Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-15 / 295. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. december 15., csütörtök 3. Egy csepp figyelem - sok olajcseppért Energiagazdálkodásunk kétéves mérlege Péntek délutántól Hatvan a távhívó hálózatban...? Postai fejlesztés nyolcvanmillió forintért vani távbeszélő hálózat tel­Aligha van a világnak olyan kormánya, amely ne fektetne különös hangsúlyt a hosszútávú energiamegta­karítási programok kidol­gozására. Nálunk néhány he­te értékelte a Miniszterta­nács az energiafelhasználás racionalizálási program tel­jesítésének e.ddigi helyzetét. Az elemzés megállapította: a lakosság és az ipari, üze­mek energiaellátása az év el­ső felében zavartalan volt, annak ellenére, hogy a tava­lyihoz viszonyítva összesen 3,9 százalékkal kevesebb volt az energiafelhasználás. Javult az energiafogyasz­tás összetétele is: a drága kőolajtermékek részaránya az 1978. évi 40,7 százalékról 32,7 százalékra csökkent. Az eredmények elsősorban a különböző takarékossági in­tézkedéseknek köszönhetők. Forgó-Morgó és a feltételek A hosszabb távú elgondo­lásokat jelzi, hogy az or­szág energiafogyasztása 1979 óta nem emelkedett. A nyolc fejezetből álló kormány- program egyébként még 1980-ban foglalta össze az energiagazdálkodás felada­tait, és az ezek végrehajtá­sához szükséges feltételeket. Ami az utóbbiakat illeti, elsősorban a beosztó ener­giagazdálkodást lehetővé te­vő beruházásokról van szó. Az energiafelhasználás ra­cionalizálási program meg­valósításához a VI. ötéves tervidőszak során összesen 15 milliárd forint áll rendelke­zésre, ötször annyi, mint az előző tervidőszakban. Az összeg jelentős része állam­kölcsön, illetve vissza nem térítendő állami támogatás. Emellett vállalati források és MNB-hitelek segítik az ésszerű energiagazdálkodás megvalósítását, Ami a hite­leket illeti, ezek pályázat útján érhetők el, mégpedig oly módon, hogy összemérik a ráfordításokat és az ered­ményt: azt, hogy 15 eszten­dő alatt hányszor térül meg a beruházás. Az eddig elfogadott csak­nem ezer beruházásból 1983- első feléig mintegy ötszázat fejeztek be, s ez az ener­giafelhasználás ésszerűsíté­sére szánt összeg egyötödét emésztette fel. A program alapján a 15 milliárd fo­rintos ráfordításnak 1985-ig összesen 3,35 millió tonna olajértékű megtakarítást kell hoznia. A beruházási ígére­tek 4,87 millió tonnára ad­nak garanciát. Ami pedig a számok mö­götti konkrét eredményeket illeti, a kisüzemektől az óri- ásvállalatokorí át a kisfo­gyasztókig, sokakkal lehetne példálózni. A lakossági- komunális szektor energiafo­gyasztása 1983 első felében például 6,4 százalékkal volt kevesebb, mint tavály ilyen­kor. A reklámemberkék, For­gó-Morgóval az élen, azon­ban mindhiába sulykolják mondanivalójukat, ha a fel­tételek nem mindig és nem mindenütt segítik az ener­giaköltségek lefaragását. A rosszul záró ablakok miatt az utcát is fűtjük, pedig a jó hőszigetelés 900 ezer ton­na fűtőolaj megtakarítását tenné lehetővé. A szakem­berek szerint ehhez mind­össze 180 millió osztrák schillinges importra volna szükség, a lakóknak pedig négyzetméterenként 150 fo­rintot kellene fizetni a sze­relésért. A fejlesztés pénz­beni haszna 9,4 milliárd fo­rint lenne, fűtési idényen­ként. Nemcsak olajjal lehet tüzelni Gondot okoz az is, hogy a hazai villamos háztartási készülékek olykor energia­pazarlók. A nagy nyugati cégekkel kötött kooperációk ugyan hozzájárulnak az energiatakarékos berendezé­sek kifejlesztéséhez, a kor­szerűsítés azonban csak las­san halad. A hűtőszekré­nyek átlagos áramfogyasz­tása naponta 1,5 kilowatt­óra, megfelelő szigeteléssel ennek 25—30 százaléka meg­takarítható lenne. Ez fel­használónként és naponta mindössze 40 fillér, országo­san azonban milliókra rúg. Az októberi kormányülé­sen hangsúlyozták: az olaj­fogyasztás további csökken­tése érdekében mind több