Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-09 / 264. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 9., szerda S. Úttörőcsapatok és KISZ-szervezetek a pályaválasztásért Jelenlegi közoktatási rendszerünk az utólagos korrekciós irányváltozásokat jelenleg csak kismértékben teszi lehetővé. A 14 éves fiatalok egy része tapasztalatlanságainál fogva, s a pályaorientálás hiányosságai miatt kevés ismerettel rendelkezik az egyes szakmákról, képzési formákról. Gyakorlat bizonyítja, hogy egy-egy kiragadott rendezvény önmagában keveset ér, ha azonban az előkészítést komplex nevelési folyamatként kezeljük, akkor sokat tudnak tenni a tömegszervezetek, szocialista brigádok is. Az ifjúsági és gyermek- szervezetek pályaválasztást segítő munkája fontos - társadalmi, politikai vállalás lehet. Ezeknek a feladatoknak a konkrét meghatározásáról esett szó, amikor a közelmúltban a szakemberek, valamint a KISZ- és úttörővezetők egyeztették az aktuális pályaválasztási kérdéseket. Ezúttal nem kerül sor külön kampány meghirdetésére, hanem a meglevő, bevált formákat kívánjuk eredményesebben szervezni és azokat még jobban beépíteni a nevelő munka folyamatába. A kisebb közösségekben szervezett programokat szorgalmazzuk, amelyek érdeklődési területenként differenciált foglalkozásokat is lehetővé tesznek. Fontos, hogy szoros kapcsolatban legyen a mozgalmi munka egy-egy eleme az iskolai oktatással-neveléssel, kötődjön a szaktár- gyek oktatása 6orán bemutatott pályák reális megismertetéséhez. A KlSZ-szer- vezetek elsősorban a fiatalok világnézetére, személyiségük kialakulására kell hogy hassanak. Ki miben látja élete értelmét, hogyan fogalmazza meg életcélját, milyen az értékrendszere ... Meg kell ismertetni társadalmi fejlődésünket, helyzetünket a maga bonyolultságában, hogy a fiatalok alkotó módon tudjanak azonosulni a szocializmus építéséből rájuk váró feladatokkal. Ebből következik, hogy az esetek jelentős részénél a pályaválasztást nem kell kész és befejezett folyamatként kezelni. Az úttörő- és KISZ-szervezetek a tanulás színvonalának emelése érdekében akkor végezhetnek tartalmas tevékenységet, ha építenek a közösség szerepére és közvéle- ményfonmáló erejére. Az úttörőszövetség természettudományos, technikai és pályaválasztási tevékenységének átfogó kerete a minden évben meghirdetésre kerülő — felmenő rendszerű — tudományos-technikai úttörőszemle. 1973 óta rendszeresek a pályaválasztási vetélkedők is. A felmenő rendszerű versenyt a megyei úttörőelnökség és a PTI közösen szervezi. Ebben az évben mező- gazdasági és élelmiszeripari szakmában kerül sor központi vetélkedőkre, az érintett KISZ-szervezetek bevonásával. Az életpályára tör^ ténő felkészítésben nagy szerepük van a szakköröknek is az egyéni érdeklődések felkeltésében, képesség- fejlesztésében. A testvér KISZ-szervezetekkel történt együttműködés keretében jelentős előrelépés történt az üzembe' kihelyezett iskolai, úttörőházi barkács- és más különböző szakkörök kialakításával. Egy-egy szakma vagy vállalat megismertetésére gyakran szerveznek üzemlátogatásokat. Általában azok szpktak jól sikerülni, ahol munkafolyamat megismertetése mellett, a kulturális, sporttevékenység megismerésére, a testvér KlSZ-alap- szervezet tagjaival való találkozásra is sor kerül. A látottakat, a felmerülő kérdéseket közösen megbeszélik. A szélesebb körű ismeret- szerzést segíthetik a nyári munkavállalások, építőtáborok és az ezekhez kapcsolódó programok. Lényeges, hogy jól szervezett folyamatban vegyenek részt a fiatalok, ennek hiánya