunkásainknak. Nem a mások gyengeségeit próbáltuk kihasználni, hanem a magunk lehetőségeit. Még egy példa ennek bizonyítására. Éveken át olasz import alkatrészekkel gyártottuk az egyik termékünket. A szellemi gárdánk egyszer csak azzal a javaslattal jött a vállalati vezetéshez, hogy az olasz terméket NDK-gyártmány- nyal is helyettesíthenénk. Kipróbáltuk, és igazuk lett. De ugyancsak ennek a műszaki csapatnak köszönhető, az is, hogy a különböző helyi fejlesztésekkel több mint 115 ezer normaórát ta- 'karítottunk meg 1983-ban. Nem akarom sorolni a kisebb-nagyobb megvalósított gondolatokat, de a már említett tények is egyértelműen azt bizonyították: nem kell mindig külföldre mennünk, vagy drága licencet vásárolnunk azért, hogy gazdaságosabban termelhessünk. — Clgy hallottuk, hogy a legtöbb ipari üzemmel, vállalattal szemben tehát önöknek nem a külpiac igényei és korlátái jelentenek, vagy jelentették a legnagyobb nehézségeket. .. — Bármennyire is hihetetlen, ez az igazság. Éves munkánkban jóval több gondot okoztak a hazai kooperációk, és a szintén hazai anyag- és szerszámellátás biztosítása, mint tisztességgel és gazdaságosan versenyezni a tőkés piacokon. És ami még talán ennél is szomorúbb: az utóbbi „magyar betegséget” még sokáig gyógyítgatnunk kell. Pedig hát az lenne a legtermészetesebb, hogy egy magyar vállalat időben és minőségben egyaránt maximálisan kielégítené magyar partnere igényeit. De, hót sajnos, ettől még nagyon messze vagyunk. És azért is nagyon sokat „kapunk” különböző fórumainkon munkatársainktól, hogy mi lényegesen nagyobb hatékonysággal és gazdaságossággal termelünk, de mindez korántsem biztosít olyan vastag borítékot — még az átlagosnál nagyobb bérfejlesztések ellenére sem —, mint a tőlünk sokkal gyengébben, vagy szürkébben tevékenykedő üzemek, szövetkezetek. Ez is egy olyan ellentmondás, amelyen változtatni kellene. Az emberek a lehetőségeket kihasználva ugyanis oda mennek, ahol kevesebbett kell dolgozni és ráadásul még többet is keresnek. — Sikereik, gondjaik ellenére mire vállalkoznak 1984-ben? Mit ígér a vállalatnak a jövő esztendő? — Termelésünket hét százalékkal növeljük, és bevezetjük a negyvenórás munkahetet. Tovább javítjuk dolgozóink szociális, kulturális életkörülményeit. A fejlesztésekre fordított anyagi lehetőségeink döntő többségét elsősorban korszerű gépek vásárlására és a lehető leggyorsabb üzembe helyezésére kívánjuk fordítani. Pénzben ugyan ez pontosan nem mérhető, de tovább szeretnénk javítani dolgozóink munkelyi közérzetét, erősíteni gyárunkhoz való ragaszkodásukat is. Lehet, hogy kis dolognak tűnik, de vásároltunk egy csuklós autóbuszt, így a felsőtárkányi zötyögő kis masina helyett ezután kényelmes körülmények között jöhetnek majd dolgozni, illetve mehetnek haza munkatársaink. Valameny- nytien jól tudjuk: 1984 igen sok tekintetben az idei esztendőnél is nehezebbnek ígérkezik. Mi mégis optimisták vagyunk. — Reméljük, nem alaptalanul, s főképpen nem is csalódnak majd. Koós József A nehezebb helyzetben is helytáll a mezőgazdaság Még mindig vannak tartalékaink Az idei aszályos nyár után megkülönböztetett érdeklődéssel figyel a mezőgazdaságra az ország. Sokan feltették és felteszik a kérdést: hogyan gazdálkodtak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok 1983-ban? Miként ellensúlyozták veszteségeiket? Hogyan készülnek a következő esztendőre? E kérdésekről beszélgettünk dr. Magyar Gáborral, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — Tavasszal még rekordtermésre volt kilátás a növény- termelésben, a nyári hónapok száraz időjárása viszont szerte- foszlatta a reményeket. Mekkora területet érintett az aszály, mekkora