fogyasztónak kell áttérni a földgáz, a szén, a geoter­mikus energia, illetve a me­ző- és erdőgazdasági hulla­dékok, valamint a különbö­ző helyi források igénybe­vételére. Szerencsére mind­ez már nem csupán igény. A martfűi Tisza Cipőgyár központi gyárában például 1200 méter mélységből fel­törő, 64 Celsius fokos gáz- talanított meleg víz tartja egyenletes hőmérsékleten a fűtőrendszert és a helyisé­geket. A megoldás révén egy szezonban 4 ezer tonna kő­szenet takarítanak meg. A Somogy megyében fekvő bö- hönyei állami gazdaságban fahulladék felhasználásával működő kazánt helyeztek üzeme. A faaprítékból származó hőenergiával lát­ják el a takarmányszárító és a keverő üzemet, vala­mint a gazdaság sertéstele­pét. Az irodákat, a szociá­lis létesítményeket ugyan­csak a faaprítékból nyert hő melegíti. A Dél-Alföldön — ahogy arról nemrégiben a Csong- rád megyei Tanács is be­számolt — elsősorban a he­lyi energiaforrások: a föld­gáz és a termálvíz kiterjed­tebb hasznosítására töreksze­nek. Újabb és újabb telepü­lésekre vezetik be a föld­gázt, Szegeden pedig olyan üzem kiépítését kezdték meg, amely a geotermikus energia felhasználása révén kétezer lakás fűtését és me­legvíz-ellátását teszi lehető­vé. Szombathelyen tavaly kezd­te meg működését az ország első olyan biogázüzeme, amely a városi szeméttelep rothadó anyagaiból nyer metángázt. 1,4 köbméter gáz energiatartalma megegyezik egy kiló tüzelőolajéval. Az sem lényegtelen, hogy egy köbméter biogáz előállítása mindössze 12 fillérbe kerül. A nemrégiben alakított bio­gáz gazdasági társaság egye­bek közt az eljárás elter­jesztésére törekszik. Újabb négymilliárd Az energiaköltségek lefa­ragását mind többen érzik magukénak. A MTESZ pél­dául már hatodik alkalom­mal írt ki energiatakarékos­sági pályázatot. A javasla­tok bevezetése révén éven­te mintegy 4 milliárd forint értékű energiahordozó taka­rítható meg. Közéjük tartoz­nak a — traktorok energia- fogyasztását mérséklő el­képzelések, a Rábánál kidol­gozott üzemcsarnok-világítá­si rendszer és így tovább. Tartalékok persze még bő­ven akadnak. Egyebek kö­zött a milliós értékű szelle­mi termékek, újítások, mi­előbbi hasznosítása hozhat sokat az energiagazdálkodás konyhájára. És az olyan ap­róságok, amelyekre naponta érdemes a sok olajcsepp megtakarítása érdekében egy csepp figyelmet áldozni. (M. P.) Hatvan város távbeszélő ellátását mindmáig az 1952- ben üzembe helyezett elekt­romechanikus rendszerű, hétszáz állomás kapacitású 7—du központ és a hozzá kapcsolódó, négyszáz állo- mású pdm mellékközpont biztosítja. Csak a helybeli­ek, vagy az ide telefonálók tudják, hogy az eltelt év­tizedek során milyen álla­potba került ez a rendszer. Előfordult számtalanszor, hogy harmadik, negyedik tárcsázásra jött be helye­sen a hívott fél, egymást érték a műszaki meghibáso­dások, arról nem beszélve, hogy hányán szerettek vol­na telefonhoz jutni, csak ennek hosszú évek óta nem volt meg a feltétele. Nos, e hét péntekjén jelentős minőségi, mennyiségi válto­zás következik be. A Mis­kolci Postaigazgatóság be­ruházása eredményeként az év folyamán két crossbar (Tudósítónktól) A füseabonyi áfész alap- tevékenységéi mellett kere­si azokat a lehetőségeket, amelyek mind a lakossági ellátást, mind pedig a szö­vetkezet gazdaságosságát még inkább növelik. Ebben az, évben is jó néhány olyan tevékenységet kezdett, amelyek az árualapot nö­velték és az exportot fej­lesztették. Egyik ilyen hasznos kezdeményezés a libahizlalás. A libatömő szakcsoport több község tenyésztőinek munkáját fogja össze. A Takaros ház a Horváth Mihály út 87. szám alatt, szemközt a népszerű Sárga­csikóval, ahová őszelőn Lí­bia külkereskedelmi minisz­terhelyettese is betért egy kiadós ebéd erejéig. Mit és kit keresett Hatvanban a közel-keleti vendég? Legin­kább az imént emlegetett takaros ház gazdáját, Sár­közi Vendelt, aki hatósági engedélye