Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-29 / 305. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. december 29., csütörtök Sorsok, dolgok mindentnddja Lóránt János kiállítása a Műcsarnokban ■■■■■■ ■■HSHHSnflHBHH&HmHBBHBUH■ Madách Leírtam már egyszer, de talán nem hiábavaló ismé­telni, munkái alapján a Munkácsy-díjas Lóránt Já­nos afféle klasszikus — a szó legteljesebb értelmé­ben — bölcs embernek is­merem. Olyannak, aki szin­te mindent tud a való világ­ról, a hegyekről, síkságok­ról, folyókról, fákról, álla­tokról, azokról a kapcsola­tokról, amelyek a falvak, vagy a városok lakóit a tér. mészethez fűzik, s azokról, amelyek férfi, nő, gyermek, felnőtt, barát, idegen közt létrejöhetnek. S persze nemcsak sokat tud, — mint minden hozzá hasonló karakter — képte­len arra, hogy tapasztalatait, felfedezéseit valami szebb, jobb érdekében teljes re. ménytelenséggel és teljes reménységgel közre ne adja. Közreadja a maga külön­leges módján. Hisz általá­ban távolságtartó festészete nem igyekszik hatásvadá- szan, sziporkázó színekkel, extra kompozíciókkal, extra technikával magára hívni a figyelmet. Mégis egy-egy képe előtt kényszerül lecövekelni a né­ző, visszafogottságában is oly erővel tudja gondolatait, mindanivalóit közvetíteni. Békésszentandráson szü­letett. Kzedetben úgy tűn­hetett, a környezet, ahonnan jött — az alföldi paraszti vi­lág — feltétel nélküli megha­tározója lesz annak, hogy mit és hogyan fest. Nos, lehet, valóban itt kell keresni eredőjét a szür­kékkel rokonszenvező szí­neinek, kemény ecsetvoná­sainak a tájhoz képest vala­hogy mindig oly apróvá, esendővé váló jelzésszerű figuráinak... Lóránt életút­ja azonban előbb Kaposvár felé kanyarodott, majd Sal­gótarjánba, Egerbe — he­gyek és munkások közé. A dolgokat, jelenségeket sűrítő, a „viszonyulásokat” szigorúan elemző realizmu­sa így és itt bontakozhatott ki igazán. Gazdagodik, meg. Ősi dallamok Üj lakás (Fotó: Szántó György) újul témaválasztása, sok helyütt arcot kapnak a ko­rábban hátat fordító, vala­hova a messziségbe figyelő alakjai. Melegebbé, oldottab- bá váltak színei is. A mű­csarnokbéli gyűjteményes bemutatón, amelyet e na­pokban láthat a közönség, jól követhető ez az izgalmas folyamat, ez a húsz évre visszatekintő kibontakozás. Azaz... A mintegy száz kép; olaj, akvarell ezúttal oly módon van együvé válogatva, hogy az eddigi életmű gerincének milyenségére, minőségére ad választ. Imitt-amott en­gedve csak egy-egy kitérőt. Visszafogott, szigorú a ren­dezés is — és távolságtartó. Pedig akik egy kicsit is alaposabban ismerik Lóránt János munkásságát, tudják, nem mindig filozofál, nem mindig a mélységeket ku­tatja, vannak hihetetlenül lírai, könnyed, igen-igen élénk színekkel tükrözött hangulatai. Utóbbi művein egyre gyakrabban megjelennek az erdők harsány zöldjei, a fák tüzes őszi bíborai, pirosai, sárgái, a hegyek sötétkékje. És nem idegen tőle a já­tékosság, a humor sem, mi több, látni olyan munkáit, amelyek az odavetettség bű­bájával hatnak. Ismert a mondás; művész az, akinek minden jobban fáj.... Nyilván olyannyira, hogy nemcsak a keserűre érez hamarabb rá, de a föl­lelhető legapróbb örömökre is. Ha valamit sajnálhat a látogató, ' aki bebarangolja a termeket, — nos, ez az, de talán majd legközelebb... Addig viszont őszinte szívvel ajánlhatom minden­kinek ezt az egyébként igen gazdag, megragadó és