Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-13 / 293. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. december 13., kedd Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT V« Piaci realizmus Aligha hiszem, hogy lenne ilyféle stílus- és műfaji, irányzat meghatározás: piaci realizmus. Ám egy kellemes kényszerhelyzet arra késztetheti a kritikust, hogy új, legalábbis újnak ható kategóriákat „találjon fel” önmaga és olvasói számára. Nem is annyira a stílusirányzatokban való jártasságát igazo- landón, mint sokkal inkább mondanivalója jobb megértése okán. László-Bencsik Sándor tévéfilmje, A piac — Mihályffy Sándor rendezésében — ugyanis sajátos módon, igazán jó leleménynyel használta fel a tévé és a film, lehetőségeit eszközként és hatása miatt célként 1 is egy valós, ám mégis sajátosan furcsa világ felmutatására. Határozott és világos vonalvezetés, kiérthető, követhető és elgondolásra késztető történet „a" piacról, erről az emberiséget társként kísérő, az emberek által szervezett egyszerre gazdasági és egyszerre társadalmi, sőt kulturális jelenségről. A piacról, ahol minden megtörténhetett már, és ahol minden megtör, ténhetik még, ahol nemcsak áruk, de eszmék is gazdát cserélnek. Ahol a tisztesség nem mehet biztosra tisztességtelenséggel szemben, ahol a kereskedelem szabadsága és a szabadsággal való kereskedés kiegészíteni látszik egymást. Az emberiség, a társadalomiba, a közösségbe szervezett emberiség történetét meg lehetne írni a piacok történetének tükrében és a piacok történelme aligha esik más szférába, mint az ember, a közösség történelme. Aki a piacról szól, ír, az valamiképpen az emberről mond el valamit. S ahogyan szól, ír a piacról, úgy hangzik ez véleményként az emberről. Nem akarok László-Bencsik tévéfilmjétől messzemenő és még inkább messzire is jutó művészeti, társadalmi, politikai konzekvenciákhoz eljutni. Bár kétségtelen, hogy ilyen megállapítások megtételére igencsak ingerel ez a valahol Magyarországon — a fővárosi Bosnyák téren — lejátszódó piaci történet. Történet arról, hogy kissé ki- és meghegyezve, valamiféle már-már vadromantikus mázzal is leöntve, hogyan uralkodik a piaci maffia, hogyan lehet és kell is ehhez az egymást is , marcangoló bandához igazodni, és hogyan lehet, illetőleg hogyan nem lehet egyedül, társtalanul szembeszegülni az árfelhajtó hiénák egyesülésével. Voltaképpen egy rendőrségi hír, egy közismert ténymegállapítás az egész: amíg a kistermelő ... addig a vevő, mert közte ott áll a felvásárló, aki meg akar, és meg is tud az előbbi kettő bőrén, zsebén gazdagodni. És ellenpéldaként: a meggazdagodáshoz itt nem a kemény munka, az álmodozás vezet el, mint a bányászból tróger- ré lett és önállóvá válni akaró hősünk hitte, hanem legalább olyan összefogás a fennmaradáshoz, mint a piaci trógerek nem éppen idillikus, de világos, egyértelmű és áttekinthető létfenntartó szövetsége. A piacfőnök egyéni harca is bukásra ítéltetik, ha nincs társ az összefogáshoz. A piac úgy hat, mintha dokumentarista alkotás lenne. Úgy készült az író, a rendező leleménye (?) folytán, mintha valamelyik kritikai hangvételű, avagy csak életképpillanatot adó híradóból vétetett volna ki legtöbb kockája. Még ott is, .ahol egyértelmű a megírott- ság, a kitaláció, a tudatos színészi játék, alak- és jellemformálás, még ott is, ahol a helyszín nem külső, hanem berendezett, megtervezett, még ott is eredménnyel és hatásosan valósult meg ez a szenvtelen, tárgyilagos tényt bemutató hatás. Ha eltekintek attól, hogy a maffia csúcsán állók kissé végzetszerűen és titokzatosan félelmetesek, s attól is, hogy ez a maffia helyenként inkább egy krimi