szerint műlépké- szítő és sonkolyfőző kisipa­ros. Gyártmánya, a viaszlép pedig, mellyel az augusztu­si méhészeti világkiállításon az APIMONDIA ezüst me­dálját nyerte el, igen érde­kelte az arab diplomatát. Azóta már megrendelések is érkeztek a helybéli kis­iparos címére Líbiából, Li­banonból, hogy azokat rend­re továbbítsa a BUNGARO- NEKTÁR külkereskedelmi vállalatnak. Lesz-e belőlük dollárt termő üzlet? Ez Sár­közi Vendelt is izgatja. Hi­szen akkor tudná igazán ki­használni azt a hárommillió forint értékű gépi szerkeze­tet, amelyet maga tervezeti és készített, némi rokoni se­gédlettel. A viaszlép gyártá­sához elengedhetetlen Rit- sche-hengerpárt ugyanis az NSZK-ból kellett beszerez­nie hétezer márkáért... Sonkolyfőzés, viaszlépké- szítés. Mi fán terem ez a mesterség, ez a tudomány? A méhészeknek nyilván nem kell magyarázni. Tudják gyakorlatból, hogy a mézet termő-csorrantó lép, ame­lyet a méhek három és fél centire is széthúznak, négy­öt esztendő múltán használ­hatatlanná válik, cserélni kell. Nos, ezekből készít újat Sárközi Vendel gépi berendezése, amelyet házuk tágas pincéjében szerelt ösz- sze. A művelet kezdő fázi­sa azonban még az udvarvé­gi szellős bódéban játszódik, ahol fertőtlenítés, főzés után zsákba, majd présbe kerül a sonkoly, a kiérdemesült rendszerű, összesen kétezer állomás kapacitású konté­ner központot építettek be a szakemberek, és decem­ber 16-án, pénteken dél­után négy és hat óra között kapcsolják át az előfizető­ket. Érdeklődésünkre Gricser Péterné, a Miskolci Posta- igazgatóság távközlési és műszaki igazgatóhelyettese úgy informált bennünket, hogy az előfizetők ráterhe­lőiével párhuzamosan meg­változik, ötjegyű lesz a hat­vani előfizetők kapcsolási száma. Ezek gyűjteményét kisformátumú kötetben már kézbesítették mind az in­tézményeknek, mind az egyéni előfizetőknek, és az új telefonkönyv költsé­gét a decemberi beszélgeté­sek számlájához csatolva térítetti meg a posta. Ké­rik továbbá a hatvani te­lefontulajdonosokat, hogy az átterelés előbb jelzett szakszerű hizlaláshoz elő­ször a naposállatokat he­lyezték ki nevelésre a nagyüzemi gazdaságokba, majd az úgynevezett száraz libákat visszavásárolták és a szerződést kötő háztáji tenyésztőknek adták. A vállalkozókat az áfész sa­ját boltjain keresztül látja el terményekkel és külön­böző tápokkal. A 130 tag így az idén 85 ezer libát hizlal és ad át a szövetke­zet felvásárlójának. A háztáji tenyésztők zö­me régóta foglalkozik a hasznos tevékenységgel és lép, hogy aztán cseppfolyós viaszként csordogáljon a préscsap alá helyezett edé­nyekbe. Amikor megdermed, ezt hívják viaszpogácsának, és a hárommillió forintot érő gép révén ez ölt ismét elsőrendű lépformát, még­pedig tizenegy különböző méretben. — A viaszlép készítése egyelőre szezonális munka, jószerint decembertől máju­sig tart, amikor a méhészek méhcsaládjaikkal, kaptá­raikkal vándorútra kelnek, hogy gyümölcsösök, akáco­sok közelében, napraforgó­táblák szomszédságában meg-megtelepedve gyűjtessék be szorgos bogárkáikkal a mézet — mondja a mester, óráiban tartózkodjanak ott­hon, hogy a szerelők, a központosok a műszaki azo­nosítást elvégezhessék. Az igazgatóhelyettes ké­sőbbiekben tájékoztatott bennünket az új, crossbar rendszerű központ üzembe helyezésével egyidejűleg le­hetővé vélik, az hogy a hely­beli előfizetők bekapcso­lódhassanak az országos távhívó hálózatba, bár a jövő esztendő végéig csak egyoldalúan. Ez annyit je­lent, hogy egyelőre Hatvan­ból lehet hívni közvetlenül az országos hálózatban sze­replő központokon keresztül a legtávolabbi előfizetőket. Hogy Hatvan mikor lesz hívható a távhívásban már részt vevő településekről? E kérdésünkre a következő vá­laszt kaptuk Gricser Pé- ternétől — a crossbar kon­ténerek beépítésével együtt a Miskolci Postaigazgatóság megkezdte ez évben a hat­nagy szakértelemmel, kü­lönböző módszerekkel