Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-09 / 264. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 9., szerda 3. TUDÓSKLUB VAGY...? Kézzelfogható eredmények Szójáték gyanánt így jellemezhetnénk a Területi Energiaipari Bizottság, a TEB működését: egyre TEBB... De hát e kérdésben, ha viccnek nincs is helye, azért a jellemzés még helytálló! Hiszen az energia racionális felhasználásában elért eredmények egyre jobb minősítést adnak e (látszatra csak olyan, mint a többi) bizottságnak. Szakemberek szakkérdésekről: gáz van-e? Már a testület összetétele is garancia arra, hogy ne elméleti tudósok szócsép- lése folyjék a TEB ülésein: az energia megtermelésében, szétosztásában, szállításában dolgozó, magas szakképzettségű gyakorlati szakemberek vetik fel területük gondjait. Vagy éppen az egész megye olyan gondjait, amelyek megoldásához több terület irányítóinak a közös munkálkodása szükséges. Tették például ezt abban a tanulmányban is, amely a megye gáz- és villamos- rendszere közös, összehangolt fejlesztésének problémáit vette sorra. Miután ez a tanulmány a lakosságot rendre érintő kérdéseket feszeget, érdemes néhány megállapítását sorra venni. A honi gáztermelést a Testvériség gázvezeték leágazásai egészítik ki; a megye igényei e rendszert körülbelül egyharmadára terhelik pillanatnyilag. Így a felhasználás növelésének hosszú távon sincs akadálya, a dinamikus fejlesztés (Gyöngyösön 1978- ban 230 lakásban volt földgáz, 1982-ben 3000-ben!) indokolt. Elvileg nincs különösebb akadálya annak, hogy a városok környezetében elhelyezkedő községek (Gyöngyös környezetében Nagynéde, Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata, Gyön- gyösoroszi, Gyöngyössoly- mos és Mátrafüred, Hatvan térségében Apc, Zagyvaszántó, Selyp, Lőrinci, Eger környékén Füzesabony, Andornaktálya) gázt kapjanak. A tanulmánytervek közül a nagyrédei már kész és az Ipari Minisztérium engedélye is megszületett rá. E tervek elsősorban inkább szemléletük miatt érdemelnek figyelmet, hisz megvalósításuk közép-, illetve hosszú távú feladat. Amiatt elsősorban, hogy megvalósulásukkal egyrészt az ipari üzemek gázellátása is megoldható (Mátraderecskei Téglagyár, Recski Bányaüzem, Parádi Üveggyár, Mikroelektronikai Vállalat, Hatvani Konzervgyár). Másrészt az így kiépülő hálózattal a Pétervásárán áthúzódó úgynevezett északi gerincvezeték és a Testvériség gázvezeték közvetlen összeköttetése is megvalósul, üzembiztosabb gázellátás valósul meg. A testület ezenkívül két tanulmányterv elkészítését javasolja. Kápolna, Aldeb- rő, Verpelét irányba húzódna az a számyvezeték, amely a villamoshálózat tehermentesítését oldaná meg. A másik leágazás pedig Hevest, majd környékét látná el a pillanatnyilag optimális fűtőanyaggal. Amely any- nyira előtérbe került ebben az időszakban, hogy még a lőrinci erőmű gázüzemre való átállítása is szóba került. Reflektorfényben a villany Azt gondolhatnánk, hogy a 200—210 megawattnyi csúcsfogyasztás, — ami Heves megye legnagyobb elektromos igénye — gondtalan helyzetet eredményez, hiszen csak a Gagarin Hőerőmű 860 megawattot termel. A valóság ezzel szemben korántsem rózsás: a szétosztó rendszer nagyfeszültség hálózata, amely települések között húzódik — ugyan álig fele kapacitásra van terhelve, a kisfeszültségű fogyasztókat ellátó rendszer viszont zömmel túlterhelt. E gondok feloldása nem kis pénzt: mintegy 400 millió forintot igényel. A megyében 728 kommunális transzformátorkörzet van, ebből 350 körüli az úgynevezett zárolt körzet, ahol további nagyfogyasztók (hőtárolós kályhák például) már nem kapcsolhatók a hálózatra. Pedig a lakosság igénye e megoldás felé tolódik el: egy lakás bojlerrel, hőtárolós kályhával való ellátása 50 ezer forintot igényel, ugyanez gázüzemmel már 60—90 ezer forintot emészt fel. Mégis, a villamoshálózat túlterheltsége miatt az ÉMÁSZ a gázvezetékkel rendelkező helyeken csak