esetén ellentétes a hatás, amire sajnos igen gyakran van példa. Az úttörőmozgalom és a KISZ-szervezetek sajátos módszereikkel, akcióikkal azonban csak enyhíteni tudják, de pótolni nem a pálya- választásban meglevő hiá- nyossságokat, ellentmondásokat. Soós Tamás így látja az ifivezető: Példálózgatás helyett példamutatás (Fotó: Tóth Gizella) A z elmúlt hetek úttörő- vezető-koraferenciáin értékelték az ifivezetők tevékenységét is. Megyénk úttörőszervezetének irányítói örömmel nyugtázták, hogy szőkébb hazánk területén nincs olyan város vagy falu, ahol ne segítenék szakmunkástanulók vagy középiskolások az egyes csapatok munkáit. Aligha van olyan csapatvezető pedagógus, aki ne fogadná örömmel a hozzá bekopogtató, úttörőszolgálatra vállalkozó fiatalt. Jelenkezőben nincs hiány, de nemegyszer lelohad a kezdeti lelkesedés lángja és szép lassan el-elmaradoznak az ifivezetők a csapatoktól, pedig jelenlétük a KISZ— úttörő testvérkapcsolatok élőbbé, elevenebbé tételét is szolgálná. Az egri úttörővezetők konferenciáján az ifjúsági vezetőket képviselő harmadikos dobós gimnazista, Kocsis Emese hozzászólásában többek között kitért a lemorzsolódások okaira is. — Említetted az úgynevezett „szeptemberi ifiket". Mit értesz ez alatt — mit takar valójában ez az elneösszeállította: Németi Zsuzsa vezés? — kérdeztük a mosolygós, nyurga diáklánytól. — Az orosházi ifivezetők konferenciáján így neveztük el azokat a fiatalokat, akik szeptembértől, az úttörőmozgalmi év kezdetétől novemberig, az ifiavatás hónapjáig tevékenykednek, aztán szép lassan eltűnnek! — Mi lehet ennek az oka? — Közülük sokan nem kapnak megfelelő feladatot, nem figyelnek rájuk eléggé a csapat- és rajvezetők, de vannak olyanok is, akik egyszerűen lustaságból maradnak távol. De azt hiszem, ha éreznék, hogy számítanak rájuk, kevesebben fordítanának hátat a mozgalmi munkának. — A kisiskolásokkal való foglalkozás komoly feladat, felkészültséget és pedagógiai érzéket kíván. Te mióta vagy ifivezető? — 1981 óta. Első éves gimnazista koromban részt vettem a bulgáriai targo- vistei ifitábarban. Azóta irajt, klubot és szakköröket vezettem a 4-es számú iskola 5147-es Mező Imre Úttörőcsapatánál. Minden alkalommal igyekeztem olyan foglalkozásokat tartani, amelyek megfelelnek a pajtások életkori sajátosságainak. Ügy gondolom, ez nekünk, ifiknek nem túlságosan nehéz, hisz alig választ el pár év minket az úttörőktől. A közvetlen személyes kapcsolat kialakítását igen fontosnak tartom. Ezért ha csak tehetfem, részt veszek velük nyári úttörőtáborokban is. Idén például a Vértes hegységben „váltótáboroztunk”. Azt hiszem, sikerült emlékezetessé tenni a gyerekeknek ezt a nyári időszakot. — Szeptembertől eddig végzett munkád alapján, mint tapasztalt „öreg” ifi, megbíztak a városi ifivezetífk szakbizottságának vezetésével. Mik a célkitűzéseid ezen a területen? — Szeretném szervezettebb formában segíteni a nálunk jelentkezők munkáját, felkészülését, saját tapasztalataim alapján is. Amint már mondtam, nem mindenhol figyelnek kellőképp a jelöltekre, úgy is fogalmazhatnék, hogy nem szokták meg őket. Elsődleges szempont az volna, hogy mindenki kapjon feladatot, és annak teljesítéséről számoljon is be, de ehhez az kell, hogy legyen mit számon kérni! Mindezt csak hittel és szeretettel lehel végezni, hiszen nemegyszer rajtunk is múlik, hogy megszerettetjük-e az úttörőéletet a gyerekekkel, és a jövő fiataljai közömbösen, vagy lelkesedve végzik a későbbiek során mozgalmi munkájukat. Napjainkban sokkal színesebb az úttörőélet, mint korábban, de azt hiszem, tudjuk még tovább is színesíteni. Mivel minden pél- dálózgatásnál meggyőzőbb a személyes példamutatás, a szakbizottság-vezetői feladataim mellett továbbra is ellátom a hetedig osztályos Fekete István raj vezetését. — Szavaidból is kitűnik, hogy te személy szerint igen sok energiát és szabad időt áldozol a mozgalomnak. Sikerül összeegyeztetned egyéni ambícióddal, terveiddel? — Azt hiszem igen, noha ezt a tevékenységet némelyek még most is csak „úttörőzésnek” titulálják. Mindenekelőtt szeretnék jövőre sikeresen leérettségizni és felvételizni a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika—kémia szakára. A fiatalkorban szerzett élményeket és tapasztalatokat később tanárként szeretném hasznosítani. — Ügy legyen! — soós — Sport — Műemlékvédelem — Külpolitika — Eger az időben — Színes programok — Ablak a világra Népújság-klub Egerben Egyre erősödik az érdeklődés a helyi események, folyamatok iránt: nem csoda, hiszen a világ „nagy dolgaiba” csak úgy lehel igazából beleszólni, ha tisztában vagyunk azzal, mi van körülöttünk. Nem most kezdődött, de egyre erősödik az egyes tájegységek lapjai iránt az érdeklődés: ezek a fórumok segítik a tájékozódást. A példányszámmal mérhető ez a tendencia, néhány év alatt a megyei napilapok túlhaladták a napi milliós példányszámot. Heves megye mindennapi eredményeivel, gondjaival a Népújság foglalkozik, egyben ablakot nyit a nagyvilágra is. A lap szerkesztősége úgy döntött, hogy közvetlen formában is kapcsolatot keres olvasóival és klubot szervez. Helyet kapna itt a sport, a művészet, a kül- és belpolitika, a városépítkezés : egyszóval szőkébb és tágabb környezetünk dolgairól hallhatnak az érdeklődők szakemberektől, újságíróktól. Igyekszünk mindezt változatos formában feldolgozni: filmmel, diával, zenével illusztrálni. Ügy, ahogy a Népújság hasábjain is igyekszünk minél színesebben közvetíteni a világ eseményeit. Egyelőre Egerben szervezzük meg ezt a baráti kört, klubot: az Ifjúsági Ház ad otthont a társaságnak. Kéthetenként, hétfőn esténként várjuk az érdeklődőket. Tag lehet bárki, aki jelentkezik, s rendszeresen eljár a rendezvényeinkre. November 14-én, este 6-tól kezdődik az első estünk. Ez alkalommal az egri vízilabdacsapat irányítói és vezető játékosai lesznek vendégeink. Beszámolójuk után kérdéseket lehet nekik feltenni. A következő alkalommal munkatársunk, Cziráki Péter ’beszél közép-amerikai tanulmányút járói: tapasztalatait Két Amerika között címmel nemrég jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó kötetben. Azután a labdarúgókat szeretnénk vendégül látni, majd Pécsi István, főmunkatársunk következik, akinek nemrégiben jelent meg Üzennek az ősök című könyve. A további programokra javaslatokat várunk: a leginkább közérdeklődésre számot tartó témákkal szeretnénk jelentkezni. Alig egy hete még az eseményhez illő ünnepélyességgel gyülekezett a Budapest Sportcsarnokban a dzsesszrajongók — kiváltságos — tízezres serege. A műfaj egyik legkiválóbbja, a zongora legendás mágusa ígért nem épp hétköznapi két órát azoknak, akik kon- certbelépőhöz jutottak. Chick Corea, ez az immáron másfél évtizede csúcson levő amerikai muzsikus valóban fogalom a dzsessz világában. Alkalmi társulásában, a Return to Forever együttesben az elmúlt esztendőkben szinte mindenki megfordult, aki számít. Joe Farrel, Al Di Meola, Gayle Mora, Lenny White, Airto Moreira, s még ki tudja hányán tűntek fel oldalán a lemezstúdiókban, a dzsesszkoncertek színpadán, hány közös előadás, siker született az együttzenélé- sük