első­sorban májlibákat ad a fel­dolgozó üzemeknek. A szak­csoport tagjai 16—18 napos tömés után szállítják a hí­zott állatokat, amely a tö­rökszentmiklósi, illetve a jászberényi üzemekben ke­rül feldolgozásra, minősí­tésre. Az eddigiek azt bizonyít­ják, jiogy a kistenyésztők szakszerű munkát végeztek, hiszen az átadott libák nagy része a tőkés piac kö­vetelményeinek is megfe­lelt A tevékenység mint­aki évente a környező me­gyék hét-nyolcszáz mézter­melőjét szolgálja ki viasz- léppel. — Van, aki szemé­lyesen, kocsiján hozza, má­sok postán küldik a son­kolyt, én pedig, a terhelés­től függően, két-három hé­ten belül utánvéttel feladom címükre a portékát! Mennyire kifizető ez a ritka mesterség? Attól függ, hogy miből, milyen tételt rendelnek. Napi nyolc óra alatt, a kívánt méret szerint, harminc-het- ven kilogrammnyi viaszlépet produkál Sárközi Vendel masinája. Egy kiló lép elő­állítási díja pediglen 15—20 forint. Ebből már következ­tetni lehet az árbevételre. jes rekonstrukcióját, amely­nek befejezése 1985-ben remélhető. Attól a perctől már Heves me­gye harmadik városa is hívható lesz a hálózatban szereplő városokból, falvak­ból. Ez ma még nem biz­tosítható, tehát változatla­nul a postai bejelentéssel, kezelő közreműködésével kapcsolhatók, hívhatók a helyi telefontulajdonosok. Érdeklődésünk nyomán megtudtuk továbbá, hogy a hatvani távbeszélő hálózat fejlesztésére ez év végéig harminchat millió forintot fordít a Miskolci Postaigaz­gatóság, a teljes postafej­lesztési költség viszont nyolcvanmillió forintra emelkedik a munkálatok 1985 évi várható befejez­tével. egy 25 milliós árbevételt jelent a szövetkezetnek, éves, nyereségét pedig mintegy másfél millió fo­rinttal szaporítja. A hízott libák értékesítése mellett ugyanis jelentős mennyisé­gű tollat, pelyhet is átvesz­nek és továbbítanak feldol­gozásra. A hizlalást jövőre tovább fejlesztik és mintegy 120 ezer liba kihelyezésére köt­nek szerződést. Erre már most, a téli hónapokban ké­szülnek, mert a munkát egész évre szeretnék kiter­jeszteni. Szabó Lajos Persze, a rezsi meglehetősen magas, nem beszélve az adó­zásról. A nyugdíjkorhatár felé ballagó Horváth Mihály utcai iparosemberben azon­ban a vérbeli méhész is munkál: gyakorta nem a maga hasznát, hanem az ügyet nézi. A módot, aho­gyan méztermelő társain segíthet. Fölvetettük neki a találmány, a világkiállításon ugyancsak elismerést aratott lépgyártó gép sorozatkészí­tésének a gondolatát is, Sár­közi Vendel azonban lehű­tött bennünket. — Itthon, Magyarországon, mindössze tíz-tizenkét kis­iparos és néhány szövetkezet foglalkozik viaszlépkészítés- sel. Nem lenne tehát kifi­zető akár csak tucatnyi gép­hez szükséges alkatrészt csi­náltatni, azokat összeszerel­tetni. Külföldön, például az NSZK-ban, ugyanakkor lé­nyegesen olcsóbb egy-egy konstrukció előállítása. Meg azután az érdeklődés világ­szerte inkább a késztermék, a lapokban sorakozó, később keretbe, kaptárba kerülő viaszlép iránt mutatkozik- Ezzel érdemes tehát foglal­kozni, mind fejlettebb tech­nológiai szinten. És ahogyan Líbia, vagy a bejrúti Jazbek Honey-cég érdeklődik már, elképzelhető a mi piacunk bővülése is ... Mind e törődés, gond kö­zepette komoly fejtörést okoz Hatvan sonkolyfőzőjének, viaszlépkészítőjének egy nem­rég lezajlott munkavédelmi ellenőrzés. A KIOSZ szak­emberei nem találták a leg­szerencsésebbnek a lépké- szítő gép elhelyezését. Mos­tani állapotában veszélyt rejteget. Hogyan sikerül a dolgot megkerülnie? Úgy tű­nik, építkeznie kell, ha ra­gaszkodik szép és keresett mesterségéhez. Csak hát ah­hoz még pénz szükségeltetik, azt pedig nem osztogatják az utcasarkon. Moldvay Győző Csak egy mozdulat, és csorog a viasz a préshengerekre (Fotó: Szabó Sándor! (moldvay) Nyolcvanötezer hízott liba a háztájiból Műlép és sonkoly, avagy ... A líbiai vendég

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents