Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-21 / 300. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. december 21., szerda UHU SSZEL: Az Európai Szakszervezeti Szövetség kedden véget ért vezetőségi ülésén az athéni csúcsértekezlet kudarcáról szólva megállapították: az összegyűlt kormányfők fi­gyelmen kívül hagyták azt, amit a szakszervezetek az „igazi nyugat-európai prob­lémának” neveznek: a gaz­daságok pangását, a munka- nélküliség növekedését. Az EGK-országok szakszerveze­teit, 40 millió szervezett dolgozót tömörítő szövetség gazdasági szakértők és poli­tikusok bevonásával nagy szabású tanácskozást készít elő, hogy azon alternatív politikát javasoljon a jelen­leg érvényesülő, pénzszűké­re épített egyensúly-helyre­állító politikák helyett. BE JRŰT: Izrael inváziója óta össze­sen több mint kétezer izra­eli katona meghalt és to­vábbi háromezer megsebe­sült Libanonban — jelentet­te kedden az Asz-Szuhufija libanoni hírügynökség az izraeli sajtóban megjelent tudósításokra hivatkozva. Az adatok sokkal nagyobb vesz­teségekről tanúskodnak, mint amiről az izraeli hiva­talos szervek beszélnek. KOPPENHÁGA: A Dán Kommunista Párt választási kampányában ar­ra mozgósít, hogy az ország összes haladó erői egysége­sen lépjenek föl a nyugat­európai rakétatelepítéssel szemben, az észak-európai atomfegyvermentes övezet létrehozásáért, továbbá Dá­niának a NATO-ból és a Közös Piacból való kilépésé­ért. A választási kampány­ban képviselendő kommu­nista célkitűzésekről a DKP Központi Bizottságának kop­penhágai ülésén döntöttek, ízt az ülést az 1984. janu­ár 10-re kiírt rendkívüli parlamenti választásokkal kapcsolatos kérdéseknek szentelték. WASHINGTON: Arafat elhagyta Tripolit Jasszer Arafat, a Palesz­tinái Felszabadításj Szerve­zet vezetője kedden, a kora délutáni órákban négyezer hívével együtt elhajózott Tripoliból — jelentette be a bejrúti rádió. Arafat és a palesztin har­cosok elszállítására Tripoli- ba érkezett öt görög komp­hajó mindegyike helyi idő szerint délután fél négyig kifutott az észak-libanoni város kikötőjéből. Az AFP helyszíni tudósítója szerint Jasszer Arafiat az „Odüssze- usz Elitisz” fedélzetén tar­tózkodik. Jól értesült forrá­sok szerint az Arafatot szál­lító hajó Észak-Jemenbe tart. Lehetséges azonban, hogy a görög komphajó elő­zőleg Cipruson is kiköt. Az Arafathoz hű erők be­hajózása csaknem hat órát vett igénybe. Ennél jelen volt Görögország libanoni nagykövete, a libanoni csendőrség parancsnoka és a libanoni francia nagykövet­ség katonai attaséja. A gö­rög hajóknak a francia ha­ditengerészet egységei — repülőgépek és hadihajók — biztosítanak védelmet. Amikor az első görög komphajó befutott a libano­ni kikötőbe, a közelben cir­káló izraeli hadihajók el­távolodtak a körzetből — jelentette az izraeli hadse­reg rádióadója. Mint Dán Meridor izraeli kormányszó­vivő keddi nyilatkozatából kitűnik, Tel Aviv fenntart­ja magának azt a „jogot”, hogy bárhol és bármikor Jasszer Arafat az „Odüssze- usz Elitisz” fedélzetén tar­tózkodik (Népújság telefotó — UP — KS) föllépjen a palesztin harco­sok ellen. Tripoli város vezetőinek búcsúfogadásán Arafat fel­szólította Szíriát: nyissanak új lapot kapcsolatukban, egyesítsék erőiket az impe­rializmus és a cionizmus el­len vívott harcban. További szándékairól szólva a PFSZ V. B. elnöke az Al-Vatan Al-Arabi című magazinnak kijelentette, hogy két hó­napon belül Algírban össze­ül a PFSZ parlamentje, a Palesztin Nemzeti Tanács. A palesztin ellenállás törté­netének egyik legfontosabb tanácskozását széles körű diplomáciai eszmecsere elő­zi meg. Lambsdorff egyelőre marad Otto Lambsdorff, a Német Szövetségi Köztársaság meg­vesztegetéssel gyanúsított gazdasági minisztere csak abban az esetben mond le, ha a bonni tartományi bí­róság az előzetes vizsgálat alapján úgy dönt, hogy a Lambsdorff elleni vádirat kellően megalapozott, s ezért bírósági tárgyalást kell in­dítani. Az ezzel kapcsolatos dön­tést Helmut Kohl kancellár hozta meg Otto Lambsdorf- fal és Hans-Dietrich Gen- scherrel, a Szabaddemokrata Párt elnökével folytatott megbeszélése alapján — je­lentette be keddi sajtóérte­kezletén Peter Boenisch, a bonni kabinet szóvivője. Az illetékes bíróság elő­zetes vizsgálata előrelátha­tóan több hónapig is eltart­hat. Egyiptomi— jugoszláv megbeszélések Az egyiptomi és jugoszláv diplomácia vezetője Kairó­ban megbeszéléseket folyta­tott nemzetközi kérdésekről, így a leszerelési és fegyver­zetkorlátozási problé­mákról, valamint a közel- keleti térség konfliktusairól és az afrikai és a közép- amerikai helyzetről. Erről Butrosz Gáli egyiptomi kül­ügyi államminiszter kedden számolt be, miután tárgyalt Lazar Mojszov jugoszláv külügyminiszterrel. Mojszov hétfőn érkezett Kairóba. Fogadta őt Hoszni Mubarak államfő és Fuad Mohieddin miniszterelnök. ( Küípoí/tikoi kommentárunk Törvényesíteni a törvénytelent NICARAGUÁBAN ISMÉT HARCOLNAK. Üjabb ellenforradalmárok szivárogtak be Honduras felől az országiba, a hír bármilyen sajnálatos, nem meglepő. A contrák, vagyis a sandinista rendszer ellenfelei, nyílt amerikai támogatással, hónapok óta folytatják hadműveleteiket a haladó nicaraguai rendszer ellen. Főként, a szomszédos Honduras területén épültek ki támaszpontjaik, ahonnan időről időre kisebb csopor­tokban hatolnak be Nicaragua területére. Többször intéztek már légitámadást az ország stratégiailag fontos célpontjai ellen, s kommandóik több szabo­tázscselekményt követtek el. Mostani akcióik az amerikai hadsereg „árnyéká­ban” folynak. A Pentagon által vezényelt Nagy fenyő —fi. elnevezésű hadgyakorlat még véget sem ért, máris újabb erőfitogtatást helyezett kilátásba a hon- durasi fegyveres erők főparancsnoka. Hatezer ame­rikai katona áll készenlétben a térségben, s az ellen­forradalmárok azt a parancsot kapták, hogy minden­áron vessék meg a lábukat Nicaraguában. Ha ugyanis sikerülne elfoglalni és tartósan birtokolniok egy je­lentősebb települést az országban, ott — ez az akció nyilvánvaló rendeltetése —, alkalom kínálkoznék az ideiglenes kormány létrehozására. Ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy a contrák „vezérkarának” első teendője lenne Washingtontól katonai segítséget kérni. így törvényesíteni tudnák a törvénytelent: azt az amerikai szándékot, hogy megdöntsék a sandinista rendszert, A jelekből ítélve nagyszabású előkészüle­tek folynak ennek a tervnek a végrehajtására. A WASHINGTONI ELKÉPZELÉSEK azonban nem érik váratlanul Nicaraguát. A sandinista kormányzat hadserege és a népi milícia — akárcsak eddig — a jövőben is megvédelmezi az országot az ellenforra­dalmárok agressziójától. Managua nagylelkűen am­nesztiát hirdetett az ellenforradalmárok nagy több­sége számára: ha leteszik a fegyvert, szabadon vissza­térhetnek hazájukba. Akik viszont erőszakkal támad­nak a sandinista rendszerre, azok szembe találják magukat a nicaraguai néppel. Gyapay Dénes Hazánk és az európai biztonság Irta: Nagy János külügyi államtitkár A NATO rakétatelepítési programjának megkezdése sok szempontból új helyzetet teremtett Európában. Katonai té­ren csökkenti a hadászati erőviszonyok stabilitását, politi­kailag pedig újabb tehertételt jelent az egyébként is feszült kelet—nyugati viszonyban. Ilyen körülmények között kedve­zőtlenebbé váltak az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelének feltételei is. Ezért egyértelműen az Egyesült Államokat és azokat az európai NATO-országo- kat terheli a felelősség, amelyek az új típusú amerikai ra­kéták befogadása mellett döntöttek. Az amerikai Greyhound autóbusztársaság 12 ezer dol­gozója is arra a sorsra ju­tott, amire a gazdaság más ágazatainak több millió al­kalmazottja az utóbbi két évben: fizetésének egy ré­szével finanszírozza a né­hány hónappal ezelőtt meg­kezdődött fellendülést. Az autóbuszvezetők és diszpécserek több mint más­fél hónapos sztrájk után be­adták derekukat: nagy több­séggel megszavazták azt a kollektív szerződést, amely átlagosan 7,8 százalékos bér­csökkentést és egy új négy- százalékos nyugdíj-hozzájá­rulást irányoz elő. Az ön­kéntes életszínvonal-csök­kentésre szavaztak, tudván, hogy ellenkező esetben a társaság elbocsátja és új munkaerővel helyettesíti őket. A Greyhound már két héttel ezelőtt megkezdte já­ratainak felújítását — sztrájktörőkkel. Félrevezetik közvélemé­nyüket azok az amerikai és nyugat-európai vezetők, akik most azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország rea­gálása a telepítés megkezdé­sére „természetes”, nem megy túl azon, amire szá­mítottak, s előbb-utóbb minden visszatér a régi ke­rékvágásba. A Jurij Andro­pov november 24-i nyilatko­zatában bejelentett válasz­lépések — amelyeket ha­zánk és a többi szocialista ország megalapozottnak, a katonai erőegyensúly és a világbéke fenntartásához szükségesnek tart — nem azt jelentik, hogy a Varsói Szerződés államai lezártnak tekintenék a fegyverkezés­nek ezt a veszélyes epizód­ját, vagy hogy a fegyverke­zési hajsza tárgyalásos meg­fékezésének a lehetőségei végleg kimerültek volna, de a NATO katonai erőfölényre irányuló lépései nem marad­hatnak válasz nélkül. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a magyar kormány is üd­vözölte a szovjet vezetésnek azt az álláspontját, hogy amennyiben az érintett NATO-államok készséget mutatnak a telepítés előtti állapot visszaállítására, a Szovjetunió kész ugyanezt megtenni. Bízunk benne, hogy a fejlemények az érin­tett NATO-tagállamokban is olyan gondolkodási, átérté­kelési folyamatot indítanak el, amely idővel megteremti ennek a feltételeit. A genfi szovjet—amerikai tárgyalá­sok lehetetlenné válása re­mélhetőleg világossá teszi a NATO vezető körei számá­ra: a Varsói Szerződés so­hasem engedi meg, hogy a NATO katonai erőfölényre tegyen szert, s Nyugat- Európa biztonsági érdekei nem állíthatók szembe a szovjet—amerikai hadászati erőegyensúly megőrzésével és a stabilitás ésszerű nor­máival. Nyugat-Európa biz­tonsági igényeit e kereteken belül lehet és kell kielégí­teni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1983. december 7-i ülésén leszögezte: „A Ma­gyar Népköztársaság a szo­cialista országokkal együtt változatlanul azt az állás­pontot képviseli, hogy a vi­tás kérdésekre — beleértve a tömegpusztító fegyverzetek csökkentését is — tárgyalá­sok útján lehet és kell meg­oldást találni.” Egyben ki­fejezte szilárd meggyőződé­sét: „a békét az szolgálja, ha a globális erőegyensúly az egyenlő biztonság elve alapján a fegyverzetek ala­csonyabb szintjén valósul meg”. A rakétatelepítés után ki­alakuló helyzet, a Nyugat- Európán átsöprő nyugtalan­ság jelzi, hogy kontinensünk válaszút elé került: vagy tovább növekszik a katonai szembenállás a maga belát­hatatlan következményeivel, vagy a békés viszonyokhoz, a kölcsönös biztonsághoz, az együttműködéshez fűződő közös érdekek kapnak el­sőbbséget. Európának az utóbbit, a - helsinki szellem­hez való visszatérést kell választania. Erre megvan a lehetőség; az európai fe­szültség elemeinek erősödése sem jelenti azt, hogy a két szövetségi rendszer végzet­szerűen és megállíthatatla­nul egy katonai konfliktusba torkolló válsághelyzet felé sodródik. Egy ilyen konflik­tus elkerülése továbbra is alapvető érdeke a szocialista és a tőkés országoknak egyaránt. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat, mint azt a madridi találkozó eredményes befejezése mu­tatja, a részt vevő államok kölcsönös érdekein nyug­szik. Továbbra is az állam­közi kapcsolatok keretét, a kontaktusok fenntartásá­nak, a problémák megoldá­sára irányuló párbeszéd folytatásának lehetőségét nyújtja. A madridi találko­zón 1983 szeptemberében el­fogadott program az 1986 novemberére tervezett bécsi találkozóig hét témakörben irányoz elő szakértői érte­kezletet, konferenciát vagy más összeurópai rendez­vényt a bizalomerősítő in­tézkedésektől kezdve a kul­túrán át az emberi kontak­tusokig. Nézeteltéréstől, kon­frontációtól, éles vitáktól nyilvánvalóan nem lesznek mentesek ezek a rendezvé­nyek. A kelet—nyugati vi­szony problémái azonban csak a párbeszéd, a tárgya­lások útján oldhatók meg, s a következő évek európai programja éppen erre kínál lehetőséget. Megfordítva: a kapcsolatok, a párbeszéd hiánya a nemzetközi hely­zet élezésére törekvő erők­nek kedvez. A madridi találkozó rész­vevői közmegegyezéssel dön­töttek arról, hogy 1985 őszén Budapesten tartják meg a kulturális fórumot. A döntés megtisztelő. Kifejeződik benne a részt vevő államok bizalma az iránt, hogy Ma­gyarország úgy tesz eleget a vendéglátó állam kötelezett­ségeinek, olyan feltételeket, kulturális-politikai környe­zetet tud biztosítani e fon­tos rendezvénynek, hogy az sikeresen betölthesse fel­adatát: a helsinki záróok­mány szellemében valóban elősegítse a kulturális cserét és együttműködést a részt vevő államok között. A madridi találkozó leg­nagyobb horderejű megálla­podása szerint 1984. január 17-én Stockholmban meg­nyílik a — teljes nevén — „Európai bizalom, és biz­tonságerősítő és leszerelési konferencia”. Első szakaszá­ban úgynevezett bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sek kidolgozása és elfoga­dása lesz a feladata. Olyan intézkedésekről van szó, amelyek enyhíthetik a bizal­matlanságot, csökkenthetik a katonai szembenállás ve­szélyeit, s kedvezőbb felté­teleket teremthetnek a le­szereléshez, a fegyveres erők és fegyverzetek tényle­ges korlátozásához. A stockholmi konferencia, természetesen, nem függet­lenítheti magát az adott nemzetközi helyzettől, amelyre napjainkban külö­nösen az amerikai rakéta­telepítés megkezdése vet súlyos árnyékot. A stock­holmi konferencia kilátásai tehát — legalábbis rövid tá­von — nem nagyon bizta­tóak. Ám a korlátokon belül látnunk kell a nyilvánvaló lehetőségeket is. A stock­holmi konferencia jelentő­ségét az adja, hogy első íz­ben tesz lehetővé érdemi tárgyalásokat az európai biz­tonság katonai összefüggé­seiről, ezzel gazdagítja, bő. víti a folyamatot. Hazánk, szövetségeseivel együtt, azon lesz, hogy a konferen­cia kínálta lehetőségekből minél több valósággá váljék. A stockholmi konferencia, a kulturális fórum, s álta­lában az európai biztonsági és együttműködési folyamat egyik vagy másik rendezvé­nyének viszonylagos sikere önmagában nem biztosítja a nemzetközi feszültség felszá­molását, nem oldhatja mega világhelyzetet terhelő súlyos problémákat. Vitathatatla­nul elősegíti azonban a kap­csolatok megőrzését és a párbeszéd, a tárgyalások folytatását, s ennyiben je­lentősen hozzájárulhat a ki­bontakozáshoz. Az európai biztonság és együttműködés előmozdítása a magyar külpolitika kulcs- fontosságú területeinek egyi­ke, tevékenységünket nem. zetközi megbecsülés övezi. A madridi megállapodásban a feszültség viszonyai között is új lehetőségek nyílnak az európai együttműködés köl­csönösen előnyös fejleszté­sére. A Magyar Népköztár­saság arra törekszik, hogy e lehetőségeket a feszültséget kiváltó problémák tárgyalá­sos rendezése, a gazdasági és egyéb kapcsolatok fenntar­tása érdekében hasznosít­suk. Érdekeink e vonatko­zásban egybeesnek vala­mennyi európai nép létér­dekeivel. A jövőben is te­vékeny szerepet kívánunk vállalni az európai bizton­sági és együttműködési fo­lyamat védelmezésében, a békés élet biztosításában hazánk határain belül és az egész világon. Értesítjük kedves Vásárlóinkat, hogy takarmányboltjainknál 1984. január 2—5.-e között 1 napon LELTÁROZÁST VÉGZÜNK. Boltjaink az új évben csak a leltározás után nyitnak ki. Kérjük, szíveskedjenek a nyitva tartás idejéről a takarmányboltoknál tájékozódni. Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Válalat GYÖNGYÖS.

Next

/
Thumbnails
Contents