során. Az pedig már csak valamiféle ráadás volt a pesti koncertre készülőknek, hogy ez alkalommal egy vadonatúj, hétrészes mű, a Lírikus szvit bemutatását ígérték. Egy különös kísérlet zongorára, vibrafonra és vonósnégyesre. Ám az okkal várt „varázslat” elmaradt, helyette szürkeséget, néhol már-már unalmat kapott az — I egyébként roppant tisztelettudó — közönség. A szokatlan hangzásvilágtól, a hat hangszer rendhagyó össze- csengésétől még jó lehetett volna az az előadás. Azonban a muzsikát talán a dzsessz lényegétől, a rögtönzés, az ujjak, s a lélek ismételhetetlen akrobatikájától fosztotta meg. Mintha megbilincselte volna a zenészeket az előre megírt kotta, amely mellett a technikai tudás, a szellem, a tehetség csak afféle másodlagos szerepet kap. Egy kritikus talán most azt írná: „Chick Corea bizonytalan útra lépett”. Pedig a budapesti alapjában véve jó koncert volt. Csakhogy az az „alapjában véve” ... Mert mondjuk valakit „alapjában véve” szeretni, már* sok jót nem jelent. A kifejezés mögött törvényszerűen ott az ellentétes kötőszó, az ámbár, de, a viszont... S bár néhány letisztult nagyszerű szám — mint Az én spanyol szívem, vagy a ráadásként nyújtott két parádés improvizáció a vib- rafonos Gary Burton-nal — kárpótolta a közönséget némiképp, a tízezres hallgatóság mégis inkább a vállalkozó, a kísérletező muzsikust tisztelte tapsával, mintsem a két óra zenei élményét. (cziráki) A PÁLYA ELEJÉN... Egy győztes „gyógyszerész“ Molnár Lászlóné, az egri 18/9-es gyógyszertár dolgozója néhány nappal ezelőtt még csak egy fiatal volt azok közül, akik részt vettek a „Ki minek mestere” vetélkedősorozat fordulóiban. Megyei győztesként azonban továbbjutott az országos döntőbe, ahol is az előkelő hatodik helyezést érte el. A verseny után kerestem meg, hogy elbeszélgessünk: hogyan váltak valóra eddigi elképzelései, mik a tervei a jövőben? — A gimnáziumban egyik osztálytársam mesélt a gyógyszerészet szépségeiről és ez olyannyira felkeltette érdeklődésemet, hogy érettségi után ide jöttem dolgozni. — Munkánk nagyon sokrétű és sokirányú, állandóan új ismeretek elsajátítását követeli meg. De azért is nagyon szeretem, mert komoly felkészültséget igénylő technológiai feladatok mellett emberekkel is kell foglalkozni. — Hogyan készült a vetélkedőre? — 1982-ben végeztem el a gyógyszertári asszisztensképzőt, így elméleti ismereteim még viszonylag frissek voltak, persze elő kellett venni az iskolai jegyzeteket, hogy felelevenedjenek a tudnivalók. Többször érzékelhettem annak a munkahelyünkön kialakított gyakorlatnak a hasznosságát, hogy a kezdők tanulóidejük folyamán a gyógyszertár valamennyi részterületét megismerik. Sokat köszönhetek közvetlen munkatársaimnak is. Kellemes légkörben dolgozunk. A gyakorlatin egyébként „porosztás” a feladat, ami csak nagy körültekintéssel, pontossággal végezhető. Igaz, a szintidőt három perccel túllépem, de a* keverési és a- súlyarány elosztása remekül sikerült. ■ — Ügy tudom, közösségi munkát is szívesen vállal, milyen területen? — Nem vagyok KISZ-ve- zető, de a rám bízott mozgalmi tennivalókat örömmel végzem. Tagja vagyok a „Fleming” szocialista briFontoa a súlyarány (Fotó: Szántó György) gádnak: ezen belül egészségnevelési feladatokkal foglalkozom. — Mik a tervei a jövőben? — Szerettem volna egyetemre jelentkezni, de a családalapítás miatt ez már csak egy későbbi időbért jöhet szóba. Mindenesetre feltétlenül képezni akarom magam. Közelebbi célkitűzésem a szakasszisztensi végzettség megszerzése. Szeretnék tisztességgel helytállni! Tuza Ferenc