a nagyüzemek kára? — A kedvezőtlen időjárás elsősorban az alföldi megyé. két sújtotta, összességében kétmillió hektárt érintett, ami a szántóterületnek több mint 40 százaléka. A mező- gazdasági termelés mai színvonalát mutatja azonban, hogy összességében nincse. nek olyan terméskiesések, mint amilyeneket a nagy szárazság miatt vártunk. Csak összehasonlításként néhány adat. A mostanihoz hasonló aszály 1952-ben sújtotta a mezőgazdaságot. Akkor hektáronként 1,2 tonna búza, 1,1 tonna kukorica, 0,7 tonna napraforgó és öt tonna burgonya termett. Most búzából több mint négy tonna, kukoricából öt tonna felett, napraforgóból pedig megközelítően két tonnát termeltünk hektáronként. Végül is azt mondhatjuk, hogy a növénytermelés eredményei elfogadhatóak. —A kedvezőtlen időjárás károsító hatása azonban nem elhanyagolható. Hogyan befolyásolja ez a jövő év eleji zárszámadásokat. Mennyi alaphiányos nagyüzem várható, mUyen segítséget kapnak veszteségeik rendezéséhez? — A növénytermesztés kétségtelenül megsínylette az aszályos időjárást, így az ágazat bevételei is megcsappantak. Az állattenyésztés azonban a számítottnál gyorsabban fejlődött, bővítették a gazdaságok ipari és szolgáltató tevékenységüket is, így összességében az ágazat bruttó termelése a tervezett körül alakul. A gazdaságok nyeresége azonban mintegy 20 százalékkal lesz kevesebb, mint 1982-ben volt. Növekedtek a költségek, a növénytermelésben csökkentek a bevételek, így a pénzügyi hiány várhatóan kétszerese lesz az elmúlt évinek. Az ágazat gondjait azonban mérsékeli, hogy az aszálykárt szenvedett gazdaságok nagy része megfelelő tartalékkal rendelkezik, s ezek az összegek bevonhatók a veszteség rendezésébe. így aztán nem mindenütt kell a veszteséget központi forásokból fedezni. A Magyar Nemzeti Bank és a gazdaságok előrejelzései szerint mintegy 120* mezőgazdasági nagyüzemnél kell az úgynevezett veszteségrendezési eljárást lefolytatni. A felmérések szerint a veszteséges gazdaságok 35—40 százalékánál gyorsított eljárással tudjuk mérsékelni a veszteségeket. Ezekbe az üzemekbe bevonhatók a saját alapok, de természetesen állami dotációra is szükség lesz. Ahol az aszály miatt fejlesztési alaphiány lesz, ott a pénzügyi szervek lehetővé teszik azt is, hogy a korábban zárolt fejlesztési alapot most felhasználhassák. — Közvéleményünk nagy megnyugvással tapasztalja, hogy az aszályos év után sem akadozik az ellátás. A kisebb termés miatt azonban valószínűleg mérsékelni keU az exportot. MUyen lesz jövőre a magyar mezőgazdaság külpiaci teljesítőképessége? — Az aszály miatt a növénytermesztés eredményei csappantak meg, így elsősorban a növényi termékek kivitele okoz majd gondot. Agrárexportunk tervezett értéke azonban jövőre is a mostanihoz hasonló lesz. Természetesen ez a célkitűzés nagy erőfeszítéseket követel az első félévben, hiszen a korábbiakhoz képest kisebb árualappal rendelkezünk. Javíthatunk azonban a külpiaci munkánkon folyamatos üzletkötésekkel. Elősegíthetjük a nagy tömegű, állati eredetű élelmiszerek forgalmának bővülését. Gondjainkat azonban szaporítja, hogy az élelmiszerpiacon a 80-as években folyamatosan csökkentek az árak, és számottevő fellendülésre a jövőben sem számíthatunk. Az 1984. évi exportterv teljesítése a népgazdaság egésze szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, hiszen a mezőgazdaságnak is hozzá, kell járulni a külgaz- dasági egyensúly javításához. Azt gondolom, e munkában vannak is tartalékaink. A termelő, és a külkereskedelmi vállalatok javíthatnak együttműködésükön. A termelők a mostaninál jobban ügyelhetnek a piac követelményeire, a külkereskedők pedig a már megtermelt árunak