Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-22 / 301. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. december 22., csütörtök Reagan sajtóértékezlete II libanoni katonai jelenlétről Kiiliigyminiszter- helyettesek Varsóban A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter- helyettesei 1983. december 20 —21-én Varsóban találkozót tartottak, amelyen részt vett a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyart Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselője. Stefan Olszowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere fogadta a találkozó résztvevőit. A külügyminiszter-helyettesek a barátság és a teljes egyetértés légkörében véleménycserét folytattak az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó, 1984. január 17-én, kezdődő stockholmi konferencia előkészítéséről. A libanoni katonai jelenlétnél beszélt keddi fehér házi sajtóértekezletén Reagan amerikai elnök. Az Egyesült Államok, Reagan szavaiból ítélve, makacsul ragaszkodik a libanoni „küldetéshez”, bár továbbra sem határozta meg pontosan annak célját. Ezúttal Reagan „a rend helyreállítását” nevezte meg célként, amelyet a libanoni kormányhadsereg „képtelen egyedül elvégezni”. Arra a kérdésre, milyen feltételek mellett távoznának az amerikai csapatok, Reagan vagylagos választ adott: vagy az általa meghatározott feladat teljesítése, vagy „a libanoni kormány irányvonalának teljes megváltozása” lenne az indok. iKpzép-Amerikáról Rea- gannek csak annyi volt a mondanivalója, hogy az Egyesült Államok „kötelessége megpróbálni, hogy diadalra segítse a demokráciát”. A Fehér Ház és a washingtoni kormányépületek betonakadályokkal való kö- rülfogása, a föld-levegő rakéták elhelyezése az elnöki rezidencia tetején az elnök szerint nem valamiféle „meghatározott fenyegetés, vagy kifejezett veszély” következménye, csupán a közel-keleti terrorcselekmények következtében elhatározott óvintézkedés. Reagan nyilatkozottal kezdte sajtóértekezletét, amelyben „ünnepi jó hírként” az amerikai gazdaság teljesítményét dicsérte, kiemelve, hogy az infláció a hatvanas évek eleje óta a legalacsonyabb szintre csökkent az utóbbi hónapokban. Izraeli támadás Izraeli vadászbombázók szerda délelőtt az iráni forradalmi gárdisták és a libanoni iszlám Amal síita szervezet kiképző táborát bombázták a kelet-libanoni Baalbek közelében. Egy Tel Aviv-i katonai szóvivő szerint a Dél-Libanont megszállva tartó izraeli csapatok ellen végrehajtott legutóbbi támodásokat torolták meg. A térséget ellenőrző szíriai hadsereg légvédelme tüzet nyitott az izreli gépekre. Egy damaszkuszi katonai szóvivő szerint a legújabb izraeli agressziónak hét polgá' ri sebesültje van. Bejrúti források négy halottról és négy sebesültről tudnak. Szerdán húsz dél-libanoni település lakossága sztrájkkal, tüntetéssel tiltakozott amiatt, hogy a fegyver után kutató izraeli csapatok ke- den megostromolták, meggyalázták Adlun falu mecsetjét. Újszíves halála Szerdára virradóra a London melletti Harefildben elhunyt a 32 éves Lars Ljung- berg, az első olyan ember brit földön, akin együttes szív- és tüdőátültetési műtétet hajtottak végre. A harefieldi kórház szerint a halált nem az új szív vagy tüdő kivetése idézte elő. hanem a beteg veséjének és más, létfontosságú szerveinek működésképtelenné válása. Ljungbergen az úttörőnek számító operációt két héttel Píispökrablás Nicaraguái ellenforradalmárok. egy csoportja kedden elrabolta » nicaraguai püspöki konferencia egyik tagját. Salvador Schlaefer, Bluefields római katolikus püspöke Nicaragua északi ezelőtt végezték el. Ezt megelőzően azonban a szervezete hónapokon át a szó szoros értelmében pusztulásnak indult. és mint a kórházban elmondták, a svéd