Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-13 / 293. szám
NÉPÚJSÁG. 1983. december 13., kedd Gyarmat-e a vidéki gyáregység? 11/1. Mitől függnek a keresetek? Mostanában sokan — főként a bérből és fizetésből élők — panaszkodnak, keveslik jövedelmüket. Viszonyítanak másokhoz, a növekvő drágasághoz, olykor a teljesítéshez, a végzett munkához. Szinte ^ kilóg a sorból, az, aki bár nem a magas és nem a különjöve- delmű kategóriák valamelyikébe tartozik", mégis elégedett sorsával. Pedig yannak ilyenek. Gondoljunk például a későn iparosodott vidéki településekre, ahol a biztonságos megélhetés — akár a több műszak, a futószalagos munka ellenére is — előrelépés. Ezt azonban többnyire vitatják azok az üzemek, városi-megyei illetékesek, akik — összehasonlítva a helyben, iletve a központi telephelyeken dolgozók kereseti különbségeit — társadalmi igazságtalanságról beszélnek. Három tényező A keresetek országrészenként valóban igen különbözőek. De a háttérben nem a nagyvállalati központ és a vidéki „gyarmat” konfliktusa rejlik, ennél összetettebb a probléma. A fizikai dolgozók havi keresetének eltérése az országos átlagtól 1979-ben (forint/hó). Megyék Alapfokú iskolai végzettségű szakmunkás szakképesítés képesítéssel nélkül Budapest 244 251 Baranya 213 — 70 Bécs-Kiskun —440 —244 Békés —502 —276 Borsod-Abaúj-Zemplén 254 123 Csongrád —303 — 8 Fejér 352 166 Győr-Sopron —153 77 —398 —195 Heves —132 —141 Komárom 831 272 Nógrád — 28 —222 Pest — 20 — 54 Somogy —480 —190 Szabolcs-Szatmár —596 —243; Szolnok —440 —318 Tolna —183 —120 Vas —414 —193 Veszprém 258 106 Zala —308 —182 Országos átlag 4646 3712 A mellékelt táblázat áttekintése után ez nyilvánvalóvá válik. Hiszen, Komárom, Borsod, Veszprém és Fejér megye a szakmunkás-átlagkeresetekben megelőzi a fővárost. Különösen a kiugró Komárom megyei átlag érzékelteti, hogy a keresetbe beépül a jelentős kalóriapénz, a fokozott fizikai igénybevételt ellensúlyozó bányászati felár. Az élein járó további három megyében szintén jelentős a szén- és bauxitbányászat, továbbá a vas- és alumíniumkohászat. Vagyis az ipar jellege, szerkezete eleve differenciálja az egyes vidékek kereseti lehetőségeit. További igen lényeges differenciáló tényező, hogy a keresők közt milyen nagy a szakmunkások aránya, a képzettség foka, színvonala. Ahogyan az a táblázatból kiderül, a szakmunkásképesítéssel járó többletkereset országos átlagban 934 forint. Nyilvánvaló tehát, hogy melyik megyében, városban, üzemben több és képzettebb szakmunkás dolgozik, ott eleve magasabb lesz a fizikai munkavállalók havi átlagkeresete. Végül a harmadik, keresetet differenciáló tényező a teljesítmény, amely döntően a fegyelem, a szervezettség, a begyakorlottság függvénye. Aligha kétséges, hogy ebben is a hagyományos iparvidékeknek és az anyavállalatoknak van előnyük. Például az építőipar... E három tényező szerepét többnyire elismerik, bár mértékét, a keresetkülönbségekre gyakorolt hatását már gyakran vitatják. „Valami nincs rendben”, állítják az igazságtalanságra, a hátrányos megkülönböztetésre gyanakvók. Annál is inkább, mivel az anyavállalatok, a hagyományos iparvidékek bérelőnyeinek bizonyos része, mintegy 20—30 százaléka az iménti logikával; teljesítménnyel, szak-' képzettséggel, iparszerkezettel nem indokolható. „íme valami nincs rendben”, mondják, mintha tetten érték volna az igazságtalanságot, a munka szerinti elosztás elvének nyilvánvaló megsértését. Pedig erről nincs' szó. A munkaerő helybeni keresle- te-kínálata gyakorlatilag az a béralakító tényező, mely- lyel sokáig nem számoltunk, bár valójában létezett, hatott. Vegyük például az építőipart. A különélési pótlék soha nem volt akkora ösz- szeg, hogy hatásosan ösztönzött volna az ingázásra. Az érdekeltséget csak részben és időlegesen pótolhatta a kényszer, a helyi munkaalkalom hiánya. A fővárost jórészt a vidékiek építik, függetlenül attól, hogy vonzó-e az ingázás vagy sem. Mivel a szükséges bér- különbségek hiányában a fővárosi építőipari vállalatok létszáma csökkent, a vidéki, a megyei ÁÉV-ok vállalták Budapesten munkát. Vagyis jobb híján a kivitelező ingázik és ingáztat, saját forrásokból kénytelen megteremteni az utazásra ösztönző kereseti különbségeket. Bérfeszültségek forrása Minden vállalat számol a kereslet-kínálat piaci törvényeivel a munkaerőgazdál- kódásban, s a bérfejlesztési lehetőségeit oda összpontosítja, ahol jelentős a létszámhiány. Volt olyan időszak, amikor a béremeléseket kizárólag az új dolgozók kapták, szinte függetlenül a képzettségtől, a ' szorgalomtól, a teljesítménytől. Sok igazságtalanság és bérfeszültség forrásává vált, hogy a mennyiségi szemlélet, a fejlesztés extenzív módszere a vállalatok többségénél akkor is érvényesült, amikor a szabad munkaerőforrások végképp elapadtak. Időközben túljutottunk ugyan a létszám-csábítás túlhajtott gyakorlatán, de a munkaerő kereslete-kí- nálata változatlanul hat a bérek alakulására. Kovács József Teljes az üzem — Próbatétel, az évi munka koron ája — Új-Zélandtól Kanadáig —■ Csaknem százezer képeslap: nagy választék Csúcs a postánál Napi huszonkét-huszonhatezer levél vár feldolgozásra, szór. tírozásra (Fotó: Tóth Gizella) December az ünnepek hónapja. Több helyütt mégis a munka dandárját jelenti az év utolsó hava. Az egyébként csökkenő utasforgalom ellenére érvényes ez aMAV-nál, a Volán-vállalatoknál csakúgy, mint a kereskedelemben, vagy éppen minapi látogatásunk színhelyén, a postánál. Hogyan sikerült a csúcsforgalomra való felkészülés, mit jelent a megnövekedett érdeklődés? Ennek jártunk utána Egerben, a megyei hivatal vezetőjét, Kállay Albertet felkeresve. — Való igaz, a december minden évben egy próbatételt jelent a postának — mondta a hivatalvezető. — S hogy ezt a megnövekedett forgalmat zökkenőmentesen bonyolítani is tudjuk, minden évben előre felkészülünk. Októberben már elkezdjük szervezni az ünnepi időszakot megelőző munkát. Akkorra már mindenkinek tudnia kell, hogy konkrétan mi lesz a feladata, mennyi túlórát kell vállalnia, s azt mi hogyan honoráljuk. Túlóra nélkül ugyan-' is még úgy sem boldogulnánk, ha mindehhez azt is hozzátesszük: dolgozóink közül szabadságra sewci séta mehet ebben az időszakban. — Mikor kezdődik az „ünnep” a postahivatalokban? — Már november közepén érezhető; emelkedik a küldemények száma, mind a csomagok, mind a levelek, vagy üdvözlőlapok továbbítása terén. Már ekkor elkezdődik a külföldi végállomásé feladványok továbbítása. A legtöbbet a környező szocialista országba címezik, de Űj-Zélandtól Kanadáig a világ szinte minden tájára. Persze, ebben közrejátszik a sok névnap, az Erzsébetek, Katalinok, Miklósok köszöntése is. Aztán néhány nap nyugalom, a „csata” előtti csend következik. December 8—10-e körül indult a teljes nagyüzem, ami egészen szilveszterig tart. Csak a üdvözlőlap-forgalom a szokásos négyötszörösét teszi ki ezekben a napokban. Egerből megindulnak a borküldemények, s érkeznek a disznótoros csomagok. — Mi a helyzet a telefon-, a távíró-szolgáltatással? — A telefonközpontokban ilyenkor háromszor annyian dolgoznak, mint a szokásos hétköznapokon. Még kell erősíteni a távírói munkaerőt is, hogy minden küldemény időben, s a táviratoknak megfelelő gyorsasággal célba érjen. A legnagyobb terhet ezeken a munkahelyeken az ünnepeket közvetlenül megelőző napok, valamint az új év első órái jelentik. Mindehhez vegyük hozzá, hogy még a napilapok is nagyobb példányszámban jelennek meg, az ünnepi számok pedig megnövekedett terjedelemben. — Lesz-e elegendő képeslap, s milyen a választék? — November elején kezdtük meg a karácsonyi, szilveszteri képeslapok árusítását, s még ebben a hónapban itt Egerben eladtunk hatezret. A választék széles, mindenki kedvére válogathat a kiadványokból. Mindent összevetve: majd százezer képeslapot kínálunk. Éves munkánk koronájának szánjuk ezt a hónapot. Igyekszünk mindent elkövetni, hogy mindenki elégedett legyen. Azt, hogy nem kis munka kezdődik a napokban a postahivatalokban, saját sorbaállásainkról tudhatjuk. Segít, sünk a postásoknak, s egymásnak is azzal, hogy időben, vagy a megszokottnál valamivel előbb feladjuk küldeményeinket. Boldog, bosszúságmentes ünnepeinkhez ez is hozzátartozik. Kis Szabó Ervin A FA MINDEN FORGÁCSA ÉRTÉK Új energiahordozók — hulladékból Az erdő ősidők óta védelmet és megélhetést adott az embernek. E kapcsolat jellege már megváltozott: az erdő szorul védelemre, hogy továbbra is életét és kulturált környezetet nyújthasson. Mert vannak, akik otthagyják „névjegyüket”: tüzet raknak, szemetelnek, megcsonkítják a fákat. Ott, ahol a nehéz erdei munka névtelenjei dolgoznak, — mindannyiunk hasznára. Hiszen az erdő fája tűzhelyünk melege, gerenda, amely házunkat tartja, és az ágy, amiben megpihenünk ... A Mátra és a Bükk erdeinek gazdája a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. A kitermelés után maradt hulladékot és gallyakat nemrég még az erdőn hagyták, sőt a feldolgozás során keletkezett ifűrészpor és a kéreg is veszendőbe ment. A megye erdeiben és a gazdaság felnémeti fűrészüzemében ma már új technológia szerint dolgoznak. Az eddig nem hasznosított hulladékot — mint másodlagos nyersanyagot — meg kell szerezni a népgazdaság számára. Az ehhez szükséges gépeket, berendezéseket, a gazdaság szakembergárdája tervezte és kivitelezte. Olaj* helyett erdei apríték — A másodlagos nyersanyagok feldolgozásának igénye kapcsolódik a VI. ötéves terv keretében meghirdetett energiaracionalizálási akcióprogramhoz — mondja dr. Kotxícs Jenő, a vállalat vezérigazgatója. — Eszerint a népgazdaságnak ebben az időszakban mintegy 1,5—1,7 millió tonna kőolajat kell más, olcsóbb energiahordozóval helyettesítenie. A fakitermelés során keletkezett erdei, illetve a feldolgozás után maradt hulladék megfelelő eljárás után kiválóan alkalmas energetikai célra. Ehhez azonban a vágástéri hulladékot darabolni kell az aprítógépekben. A nálunk kifejlesztett berendezés műszaki színvonala, teljesítménye megegyezik a tőkés importból származó gépek paramétereivel. Az erdei aprítékiból — melynek kilónkénti fűtőértéke 12 500 KJ — 3—4 kiló- nyi kell ahhoz, hogy egy kilogramm tüzelőolajat helyettesítsünk. A hazai fakitermelés során a vágástéri hulladékból körülbelül 480 ezer tonna apríték nyerhető, amivel évente 143 ezer tonna olajat lehet helyettesíteni. Az apríték elégetéséhez azonban speciális készülék; úgynevezett előtéttüzelő szükséges, amely a már meglevő olajüzemű hőcserélők égője helyére illeszthető. Sorozatgyártását megkezdtük, működik is több helyen ilyen berendezés, például a szilvásváradi gépjavító műhelyben és a fagyártmány- üzemben is. A Zagyvarónai Ötvözetgyárban pedig minden három kilogramm apríték eltüzelésével egy kilogramm kokszot takarítanak "meg, miközben csökken a vi 1 lamosener gi a-felha szná lá- suk is. Vasúti talpfától a fabrikettig A felnémeti fűrészüzem udvarán fafajta szerint csoportosítva emeletmagasságban állnak a rönkök. Mindegyikbe beleverték már az S-kapcsot, mely arra szolgál, hogy a fa a száradás közben nehogy széthasadjon. Ha a kapocs nem tartana, képtelenek volnának például jó minőségű vasúti talpfát készíteni. Pedig az országnak évente 16 ezer köbméterre van szüksége. Ezt a mennyi, séget korábban főleg Ausztriából importáltuk. Manapság kötelezik az erdőgazdaságokat a gyártásra, a felnémeti üzemben például évente 1500 köbméter készül. A farönkök először az osztályozón haladnak keresztül. Az automata berendezést számítógép vezérli. Az irányítópultnál egyetlen ember ül, csupán a gombokat kell nyomnia, a gép magától dolgozik. A szalagról különböző helyekre különíti a méret, a fafaj szerint azonos rönköket. Gyorsan halad az osztályozás, s a nehéz fizikai munkát is elkerülik. — A következő állomás a kérgezőgé p — magyarázza Hangrád Béla, a MEFAG villamos tervezője. Ezt szintén a gazdaság szakemberei fejlesztették ki. A kéreg nélküli fa további feldolgozása könnyebb, nagyobb a keret- fűrészek teljesítménye, jobb az anyagkihozatal és csökken a fajlagos villamosenergiafelhasználás is. A fűrészüzem „lelke” az a részleg, ahol a hasábokból a különböző fűrészárukat szabják le. Egymás után hagyják el a fűrészeket a vasúti talpfák. Amott deszkát vágnak, megint máshol bútoralkatrész vagy parkettának valp készül. Ha a nagy teljesítményű elszívók nem működnének, bizony mindent vastagon belepne a fűrész- por. De az csöveken keresztül a porkamrába kerül, ott várja a további felhasználást.— A bükköt és az akácot gőzöléssel szárítják, így kapja barnáspiros színét. Az eljárás után tartósabb, ellen- állóbb lesz a fa, sőt a gőz kiöl belőle minden gombát és baktériumot — mondja Márton István, a készárutér vezetője. — A közel húszféle fűrészárut, mely a vasúti talpfával együtt üzemünk árbevételének a felét adja itt, ezekben a raktárakban tároljuk — mutat körbe. •— A bútoralkatrészek nagy részét az Agriába és a BUBIV egri gyárába küldjük. A parkettának valót részben a gyöngyösiek, részben a zala- halápi parkettagyár és a kecskeméti szalagparketta, gyár dolgozza fel — veszi át a szót Ivacs Gábor, a fűrészüzem vezetője. — Nagy megrendelőink közé tartozik a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat is. Üzemünk természetesen exportra is dolgozik: bútoraikatrészeket, és fűrészárut készítünk, holland, NSZK, osztrák megrendelésre és a skandináv államok számára. Saját erőből De mi történik az összegyűjtött kéreggel és fűrészporral? Űj tüzelőanyag, fabrikett lesz belőle, melynek nedvességtartalma mindössze 10—12 százalék. Fűtőértéke meghaladja a hazai barnaszenekét, lassan izzik, s alig marad utána hamu. Fóliába csomagolva higiénikus, köny- nyen szállítható és tárolható, s nem igényel különleges tüzelőberendezést sem. — A fabrikett gyártása Japánból ered, de több évtizedes hagyományai vannak Nyugat-Európában is — tájékoztat a vezérigazgató. A kiszárított fűrészport és kérget — keverés után — nagy nyomással egyszerűen össze- préselik. Eddig mindkettő a szemétre került. Megsemmisítéséről nagy anyagi áldozatok árán kellett gondoskodni. Most a brikettgyártásból — melyet jövőre szeretnénk beindítani —, háromnégy milliós bevételre számítunk. Ezért évente öt-hat ezer tonna brikettet kell előállítanunk. Felnémeten nemrég kezdtek hozzá a brikettáló üzem építéséhez. Tervezését, kivitelezését nagyobb részt szintén az erdőgazdaság szakemberei végzik. Két műszakban összesen öt ember dolgozik majd itt. Az alapanyagok adagolását automatikus berendezések vezérlik. Itt kap majd helyet a brikettáló- és a csomagológép, s a készáruraktár is. A vállalat szakemberei természetesen gazdaságossági számításokat is végeztek: a beruházás költsége várhatóan 5— 6 éven belül térül meg. Az új üzem előreláthatólag a jövő év második felében kezdi a termelést, s elsősorban az export- és a lakossági igényeket kívánja kielégíteni. Fazekas Eszter