el­gondolkodtató tárlatot. Németi Zsuzsa Helyzetkép 1983 végén Az óvoda nem iskola • Az óvodás korúaknak je­lenleg már 87 százalékát fo­gadják be a gyemnekintéz- mények, több mint 455 ezer kisgyermekről gondoskodnak- Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben feszített óvodaépítési programot haj­tottak végre a tanácsok, s az állami ráfordítások mel­lett sok milliós értékű tár­sadalmi összefogással gyara­pították az intézmények szá­mát. Tíz óvodai helyből az átlagosan 2—3-at helyi ösz- szefogással teremtettek meg. E törekvések eredményeként a gyermekek lehető legna­gyobb részének elhelyezését megoldották, — igaz, nem könnyen. Az elmúlt évek­ben egyes intézményekben ugyanis nem volt ritka a 180 százalékos kihasznált­ság. Az idén mintegy 4 és fél ezer óvodai hely létesült, csak fele annyi, mint a ko­rábbi években, hiszen me­gyénként és településenként, sőt városrészenként más­más ütemben csökkent az óvodás korúak száma. Ez az eltérés okozza azt is, hogy az óvodák felében még min­dig nagyobb a létszám a megengedettnél. A 16 ezer 323 óvodai csoport közül nem kevés a 40-nél magasabb létszámú, ezért a Művelődé­si Minisztérium véleménye differenciált óvodafejlesz­tésre van szükség szerint. Az általános iskolába lé­pő elsősök túlnyomó több­ségét az óvodákban készítik fel, teszik alkalmassá az is­kolás életmódra, a követel­mények teljesítésére. A ma­gyar óvodai nevelési prog­ram a szakemberek szerint erre kiválóan alkalmas, be­vált, nemzetközileg elisme­rést szerzett- Ez akkor is igaz, ha az utóbbi időben több intézménynél1 nem ép­pen kívánatos, iskolát után­zó törekvések is jelentkez­tek. A program továbbfej­lesztésén már dolgoznak az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei, de meg kíván­ják őrizni annak alapvető pedagógiai értékeit, minde­nekelőtt azt az elvet, hogy a 3—6 éves gyermek egész személyiségét kell harmoni­kusan fejleszteni a sajátos óvodai életforma keretein belül. A Művelődési Minisztéri­um illetékesei a jövőben na­gyobb figyelmet fordítanak az óvónők képzésére és to­vábbképzésére, s az utóbbit a közeljövőben egységesítik. A mintegy 33 ezer óvónő közül már csak mésfél ezer a képesítés nélküliek száma. Egyes helyeken — mint pél­dául Fejér megyében — már a tanítóképző elvégzésére ösztönöznek több óvónőt, s _ a nevelőmunka segítésé­re — néhányukat várható­an átirányítják a kisiskolá­sok napközis csoportjaiba. H atvani Galéria-naptár A Tornyai János Múzeum vendégkiállítása — Száz éve született Szőnyi István — Gyurkovics- est, pótszilveszterrel - Busz Vásárhelyre - A „Világtükör” vendége Szilágyi János Igen nagy közönségsikere van a Galéria negyedik or­szágos portrékiállításának, amely január 15-ig lesz nyit­va. Az ünnepekig csaknem háromezren tekintették meg a százharminc festő és szob­rász műveit felvonultató tár­latot, és sokan gyönyörköd­tek a Galéria-kertben nem­rég felállított Petőfi-portré- ban, amely Borsos Miklós alkotása. Még mintegy három hétig együtt tehát a biennálé anya­ga, de már készül az 1984- es esztendő első új kiállítá­sának katalógusa. Január 22- én, szombaton, délelőtt fél 12 órakor ugyanis — folytatva az ország nagyobb múzeu­mainak bemutatkozását — a hódmezővásárhelyi Tor­nyai János Múzeum XXX. országos tárlatának váloga­tott anyagát tárják a város és környéke érdeklődő kö­zönsége elé. Az ünnepi meg­nyitón dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titkára mond beszédet, s a hatvani álla­mi zeneiskola művésztaná­rai működnek közre. A Galéria egyéb irányú eseményeit a képzőművészeti szabadegyetem ,Magyar mesterek” sorozatának újabb előadása követi. A száz esz­tendeje, Újpesten született és 1960-ban elhunyt, iskola­teremtő mesterre, Szőnyi Istvánra és munkásságára dr. Losonci Miklós művé­szeti író emlékezik. Fölele­veníti életútjának főbb ese­ményeit, életművének olyan korszakos alkotásait, mint a „Zebegényi temetés", a „Szürke Duna", az „Eser­nyők" vagy éppen monu­mentális művei közül a győ­ri, nádorvárosi seccót, e mű­faj legjelentősebbjeinek egyikét a században. A Galéria-pódium januári vendége 20-án, pénteken, es­te 7 órai kezdettel Gyurko- vics Zsuzsa Jászai-díjas színművész lesz. Újonnan összeállított sanzonestjét ez alkalommal a cukorgyári művelődési házban rendezik meg, és a műsort követően kerül sor a baráti kör ha­gyományos pótszilveszteri mulatságára, amelyen a ze­nét a Hermész együttes szol­gáltatja. Az 1984-es esztendő első galériabusza január 22-én, vasárnap, reggel 7 órakor, Hódmezővásárhelyre indul, ahol igen érdekes, változa­tos programban lesz részük az utasoknak. Elsőként a Galéria negyedik országos portrébiennáléjának vásár­helyi megnyitóján vesznek részt. Itt a megyénk képző­művészeti kultúráját is rep­rezentáló kiállítást Kiss Sándor, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titká­ra nyitja meg. Az ünnepi aktuson fuvolaszólóval P. i Mester Jolán, a hatvani ze­neiskola művésztanára mű­ködik közre. A délebédet követően a Németh László- emlékmúzeumot tekintik meg az utasok, majd ellátogat­nak Mónus Sándor és Mó- nus Ferenc fazekasok, a nép­művészet mesterei alkotóhá­zába. A hónap utolsó hétfőjén, január 30-án, este 6 órai kezdettel, a rádiózás vilá­gába pillanthatnak be a Ga- léria-világtükör estjei iránt érdeklődők. Aki ezúttal a vendég: Szilágyi János, az olyannyira népszerű, késő esti „telefonos” riporter, ha úgy tetszik; „lelki klinika” vezetője. Portréfilm Rácz Gyuláról és Nánási Lászlóról Űj televíziós dokumen­tumfilm forgatása kezdődött meg budapesti és több vi­déki helyszínen. A Magyar Televízió, a MAFILM Tár­sulás Filmstúdióval együtt­működve, a Fiatal Művészek Stúdiójának bevonásával, Két magyar parasztegyéni­ség címmel, másfél órás fil­met készít két parasztpoliti­kusról, a tíz éve elhunyt Rácz Gyuláról és a közéle­tünkben máig aktívan részt vevő Nánási Lászlóról. A film operatőre ifj. Nádasy László, riportere Kovalik Károly és Juszt László, szer­kesztő-rendezője AntoniewicZ Roland. A film 1985 tava­stón, hatónk felszabadulásá­nak 40. évfordulója tisztele­tére kerül a mozikba és a képernyőre. Idegenforgalmi teszt Az 1984-es magyar ide­genforgalmi szezon mór most sok meglepetést ígér: Annak érdekében, hogy ha­tárainkon túl és határain­kon belül senkit se érjen váratlan meglepetés, egy idegenforgalmi tesztet köz­lünk. amelynek kitöltéséből mindenki okulhat. Az elért pontszámok az idegenfor­galmi szakembereknél dup­lán számítanak! il. Mit csinál, ha kopog az éhségtől a szeme? a) Beülök egy balatoni szálloda drága éttermébe, és fogamhoz verem az utol­só garasomat (0 pont) b) Bemegyek egy ABC-,be, és gondolatban végigeszem I öt gondolát. (1 pont) c) Kifekszem a napra, és lehunyom a szemem, mert akkor nem kopog. (2 pont) 2. Mit mond a faluvégén a házinéninek, ha fejenként 200 forintot kér egy szobá­ért? a) Édesanyám, kössön kendőt a nyalkára. (2 pont) to) Én vagyok az ellenőr. (1 pont) c) Az én nevem Kukori­ca János (0 pont) 3. Mivel tölti idejét az üdülőhelyen, ha esik az eső? a) Keresek néhány bale­kot, akiktől sokat lehet nyerni a kártyán. (1 pont) to) Keresek néhány gilisz­tát. és betanítom őket a ho­rog végén táncolni. (0 pont) c) Addig keresgélek a kör­nyéken egy üdülőhelyi klu­bot. amíg eláll az eső. (2 pont) 4. Milyen szempont sze­rint választ a különböző programajánlatok közül? a) összeveszek a házas­társammal a programaján­latokon, az a legolcsóbb. (2 pont) b) Csakis oda {negyek, ahol a pénzemért a táncos­nők vetkőznek, nem engem vatkőztetnek. (1 pont) c) Az ajánlat előtt meg­iszom néhány féldecit, az­tán mindegy, mi a program. (0 pont) 5. Mit tesz. ha aa utolsó ötszázasa is faképnél hagy­ja? a) Kimegyek a feketepi­acra, és mutogatom a dol­lárjaimat. (1 pont) b) Tanulmányozom a hi­vatalos valutaárfolyamot, s örülök, hogy nincs mit be­váltanom. (2 pont) c) Addig lebegtetek 100 forintot, amíg 110 forintot ér. (0 pont) 6. Az üdülésre, szórako­zásra félretett pénzéből mi­lyen dolgokat vásárol szíve­sen? a) Olyan ajándéktárgya­kat. amelyek egyből kiszúr­ják a szememet. (0 pont) b) Olcsóbb emléktárgya­kat. amelyeket otthop azok­nak is oda lehet adni, aki­ket utálok. (1 pont) c) Csakis olyan dolgot, amit betyár csinált. (2 pont) 7 .Mikor távozik el előbb az előre kifizetett szálláshe­lyéről ? a) Ha a szállásadó boga­ras. (1 pont) b) Ha a szobaasszony be­leiszik a pálinkás üvegem­be. (2 pont) c) Ka fáj a vakbelem. (0 pont) 8. Hányszor kirándul üdü­lés közben? a) Ahányszor kiürül a demizson (1 pont) b) Egyszer sem. mert jobb egy helyben csó kólód z­ni. mint a csatlakozásra várni. (0 pont) c) Ahányszor eljön velem az erdőbe valaki. (2 pont) 9. Hogyan befolyásolják a benzinárak a szabadságát? a) Sehogy, mert a szabad­ságom előtt mindig bedög­lik a kocsim. (0 pont) b) Kedvezően, mert röhö­gök azokon, akik egy ben­zinkútnál isszák el a sza­badságra félretett pénzüket. (1 pont) c) Vállalati kocsival me­gyek szabadságra. (2 pont) 10. Mit tesz, ha az a táb­la fogadja, hogy „minden hely foglalt”? a) Ellopom a táblát. (1 pont) to) Ráülök egy hokedlira, és várók egy évet. (0 pont) c) Adok egy akkorát, hogy egyből beengednek. (2 pont) Értékelés: 0—5 pontig: önnek a pihenés alatt is máson jár az esze. Ügy in­dul el hazulról, hogy a fe­lét otthon hagyja. A másik felére pedig ráül, nehogy eltűnjön. A sült halban megszámolja a szálkákat, a kákán a csomót. A pénze és a percei magának is meg vannak számolva. 5—10 pontig: ön csak az idegenforgalmi szezonban virágzik ki. aztán becsukó­dik, Kedveli a váratlan helyzeteket, ha hurkapáloi- kát talál a kolbászban, nem küld üzvözlő lapot a mun­kahelyére. Keresi a veszélyt, de az üdülőhelyen nem iszik vizet. 10—15 pontig: ön turis­tának termett, ott is felál­lítja a sátrát, ahol nem te­rem fű. A tömegben köny- nyen feltalálja magát mert este se mos lábat. Szívesen fogyaszt káposztás rétest de ha kell, átmászik a ke­rítésen is. 15-—20 pontig: önnek nagy a képzelőereje, gyakran van ott, ahova el sem uta­zik. Szeret álmodozni, de az értekezleteken a kollégái mindig felkeltik. Ilyenkor kinyitja a szemét és azt mondja a főnökének: „Fize­tek főúr, volt egy feke­tém!”. Tormai László

Next

/
Thumbnails
Contents