találhatnak jó piacokat. — A legutóbbi hetekben vált közismertté a pénzügyi szabályozás módosítása. Mi késztetett a változtatásokra és mit vár tőlük a mezőgazdasági kormányzat? — A módosítás irányát a mostani gazdasági helyzet és a népgazdasági terv célkitűzései határozták meg. Eszerint a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak jövőre is el kell látnia a hazai lakosságot élelmiszerrel, s ezen túlmenően részt kell vállalnia a népgazdasági egyensúly javításából. E két alapvető feladat meghatározza munkánkat, s ebből következően a termelés ösztönzését is. Arra kell törekedni, hogy a termékszerkezet igazodjon a piachoz, kedvezőbben értékesíthető, jó minőségű élelmiszereket termeljünk. — Néhány gazdaságban úgy fogalmaztak, hogy a közgazda- sági szabályozás változása felér egy kisebb aszállyal. Ez nyilván túlzás, de az a tény, hogy az üzemi számítások szerint tovább csökken a nyereség, a gazdaságoknak kevesebb pénze lesz beruházásra. A fejlesztés ütemének lassulása nem akadályozza-e a következő esztendőkben a fejlődést? — A szabályozók módosításának egyik következménye valóban az, hogy csökken a nyereség. Ennek az az oka, hogy a költségeket növelő tényezők között a társadalombiztosítási járulék növelése nem épült be a fel- vásárlási árakba. Ezzel szemben viszont a mezőgazdaságban is megszűnik a kötelező tartalékalap-képzés és átlagosan 25 százalékkal csökken a jövedelemadó. így aztán az alacsonyabb nyereségből is változatlanul lehetőség nyílik arra, hogy érdekeltségi alapjaikat megfelelő szinten tartsák a gazdaságok. Az egész népgazdaságra jellemző, hogy a beruházási vásárlóerőt szabályozzuk. A mezőgazdaságban jövőre az ideihez hasonló nagyságrendűek lesznek a beruházások. Ez persze egyúttal azt is jelenti, hogy 1982-höz képest mérséklődik a fejlesztés üteme. Megítélésünk szerint ez a mező- gazdaság termelését nem akadályozza. — Sokat hangoztatott üzemi panasz, hogy a mezőgazdaságba beáramló ipari termék ára gyorsabban növekszik, mint a mezőgazdasági felvásárlási ár. Hogyan alakulnak az arányok jövőre? — A felvásárlási árak 4,5 százalékkal, a mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek árai pedig mintegy hat-hét százalékkal emelkednek. Ez a különbség voltaképpen az egész népgazdaságot érintő intézkedésekből következik. A költségek növekedését ugyanis mindenütt takarékossággal és a termelés hatékonyságának növelésével kell kigazdálkodni. így aztán nem is lenne indokolt az, hogy a mezőgazdaságban a termelőeszközök árának emelését a felvásárlási árak növelésével maradéktalanul ellensúlyozzuk. — Engedjen meg egy személyes kérdést. A miniszterhelyettes elvtárs hosszú ideig volt üzemi vezető. Hogyan gazdálkodna most egy termelőszövetkezetben. vagy állami gazdaságban? — Röviden azt mondhatnám, hogy igyekeznék a népgazdaság szükségleteihez igazodni. A szabályozás ugyanis most azokat a tevékenységeket ösztönzi, amelyek a gazdasági egyensúly megteremtését szolgálják. A gazdálkodás nyeresége nemcsak a termelés bővítésével, hanem takarékoskodással is növelhető. Éppen ezért üzemi vezetőként fokozottan figyelnék a technológiák korszerűsítésére és a technológiai fegyelem betartására. Megítélésem szerint ugyanis ebben mintegy 20 százalékos tartalékuk van a gazdaságoknak. Természetesen a fáradozás csak akkor jár eredménnyel, ha üzemen belül is megtaláljuk a megfelelő érdekeltséget. A termelési tanácskozásokon, zárszámadó közgyűléseken ismertetett tervekből csak akkor lesz valóság, ha azokat pontosan és gondosan végrehajtják. Ez pedig nem nélkülözheti a termelőszövet, kezeti tagok, állami gazdasági dolgozók személyes érdekeltségének megteremtését. Farkas József