férfinak a műtét után eltelt időben nem gyűlhetett össze annyi energiája, hogy ezt a pusztulási folyamatot ellensúlyozza. Hétfőn állapotában drámai rosszabbodás következett be. szerdára virradóra pedig beállt a halál. Nicaraguában határvidékén, a hondurasi határhoz közel fekvő kis faluban járt, amikor a települést megtámadták a hondurasi területről betörő ellen- foréadalmárok. A kelet-nyugati viszonyról, a fegyverkezéssel és leszereléssel kapcsolatos kérdésekről, valamint az európai gazdasági együttműködésről tárgyalt szerdai bonni találkozóján Fred Sinowatz osztrák és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár (Népújság telefotó — UP —KS) —( Külpolitikai kommentárunk El Tripoliból — de merre? JASSZÉK ARAFAT NÉGYEZER HARCOSÁVAL ELHAGYTA az észak-libanoni Tripoli városát. Az őket befogadó országok között van Algéria, Tunézia,' Észak-Jemen, Szudán, Irak és Jordánia is. A távozás tehát sikerült. De mi lesz a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet sorsa? Nem túlzás azt állítani, hogy egyetlen katonai vereség sem viselte meg ennyire a palesztin mozgalmat, mint ez a mostani. A belső szakadás véres áldozatokkal és óriási tekintélyveszteséggel járt, hosszú időre visszavetette az önálló palesztin állam megteremtésének ügyét. S a mostani tűzszünet még nem jelenti azt, hogy a probléma megoldása belátható közelségbe került volna. Mindössze annyi történt, hogy Arafat részsikert könyvelhet el: a számára mindenképpen előnyösebb diplomáciai csatornákon folyik tovább a küzdelem. JASSZÉK ARAFAT BEJELENTÉSE SZERINT két hónapon belül összeül Algírban a PFSZ parlamentje, a Palesztin Nemzeti Tanács. Ezen a jelenlegi vezetés bízvást számíthat a túlnyomó többség támogatására, míg az Abu Hússzá irányítása alatt álló lázadók csak a libanoni palesztinok szavazataiban bízhatnak. A Jordániában, Szaúd-Arábiában és más arab országokban élő palesztinok továbbra is Arafatot tekintik a választott vezetőjüknek. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a lázadók, valamint az őket támogató Al-Szaika, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért Főparancsnokság, és a Népi Harc Frontja szembehelyezkedett a tanács összehívásának gondolatával. AZ EL-FATAHON KÍVÜLI LEGJELENTŐSEBB SZERVEZETEK, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért és a Palesztinái Felszabadítási Front, valamint a Palesztinái Kommunista Párt támogatják a nemzeti tanács összehívását. Felhívták azonban a figyelmet a gondos előkészítésre, az előzetes megegyezés szükségességére. Ellenkező esetben ugyahis szinte bizonyosan a PFSZ teljes kettészakadásával lehetne számolni. Már a vázlatos felsorolásból is kitűnik, hogy a szépszámú palesztin szervezet egyesítő tanácskozásának tető alá hozásához nagyfokú diplomáciai körültekintés szükséges. Horváth Gábor Egymásra utáltán Vízbetörés a moszkvai metrónál Kedden Moszkvában megbénult a közlekedés a metró kaluga-rigai vonalán, a Tretyakov állomás környékén — jelentette a TASZSZ hír- ügynökség. Mint a moszkvai metróépítési főigazgatóságon a Trud című lap tudósítójával közölték, délelőtt az alagútba váratlanul víz tört be. A moszkvai metró készenléti szolgálatának dolgozói meg- állitották a szerelvényeket, majd kimenekítették az utasokat. Sebesülés nem történt. HATVANI CUKORGYÁR azonnali belépésre keres karbantartási és üzemviteli munkák irányítására, erősáramú végzettséggel rendelkező üzemmérnököt és technikust, o Munkarendről, fizetésről személyesen adunk tájékoztatást. Jelentkezés a személyzeti és oktatási osztályon. A kelet-európai szocialista országok gazdasági, politikai és kulturális együttműködése történelmi egymásrautaltságuk reális kifejeződése. Ezek az országok egész történelmi