Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-11 / 266. szám
3 NÉPÚJSÁG, 1983. november 11., péntek Nemzetiségi kongresszusok Kongresszusra készülnek hazánkban a nemzetiségi szövetségek. Elsőnek a román szövetség tartja meg tanácskozását november 12-én és 13-án, ezt követően a szlovákok, a délszlávok, majd a német nemzetiségi lakosság kongresszusára kerül sor, ez utóbbi már december elején. Magyarországon a becslések szerint jelenleg 400—450 ezer nemzetiségi lakos él. A népszámlálás hivatalos adatai szerint számuk ennél valamivel kevesebb. A legnépesebb csoport a németeké, számuk több mint 200 ezerre tehető, a szlovákok száma 100 ezer, a dél- szlávoké 80—100 ezer, míg a románoké 20—25 ezer. Ez az ország összlakosságának 4—4,5 százalékát jelenti. A nemzetiségi kongresszusok nemcsak arról adnak majd számot, hogy a két kongresszus közötti időszakban, tehát az utóbbi öt esztendőben milyen mértékben fejlődött tovább a gyakorlatban is a lenini nemzetiségi politika hazánkban, de ugyanakkor meghatározzák a tennivalókat a következő öt esztendőre is. Magyarországon a nemzetiségi jogok érvényesítése a nemzetiségek létszámától és számarányától független, elvi kérdés. Az MSZMP XII. pártkongresszusának határozata kimondja: „Pártunk a lenini nemzetiségi politika érvényesítését változatlanul fontos feladatnak tekinti. A nemzetiségek hazánk egyenjogú állampolgárai. A nemzetiségi szövetségek fontos politikai és kulturális feladatot látnak el. Minden szükséges támogatást megadunk ahhoz, hogy a nemzetiségek továbhra is aktív részesei legyenek társadalmi, politikai életünknek, őrizzék és fejlesszék anyanyelvi kultúrájukat. A hazánkban élő nemzetiségek és a szomszédos országokban élő magyarság jelentős mértékben hozzájárulhatnak népeink barátságának és együttműködésének elmélyítéséhez. A nemzetiségi kérdés internacionalista megoldásának fontos eleme a kétnyelvű, kettős kultúrájú állampolgárok szabad fejlődése ...” A hazánkban élő nemzetiségek egyenrangú állampolgárokként vesznek részt a szocializmus építésében és a politikai életben. Számarányuknak megfelelő képviseletet kapnak a vezető politikai, tanácsi és társadalmi testületekben, szabadon használhatják anyanyelvűket, ápolhatják nemzeti kultúrájukat, amelyhez minden segítséget megkapnak. Megőrizhetik népszokásaikat, hagyományaikat, gyermekeiket anyanyelvi iskolákba járathatják. Ezek a nemzeti sajátosságok hazánk kultúráját is gazdagítják. Az elmúlt öt esztendő fejlődése bebizonyította, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek életében, munkájában, törekvéseiben érvényesül a politikai, gazdasági, kulturális és állampolgári egyenjogúság. Ennek jegyei a kongresszus óta újakkal bővültek. Több mint száz község kapott nemzetiségi helységnévtáblát, németet, szlovákot, délszlávot, románt attól függően, hogy milyen nemzetiség él ott nagyobb számban. Mindenütt bővültek az anyanyelvi oktatás lehetőségei. Több tanterem épült, új iskolák is nyíltak. A szlovák nyelvoktatást például számos új községbe vezették be az utóbbi öt esztendőben. Sátoraljaújhelyen új szlovák iskola és diákotthon épült. Kibővítették a békéscsabai szlovák diákotthont. Űj tantermekkel bővült a nagytarcsai és a vanyarci általános iskola, magas szintű az oktatás a mátraszentimrei iskolában. S ami igen figyelemre méltó: egyre magasabb színvonal jellemzi a szlovák tannyelvű iskolák olvasómozgalmát. Sokrétűbbé és színvonalasabbá vált a nemzetiségek kulturális tevékenysége. Művelődési klubok, amatőr színjátszó csoportok, tánc- együttesek, énekkarok működnek. A német nemzetiség kulturális tevékenységének egyik' legfontosabb területe például a klubmozgalom. A szlovákoknál az énekkarok, a tánccsoportok és a hagyományőrző együttesek munkájában nemcsak a fiatalság, de a középkorú lakosság is nagy számban vesz részt, különösen a pávakörökben. Gazdag, színes, szemet gyönyörködtető a délszláv és a román folklór, országosan ismert nevű együttesek és tánccsoportok, énekkarok ápolják a népi hagyományokat. ;Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem szólnánk az állandó nemzetiségi rádió- és tévéadásokról, a nemzetiségi hetilapok emelkedő példány- számáról és a most kibontakozóban levő önálló irodalomról. Egyre nagyobb számban jelentkeznek fiatal költők és prózaírók, figyelemre méltó művekkel, önálló kötetekkel. Mindent összegezve: az elmúlt öt esztendő jelentős fejlődést hozott a hazánkban élő nemzetiségiek életében, kulturális és gazdasági téren egyaránt. A nemzetiségi kongresszusok feladata, hogy olyan fórumokká váljanak, amelyek kijelölik a továbbhaladás útját, segítik az anyanyelvi kultúra ápolását, az anyanyelvi oktatást, és ezzel a nemzetiségi öntudat további felemelkedését szolgálják. Ehhez kívánunk eredményes és jó munkát a nemzetiségi kongresszusoknak. Qualität — qualität Megtalálni a jó utat A világgazdaságban lassú fellendülés tapasztalható, bár ez csak az iparilag fejlett tőkés országok egy részére korlátozódik. Az élénkülési folyamat természetesen a nyersanyagpiacokon is érzékelhető. Az alumínium ára — a tavalyi ciklikusmélypont óta — a kétszeresére szökött, pillanatnyilag reálisnak mondható. Érthető hát, hogy bauxit- készletekkel bíró országokban „odafigyelnek” az alumíniumtermelésre és -feldolgozásra, mi több: az alumíniumhulladék — mint másodlagos nyersanyag — felhas ználásá ra. Ezzel hazánkban Apcon, a Metalloglobus Qualital Könnyűfémöntödéjében foglalkoznak. öntészeti tömböket és öntvényeket készítenek — kizárólag hulladékból. Az évet várhatóan 1,4 milliárdos termelési értékkel zárják. Tőkés exportjuk 250 millió forint, azaz közel hatmillió dollár. Szép eredmény, különösen ha tudjuk; öt évvel ezelőtt 50 milliós veszteséget könyveltek el. — A 70-es évek végén tehát felül kellett bírálniuk addigi tevékenységüket, meghatározva azt az utat, amely a legjobbnak tűnt. Az akkori elméletet most igazolta a gyakorlat, „a gyümölcs beérett”. — Az extenzív fejlődés tanulópénzét mi is megfizettük. Minőség — qualität helyett — a mennyiségre törekedtünk. Azóta meg kellett értetnünk dolgozóinkkal, hogy kevesebb, de jobb minőségű, gazdaságosan előállítható termékért is ugyanazt a pénzt kaphatja a gyár — mondja Horváth Lajos igazgató. — Addig az öntők azt hallották: minél többet öntenek, annál több a pénzük. Később, a gazdaság intenzív fejlődési szakaszában meg azt: fordíts, ha kell, fél órával többet a munkadarab előállítására, mert ezáltal az jobb, a nemzetközi piacon is elad- hatóbb lesz. Kitartó, sziszifuszi munka árán — folytatta az igazgató — tanítottuk meg az embereinket arra, mibe kerül az anyag. Táblázatokat készítettünk az egyes hulladékok árából, az abból készült öntészeti tömbök, majd öntvények értékéről. Célnak pedig azt tűztük, hogy minél olcsóbb alapanyagból állítsunk elő gazdaságosan, nagyobb értékű, minőségileg kifogástalan terméket. Ezzel „kopogtattunk” a tőkés piacokon és régi svájci partnerünk mellé megszereztük az NSZK-t, Angliát, Japánt, Olaszországot és Hollandiát, hogy csak a legnagyobbakat soroljam. Rubelelszámolású exportunk nem számottevő : jelenleg fél—egymillió között