Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-29 / 305. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 29., csütörtök 3. Konfliktus a vevőért Kulturáltabb idegenforgalmi körülményekre van szükség Győztes pedig nincs Soha sem hittem volna, hogy ilyen sokan vannak azok, akik törődnek velünk, hogy milyen hús, felvágott vagy hentesáru kerüljön a tányérunkba. Amikor végignéztem a népes társaságon, akik a megye minden részéből jöttek Gyöngyösre, ahúsipari vállalat meghívására, akor érzékeltem igazán, hogy az ellátás nem csupán kereskedelmi kérdés. Ezt a véleményt erősítette Miskolczi László is, a megyei tanács kereskedelmi osztályának a vezetője, aki elég félreérthetetlenül fogalmazott. Nem hagyott kétséget senkiben afelől, hogy a hús, a hentesáru mennyisége és választéka nem valamiféle üzletvezetői hangulat függvénye a boltokban, hanem rendelkezésekben rögzített kötelesség. Miért volt szükség ennek a hangoztatására? A jelenlévők személye miatt is. Mintegy tizenöt kereskedelmi szerv vezetői voltak jelen a tanácskozáson. Itt kellett volna a nem csekély összegű díjat és díjakat is átadni azoknak, akik az értékesítési versenyben elérték a kitűzött mértéket. De — győztes nem volt Még második helyezett sem. Többen éppen csak telje- sítgettek, egy-kettő pedig nyújtózkodott ugyan a szint felé, de nem érte el. Tetszik csodálkozni? Pedig azonnal érthetővé lesz minden, ha hozzáteszem, hogy a gyártó cég, a megyei húsipari vállalat az úgynevezett „olcsó árfekvésű” termékeinek, a forgalmát szorgalmazta volna a meghirdetett versennyel, ha a boltok, árudák, áfészek és az értékesítő vállalat szakvezetői erre nagyobb hajlandóságot árultak volna el. Van ennek az olcsóbb árunak egy hibája: kevés fillért hoz a kereskedőnek. Márpedig ő is a — pultról vásárol. Neki tehát az érdeke az, hogy olyan cikkeket kínáljon, amiken nagyobb a haszna. A „filléres” termékek csak filléres jövedelmet adhatnak. De mi legyen azokkal, akiknek a pénztárcája nemigen engedi, hogy lángolt karajt és gépsonkát vegyenek gyakorta? Akiknek a fejhús is jó étel. Mondjuk. Vagy a hurkát is szívesen megveszik, ha van, akárcsak a bácskait. Szintén, ha van a pulton. Azt mondja a húsipar, ezekből annyit szállít, amennyit csak kérnek. Igény szerint látja el a boltokat, ez a szokásos kifejezés a kereskedelmi körökben. Ahogy az is, hogy nem megy, hogy a félsertésből vágják ki a karajt. Visszaszállítani ezt a húsféleséget a boltból ugyancsak nem lehet, mert a KÖJÁL... Az sem megengedhető, hogy a teherautó visszahozza a megrendelt húst vagy egyéb árut, mert a bolt vezetője nem tudja átvenni, mivel még az előző szállítmányból is maradt a hűtőben. Illetve: faramuci dolog ez, mert be-bejön egy-egy keresett árut tartalmazó szállítmány akár valamelyik kisüzemtől is, és ahhoz mindig csatolnak valamilyen olyat, amit át kell venni ahhoz, hogy a másikfélét is megkapja a boltos. Aztán a túra-járatok, amelyek Gyöngyösről indulnak a környező községekbe. .. Néhányan eléggé keményen fogalmaztak. Ha azt kifogásolták, hogy nekik rendszeresen a zárás után kell még az árura várniuk, ezen nem lehet senkinek megütköznie. Igaz az is, hogy a gépkocsivezetőnek, de a kísérő dolgozóknak sem lehet nagy öröm az „időn túli” fuvarozás. Érthető ezek után az a törekvés, amely rendet akar teremteni a szállításokban úgy, hogy a számítógépet hívja segítségül. Volt tehát mit „hallgat, niuk” egymástól a tárgyaló feleknek. Tény, hogy a megegyezésre törekedtek, a javítás szándéka vezette őket. Még akkor, is amikor például meleg szendvicset tálaltak, hogy a kereskedők megkóstolhassák a kenőkolbászból készített ételt. Mert, ugye, úgy az igazi, ha nem csak hallanak egy új termékről, hanem az érzékeik révén „közelebbről” is megismerkedhetnek azzal. Ha csak azt vesszük figyelembe, egy ilyen találkozó jó alkalom arra, hogy „kibeszéljék” magukat a résztvevők, már fontos eredményt jeleztünk. De ennek a találkozónak a célja még ennél is több volt: olyan kínálatot ajánlani, amely egyfelől a kisebb keresetűek igényeinek a kielégítését szolgálja, másfelől viszont olyan alapanyagokat dolgoz fel, amelyeknek hasznosítása vállalati érdek ugyan, de ha nem törnék a fejüket azon, mit lehet velük kezdeni, akkor kár érné a nagyobb közösséget. Egyszóval: nem csak a gyomrunkról volt szó, nemcsak a terített asztalról, a boltok polcainak telítettségéről, hanem ezeknek a révén fontos közérdekről is. ajánlati piac van Ezt nem győzte eléggé hangoztatni Molnár Gábor, a vállalat igazgatója. Még tőkehúsból is. Az persze Hogy az értékesítési versenynek most nem volt nyertese, az csak az első pillanatra tetszhet magánügynek. G. Molnár Ferenc Keverékből, szemesből Továbbra is kiegyensúlyozott a takarmányellátás Az aszály ellenére az őszi hetektől kezdve folyamatos a takarmányellátás megye- szerte. Sasvári Tivadar, a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgató- helyettese érdeklődésünkre elmondta, hogy miután a várttól kedvezőbben alakult a kukoricatermés, így az esztendő utolsó napjaiban sincs különösebb fennakadás a szállításokkal. Keveréktakarmányokból például teljes körű a kínálat, sőt a vállalat az igényeket meghaladó mennyiséggel rendelkezik. Szemesből is van elég. Egyféle, leginkább búza, illetve kukorica folyamatosan kapható az üzletekben. 1984 első felében sem lesz fennakadás a takarmányellátással és folyamatosan kielégítik a nagyüzemek, illetve a háztáji gazdaságok igényeit. Verseny a vendégekért Beszélgetés Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárral Az év végi ünnepek az utóbbi időben második idegenforgalmi szezonná léptek elő: ilyenkor ismét megtelnek a szállodák külföldi vendégekkel és a hazai lakosság is szívesen utazik. Ezért megkértük Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárt, válaszoljon néhány, a bel- és a külföldi turizmust érintő kérdésre. — Közismert, hogy az utóbbi két-három évben jelentősen bővült Magyarország fogadókapacitása. Vajon nőtt-e ennek arányában hazánk látogatottsága? — Az év elején reménykedtünk abban, hogy a nemzetközi viszonyok enyhülnek, s hogy ez fellendíti az idegenforgalmat. Sajnos, a nemzetközi politikában egyáltalán nem az enyhülés jelei mutatkoznak, s a nyugati világban uralkodó recesszió sem serkentette az utazási kedvet. Ilyen körülmények között jó eredménynek tartom, hogy 10,3—10,4 millió külföldi vendégre számíthatunk az év végéig, ami 4— 5 százalékos emelkedést jelent a tavalyihoz képest. Csaknem hét és fél millió, an jöttek hozzánk a szocialista országokból, Jugoszláviát kivéve, 13 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. A tőkés országokból 2,9 millió vendéget fogadtunk, itt 7 százalékos a növekedés mértéke. Ugyanakkor az is tény, hogy a turisták átlagos tartózkodási ideje csökkent, és vendégeink inkább az olcsóbb szolgáltatásokat vették igénybe. Ez voltaképpen természetes következménye annak, hogy a tőkés országokból hozzánk látogató rétegek életkörülményei megnehezedtek. — Ez azt jelenti, hogy nem tudtuk kellőképpen kihasználni az új, többségében magas besorolású szállodákat? — Az idegenforgalmi értékekben eleve gazdag főváros vonzerejét csak növelte, hogy olyan szállodákkal várja vendégeit, amilyen a Fórum, az Atrium Hyatt, a Novotel vagy a Penta. Azt is mondhatom, hogy ezek az új létesítmények új vendégkört is vonzanak hozzánk, méghozzá fizetőképes, jómódú vendégkört. Kihasználtságukkal nem lehetünk elégedetlenek, az megfelel a várakozásoknak és a realitásoknak. — Mely szocialista országokból érkezett hozzánk a legtöbb vendég? — Különösen a lengyel, kisebb mértékben a csehszlovákiai turisták száma nőtt. Általában azt mondhatom, tyqgy szocialista idegenforgalmunk tervszerűen alakult, vagyis nem lépte át azt a határt, amelyet befogadóképességünk lehetővé tesz. Ezzel emlékeztetni kívánok azokra az esztendőkre, amikor turisták ezrei, tízezrei kényszerültek vadkempingezésre, vagy verték fel sátraikat balatoni üdülők kertjeiben. Most arra törekedtünk, hogy mindenkit, aki hozzánk érkezik, jó házigazda módjára, kulturáltan el tudjunk látni szállással, étkezéssel, nem utolsósorban pedig jó programmal, kirándulási, szórakozási, művelődési lehetőséggel. Ez nagyjábó.l sikerült. — Hogyan alakultak a magyar lakosság utazásai? — A hazai lakosság idegenforgalmi keresletében két tendencia figyelhető meg. Az egyik a külföldi utazások számának növekedése, ami a szocialista s a nem szocialista országokba irányuló utakra egyaránt jellemző. A másik, hogy a közlekedési költségek emelkedése miatt a belföldi turizmus, a hétvégi kirándulás iránti érdeklődés megcsappant. Az