Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-21 / 300. szám
4* NÉPÚJSÁG, 1983. december 21., szerda A népszokástól az iparművészeiig c 4 heti ehe ni Itaqtjoritáiuja A betlehemes játék évszázadok óta elterjedt népszokás volt hazánkban. Karácsony előestéjén többnyire tíz-tizennégy éves fiúk énekes, dramatikus játék keretében végigjárták a betlehemmel a falut, bekopogtatva a házakba. A betlehem kis templomocska volt, amelyet ügyes népi faragók készítettek, többé-kevésbé a falubeli templom mintájára, vagy az egykori betlehemi istállót utánozták a helyben szokásos formák fel- használásával. A jelenetben ábrázolt figurák, Mária, József, a kisded és az újszülött imádására sietett pász- j torok a helyi viseletét hordták, mint a mezőkövesdi kis betlehemen, ahol a pásztorok hímzett szűrt viselnek. Több helyen — például Vonsön, a Balaton mellett — a templomiban őrizték a betlehemet. Bács-Kis- kun megyében viszont nem hiányozhatott egyetlen hagyományosan megterített karácsonyi asztalról sem. A téli napforduló megünneplése ősi szokás — egyidős az emberiséggel —, nézzük meg azonban a karácsonyi betlehemes játékok közvetlen előzményeit, gyökereit. Az első betlehemet Szent Hieronimus állította fel i.u. 386-ban Betlehem városában, melyben híveinek élőképsze- rűen, kis figurákkal ábrázolta Jézus születésének történetét. A bölcsőállítás szokása, benne a bepólyált kisdeddel, Rómán keresztül terjedt el, ahol Liberius pápa a Fórum melletti bazilikában egész kápolnát rendezett be a betlehemi jelenettel. A középkor folyamán a legenda szerint Assisi Szent Ferenc töltötte meg új élettel e hagyományt, amikor 1223-ban a greccici erdőben szénával telt jászolba tette a kis Jézus-figurát, mellette pedig valódi kis szamár és ökröcske állt. A szokást a kolostorok honosították meg mindenütt, de a XII. századtól fogva már a népszokások közt is megtalálható a bölcsőállítás egyes vidékeken. A bölcső először a templomban állt, csengőkkel felszerelve, és a kisgyermekek ringatták is. Később körülhordozták a falvakban énekkel, tánccal kísérve, mint nálunk is a betlehemes játékban. Az első nagy művészettel megformált betlehemek egyike, a prágai, 1562-ben készült, és ma is látható. A barokk pompa a királyi, főúri rendelésre készült betlehemeket művészi tökélyre emelte. A nem is oly kisméretű remekek színházsze- rűek, élőképes, igazi se- lyem-bársonyiruhás, ékszeres figurákkal, apró használati tárgyakkal, teljesen a készítés korának valóságát tükrözve. A mechanikus szerkezettel mozgatható forma is korán megjelent, 1585- ben I. Keresztély szász választófejedelem számára Hans Schlotheim, híres augs- burgi ötvös egy mechanikus szerkezetet készített, melyben a betlehem minden figurája mozgott. A betlehemállítás szokása a nép körében az utolsó évtizedekig fennmaradt. A legszebb betlehemeket Olaszországban, Bajorországban, Dél-Tirolban és Csehországban készítették, ahol mindenütt sajátos formái alakultak ki. Dél-Tirolban és a Szász Érchegységben egész falvak specializálták magukat a betlehemek készítésére, virágzó népművészeti ágat hozva létre. A leghíresebb ma is látható betlehem, száznál több figurával, IV. Károly (1748—1819) nápolyi király számára készült, amelyet az egész barokk karban utánoztak. Az utolérhetetlen művészi tökéllyel készített élőkép a nápolyi betlehemkészítők fénykorát idézi. A mdniatúraszerűen kidolgozott kis figurák mindegyike tökéletes iparművészeti alkotás. A fejeket és a