stílusában, mint a valóság hitelében ábrázoltatott, a tévéfilm egésze és egészben sikerültnek és hatásosnak mondható. Külön említésre méltó, hogy e tudatosan szenvtelen, távoltartóan tárgyilagos té- véfilmben egész sor „ismeretlen” arcot sikerült megismerni. Hivatásosokat és amatőröket is. S hogy mindezek együttessé kovácsolód- tak a rendező munkája és a vágóasztal közreműködése jóvoltából, emiatt sem tűnhet elhamarkodottnak a megállapítás: érdekes és izgalmas bemutató volt A piac. Gyurkó Géza Stop! Psota! A tévéműsorban a cím felkiáltójelek nélkül jelent meg. Ami szerintem azt a szándékot közölte, hogy a szerkesztő ezt a nyelvtörő alliterációt elegendő figyelemfelhívó játéknak találta. Az is volt. A műsor után azonban célszerűnek találom a felkiáltójelek alkalmazását. Mert Psota eddigi stílusától messze eltérően - olyan érzelmi szálakat szőtt vallomásába — amelyek tarkábbá tették ugyan a műsort; de nem biztos, hogy hitelesebbé is vált a Psota-kép ezektől. Botladozó, a meghatottságtól olykor elcsukló, széttöredezett hangon azt magyarázta, és nem is egy nekirugaszkodásra, hogy egy nagyon tisztességes férfi, a Magány szegődött hozzá. És most már évek óta nagyon jól megvannak együtt, ebben a biztos érzelmi egységben. Ezt a magányt, ezt az érzelmi bezárkózást, elszigeteltséget nem tudjuk elhinni Psotáról. Ez az érett művész olyan energiával, erőbedobással, lobogással élte, éli az életét; a művész lelke olykor olyan kísértetiesen, és nagy erővel támad ránk, hogy ez az elénk tárt lélektani „elengedés” most inkább egy sok sebet kapott ember nyilvános panaszkodásának tűnt. Póz ez, az alkalom póza? Pedig ez a Psota valóban póztalan. Ahogyan a játék végén lesminkeli magát; ahogyan a paróka fel- és lekerül a fejéről, mert két- centis frizurát hord, az csak áttűnés, talán alaphang; azért, hogy a régi sikereiből összeválogatott zenei anyagát még fájóbbnak érezhessük? (farkas) ISMERD ÉS VÉDD! Vendégségben a„kék cinkéknél“ Ha az évszakok és az élővilág kapcsolatára gondolunk, általában mi jut az eszünkbe? Tavasz: érkező madarak csivitelésétől hangos csalitok, rügyező fák, májusi cserebogár. Nyár: sütkérezve hempergő állatok, ficánkoló gyíkok és halak, kimótosan szálló gólyák. Ősz: madárvonulás, elnéptelenedő fészkek, gyűjtögető hörcsögök. Tél: a medve álma, havas fenyvesek, madáretetők. Akinek ennyi kevés, s figyelő, fürkész szemmel próbálja megtudni az élővilág ezernyi, átlagos szem elől rejtett titkát — nem csalódik. A kutatás meghozza a tudást. A természetet nemcsak ismerő, hanem szerető és féltő ember számára nem vadász-zsákmányt jelent a nyúl, hanem ugri-bu^i tapsifülest, nem dús prémet idéz a róka, hanem ravaszdi komát. S nemcsak a trófeáért veszi szemügyre a büszke szarvast, hanem gyerekkori emlékekben élő barátot, társat jelent számára. Napjainkban nagy szükség van szentimentális állat- • és növénybarátokra is. Hiszen egyre többek által csak szajkózott, de korántsem eltúlzott természet- és tájvédelem aligha haladna egyről a kettőre nélkülük, s hozzájuk hasonló lelkes fanatikusok nélkül. Gyöngyössolymos, a Mátra fővárosa is lehetne, ahol tíz éve, tanár vezetésével tevékenykedik a természet- és környezetvédő őrs, azaz, ahogy ők magukat nevezik. Kék Cinege Búvárklub. Talán az erdős rengetegek közelsége eleve meghatározója volt a mozgalomnak a kialakításában és ápolásában. Az öreg általános iskola folyosóinak falán a Mátra domborzati makettje, védett madaraink képe látható — a ‘legtöbb városi iskolában aligha lelhetünk fel hasonlót. — Dr. Nagy Gyula, a gyöngyösi Mátra Múzeum nemrég elhunyt nyugalmazott igazgatója mint fiatal tanár ennél az iskolánál kezdte pályafutását. A természet iránt érzett szenvedélyes szerelme köztudott volt. Ő alapozta meg a mi munkánkat — mondja Molnár Lászióné, a „kék cinkék őrsvezetője”, a HNF mellett működő környezetés természetvédő munkabizottság tagja. —Szervezett formában mégiscsak 1979 óta működik a községben és környékén a Búvárklub. —« Hogyan sikerült megkedvelteim a gyerekekkel ezt a tevékenységet, hiszen különösen falun ebben a korban szoktak a fiúk fészkeket fosztogatni, nyúlaknak hurkot vetni, fagallyakból sípot faragni? — Első jelszónk volt: nem bántjuk az állatokat. Miután élővilág órán több alkalommal szó esett a környezetünket fenyegető ártalmakról, sokan megértették azt, hogy először a saját portánkon kell rendet teremteni ahhoz, hogy ezt szélesebb körben is tehessük, sőt má-“ soktól is elvárjuk, örömmel mondhatom, nemcsak klubtagjaink, hanem iskolánk tanulóinak nagy része sem dobál el meggondolatlanul papírfecniket az utcán. Sőt, ha ilyet látnak, felszedik és figyelmeztetik a szemetelőt. A környék erdőit járva, ahol teli szemeteseket, eldobált nylon- és papírzacskókat látnak gépelt felhívást intéznek a kirándulókhoz: „Tisztelettel kérjük látogatóinkat, őrizzék meg az erdők tisztaságát és csendjét.” — Gondolom korántsem csak ebből áll a tevékenységük. — Nem, de ez volt az alap ahhoz, hogy továbblépjünk. A kultúrházi termünkben, ahogy mi nevezzük, az odúnkban, elméleti foglalkozások során megismerkedtek a gyerekek azokkal az állatfajokkal és egyedekkel, amelyek napjainkban védettek. Ismerd és védd! mondja a jelszavunk. Ennek megfelelően télen részt veszünk az állatok és madarak etetésében, nyáron pedig az őrs tagjai gondozzák a fészkeket, felújítják a források környékét, s kijavítják a megrongálódott esőbeállókat. Előfordult, hogy madarakat, nemegyszer névadójukat, az igen ritka kék cinkét mentették ki a madárfogó hurkokból. Noha tevékenységüknek nincs mértékegysége, nem lehet úgymond „lekilózni”, de egyet föltétlenül elérünk vele: emberséges, természetszerető embereket nevelünk. Nem egy klubtagunkból lett már erdőmérnök, biológus és orvos, akik felnőttként is visz- szajárnak közénk, mint a Babiczki erdőmérnök ikerpár.. Akadnak támogatóink is. Nyolc évig segítette munkánkat iskolánk tanárai közül a Rótt házaspár. Etetőket, odúkat készítettek, s miután nyugdíjba vonultak, a 214-es gyöngyösi szakmunkásképző KISZ-szervezete vette át szerepüket. Szakmai felvilágosításban részt vesznek ornitológusok is, így Molnár László és Szeniczei Tibor is vendégeink közé tartozik. — További terveik? — Szeretném, ha minden egyes klubtagunknak rendelkezésére állna kézikönyvként az Európa madarai című kötet és lenne a gyerekeknek távcsöve és tájolója is. Nem akarunk csak takarítók és karbantartók maradni, de ahhoz, hogy szakmailag továbblépjünk, pénz kell. Igyekezetünket értékelve a HNF anyagi támogatást ígért. Eddig is részt vettünk környezetismereti, biológiai vetélkedőkön, hiszen jó a kapcsolatunk a programokat szervező Mátra Múzeummal is. Tanítványaink közül sokan lemondanak az otthoni programról azért, hogy velünk tarthassanak. Remélem — mondja búcsúzóul az őrsvezető —. további kapcsolataink szélesítésével számos ifjú táj- és állatvédő hívet toborzunk. Soós Tamás T udósítás (Remélhetőleg) sohasemlesz országból A mikor ezeket a so- “ rókát írom, még sikerült egy nagy lélegzetet vennem. Ugyanis a levegő összetétele már évekkel ezelőtt megváltozott az oxigén rovására. Ezért nem volt meglepő, amikor az Akadémia közgyűlésén megszavazták a „levegő” szó törlését a lexikonból és szótárainkból. Szervezetünk némileg alkalmazkodott ehhez az új, bár veszélyes állapothoz, habár a halálozási statisztikák kétségbeejtő számokat produkáltak. A Kormány azonnal intézkedett, és rendeletben szólított föl minden állampolgárt, hogy kevesebb levegőt vegyen, így a morbiditás valamelyest csökkent. Az újságok több cikkben kifejtették, hogy ez a rendelkezés nem igényel beruházást. Sajnos, tegnapi már a környező államokból is begyűrűztek a szennyezett levegő első hullámai, s ezek hatása talán kegyetlenébbül érintette országunkat, mint a hazai, olcsóbb technológiával előállított környezetszenny. Ma a Kormány új programot jelentett be. A lakosságnak kötelező spiroló- giai vizsgálaton kell keresztülmennie, hogy megállapítsák azt a legcsekélyebb levegőmennyiséget, amitől a lakosság még életben maradhat. Ezen mérések alapján fél éven belül bevezetik az adórendszert. Mindannyiunk gégéjére rászerelnek egy ultrahangos spirométert, hogy a kijelzett fogyasztási adatokat az Adóhivatal központjában egy vevőrendszer rögzítse. Az átlagos tüdőtérfogatnál nagyobbak progresszív adót fizetnek, a többiek csak annyit, amennyit percenként fogyasztanak. Nehezemre esik az írás. Sajnos a tüdőm hamar elpocsékolja az előbb beszívott levegőt. Nem bírom tovább. Leve... ké... Egyhónapos utánjárással ma végre sikerült levegőt kapnom. Most folytathatom az írást. Nem tudom meddig elég, de amit akarok még közölni, az fontos. Az eltelt egy hónap alatt országunkban óriási társadalmi feszültségek keletkeztek a levegőadó rfnatt. Tele vagyunk levegő-üzérekkel. Persze, a felfuval- kodott, gazdag réteg mit sem érez. Nekik annyi pénzük van, hogy nem okoz gondot a lélegzetvétel. De mi lesz velünk? A politikusok is csak ígérgetnek, hogyha megválasztjuk őket, ennyi levegő meg annyi levegő lesz. Beszélnek a levegőbe. Persze, a mi pénzünkből. Már megint feszít a fejem. Nem bírom tovább. Csak kapkodok. Ezek a légüres szólamok! Muszáj abb. . . mert m... fulll... Ma országos tüntetésen vettem részt. A Parlament elé vonultunk, és tüntetőén kapkodtunk levegő után. Minden pénzem elfogyott. Nincs miből levegőt vennem, s megi... kezdő... kérek mindentúlélőt a leve. .. becsüljétekmeg ne- kapkodjtk tüntetssl semmrsemntk csak pénzl skk pnzl phf... Szűcs Mariann Egerben a sportcsarnokban: Lézerbalett 2000 Különösnek ígérkező rendezvényben lesz részük azoknak,' akik december 19-én este ellátogatnak az egri Kemény Ferenc Sportcsarnokba, a Montage Balett Stúdió előadásaira. A műsor szellemében és látvány- világában a közelgő ezredfordulót idézi. A kerettörténetet egy elképzelt tér- és időbeli utazás adja. Az egymáshoz lazán kapcsolódó színpadképek megannyi változó helyzetet mesélnek el. Megelevenedik például az erotika, a líra, az erőszak, a komputerek és a robotok világa. Megjelenik a táguló világegyetem, amely az utazók számára már bejárhatóvá és megismerhetővé zsugorodott össze. A szereplők átélik azt az élményt, hogy az élgépiesült, elembertele- nedett világban a konfliktusok egyre inkább emberi, erkölcsi választ követelnek. A kicsit sci-fi-szerű történet műfaji meghatározása ' multivíziós lézerbalett. A multivízió szó olyan többszörös diaporámás vetítési technikával és nagy teljesítményű lézer-berendezésekkel megoldott, valamint fényből komponált díszleteket jelent, amelyek eredményeként a színpadtérben és a nézőtéren térhatású látvány jelenik meg. Az előadás sokrétűsége miatt mindenki számára tartogat valami érdekeset, meglepőt. A különleges látvány- világban megjelenő utazást a balett közvetíti. A zenei anyag az idősebbek és fiatalabbak által egyaránt kedvelt Vangelis-, valamint Kraftwerk-, DAF-, Tangerine Dream-művekre épül. Az előadás 16 éven aluliaknak nem ajánlott. Téli etetés (Fotó: Szántó György)