állampolgárok, ha már utaznak az országon belül, előnyben részesítik a lakhelyük közelében levő üdülőhelyeket és inkább a hosszabb tartózkodást választják, mint a gyakori hétvégi kirándulásokat. — A takarékosságra kényszerülő turista számára különösen fontos, hdigy megfelelő színvonalú szolgáltatásokat kapjon a pénzéért. Elégedett azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeket a magyar utazási Irodák, szállodavállalatok nyújtanak? — Nagyobb figyelmet kell fordítani ezekre a szolgáltasokra, bővíteni szükséges a sportolási, a szórakozási lehetőségeket. Köztudott, hogy még mindig vannak olyan anomáliák a vendéglátóhelyeken-, mint a figyelmetlenség, a durvaság kiszolgálásban, csalás a számlázásban. A környezet tisztaságára, rendezettségére is jobban kell ügyelnünk, mert ezt a vendégek is megkövetelik, és nem jár különösebb beruházásokkal. Vagyis a szolgáltatások színvonalát anyagi ráfordítások nélkül is javíthatjuk, és ezt el is várjuk mindazoktól, akik a vendégekkel közvetlenül érintkeznek. — Kormányhatározat intézkedik egyik legnagyobb idegenforgalmi kincsünk, a Balaton értékeinek megőrzéséről, a környék tehermentesítéséről. Mit tesznek ennek érdekében? — Az idegenforgalmi hivatalok, az utazási irodák úgy állítják össze ajánlataikat, hogy mind több vendéget vonzzanak az ország más, kevésbé ismert, üdülésre, sportolásra, szórakozásra alkalmas területeire. Ezeknek a tájaknak, amilyen például a Velencei-tó, a Duna-ka- nyar, a Mátra és a Bükk, de még inkább az olyan, kevésbé felfedezett helyeknek, mint az őrség, a Tiszatáj vagy Orfű, hogy csak néhány kiragadott példát említsek, nagyobb propagandát kell csinálni. Ugyanakkor persze, ezeknek a helyeknek a vendégfogadó képességét is növelni, javítani kell. Ez nem csupán a Belkereskedelmi Minisztérium vagy az Országos Idegenforgalmi Hivatal ügye, hanem a helyi állam- igazgatási és társadalmi szerveké is. — Segíthet ebben a magánszektor is? — Nem idegenkedünk tőle, sőt serkentjük ezt. A szálláslehetőségeket 15 magánkemping és mintegy 49 magánpanzió bővíti, és ezek jó része éppen azokon a vidékeken van, ahol lehet és szükséges a vendégforgalmat növelni. — Ügy tartják, hogy az ország legnagyobb „szállodája” a fizetővendéglátás. November végén a Minisztertanács is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és módosította a korábbi, ide vonatkozó rendeletet. Mi várható az új szabályozástól? — Mi nem azt kifogásoltuk, hogy a szobatulajdonosok nem veszik igénybe a közvetítőhivatalokat, -irodákat, bár meg kell mondanom, hogy az ilyen üzleti szervek közbeiktatása anyagi és erkölcsi biztonságot jelent mind a vendégnek, mind a szobát kiadónak. Inkább arra törekedtünk, hogy minél többen működjenek közre a hazai és a külföldi vendégek fogadásában, de az így képződő jövedelmükből adózzanak is. Ezért döntött úgy a kormány, hogy a jövő évtől fizetővendéglátásnak minősül és így egységes elbírálás alá tartozik a magánszemélyek lakásának, üdülőjének idegenforgalmi célú hasznosítása. A jövőben szobát, üdülőt turistáknak kiadni csak működési engedély birtokában lehet. Az engedéllyel rendelkezők a szálláshelyet közvetlenül vagy idegenforgalmi szervezeten keresztül hasznosíthatják, az egységes adózási rendszer feltételei mellett. Az adó mértéke havi 100—400 forint szobánként, színvonalától, illetve földrajzi elhelyezkedésétől függően. A szobakiadót ezen felül más befizetési kötelezettség, tehát jövedelemadó, nem terheli. A szerény mértékű adó, valamint az a lehetőség, hogy a szobakiadók kívánságra étkezést is nyújthatnak vendégeiknek, további szobatulajdonosokat is arra ösztönöz, hogy aktívan bekapcsolódjanak az idegen- forgalomba. A magánerő bevonásával tehát -tovább bővülhet az idegenforgalmi kínálat, és erősödhet a verseny a vendégért. (G. Zs.) Százmillió — grammokból Kápolnán a Tarnamentl Ipari Szövetkezetben készítteti a Sírokban gyártott tubusok záróelemeit a Mátravidéki Fémművek. Mindössze 1—2 grammos apróságokról van szó, de elképzelhetetlen tömegben: 100 millió darab kerül ki a fröccsöntő gépekből éventeA régebbi szerszámokon készült tubustetőket egyenként kell levagdosni az öntvényfürtről; ez Dajkó Ti- borné munkája A nemrégiben bevezetett új fröccsöntőszerszám már csak Tófalusi Sándorné felügyeletét igényli (Fotó: Kőhidi Imre)