kezeket agyagból, később viaszból mintázták. A ruhákat a kor jellegzetes díszöltöze- teinek anyagaiból, arannyal átszőtt brokátból, selyemda- masztból varrták, gyönggyel, arany- és ezüsthímzések gazdagították, a cipőcskék selyemből, bársonyból, szaty- tyánbőrből készültek. A jeleneteket a XVI—XVII. századi nápolyi festők képei és A pásztorok imádása. Részlet egy betlehemből (Bayerisches National Múzeum, München) Jelenet a meisseni betlehemből 1430 körül (Sulyok Miklós* felvételed — KS) a nagy olasz művészek metszeted után alakították ki. A háttér, a környezet teljesen élethű, a hegyek, a fák Campagna tájait idézi, gyakran római romokkal. A kis csűr az Abruzzo-hegység csűrjeit utánozza. Németországban és Tirolban a háttér ugyancsak hazai, a keleti tájak a jellegzetes pálmafákkal, mecsetekkel csak a XIX. század második felében hódítanak tért. A több száz figurás kompozíciók élőképszerűen ábrázolják a falusi életet. Bepillanthatunk a kézművesek műhelyeibe, az aprócska boltokiba, a henteshez, a pékhez, amint süti a kenyeret, a suszter varrja a cipőt, a piacon a tejesasszony, a halaskofa, a zöldséges árul, a háziasszonyok karjukon kosárral vásárolnak, dobol a kisbíró, működik a lacikonyha, még a polgármester. is megjelenik a katonákkal. Az erdőben vadásznak, fát vágnak, egy rőzsehordó öregasszony is feltűnik az ösvényeken. A patakban mosnak az asszonyok, a falu apraja-nagyja ott sürög- forog a jelenetben. Különleges szerepet játszottak a múlt században a Szász Érchegységben kialakított drága mechanikus „karácsonyhegyek”, melyek Krisztus születésének törté-' netét mozgó figurákkal, zenélő szerkezetekkel együtt adták elő, a hegyi emberek életét is a szent történetek rangjára emelve. A múlt században, főleg Lengyelországban emelkedett tökélyre a papínkivá- gásokból összeállítható betlehemek készítése, amelyet a gyáripar mindenütt utánzóit. A betlehemkészítés ott, ahol hagyományai élnek, még ma is kedvelt népművészeti ág, de színvonala hanyatlóban van. Brestyánszky Ilona FEN VŐK Csendesen havazott, de a jégcsapok orra délre megnyúló« az eresz alatt. A hóember peckesen állt az udvar közepén, mintha megakarta volna mutatni, hogy ő személy szerint is a házhoz tartozik. Egy lovasszánkó csilingelt végig az országúton, amelyet kipihent mének jártatásképpen röpítettek az alvégtől a felvégigDél felé emberek jöttek és havas csizmájukat a fagyott földhöz verték, majd élesre reszelt baltájukat a bejárati ajtó mellé támasztották. A szerény kis irodában meleg volt, és az erdész ingujjra vetkőzve várta a munkásokat. — Reggel kezdünk emberek! Negyven centitől három méterig vághatják, délre aztán mennek majd a teherautók is. A kis fenyvesben még béke volt és csend, csak egy magányos vén cserfán kopogott fáradhatatlan szorgalommal egy piros fejű harkály. — Nekem kérem ez a dolgom! Kopogtatással megkeresem a beteg ágakat és a hosszú csőr máris kiszedi onnan a kórokozót. A kerítéssel óvott fenyves semmi rosszra nem gondolt, békésen várta az estét és csak a hulló hó zizegése hozott némi változatosságot. Két őzgida bámészkodott a kerítés mellett, majd a mama nyomdokain kecsesen lépegetve az etető felé tartott. Életükben először látták ezt a csupafehér, téli világot, érezték a havat. — Nem messze van már az etető! — nézett hátra a mama és mintha biztatná őket, csendesen kocogni kezdett. Hajnalban nagy lármával megérkeztek a termelők. Átmásztak a kerítés létráin, aztán megkezdődött a munka. Egy