Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-09 / 264. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. november 9., szerda S. Úttörőcsapatok és KISZ-szervezetek a pályaválasztásért Jelenlegi közoktatási rend­szerünk az utólagos korrek­ciós irányváltozásokat je­lenleg csak kismértékben teszi lehetővé. A 14 éves fiatalok egy része tapaszta­latlanságainál fogva, s a pá­lyaorientálás hiányosságai miatt kevés ismerettel ren­delkezik az egyes szakmák­ról, képzési formákról. Gyakorlat bizonyítja, hogy egy-egy kiragadott rendez­vény önmagában keveset ér, ha azonban az előkészítést komplex nevelési folyamat­ként kezeljük, akkor sokat tudnak tenni a tömegszer­vezetek, szocialista brigádok is. Az ifjúsági és gyermek- szervezetek pályaválasztást segítő munkája fontos - tár­sadalmi, politikai vállalás lehet. Ezeknek a feladatok­nak a konkrét meghatáro­zásáról esett szó, amikor a közelmúltban a szakembe­rek, valamint a KISZ- és úttörővezetők egyeztették az aktuális pályaválasztási kér­déseket. Ezúttal nem kerül sor kü­lön kampány meghirdetésére, hanem a meglevő, bevált formákat kívánjuk eredmé­nyesebben szervezni és azo­kat még jobban beépíteni a nevelő munka folyamatába. A kisebb közösségekben szer­vezett programokat szorgal­mazzuk, amelyek érdeklődési területenként differenciált foglalkozásokat is lehetővé tesznek. Fontos, hogy szoros kapcsolatban legyen a moz­galmi munka egy-egy eleme az iskolai oktatással-neve­léssel, kötődjön a szaktár- gyek oktatása 6orán bemu­tatott pályák reális megis­mertetéséhez. A KlSZ-szer- vezetek elsősorban a fiata­lok világnézetére, személyi­ségük kialakulására kell hogy hassanak. Ki miben látja élete értelmét, hogyan fogalmazza meg életcélját, milyen az értékrendszere ... Meg kell ismertetni társa­dalmi fejlődésünket, helyze­tünket a maga bonyolultsá­gában, hogy a fiatalok al­kotó módon tudjanak azo­nosulni a szocializmus épí­téséből rájuk váró felada­tokkal. Ebből következik, hogy az esetek jelentős ré­szénél a pályaválasztást nem kell kész és befejezett fo­lyamatként kezelni. Az út­törő- és KISZ-szervezetek a tanulás színvonalának eme­lése érdekében akkor végez­hetnek tartalmas tevékeny­séget, ha építenek a közös­ség szerepére és közvéle- ményfonmáló erejére. Az úttörőszövetség termé­szettudományos, technikai és pályaválasztási tevékenysé­gének átfogó kerete a min­den évben meghirdetésre kerülő — felmenő rendszerű — tudományos-technikai út­törőszemle. 1973 óta rendszeresek a pályaválasztási vetélkedők is. A felmenő rendszerű ver­senyt a megyei úttörőelnök­ség és a PTI közösen szer­vezi. Ebben az évben mező- gazdasági és élelmiszeripari szakmában kerül sor köz­ponti vetélkedőkre, az érin­tett KISZ-szervezetek bevo­násával. Az életpályára tör^ ténő felkészítésben nagy szerepük van a szakkörök­nek is az egyéni érdeklődé­sek felkeltésében, képesség- fejlesztésében. A testvér KISZ-szervezetekkel történt együttműködés keretében je­lentős előrelépés történt az üzembe' kihelyezett iskolai, úttörőházi barkács- és más különböző szakkörök kiala­kításával. Egy-egy szakma vagy vál­lalat megismertetésére gyak­ran szerveznek üzemlátoga­tásokat. Általában azok szpktak jól sikerülni, ahol munkafolyamat megismer­tetése mellett, a kulturális, sporttevékenység megisme­résére, a testvér KlSZ-alap- szervezet tagjaival való ta­lálkozásra is sor kerül. A látottakat, a felmerülő kér­déseket közösen megbeszélik. A szélesebb körű ismeret- szerzést segíthetik a nyári munkavállalások, építőtábo­rok és az ezekhez kapcsolódó programok. Lényeges, hogy jól szervezett folyamatban vegyenek részt a fiatalok, ennek