Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
NÉPJÚSÁG, 1983. december 17., szombat 3 l)r. Kovács pal pr. Semperger Tibor Szántó Márton Orosz Bertalanná Or. Nagy Andorne tlidy Pál Gábor László Jk történelem tanulsága szerint a demokrácia és a kultúra összetartozó fogalmak. Egyre több jel mutat arra, hogj a szocialista demokrácia megvalósításához Is egy szocialista műveltség- eszmény és a művelődés magas szintje szükséges. Beszélgetőtársainkkal azt vettük számba: hol tartunk ma, milyen erőfeszítésekre van szükség kulturális téren, s hogyan lehetne megvalósítani a közösségi társadalom kulturális modelljét. Kerékasztal-beszélgetésünkre meghívtuk dr. Semperger Tibort, a megyei pártbizottság mun. katársát, Szántó Mártont, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkárát, dr. Kovács Pált, a megyei bíróság elnökét, Orosz Beríaíannét, a megyei könyvtár igazgatóját, dr. Nagy Andornét, az egri Gárdonyi gimnázium igazgatóját és Hídy Pált, az egri Helyőrségi Művelődési Otthon igazgatóját, a Magyar Népművelők Egyesülete Heves megyei Szervezetének elnökét. Lapunkat Gábor László képviselte. NÉPÚJSÁG: — lAz utóbbi években többször is fölvetődött a demokrácia és kultúra kérdése. A szocialista társadalom fejlődésével előbb párthatározat, majd törvény szólt a közművelődésről, amely új fogalom: a neveltet és a nevelőt feltételező népművelés helyett használjuk ezt a szót. Miért került a figyelem fókuszába ez a problémakör? DR. SEMPERGER TIBOR: — Két fogalmat kellene kiindulópontul választani: a demokrácia hat a közgondolkodásra. A közgondolkodás pedig a demokrácia gyakorlatára. A közgondolkodás tartalmát nehéz megfejteni. A leglényegesebb, hogy milyen az azonosulás a szocialista társadalommal, az in- dentitást megtalálja-e az emberek többsége. Ha a nagyobb rész elfogadja a kiindulópontokat, sokkal inkább hangot kaphatnak részérdekek, eltérő vélemények is. A vitakultúránk fejlődésével el kell jutnunk odáig, hogy felelősen szóljanak közös dolgainkról. Már túl vagyunk azon, hogy mindent, ami a mi véleményünktől eltér, ellenségesnek higgyük. Különbség van a más vélemény, a konstruktív és kevésbé konstruktív ellenzék és az ellenség között. Van, akivel szót lehet érteni, s van akivel nem. Vitában teremthetjük meg a közös álláspontot: az ideológiai és kulturális élet ezen elevensége viszont megnöveli az egyén-felelősségét. Ezért kell újra és újra napirendre tűzni ezeket a kérdéseket. Nyilvánvalóan számtalan részkérdést felvet ez a problémakör: hogy csak egyet említsek, lényeges a politika tudományának elsajátítása. Realistán, az előremutató megnyilvánulásokat keresve kell dolgoznunk. Megkülönböztetve a tapasztalatlanságból származó rosszízű felvetéseket a céljainkkal ellentétes törekvésektől. DR. KOVÁCS PÁL: — Általában a demokráciát az állammal kapcsoljuk össze, pedig máshol is kell keresni a problémákat. így például a gazdasági életben alapvető kérdés, hogy miként lehetne demokratizálni a tulajdonviszonyokat, mért még a munkások jelentős része bérmunkástudattal; s nem tulajdonosival vesz részt a termelésben. A demokrácia szintje nagymértékben befolyásolja a kultúrát, de az emberek műveltségi szintje is behatárolja a demokrácia érvényesülését. Nem elég megadni az embereknek a jogokat, de meg kél tanítani őket értő gyakorlásukra. Arra, hogy be tudják fogadni az ismereteket, információkat és értékelni tudják azokat. Hogy mást ne mondjak: kérdezni is tudni kell. Mindenképpen növelni szükséges az általános és szakmai műveltséget, hiszen a legfőbb termelőerő mégis csak az ember, a fejlett technikát megvalósítani és kezelni csak hozzáértő személyek tudják. A demokrácia jogi összefüggésben a szocialista törvényességgel azonos. Ennek megszilárdításában a kultúrának egyre nagyobb szerepe van, hiszen az állampolgárok mindennapi viselkedését a jog nem képes mindenre kiterjedően szabályozni. Sajnos éppen a fiatalok kapcsolati kultúrájában látszanak olyan hiányosságok, amelyek később nagy gondot okozhatnak. El kell bennük ültetni a mások személyiségének tiszteletét, az együttérzés