mozog. Csak az Az idén kétezer-nyolcszáz tonna öntvényt termeltek a Qualitálban (Fotó: Szántó György) az ország 120 alumíniumöntödéje közül a legnagyobba nőtte ki magát. A hatvanas évek kitelepülési kormány- programja nyomán a fővárosból vidékre kerültek, pontosabban a környék mezőgazdasági munkásait „hódították el” és nevelték ipari munkássá, vállalva e munka minden gondját, bú- ját-baját. Évek múlva felnőtt a képzett szakember- gárda, akik ma már azon gondolkodnak, vajon milyen műszaki megoldással gyorsíthatnák az öntőko- killa mozgásának sebességét, hogy lerövidítsék az öntési folyamatot. Ezt a kérdést épp úgy megoldották, mint öntödéjük ellátását folyékony fémmel. Ha ugyanis a náluk keletkezett hulladékot hígan, tartálykocsikban szállítják ismét kemencékhez, ezáltal tehermentesítik az öntőláncot, egyszersmind újra gyorsítják a folyamatot. Ezek a műszaki megoldások kimutatható forintokat hoztak a gyárnak csakúgy, mint a dolgozók ésszerű átcsoportosítása és. teljesítményükhöz kapcsolódó érdekeltségük tökéletesítése. Erre egyetlen példa: nem a kemencékre, hanem kemencecsoportokra tűzték ki a teljesítményt, vagyis egy hiányzó öntő miatt nem lehet kevesebb a termelés. Az apciak a felvásárolt hulladékot majdnem teljes egészében feldolgozzák. Az öntészeti tömb- és öntvény- termelés után — az előbbiből a kereslet 85, az utóbbiból 15 százalékát elégítik ki —, megmaradt salak számukra tovább nem hasznosítható. Pontosabban egy speciális géppel kinyerhető még belőle némi aluminium. A szakemberek most azon fáradoznak, hogy az osztrákok által gyakorolt módszert átvegyék, vagyis teljes körűvé tegyék az alumíniumhulladék feldolgozásának hulladékmentes technológiáját. Fazekas Eszter MILLIÓKÉRT Új ABC-áruházak és üzletek Továbbfejlődik a Mátra- alján a Gyöngyszöv üzlet- hálózata. Ez a summázás tényekre váltva így hangzik: Viszneken működik már a 300 adagos kisvendéglő, amelynek építéséhez a tsz is hozzájárult. Nagyrédén ugyancsak a közös gazdaság támogatta anyagilag a Muskátli kisvendéglő bővítését, amely most már a korábbi 150 helyett, szintén 400 ebédet tud kiadni. Gyöngyöspatán az új ABC-áruház alapterülete 400 négyzetméter. Már tőkehúst is mérnek a korszerű üzletben. A szövetkezet tagjai célrészjegy jegyzésével segítették az építkezést. összesen 35 millió forintot követelt a Pattinka-üzem rekontsrukciója Gyöngyösön. Ebben az összegben már az új gyártósor költsége is szerepel. Jövőre nyitják meg a városban a Pacsirta-lakótelepen a 650 négyzetméter alap- területű ABC-áruházat, amelynek megvalósításához a városi tanács a kiadások felét vállalta át. A település legnagyobb élelmiszerüzlete lesz az ezer négyzetmétert elfoglaló ABC, amely a mostani Sport-presszó helyén áll majd. A munkálatokat itt szintén a következő évben kezdik el. A támogatást a helyi tanács megígérte. A kérdőjel egyelőre a szanálás. Ha a SZÖVOSZ a várt segítséget megadja, még az idén hozzáfognak Vámos- györkön a 400 négyzetméter alapterületű ABC-bolt kialakításához. .A község központjában, a régi üzlet helyén várja majd a vásárlókat. Gyöngyösön átcsoportosítás útján jut a bolthálózat bővítéséhez' és ennek révén a választék növeléséhez az áfész. Herbárai-szakbolt, sörbár, csillár- vagy Graboplast-üzlet létesül. A Mátrában decemberben nyitják meg Kékestetőn, a volt autóbuszváró helyén a 100 négyzetméteres élelmiszerboltot, amiben büfé is működik majd. Ekkor adják át a fogralomnak a Mátraházán létesülő konténerboltot is, amit a Belkereskedelmi Minisztérium anyagi segítségével állítanak