kemény csapás, és máris havon feküdt egy fenyő. — Csak a tövénél! Az alsó gallyak a legterebélye- sebbek, — magyarázta a brigádvezető és az asszonyokkal kötegekbe rakatta méret szerint a fenyőfákat. A hangos beszédre és a balták kopogására a szomszéd oldalból felkelt egy rudli szarvas és a koronás bikák hátraszegett nyakkal menekültek. A róka bent szorult a fenyvesben, de lelapult egy havas fenyő alá, mert tudta, hogy amikor nyakukon a baj, először gondolkodni kell és csak azután cselekedni. — Maradok és lapulok! Így döntött, bár csavarta az orrát a számára oly kellemetlen emberszag. Délre megérkeztek a teherautók és a kötegelt fenyők a rakodóra kerültek. A vékonyabbjainak még annyi erejük sem maradt, hogy megrázkódjanak és tűlevelűkön vitték magukkal a jéggé fagyott hópelyheket. A déli pihenőt használta ki a róka és a szakadt kerítésen átinalt a szálasba. — Róka! Ott szalad a róka, — kiabálták többen is, de egy-két perc és ő már teljes biztonságban érezte magát. — Így kell ezt csinálni — gondolta, és szerette volna, ha , a kölykei néznék ezt a tervszerű menekülést. ök azonban már az örök vadászmezőkön jártak, mert ostobán viselkedtek a múlt heti hajtásban .. Megritkult a fenyves! Ezt megállapította a Mátyás is, mert megkiáltotta, az erdőnek a szomorú valóságot: — Vágják áz emberek a fenyőt! És a fenyők elindultak a városok, a falvak felé. Otthagyták a hegyeket, a behavazott, téli erdőt és meleg szobákban találtak új otthont. — Nézzétek! Milyen formás, aranyos kis karácsonyfa, — csodálkozott a család. Olyan, mintha nekünk nőtt volna ... A fenyőket csillogó, aranyos. ezüstös ruhába öltöztették és azután már csak az ablakon keresztül nézhették a lepkényi hópelyheket. Karácsonyfa lett belőlük, de nem szomorkodtak, hiszen annyi öröm és boldogság láttán igazán nem volt rá okuk ... Szalay István A Sajtókonferencia, mint jellegzetes rádiós műfaj, százezreknek nyújt lehetőséget, hogy bepillanthassanak egy-egy feszítő problémánk, egy-egy város, táj gazdasági, társadalmi, kulturális életébe. Feltételezi az őszinteséget, a nyílt beszédet, az eredmények és gondok feltárását. Kisebb szociográfiák ezek a beszélgetések, mert egy adott történelmi pillanat, a fejlődés izgató lehetőségeinek metszetét is adják. Főképp azonban a jövő körvonalait. Heves megye az ország területének mindössze 3,9 %-a, lakóinak száma is csak 350 ezer, mégis helyzeténél, embereinek szorgalmánál fogva fontos szerepet játszik az ország életében. A központi és megyei lapok munkatársainak kérdései, a párt- és állami vezetők válaszai nyomán egy megye gondjai, a fejlődés és a jövő körvonalai bontakoztak ki. így esett szó a mindennapok életét veszélyeztető pinceomlásokról, a vár állandósuló karbantartásáról, a szép Dobó térről, az új piacról, az uszodák helyzetéről, az Eger-patak tisztaságáról, az újjáépített kaszinóban működő Ifjúsági Házról, a belváros harmóniájáról. A megtartás, a megőrzés gondolata hatotta át az itt élő emberek kérdéseit is. Igen, mert történelmet őriz a város és emberei hűek ehhez a történelemhez. Mintha a hazaszeretetnek is más hangzása lenne itt, mint máshol. Ez a fajta lokálpatriotizmus társadalmi munkára, új tervek megvalósítására ösztönzi az embereket. Nemcsak az lényeges itt, hogy a törté, nelmi épületek megőrzése lehetőséget nyújt oktatási és közművelődési célok megvalósítására. Ezekben az épületekben már maga a hely, az enteriőr harmóniája (ha nem rontják el) és ennek értelmes felhasználása már önmagában hordozza a művelődés lehetőségét. A város vizei, a különböző nyitott és fedett uszodák már korábban is az úszósport virágzásához vezettek. Igaz, hogy a fedett uszodát lápos, mocsaras helyre építették, időnkint életveszélyesnek is nyilvánítják, aztán megnyitják, de megvan a remény, hogy á következő ötéves tervben ismét elképzeljék újjáépítését. Vitás pontnak tűnt a nem is olyan régi piac lebontása és egy új építése, amit azonban az is indokolttá tesz, hogy közben a város lakossága 63 ezerre emelkedett, és a most lebontott csarnokok csak a harmincas évek igényeit elégíthették ki. A tervek között szerepel a gyöngyösi kórház bővítése, a hatvani Grassalkovich-kas- tély művelődési központtá történő átépítése, a hevesi infrastruktúra bővítése. Elevenné tették a beszélgetést a hallgatók kérdései és a pillanatok, amikor a riporter, Rapcsányi László kilépett a személytelenségből, és értetlenül merengett el a nyelvficam „tömedékelés” szó felett. (Milyen egyszerű is lett volna a körmönfont szaknyelv szava helyett azt általánossá tenni, hogy a pincéket betömik. Igaz, ez túlságosan egyszerű lett volna.) A hétfő esti beszélgetés hangulatát az őszinteség, a tervek sokasága, a tettre- készség jelemezte. Szép este volt. Ebergényi Tibor (Fotó: Kőhidi Imre) Sokan szavaztak bizalmat Egerben a Montage Balett Stúdió hétfő esti két előadásának, pedig elég borsos áron kínálták a jegyeket. A Lézerbalett 2000 című műsor csábítása, ígérete . nagyobb volt annál, mint amit a közönség az esten kapott. A nézők kényszeredett tapssal jelezték az alig kétszer 30 perces műsor végén, hogy többet, jobbat, másféle élményt vártak a hangzatos produkciótól, mert az igazi élménnyel az együttes adós maradt. A jövő, az ezredforduló látványvilágát, s azon belül a világgal viaskodó ember konfliktusainak megjelenítését ígérte a műsor ismertetője. Olyan látványosságba helyezett balett-kompozíciót, amely a világegyetemben helyét kereső ember létkérdéseire akar választ adni. A műsor azonban mindvégig a közhelyek szintjén maradt, elsősorban szegényes, ötlet- telenül komponált mozgásanyaga miatt. Felróható az előadás rendezőinek, hogy a valóban érdekes technikai eszköztár — lézerberendezések, diaporámás háttérvetítés — mellett eléggé közepes színvonalú hangtechnikával közvetítették a zenei anyagot. Olyan hangulatrontó hibákról már nem is beszélve, mint például amikor a műsor kezdete előtt recsegő mikrofonhang szólítja a „stáb gépkocsivezetőjét” a bejárathoz, vagy hasonló módon jelenti bé, hogy „tíz perc szünet következik”. A látvány, a szemkápráztató villódzás, a különös háttérvetítés érdekes lehet valameddig. De a lézersugarak hasonló, vagy azonos kergetőzésének ismételgetése még egy ilyen rövid műsorban is unalmassá válik, ha öncélú, ha nem fejez ki semmit. Különösen akkor, ha a gondolatok, történések állítólagos hordozói, a táncosok is közepes, vagy gyenge felkészültséggel igyekeznek megjeleníteni még azt a keveset is, amit a koreográfus, Hangonyi Ildikó elképzelt. A látványtervező, Habina József és Csáji Attila, a műsort szerkesztő Besnyő László és a rendező Darabos János, a világítás- technikai stáb vezetője, Gró- nai György, egyszóval a Montage Balett Stúdió valamennyi névvel jelzett, vagy névtelen közreműködője elmarasztalható azért a kétes értékű vállalkozásért. Aligha számíthatnak arra, hogy következő bemutatóira is bizalmat szavaz majd a most csalódott közönség. (virágh)