hiánya esetén ellen­tétes a hatás, amire sajnos igen gyakran van példa. Az úttörőmozgalom és a KISZ-szervezetek sajátos módszereikkel, akcióikkal azonban csak enyhíteni tud­ják, de pótolni nem a pálya- választásban meglevő hiá- nyossságokat, ellentmondá­sokat. Soós Tamás így látja az ifivezető: Példálózgatás helyett példamutatás (Fotó: Tóth Gizella) A z elmúlt hetek úttörő- vezető-koraferenciáin értékelték az ifivezetők te­vékenységét is. Megyénk úttörőszervezetének irányítói örömmel nyugtázták, hogy szőkébb hazánk területén nincs olyan város vagy falu, ahol ne segítenék szakmun­kástanulók vagy középisko­lások az egyes csapatok munkáit. Aligha van olyan csapatvezető pedagógus, aki ne fogadná örömmel a hoz­zá bekopogtató, úttörőszol­gálatra vállalkozó fiatalt. Jelenkezőben nincs hiány, de nemegyszer lelohad a kezdeti lelkesedés lángja és szép lassan el-elmaradoznak az ifivezetők a csapatoktól, pedig jelenlétük a KISZ— úttörő testvérkapcsolatok élőbbé, elevenebbé tételét is szolgálná. Az egri úttörővezetők kon­ferenciáján az ifjúsági veze­tőket képviselő harmadikos dobós gimnazista, Kocsis Emese hozzászólásában töb­bek között kitért a lemor­zsolódások okaira is. — Említetted az úgyneve­zett „szeptemberi ifiket". Mit értesz ez alatt — mit takar valójában ez az elne­összeállította: Németi Zsuzsa vezés? — kérdeztük a mo­solygós, nyurga diáklánytól. — Az orosházi ifivezetők konferenciáján így neveztük el azokat a fiatalokat, akik szeptembértől, az úttörőmoz­galmi év kezdetétől novem­berig, az ifiavatás hónapjáig tevékenykednek, aztán szép lassan eltűnnek! — Mi lehet ennek az oka? — Közülük sokan nem kapnak megfelelő feladatot, nem figyelnek rájuk eléggé a csapat- és rajvezetők, de vannak olyanok is, akik egyszerűen lustaságból ma­radnak távol. De azt hi­szem, ha éreznék, hogy szá­mítanak rájuk, kevesebben fordítanának hátat a moz­galmi munkának. — A kisiskolásokkal való foglalkozás komoly feladat, felkészültséget és pedagógiai érzéket kíván. Te mióta vagy ifivezető? — 1981 óta. Első éves gimnazista koromban részt vettem a bulgáriai targo- vistei ifitábarban. Azóta irajt, klubot és szakköröket vezettem a 4-es számú is­kola 5147-es Mező Imre Úttörőcsapatánál. Minden alkalommal igyekeztem olyan foglalkozásokat tarta­ni, amelyek megfelelnek a pajtások életkori sajátossá­gainak. Ügy gondolom, ez nekünk, ifiknek nem túlsá­gosan nehéz, hisz alig vá­laszt el pár év minket az úttörőktől. A közvetlen sze­mélyes kapcsolat kialakítá­sát igen fontosnak tartom. Ezért ha csak tehetfem, részt veszek velük nyári úttörőtá­borokban is. Idén például a Vértes hegységben „váltó­táboroztunk”. Azt hiszem, sikerült emlékezetessé tenni a gyerekeknek ezt a nyári időszakot. — Szeptembertől eddig végzett munkád alapján, mint tapasztalt „öreg” ifi, megbíztak a városi ifivezetífk szakbizottságának vezeté­sével. Mik a célkitűzéseid ezen a területen? — Szeretném szervezet­tebb formában segíteni a nálunk jelentkezők munká­ját, felkészülését, saját ta­pasztalataim alapján is. Amint már mondtam, nem mindenhol figyelnek kellő­képp a jelöltekre, úgy is fo­galmazhatnék, hogy nem szokták meg őket. Elsődle­ges szempont az volna, hogy mindenki kapjon feladatot, és annak teljesítéséről szá­moljon is be, de ehhez az kell, hogy legyen mit szá­mon kérni! Mindezt csak hittel és szeretettel lehel végezni, hiszen nemegyszer rajtunk is múlik, hogy meg­szerettetjük-e az úttörőéle­tet a gyerekekkel, és a jövő fiataljai közömbösen, vagy lelkesedve végzik a későb­biek során mozgalmi mun­kájukat. Napjainkban sokkal színesebb az úttörőélet, mint korábban, de azt hiszem, tudjuk