fel. Megfiatalították, kicsinosították a városban, a Fő téren levő Kékes éttermet másfél millió forintos költséggel. Mátrafüreden, az Avar Szállóhoz teniszpályát is építenek: a fehér labda a következő év tavaszán már pattog a salakon. Korábbi elképzelés volt a Farkasmályban vendéglátó üzletet nyitni. Várják ehhez az anyagi hozzáj árulást az Országos Idegenforgalmi Tanácstól. Nemrég fogtak hozzá a Szőlőskert-kemping tervezéséhez és az egyeztető tárgyalásokhoz. A pályázat előkészítése folyik. Reménykednek a sikerben, és akkor a következő év végén már megnyithatják az egész éven át üzemelő autósszállást. — Milyen anyagi lehetőségekkel rendelkezik a szövetkezet ehhez a sokrétű és jelentős mértékű fejlesztéshez? A kérdésre Rohánszky Ferenc, a szövetkezet elnöke a következőket válaszolta: — Tevékenységünk eddigi eredményei adják az anyagi alapot a terveinkhez. Az idén 1,3 milliárd forintos árbevételt számoltunk és szeptember" végéig már a 950 milliót közelítettük meg. Az év utolsó negyede erősebb lesz, ahogy ezt szoktuk mondani. A nyereségünk elérte az ötvenmilliót. Komoly munka," jelentős mértékű erőfeszítés húzódik meg a számok mögött. Majd hozzátette még, hogy az ipari tevékenységüket nemcsak a kis kapacitású szeszfőzdék gyártásával akarják bővíteni, mivel azokat már a magánszemélyek is megvásárolhatják, hanem előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a MÁV- nál használt konténerek felújítását vállalandóan. Az újabb területektől gazdasági növekedést várnak és a jövedelmezőség emelkedését is. Jólesik hallani mindezt, mert bizonyítja a sokszor hangoztatott tétel igazát: a nehéz gazdasági körülmények között is lehet és kell eredményesen tevékenykedni. (Omf) NDK-nak szállítunk öntvényeket. Az ok egyszerű: a szocialista országok általában fejlett alumíniumiparral rendelkeznek, igényüket képesek saját forrásukból kielégíteni. — Nyilvánvaló, hogy eredményeikhez hozzájárul az a tény is, miszerint az állam direkt módon ösztönzi az exportálókat. Közöttük tér- mészetesen azok a hazai alumínium-feldolgozókat is, akik a munka során keletkezett hulladékukat külföldön értékesítik. Önöktől viszont az az elvárás, hogy a termelőknél fellelhető másodlagos nyersanyagot megvásárolják és feldolgozzák. — Elővásárlási jogunk (opciónk) volt ugyan a hulladék felvásárlására, az azonban dollárért kiment az országból. Hogy az alapanyagot megszerezzük, most mi is dollárral fizetünk, az eladót tehát veszteség nem éri. A népgazdaság viszont — mivel mi magasabb értékű terméket exportálunk — nagyobb bevételhez jut. Hulladékot eladni tehát pazarlás, hiszen ha a nyersanyagot száznak vesszük, az abból előállított öntészeti tömb százötven, míg az öntvény há- romszázötvén egységet ér. Tavaly például még négy— ötezer tonna alumí- niumhulladek vándorolt ki az országból, az idén ennek már csak a fele. Ez, no meg az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése, az ösztönzők átcsoportosítása és a műszaki fejlesztés járult hozzá ahhoz, hogy termelésünket tizenöt százalékkal növeltük a bázishoz képest új beruházás, létszámnövekedés nélkül. A termelési érték függvényében nyereségünk várhatóan 150 millió forint lesz, amiből 8—10 százalékos bérfejlesztést valósíthatunk meg. Ez az országos átlag kétszerese. Az 1946-ban két emberrel indult üzem 1200 dolgozót foglalkoztató nagy gyárrá, Magasnyomású öntőgépeken „ölt formát” a folyékony alumínium A MSZDSZ VII. kongresszusának helyi küldötteivel beszélget: Kaszaláné Szabad Judittal és Blaskó Györgygyel Hegyi József vb-titkár (Fotó: Szabó Sándor)