képességét. A jogi műveltség a szocialista kultúra fontos és szerves része: az állampolgároknak megfelelő mértékben el kell sajátítaniuk törvényeinket, jogszabályainkat. A jogok és kötelezettségek egységes szemléletét és gyakorlatát szükséges megteremteni. Ezzel együttj a jogok csak a társadalmi érdekekkel összhangban gyakorolhatók, így például egy munkahelyen úgy biztosíthatják a tanuláshoz való jogot, hogy gondolnak arra: valakinek dolgozni is kell. így beosztják, hogy ki mikor végezze el iskoláit. NÉPÚJSÁG: — Előbh szó esett arról, hogy a meglévő fórumokat kell tartalommal megtölteni. Mégis, ma új 1ogi kereteket keresünk. mind a választójog, mind a kulturális egyesülések új lehetőségeit kutatjuk. Ezek szerint magukat a kereteket is változtatni kell. DR. SEMPERGER TIBOR: — Ha a lehetőség és a valóság között ellentmondás keletkezik, az nyilvánvalóan kiküszöbölendő. Sokszor azonban — úgy vélem — nem ismerik az emberek a lehetőségeiket, s olyasmit kérnek számon, ami már megvalósult, létezik. Más kérdés, hogy végül is merre fordul a szabadabb lehetőségekkel élve a művelődő ember, önállóan választ, de jó lenne, ha azt választaná, amit értéknek látunk. Vizsgálni szükséges az értelmi és érzelmi oldalt egyaránt, a meggyőzés és a belső mozgatórugók felhasználásával hatni az emberek értékválasztására. DR. NAGY ANDORNÉ: — Az iskola fontos szerepet tölt be társadalmunkban. A demokrácia műhelye, ahol segíteni kell a fiatalokat a beilleszkedésben, felkészítve őket a társadalmi életre. De milyen tevékenységrendszerrel érhető ez él? Az iskola műveltségátadó szerepe alap mindehhez. Az új dokumentumok szellemében készült tantervek szélesebb értelemben fogját át a műveltséget. Nem ismerethalmaznak tekintjük, hanem világlátásnak, magatartás és életmód egységének. Vállalnunk kell a kórszerű ismeretanyagot, s a nyitottsággal elébe menni a jövőnek: képessé téve a tanítványokat az új információk befogadására. Ezzel együtt biztosítanunk kell az esély- egyenlőséget, a társadalmi eredetű különbségek csökkentését. Ez óriási erőfeszítést igényel. Ezzel egyidőben gondozni szükséges a tehetségeket, kibontakoztatni az adottságokat. Mindez a közösségek erősítését igényli: olyan légkör nélkül, amely bizalmat» és ösztönzést ad, nem lehet elképzelni tartalmas emberi kapcsolatokat. Ez az útja az önkormányzati rendszerfejlesztésének. Számítani kell a fiatalok véleményére, s valóban figyelembe venni észrevételeiket. Fontos a példa- mutatás: meghatározó, hogy mit lát a tanuló maga körül, a tantestület milyen légkörben dolgozik. Csak a pedagógusok, szülők és diákok együttműködésével érhető el a cél. DR. KOVÁCS PÁL: — A jogi egyenlőség még nem jelent valóságos társadalmi egyenlőséget. Az iskola sem képes — erőfeszítései ellenére — a társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölésére. A munka szerinti elosztás elvének fokozottabb érvényesítése még csak növelni fogja a különbségeket. Ezért gondolkodni kell a társadalmi juttatások növelésére bizonyos rétegek támogatása érdekében. Véleményem szerint átmeneti társadalmunkban a „szellemi országút” - nagyon is tarka. Demokratikus kultúráról abban az értelemben is beszélhetünk, hogy senkit sem lehet kényszeríteni értékek befogadására. Választási lehetőséget kell biztosítani, viszont segíteni szükséges a helyes választásban. Hozzá kell tenni: az elmúlt időben a választék ugyan bővült, de a kulturális értékeket élvezők köre nem eléggé. DR. SEMPERGER TIBOR: — Valóban, a helyes választás képességének elsajátítása a legfontosabb. Ezért nem is jogi formákon kell mérni a demokratizmus fejlettségét, hanem az eredményességekben. Lényeges, hogy „menet közben” tanulják meg az emberek a jogok és kötelmek gyakorlását, csinálni kell, iskolában, művelődési intézményekben — mindenhol. Csak közösségben, alkotó módon lehet továbbjutni. NÉPÚJSÁG: — De tudunk-e olyan vezérlő elveket, ideákat adni. amelyek egységes mederbe terelhetik az egyre sokszínűbbé váló művelődést és segíthetnek az embernek eligazodni a világban? Úgy tűnik, egyre kevesebb az ilyen „távoli fényjelek” száma. SZÁNTÓ MARTON: — Az ifjúsági közösségek mindig érzékenyen reagálnak a társadalmi változásokra. Körükben még hatványozottabb szerepe van a szabad idő eltöltése lehetőségének. Itt egyre inkább üzleti szempontok, divatok szabják meg az irányt. Jelen van egy értékválság, amely a kultúrában is jelentkezik. Nyilvánvalóan meg kell ismertetni mindenkit a saját kulturális érdekeivel is. A tanulóknál jobban megfér a művelődés és a szórakozás, a dolgozó fiatalok viszont egyértelműen a kikapcsolódás felé sodródnak el, mivel jóval kevesebb a szabad idejük. Az ifjúsági szövetségnek fokozottan figyelembe kell vennie az igényeket. Egyúttal meghatározni valamilyen távlatot. Számolnunk kell azzal, hogy a család, az iskola és az ifjúsági mozgalom nem úgy játszik szerepet az ízlésformálásban, mint korábban. Ügy látom, a művelődési intézmények lényegesen rugalmasabban kereshetnék a kapcsolatot a fiatalokkal. Ma az ifjúságban idegenkedés van a művelődési házak kínálatával szemben. Néhány kivételtől eltekintve nem érzik magukénak ezeket. Csak a hagyományos formák megújításával és fiatalos munkaformák keresésével, lehetne őket újra a kulturális értékek felé fordítani. S még egy gondolat: csak annak a nevelési célkitűzésnek van helye, amely gazdasági erővé tud válni. OROSZ BERTALANNÉ: — A kulturális intézményeknek fontos feladatuk a szocialista demokrácia kibontakoztatásában az értékek kialakítása, megőrzése és átadása. A meglévő igények kielégítése mellett kevés lehetőség van arra, hogy a közömbösekkel és igénytelenekkel foglalkozzanak. A fiatalokkal lényegesen többet kellene törődni, így például a gyermekkönyvtárakban, mivel a kulturális szokások ilyenkor még jobban alakíthatók. Mégis úgy vélem, hogy a közművelődési intézményektől a szükségesnél kevesebb információ jut el az ifjúsági mozgalom vezetőihez. Ezért a valóságosnál kevesebbre taksálják ezek részvételét a fiatalok életében. A művelődési lehetőségek sokfélék. Abban egyetértünk, hogy hagyományos művelődési formákon túl újszerű ötletekre van szükség. De elsősorban az eredmény fontos, nem a divatos elnevezés. Itt van például a könyvtár: az igazi olvasó az egész közösség számára olvas, hogy Veres Péter egy szép gondolatát idézzem. A művelődés egyéni formája is eszköz a közösség érdekeinek megvalósításáért. De lehet-e a közösséget szolgálni rendszeres művelődés, tájékozódás nélkül? NÉPÚJSÁG: — Elérkeztünk vitánk egy sarkalatos pontjáig. Mini kitűnt, a művelődéshez és a jogok érvényesítéséhez nem elegendő a lehetőségek megteremtése, az egyénnek élni is kell tudni ezekkel. S csak közösségben, alkotó módon lehet elsajátítani a formát és megteremteni a tartalmat. Ez jelentheti a demokrácia hátterét. HIDY PÁL: — Magam is úgy vélem, hogy e témát a társadalom egészén belül lehet megközelíteni. A kulturális javak sajnos nem egyenlő mértékben hozzáférhetőek, nem mindenütt van meg az előbb emlegetett háttér. A falusi lakosság hátrányos helyzetű, már az általános iskolában megkezdődik a különbségek fokozódása. Gondoljuk csak el, mit jelent ma falun tanítónak lenni! Igen sok a képesítés nélküli nevelő, kicsi a bér, így kiegészítő tevékenységet folytat a pedagógus. Pedig egész embert kívánna munkájuk. De ugyanezzel számolhatunk például Budapest külső kerületeiben is. Ugyanakkor egy termelő- szövetkezetben hány képesítés nélküli traktorvezetőt alkalmaznak? De ugyanez a helyzet a falusi művelődési otthonokkal és más kultúrát közvetítő intézményekkel. Érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy a több tízezres lakótelepek milyen szabad idős intézményi háttérrel rendelkeznek. Közben épp ezeken a helyeken él a termelő. munkát végző lakosság nagy része. Marad a televízió és a rádió, de ezek használatához is értő emberek és közösségek kellenének. Enélkül olykor többet ártanak, mint használnak. Nem nélkülözhető a szavak nevelő tekintélye és ereje, a közösségteremtő szerepe. DR. SEMPERGER TIBOR: — A sokat emlegetett közösségteremtésben egy lényeges mozzanatra hívnám föl a figyelmet. A tevékenységnek, a közös feladatnak meghatározó szerepe van. Kádár elvtárs a X. kongresz- szuson hangsúlyozta: ha a magyar ifjúságnak nagy feladatokat adunk, fel tud nőni hozzájuk, látszatfeladatokkal, formalitásokkal viszont nem lehet célt érni. Eközben egyre több és több ember tanulhat meg hozzászólni, véleményt alkotni, szavazni, de nem szabad megijednünk, ha nem „forgatókönyv szerint” megy a dolog. DR. NAGY" ANDORNÉ: — Hiszen egy jól megformált vélemény szinte alkotás, a jó közösség pedig segít a kimondásában. Valóban arra kell törekednünk, hogy egyéni véleményüket az emberek őszintén fogalmazzák meg. DR. KOVÁCS PÁL: — A formalitást csökkentené, ha az egyénre szabnánk a feladatokat, a közös cél felé vezető úton ki-ki kibontakoztathatná képességeit. Különben veszély a személyiség uniformizálása. SZÁNTÓ MARTON: — Sajnos, a gazdasági-társadalmi változások most nem kedveznek a közösséggé alakulásnak. A régebbi kötelékek lazábbak lettek; az emberek könnyen elmennek egymás mellett. Nem tudom, milyen módon lehetséges újra teremteni a közösségeket. .. NÉPÚJSÁG: — Hogyan lehetne tehát előre lépni, milyen módon találhatnánk meg a kultúra megtartó közegét, milyen jogi, vagy emberi kereteket lehetne adni a szükséges változásoknak? Egyáltalán: hogyan látják a továbbvivő utat? DR. KOVÁCS PÁL: — A jog önmagában nem oldhatja meg a problémákat. A család például átalakult, a nők elmentek dolgozni, nem függenek férjüktől annyira, mint régen. Az élet ma is hoz konfliktushelyzeteket, amelyet a mai önállóságukban nem bírnak el. A jog nem képes összetartani a házasfeleket, ha kapcsolatuk kihűl. A szocialista erkölcs érvényesülésére a jelenleginél nagyobb szükség van. A holnap gazdaságát és társadalmi életét a kultúra egyre jobban befolyásolja. Elsősorban a sodrást kell biztosítani, hogy a folyamatok jó irányba haladjanak. Az igazi érték nem az ismeretek szintje, hanem azok társadalmi hasznosítása. DR. NAGY ANDORNÉ: — A legnagyobb tartalék az emberi érték: a nehezebb gazdasági helyzetben fokozott figyelmet kell szentelni rá. Az ifjúság nevelésének kulcsszerepe van ilyen szempontból. Természetes módon az Íratlan szabályok, a kulturális hagyományok jelenthetnek sokat. SZÁNTÓ MÁRTON: — Keveset beszélünk az erkölcsi érdekekről, annál többet az anyagiakról. Sokat vesztettek értékükből, becsületükből a jó tulajdonságok. A különböző közösségek jobban építhetnének ezekre megbecsülésükkel. Az iskolákban és a művelődés más területein nagyobb gondot kellene fordítani a beszéd- kultúra, a viselkedés, a nemzeti történelem oktatására. Egyébként úgy látom: némileg sematikusan gondolkoztunk leendő dolgainkról. Sokkal több önállóságot, önszervezési lehetőséget kell hagyni. Néha már az is baj, hogy a diákoknál maradjunk: túlságosan kiépítettek a különböző fórumok. OROSZ BERTALANNÉ: — Számomra a kulcsszavak: egyénre szabott feladat, cselekvési készség, felelősség és közösségi gondolkodás. Ezek szorosan összefüggnek egymással. Az egyéni és közösségi élet megszervezéséhez manapság egyre több információra van szükség. A tájékozódás forrásait, a megismerés útját, módszereit már gyermekkorban szükséges elsajátítani, a készséget állandóan frissen tartani és megújítani. Ma már nem azt kell elsősorban restelni, hogy valamit nem tudunk, hanem azt, ha nem találjuk meg gyorsan és célszerűen azt a forrást, ahol rábukkanunk a keresett tudásanyagra. HIDY PÁL: — Egyenlővé kell tenni az esélyeket a kultúra értékeinek hozzáférhetőségében. Ez megszabja a kultúra demokratizmusát. Amíg az elosztás alapvető különbségei nem tűnnek el, nehezen lehet beszélni demokratizmusról. A jelenlegi helyzetben a lakótelepeken és falun egyaránt hátrányos helyzetű fiatalok tömege lép ki az iskolákból, s később sem egyenlítődik ki a különbség. DR. SEMPERGER TIBOR: — Gyorsabban megy végbe napjainkban a régi értékek lebomlása, mint az újak megvalósulása. Ez bizonytalansághoz vezet. Legfontosabb ennek megszüntetése, az új értékek meggyökere- sedésének gyorsítása. Ide illik Marx egy gondolata: magát a nevelőt is nevelni kell. NÉPÜJSÁG: — Köszönjük a beszélgetéstGábor László