még tovább is szí­nesíteni. Mivel minden pél- dálózgatásnál meggyőzőbb a személyes példamutatás, a szakbizottság-vezetői felada­taim mellett továbbra is el­látom a hetedig osztályos Fekete István raj vezetését. — Szavaidból is kitűnik, hogy te személy szerint igen sok energiát és szabad időt áldozol a mozgalomnak. Si­kerül összeegyeztetned egyéni ambícióddal, terveiddel? — Azt hiszem igen, noha ezt a tevékenységet néme­lyek még most is csak „út­törőzésnek” titulálják. Min­denekelőtt szeretnék jövőre sikeresen leérettségizni és felvételizni a Kossuth Lajos Tudományegyetem matema­tika—kémia szakára. A fia­talkorban szerzett élmé­nyeket és tapasztalatokat később tanárként szeretném hasznosítani. — Ügy legyen! — soós — Sport — Műemlékvéde­lem — Külpolitika — Eger az időben — Színes programok — Ablak a világra Népújság-klub Egerben Egyre erősödik az érdek­lődés a helyi események, folyamatok iránt: nem cso­da, hiszen a világ „nagy dolgaiba” csak úgy lehel igazából beleszólni, ha tisz­tában vagyunk azzal, mi van körülöttünk. Nem most kezdődött, de egyre erősö­dik az egyes tájegységek lapjai iránt az érdeklődés: ezek a fórumok segítik a tájékozódást. A példány­számmal mérhető ez a ten­dencia, néhány év alatt a megyei napilapok túlhalad­ták a napi milliós pél­dányszámot. Heves megye mindenna­pi eredményeivel, gondjai­val a Népújság foglalkozik, egyben ablakot nyit a nagy­világra is. A lap szerkesz­tősége úgy döntött, hogy közvetlen formában is kap­csolatot keres olvasóival és klubot szervez. Helyet kap­na itt a sport, a művészet, a kül- és belpolitika, a vá­rosépítkezés : egyszóval sző­kébb és tágabb környeze­tünk dolgairól hallhatnak az érdeklődők szakemberek­től, újságíróktól. Igyek­szünk mindezt változatos formában feldolgozni: film­mel, diával, zenével illuszt­rálni. Ügy, ahogy a Népúj­ság hasábjain is igyekszünk minél színesebben közvetí­teni a világ eseményeit. Egyelőre Egerben szer­vezzük meg ezt a baráti kört, klubot: az Ifjúsági Ház ad otthont a társaság­nak. Kéthetenként, hétfőn esténként várjuk az érdek­lődőket. Tag lehet bárki, aki jelentkezik, s rendsze­resen eljár a rendezvénye­inkre. November 14-én, este 6-tól kezdődik az első es­tünk. Ez alkalommal az egri vízilabdacsapat irá­nyítói és vezető játékosai lesznek vendégeink. Beszá­molójuk után kérdéseket lehet nekik feltenni. A kö­vetkező alkalommal munka­társunk, Cziráki Péter ’be­szél közép-amerikai tanul­mányút járói: tapasztalatait Két Amerika között cím­mel nemrég jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó kö­tetben. Azután a labdarúgó­kat szeretnénk vendégül látni, majd Pécsi István, főmunkatársunk következik, akinek nemrégiben jelent meg Üzennek az ősök cí­mű könyve. A további programokra javaslatokat várunk: a leg­inkább közérdeklődésre szá­mot tartó témákkal szeret­nénk jelentkezni. Alig egy hete még az eseményhez illő ünnepélyes­séggel gyülekezett a Buda­pest Sportcsarnokban a dzsesszrajongók — kiváltsá­gos — tízezres serege. A műfaj egyik legkiválóbbja, a zongora legendás mágusa ígért nem épp hétköznapi két órát azoknak, akik kon- certbelépőhöz jutottak. Chick Corea, ez az immá­ron másfél évtizede csúcson levő amerikai muzsikus va­lóban fogalom a dzsessz világában. Alkalmi társulá­sában, a Return to Forever együttesben az elmúlt esz­tendőkben szinte minden­ki megfordult, aki számít. Joe Farrel, Al Di Meola, Gayle Mora, Lenny White, Airto Moreira, s még ki tudja hányán tűntek fel ol­dalán a lemezstúdiókban, a dzsesszkoncertek színpadán, hány közös előadás, siker született az együttzenélé- sük során. Az pedig már csak vala­miféle ráadás volt a pesti koncertre készülőknek, hogy ez alkalommal egy vado­natúj, hétrészes mű, a Lí­rikus szvit bemutatását ígér­ték. Egy különös kísérlet zongorára, vibrafonra és vonósnégyesre. Ám az okkal várt „va­rázslat” elmaradt, helyette szürkeséget, néhol már-már unalmat kapott az — I egyébként roppant tisztelet­tudó — közönség. A szo­katlan hangzásvilágtól, a hat hangszer rendhagyó össze- csengésétől még jó lehetett volna az az előadás. Azon­ban a muzsikát talán a dzsessz lényegétől, a rög­tönzés, az ujjak, s a lélek ismételhetetlen akrobati­kájától fosztotta meg. Mint­ha megbilincselte volna a zenészeket az előre megírt kotta, amely mellett a tech­nikai tudás, a szellem, a te­hetség csak afféle másodla­gos szerepet kap. Egy kriti­kus talán most azt írná: „Chick Corea bizonytalan útra lépett”. Pedig a buda­pesti alapjában véve jó kon­cert volt. Csakhogy az az „alapjában véve” ... Mert mondjuk valakit „alapjában véve” szeretni, már* sok jót nem jelent. A kifejezés mö­gött törvényszerűen ott az ellentétes kötőszó, az ámbár, de, a viszont... S bár néhány letisztult nagyszerű szám — mint Az én spanyol szívem, vagy a ráadásként nyújtott két parádés improvizáció a vib- rafonos Gary Burton-nal — kárpótolta a közönséget né­miképp, a tízezres hallgató­ság mégis inkább a vállal­kozó, a kísérletező muzsi­kust tisztelte tapsával, mintsem a két óra zenei él­ményét. (cziráki) A PÁLYA ELEJÉN... Egy győztes „gyógyszerész“ Molnár Lászlóné, az egri 18/9-es gyógyszertár dolgo­zója néhány nappal ezelőtt még csak egy fiatal volt azok közül, akik részt vet­tek a „Ki minek mestere” vetélkedősorozat fordulói­ban. Megyei győztesként azonban továbbjutott az országos döntőbe, ahol is az előkelő hatodik helyezést érte el. A verseny után ke­restem meg, hogy elbeszél­gessünk: hogyan váltak va­lóra eddigi elképzelései, mik a tervei a jövőben? — A gimnáziumban egyik osztálytársam mesélt a gyógyszerészet szépségeiről és ez olyannyira felkeltette érdeklődésemet, hogy érett­ségi után ide jöttem dolgoz­ni. — Munkánk nagyon sok­rétű és sokirányú, állandó­an új ismeretek elsajátítá­sát követeli meg. De azért is nagyon szeretem, mert komoly felkészültséget igénylő technológiai felada­tok mellett emberekkel is kell foglalkozni. — Hogyan készült a ve­télkedőre? — 1982-ben végeztem el a gyógyszertári asszisztens­képzőt, így elméleti isme­reteim még viszonylag fris­sek voltak, persze elő kel­lett venni az iskolai jegyze­teket, hogy felelevenedje­nek a tudnivalók. Többször érzékelhettem annak a mun­kahelyünkön kialakított gyakorlatnak a hasznosságát, hogy a kezdők tanulóidejük folyamán a gyógyszertár va­lamennyi részterületét meg­ismerik. Sokat köszönhetek közvetlen munkatársaim­nak is. Kellemes légkörben dolgozunk. A gyakorlatin egyébként „porosztás” a fel­adat, ami csak nagy körül­tekintéssel, pontossággal vé­gezhető. Igaz, a szintidőt három perccel túllépem, de a* keverési és a- súlyarány elosztása remekül sikerült. ■ — Ügy tudom, közösségi munkát is szívesen vállal, milyen területen? — Nem vagyok KISZ-ve- zető, de a rám bízott moz­galmi tennivalókat örömmel végzem. Tagja vagyok a „Fleming” szocialista bri­Fontoa a súlyarány (Fotó: Szántó György) gádnak: ezen belül egész­ségnevelési feladatokkal foglalkozom. — Mik a tervei a jövő­ben? — Szerettem volna egye­temre jelentkezni, de a csa­ládalapítás miatt ez már csak egy későbbi időbért jö­het szóba. Mindenesetre fel­tétlenül képezni akarom magam. Közelebbi célkitű­zésem a szakasszisztensi végzettség megszerzése. Sze­retnék tisztességgel helytáll­ni! Tuza Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents