Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-21 / 300. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 21., szerda Az elmúlt évtizedek során a család, mint társadalmi intézmény viták témája lett. Egyrészt elhangzottak olyan vélemények, hogy a családok ma már nem tudnak eleget tenni azoknak az igényeknek; amelyeket tagjaik velük szemben támasztanak, működésük nem felel meg azoknak a várakozásoknak, melyek a társadalom egésze részéröl megfogalmazódnak. Felmerültek javaslatok a jelenlegi családi formák radikális átalakitására, illetve más együttélési formákkal való helyettesítésére. A másik oldalon viszont a politikai vezetés ismételten leszögezte, hogy társadalmi fejlődésünk céljainak eléréséhez szükség van a családi intézmények fennmaradására. A család szerepe ma A tudományos kutatások zöme arra a következtetésre jutott, hogy mind társadalmunk, mind pedig az egyének funkcionálásához nélkülözhetetlen a család. Meghatározó élmény: a gyermek Így a családokon múlik a népesség utánpótlása, az új generációk megszületése, de az egyes emberek életének is egyik legnagyobb élményét adhatja gyermekük születése, gondozása és nevelése. Már az újszülött iránt különös szeretetet érezhetnek a szülők, és ez csak fokozódik, gazdagodik, ahogy a gyermek nő, és ő is ismételt jeleit adja a szülőkhöz való ragaszkodásnak. A gyermekkor minden egyes szakaszával járnak olyan események, amelyek különös boldogságot okozhatnak: a gyermek első mosolya, hasra fordulása, felállása, szavad, lépései, értelmi és fizikai fejlődésének minden újabb jele, amelyek valójában mindennapos dolgok, de a szülő számára egyenértékűek lehetnek, sőt felülmúlhatják az élet egyéb területén szerzett legnagyobb élményeket is. Minden emberben meglevő alkotási vágy kiélésére nagy lehetőség a gyermek, akinek testi gyarapodása, szellemi készségeinek kibontakozása nagy mértékben függ a szülők gondoskodásától és ezért fejlődése jogos megelégedettséggel töltheti el a szülőket. A mai magyar kultúra szerves része a saját gyermek utáni vágy, és a gyermek növekedésével járó események értékelése, mégis az elmúlt évtizedeket olyan alacsony szintű gyermekvállalás jellemezte, amelynek társadalmi következménye, hogy az összes születések száma elmaradt a népesség utánpótlásához szükséges számtól. Ennek a helyzetnek elemzései rávilágítottak azokra az objektív nehézségekre, amelyek miatt a vállalt gyermekszám elmaradt a szükségestől, de többnyire a házasságkötéskor tervezettől is. Társadalmi feladat ezeknek a nehézségeknek fokozatos kiküszöbölése, illetve sokoldalú segítségnyújtás a gyermekes családoknak, és a fiatalok gyermek iránti vágyának erősítése. A gyermekvállalás mintegy két évtizedre meghatározza az egyes családok életét. Ez alatt az idő alatt a család egyik legfőbb funkciója, hogy a gyermeket felnevelje, és felkészítse arra, hogy önállóan be tudjon kapcsolódni a társadalom életébe. Gazdasági egység is Valamennyi tagja szempontjából a családnak változatlanul fontos funkciója, hogy a mindennapi szükségletek kielégítésének elsőrendű kerete. Bár elterjedt nézet, hogy a mai család elveszítette gazdasági funkcióját, ez így nem áll. Igaz, hogy a nemzetgazdaságban ma lényegesen kisebb a családi termeléssel létrehozott értékek aránya, mint fél évszázaddal ezelőtt volt, de a családi termelés Magyar- országon még mindig a háztartások több mint felében megtalálható, elsősorban a kisegítő gazdaságok formájában. Még fontosabb a családi fogyasztás, és ez is gazdasági funkció. A háztartások a fogyasztási kiadások nagyobb részét közös, családi döntés alapján foganatosítják, és a javak többségét is együtt fogyasztják. A XX. század második felében egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az iránt, hogy az emberek mire használják azt az időt, amely a kereső munka elvégzése, az otthoni feladatok ellátása és a nélkülözhetetlen alvás után fennmarad. A fokozott érdeklődés e szabad idő növekedésével és az eltöltési lehetőségek differenciálódásával a különféle kikapcsolódási módok szaporodásával függött össze. Szabad idő - családi keretben A hatvanas és hetvenes években a lakosság életmódjában három olyan változás is történt, amely megnövelte a családi közösségek együttes életének, a családtagok közötti intenzívebb kapcsolatnak, közös szórakozásnak, eszmecserének a lehetőségét. Ez a három a televízió térhódítása az otthonokban, a gépkocsi elterjedése, és a nyaralók, hétvégi házak, telkek számának gyors növekedése. A televíziókészülék a lakásban megkönnyíti, hogy a szülők és gyermekeik együtt szórakozzanak, művelődjenek, újabb és újabb témákat ad a családi beszélgetéshez. Az autó a közös kirándulásoknak, az országjárásnak lehet az eszköze, a vidéki ház felépítése, a telek megművelése közös tervezésre, aktivitásra ad alkalmat. Mindez azonban csak lehetőség: sók családban mind a három eszköz igénybevétele olyan egyhangúsággal történik, hogy a felnövekvő gyermekek minél előbb igyekeznek kiszabadulni az együttes programokból. Az emberek életében az egyik legnagyobb biztonságot nyújtó tényező lehet a családjuk, amelyben megértésre, együttérzésre, segítségre, áldozathozatalra számíthatnak a családtagok egymás részéről. Ugyanakkor az élet legsúlyosabb krízisei is a családhoz tartozással függnek össze, mert semmiféle kapcsolatban nem ókoz olyan kínt bánatot a meg nem értés, a visszautasítás, a kihasználás, mint akkor, ha ezt a családja tagjai részéről tapasztalja valaki. A család intézménye így eltérő kimenetelű emberi kapcsolatoknak lehet a kerete. Az, hogy milyen irányúvá válik a kapcsolat, nagy mértékben függ a családon kívüli, társadalmi hatásoktól: a családok felbomlásának magas és emelkedő előfordulása nem érthető meg azoknak a társadalmi változásoknak a figyelembevétele nélkül, melyek a házastársi kapcsolatokat sérülékenyebbé tette. A külső világ, a társadalom egésze, azonban nemcsak veszélyeztetheti a család működését, hanem előnyösen is befolyásolhatja azt intézményeinek tervszerű, átgondolt munkájával, aktív családpolitikai tevékenységgel. (Cs. Sz. L.) Ki tudja, hányadik fogadónapon kopogtatnak már be az állampolgárok Vaskó Mihályhoz, az egri 2. számú választókerület országgyűlési képviselőjéhez. Nehéz is lenne listát készíteni ezekről a — választó és a képviselő közötti „bizalmas” — beszélgetésekről, mert nagyon elszaladt már az idő. A parlamenti széksorok egyik kis asztalkáján immár ötödik ciklusban olvasható a neve. Borsod megyében két, Hevesben három időszakon keresztül képviselte — s képviseli most is — a választóit: egyebek között a hevesi járás, valamint a megyeszékhely lakosságát. A honatyák munkájához nemcsak a parlamenti ülésszak tartozik, hanem a hétköznapi tevékenység is, mint például a fogadónapok sora. Az egri képviselő az idei utolsó fogadónapját hétfőn délelőtt tartotta meg. Ezúttal kevesebben jöttek el a szokottnál. — Van úgy, hogy öten keresnek fel egy-egy ilyen alkalommal, de voltak már harminchetten is — mondja a „képviselői ügyelet” után. — S mint az ügyfelek, a panaszosok száma, a téma is változó. Nagyjából egyforma arányban kerül a dossziémba egyéni panasz, illetve közügy ... Holnap ismét találkozom — Mennyiben lehet eldönteni, hogy melyik magánpanasz, és melyik tartozik a közügyek, a mindenkit érintő gondok közé? — Az a véleményem — s ez hosszú évek tapasztalataiból alakult ki —, hogy a magánpanasz, az egyéni probléma is lehet közügy. Sőt: valahol mindegyik közügy, hiszen vagy egy intézkedéshez, vagy egy valamennyiünket érintő rendelethez kapcsolódik. Illetve, bizonyos mértékben visszavezethető ezekhez, a gyökerek mélyebbről fakadnak... a régi képviselőtársaimmal (Fotó: Perl Márton) — A mostani fogadónapon volt-e erre példa? '— A Koszorú utcából keresett fel az imént egy pincetulajdonos, s azt panaszolta, hogy az akarata ellenére megerősítették a „veszélygyanús” pincéjét. Ez nem is lenne baj, mert a munkálatokra valóban szükség van az esetleges károk megelőzéséért, de visszatérő gond ezeknél a gazdáknál, tulajdonosoknál, hogy egy rendelet alapján olyan költségeket terhelnek rájuk, amelyeket nem tudnak vállalni. Egyszerűen' nem tudják kifizetni .. . Tulajdonképpen ez magánpanaszként hangzott el, de mivel többeket érint Egerben, nem kezelhető egyértelműen annak. Ebben az esetben a rendeletet kellene felülvizsgálni. De van egy másik ügy is, amelynek utána kell majd járnom: egy asszonyról van szó, aki öt esztendeje harcol azért, hogy elismerjék, a gyermeke a volt férjétől született. Hát, nem közügy, hogy egy ilyen vizsgálat öt évig húzódik, s eredménytelenül jár meg intézetek sorát? Vagy, hogy egy sima örökösödési per 5—6 hónap múlva kezdődik el, s ki tudja meddig húzódik még? Nos, ezúttal is ilyen és ehhez hasonló panaszokkal kerestek fel.., — Sok választópolgár bizonyára úgy véli, hogy nyugdíjasként több ideje jut a képviselői munkára. Miként telnek a napjai? — Amikor a megyei párt- bizottság első titkára voltam, becsülettel elvégeztem a képviselői teendőimet, s most