fejlődésükben hasonló utat jártak. Nagyjából hasonló időben történt meg, mintegy ezer éve a magyar, a cseh, a lengyel és az orosz állam kialakulása, vagyis a kelet-európai feudalizmus megszerveződése ezeken a területeken. Azóta ezek az országok közös történelmi tájat alkotnak, amelynek fejlődése jellegzetesen eltért a nyugat-európai feudalizmus fejlődésétől. Az Európán belüli fejlődést tekintve ez valójában megkésettséget jelent. ami világosan megmutatkozott az ipari forradalom és a kapitalizmus terjedése időszakában is. A kelét-európai országokban később, s kevésbé átfogóan és mélyrehatóan játszódott le az iparosítás folyamata a 19—20. században, s így a*második világháborút követően nagy eltérésekkel ugyan, de mégis számos közös vonással kezdték meg a szocializmus építését: a kelet-európai országok egymásrautaltsága mindenekelőtt új típusú társadalmi és politikai viszonyaik fejlettsége és gazdasági szerkezetük viszonylagos elmaradottsága közötti ellentmondásból fakad. Kényszerű kohézió A szocialista világrendszer kialakulása a második világháborút követően a fent említett belső feltételek miatt feltételezte az egyes szocialista országok szoros együttműködését. de ebben az irányban hatottak a külső leltételek is. nevezetesen a hidegháború, amely kikényszerítette a szocialista országok erős kohézióját. Az egymásrautaltságnak ebben az első, korai fázisában születtek az iparosítás első nagy eredményei, valamennyi ke- let-európai szocialista országban. Egyúttal kiformálódott az a nézet — s ez egyben gazdaságpolitikai irányvonal is —. amely a szocialista országokat csak közös vonásaikban tekintette, s nem vette eléggé figyelembe reális különbségeiket, történelmi és földrajzi, de egyúttal társadalmi, gazdasági és kulturális sajátosságaikat. Az érdekellentétek időlegesek A fejlődés második szakaszában. az ötvenes évek végétől, valamennyi keleteurópai szocialista országban a nemzeti-történelmi sajátosságok kerültek előtérbe. Ez az egymásrautaltság új, magasabbrendű formája volt, hiszen nemcsak nagyobb teret engedett az egyes országok saját gazdaságfejlődésének, hanem új távlatokat mutatott gazdasági együttműködésüknek is. A korszakváltásnál, az egyes szakaszok közötti átmenetnél időlegesen érdekellentétek is felmerülhetnek a szocialista országok között, ami azt jelzi, hogy az együttműködés adott formája kimerítette lehetőségeit és új formák kimunkálására van szükség. Az igazság az, hogy az első szakaszban az egyes szocialista országok érdekeinek többé- kevésbé automatikus egybe- * esését tételezték fel. s maga a nemzeti érdek fogalma nem is nagyon jelentkezett, vagy éppenséggel mint negatívum, mint tehertétel fogalmazódott meg. A második szakaszban, az ötvenes évek végétől azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista országok tartós egymásrautaltsága és együttműködése az egyes országok jogos nemzeti érdekeinek egyeztetését és közös érdekké ötvözését tételezi fel, s hogy az együttműködésre nemcsak a hosszú távú közös érdek, hanem még ráadásul a rö- vid'ebb távú. közvetlen nemzeti érdek kell, hogy motiváljon. Magyarán, az egyes országok kétoldalú tárgyalásain és együttműködésén belül szükségképpen jelen kell legyen az éves vagy ötéves terveik teljesítéséből adódó szükséglet is, nemcsak! a hosszú távú fejlesztés igénye. Új együttműködési formák Az 1949-ben megalakult KGST révén a szocialista országok gazdasági régiója mintegy két évtizedre. 1950 és 197Ó között a világ leggyorsabban fejlődő övezetévé vált. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi 6,8 százalékkal növekedett a KGST-országok átlagában, s ezen belül megkezdődött a gazdasági fejlettségi szűntek kiegyenlítődési folyamata is, hiszen az alacsonyabb szintről induló Románia és Bulgária évi 8,7 százalékkal fejlődött ebben az időszakban, az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében. Ugyanebben az időszakban a fejlett tőkés országok átlagosan évi 3,4 százalékkal, a Közös Piac országai pedig 4,7 százalékkal fejlődtek. A szocialista közösségben megjelentek az együttműködés újabb, magasabb szervezettségi formái is, mint 1964 január elseje óta a transzferábilis rubelnek nevezett valuta. amely a KGST-országok közös fizetőeszköze, és mint a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, amely vezeti az elszámolásokat. Az együttműködés terén jelentős eredményeket hozott az energiarendszerek összekapcsolása, mint például a Barátság olajvezeték megépítése és a villamos- energia-rendszerek összekötése. A hatvanas években megjelentek a tagállamok által alapított nemzetközi szervezetek is, amelyek példájaként az Intransmas és Agromas nevű közös bolgár —magyar vállalkozásokat említhetjük. A kelet-európai országokat sokáig leginkább a kölcsönös termékszállítások kötötték össze, amelyeket ugyan a tervezés szintjén koordináltak, de ez — a hetvenes évek végén — már nem bizonyult elegendőnek. Ezért került sor a komplex program kidolgozására, amely a szocialista országok integrációjának programja. A szocialista országok integrációjának, termélésbeli együttműködésének kétségtelenül elsősorban politikai gyökerei vannak, de feltét- ■ lenül kifejez egy növekvő gazdasági szükségszerűséget is, az egymásrautaltságnak minden korábbinál erőteljesebb szükségességét. Amint Lázár György éppen napjainkban, 1983. október 18-án, a KGST 37. ülésszakán, Berlinben hangsúlyozta: a romló nemzetközi gazdasági feltételek miatt valamennyi országnak növekvő igénye fokozottabban bekapcsolódni a KGST nemzetközi munkamegosztásába. Persze, a gazdasági integráció igénye egy sokkal mélyebb, hosszabb távú folyamatból is adódik, s eny- nyiben viszonylag független a világgazdaság változásaitól. Nevezetesen a gazdasági integráció igénye szükségképpen jelentkezik az * ex- tenzív gazdasági fejlődésről az intenzívre való átmenet sorén, amikor már kimerülnek a kisebb méretű kelet-európai szocialista országok belső forrásai. Magasabb fejlettségi fokra csak úgy léphetnek — ez még a nagyobb belső gazdasággal és piaccal rendelkező nyugateurópai országok példáján is megmutatkozott —, ha erőteljes szakosítást hajtanak végre és termelésüket nemzetközi szinten integrálják. Ez a termelés belső dinamikájából fakadó szükséglet az, amit rendkívüli mértékben felfokozott a világgazdasági korszakváltás és a nemzetközi gazdasági feltételek jelentős romlása. Három évtized tanulsága Hazánk a nyolcvanas évek elején is külkereskedelmi forgalmának valamivel több mint felét a szorosan együttműködő hat szocalista országgal bonyolította le, s ezen belül a Szovjetunióval a teljes forgalomnak csak- nek egyharmadát. A világ- gazdasági korszakváltás is arra késztette a szocialista országokat, hogy az együttműködés új, hajlékonyabb és hatékonyabb formáit keressék. s azokat a makrogazdasági szintről (népgazdaság) átvigyék a mikrogaz- dasági szintre (vállalatok) is. E tekintetben még sok nehézség tapasztalható, az új formák kikísérletezése nem megy egykönnyen, de az integrációs folyamat eddigi előrehaladása is megmutatta a szocialista országok gazdaságának önmegújító képességét. Az is megmutatkozott hosszabb történelmi távlatban, mintegy három évtized tanulságaként, hogy a szocialista országok közötti érdekkülönbségek átmeneti jellegűek. időről időre félmerülnek és feloldódnak, érdekazonosságuk és kölcsönös egymásrautaltságuk viszont tartós és alapvető jellegű. Ágh Attila a Magyar Külügyi Intézet igazgatóhelyettese