is ugyanannyit dolgozom a közéletben, a közügyekért, az állampolgárok érdekében. Nincs gondom azzal, hogy nem keresnek meg az emberek, csupán annyi a különbség: most az irodám éppen ott van, ahol a fogadónapot tartom, meg a lakásomon ... Mert otthon is felkeresnek, ha nem is személyesen, de levélben nagyon sokan. Aztán ott vannak a hivatalos fórumok, amelyekre meghívnak, s ahol közéleti emberként, illetve képviselőként veszek részt... — Megérkezett a meghívó az országgyűlés téli ülésszakára is, csütörtökön benépesül a Parlament, ön miként készül az országházi munkára? — Mindenekelőtt részt vettem a képviselőcsoport ülésén, - ahol a várható napirend megyei tapasztalatait összegeztük s ,a jelenlegi helyzetről — gazdálkodásról, költségvetésről, oktatásról — vitáztunk. Átnéztem az országgyűlési expozék anyagait, hogy felkészülten üljek a helyemre a csengőszókor. Ezúttal nem kérek szót, véleményemet tolmácsoltam már a csoportülésen. És még van valami, ami vár rám a T. Házban: a már említett pinceügyben kívánok beszélni majd Ábrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszterrel... Szilvás István Járásról faluba A főnökből beosztott lesz A járások, mint közigazgatási egységek megszűnnek 1984. január 1-től- A járási hivatalok dolgozóinak nagy része új munkahelyekre kerül. A kisebb hányad pedig a körzetköz- tokban tevékenykedik tovább. Először az egri járási hivatalban kerestem olyan embert, aki az új évtől vidéken helyezkedik el. Egyetlen egy sem akadt, mindenki a megyeszékhelyen kap továbbra is feladatot, ha nem is a régi helyén. Füzesabonyban viszont az intézmény gárdájának négyötöd része, negyven ember a környező községek tanácsainál jut íróasztalhoz. Jó néhány nevet ajánlottak ezek közül, akikkel beszélhetek. Antal Gáspár adócsoportvezető-helyettest választottam. Egy kicsit meglepődtem, amikor hatvan évhez közeli ember fogadott. Fiatalabbra számítottam, hiszen egy nyugdíj előtt állóról elképzelhetetlennek tartottam, hogy arra a néhány évre új feladatokkal bízzák meg. Amikor elmondtam mindezt Antal Gáspárnak, elmosolyodott. — A vezetőink nagyon emberségesek voltak — mondta. — Mindenkinek segítettek helyet keresni. Nekem például a káli nagyközségi közös tanácson ajánlottak revizori állást. Elfogadtam. Nem is tudnék mást csinálni, hiszen 30 éve tanácsi dolgozóként keresem a kenyerem. Egerben, a járási tanácsnál kezdtem, aztán 1957-ben kerültem ide. — Huszonöt évet töltött egy helyen, bizonyára innen szeretett volna nyugdíjba menni? — Borzasztóan elkeserített, hogy nem kerültem abba a tízfős keretbe, amelyik a körzetközpont életét irányítja majd az új évtől. Viszont a vezetők csak olyanokat választottak ki, akik egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel rendelkeznek. Nekem sajnos, csak tanácsakadémiám van, az államigazgatási főiskolát betegség miatt abbahagytam. Persze, azért már megbarátkoztam a gondolattal, hogy a szomszéd faluban lesz a munkahelyem. Füzesabonyban lakom, korán keltem eddig is. Hét órakor indultam a hivatalba. Most majd még hamarabb ébredek, hogy ugyanúgy segíthessek a ház körüli tennivalókban a feleségemnek, mint eddig. Aztán gimnazista lányommal indulok majd (Fotó: Szántó György) a vonathoz. Igaz, ő Eger felé utazik, mert ott tanul. Már csak két hetet tölt el jelenlegi helyén. Mégsem akar méltatlanul búcsúzni. Továbbra is lelkiismeretesen jár ki ellenőrizni a községi tanácsok adóügyi munkáját, s támogatja, segíti őket. — Nem félek én attól, hogy azok közül az emberek közül, akiket eddig felügyeltem, vezetőim lesznek néhányan. Sohasem voltunk egymással rossz viszonyban. Mindig igyekeztem igazságos lenni. Inkább az aggaszt, hogy mivel itt magas a fizetésem, s ugyanennyivel vesznek át, ez bérfeszültséget eredményezhet. A helyiek ugyanis jóval kevesebbet keresnek. De remélem, hogy a beilleszkedésnél ez nem okoz gondot. Akkor nem lehet baj, hiszen továbbra is ugyanazt csinálhatom, amit eddig. Azt is megtudtam, hogy polgári védelmi tevékenységéért ez év november 7-én megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Egyébként a tanács kiváló dolgozója, harmincéves törzsgárda tag. Tehát aligha nevezhető laikusnak ebben a munkában. Szakmai tapasztalatát minden bizonnyal jól kamatoztathatja majd Kálban, csakúgy, mint többi társa, akik a járásokról a falvakba kerülnek. Sok múlik rajtuk; hogy mennyire tudnak majd élni a helyi tanácsok a nagyobb önállósággal. (homa) — Képviselő elvtárs, az a gondom .., Fogadónap — országgyűlés előtt