gázfűtést engedélyezhet. A hálózatfejlesztés gyorsabb, és olcsóbb volta miatt, középtávon legalábbis, mégis a villamosfűtés ajánlható a kényelmet kedvelőknek Kisköre, Verpelét környékén — a gázvezeték ugyanis drága létesítmény. Apró ügyek is Mindezek a nagy horderejű ügyek a véleményezés szintjén, főként döntéselőkészítés, együttgondolkodás céljából kerülnek a TEB elé! Ám, látszólag csip-csup ügyek is asztalra kerülnek: hogy például napkollektorokból ingyen jusson meleg vízhez az egri kemping. Vagy: brikett készüljön a napraforgó héjából, amely nagy mennyiségű, jó fűtőértékű hulladéka a malomiparnak. De megtárgyalták a lakosság téli tüzelőellátását is (várhatóan sokkal jobb a sokévi átlagnál.) Hogy 20—25 százalékkal kevesebb benzint fogyasztottunk a tavalyinál, és elsősorban a normálbenzint használók tudnak kevesebbet autózni. Aztán: egyre szervezettebb a mezőgazdaságban keletkező fáradtolaj összegyűjtése. De ezek a látszólag apró ügyek ahhoz az eredményhez mindenképpen 'kellenek, hogy a megye energiafogyasztása a tavalyit se érje el — és az a cél várhatóan teljesül ebben az évben. Nem kis dolog ám, és részese ennek az eredménynek a Területi Energiaipari Bizottság is, — amely a legkevésbé sem tudósklub. Kőhidi Imre HA CSÖRÖG A TELEFON (11/1.) Könnyebb átjutni a tű fokán Soha sem hitte volna Bell, de Puskás Tivadar sem, hogy találmányuk a huszadik század végén eny- nyi bonyodalmat okoz majd hazánkban. Valljuk be: mi sem úgy képzeltük el akár még egy évtizeddel ezelőtt sem, hogy örömeink és bosz- szúságaink egy részének forrása a telefon lesz — manapság. Ezért határoztuk el, hogy „rákérdezünk” az illetékeseknél: mit is várhatunk távbeszélő-ügyben a közeli jövőben. Kiderült, hogy szándékunk megvalósítása nem is olyan egyszerű. Mert foglalt Mi sem egyszerűbb, az ember odaül a készülék elé, tárcsázza a 06-ot, aztán a körzet számát, majd az előfizetőjét. Néhány másodperc, felhallatszik a búgás ... A naiv ember, mint jómagam is, így képzeli. Aztán jön a zord valóság és a tárcsázásra a foglalt jelzés válaszol. No, sebaj, nem kell elkeseredni, biztatom magam. Kezdjük elölről. Kezdtem és újra a foglalt jelzés jött válaszul. Nem részletezem tovább. A Miskolci Postaigazgatóságot hívtam, onnan is Koczka Antalt, az igazgatót, de — mindhiába. Nem túlzók: két napon át folytattam az elkeseredett „küzdelmet” a telefonnal, segítségemre volt a szerkesztőségünk olvasószolgálatának egyik tagja. Próbáljuk meg telexen elérni az igazgatót, ötlöttük ki. Semmi válasz erre sem. Hívtuk a ttikárságot, hívtuk a műszaki helyettest, de vagy állandóan foglaltat jelzett a készülék, vagy kiment ugyan a csengés, de a vonal túlsó végén senki sem vette fel a kagylót. Mit tehettünk? Maradt a posta másik szolgáltatása, a távirat. Erre már megérkezett a válasz, telexen, amelyből kiderült, hogy az igazgató, idézem:, — Folyó hó 19-én, fogadónapot tartok, soron kívüli fogadást nem tudok biztosítani. Nem titkolom, bizonyos fokú meglepetést szerzett nekem is a szokatlan válasz. Ha nem, hát nem, jutottam el a következtetésig és nem maradt más hátra, mint a Postavezérigazgatóság. Megyek Pestre, de előbb . .. Engedélyt kell kérni Szerettem volna a témát körbejárni, ahogy szokás ezt mondani. Ezt pedig csak úgy lehet, ha elkezdem az érdeklődést a „helyszínen”. Tehát a megyénk távbeszélő üzemeiben. Rajtuk kívül ki tudhatja jobban, milyen gondokkal küzdenek a különböző elepüléseken azok, akik szeretnének telefonálni. Egerben Nagyvári Péter éppen szabadságát töltötte, a helyettese, Boda Sándor azt javasolta, várjunk néhány napot, mert október végén állítja össze azt a tájékoztatót, amelyben a városi tanács illetékes szervét informálja a mai állapotokról és a .tervezett fejlesztési munkákról. Jó, várjunk, de addig is kérdezős- ködhetem Gyöngyösön és Hatvanban. Hatvanból ottani kollégám küldött néhány sort, miután érdeklődött Andrási István- nénál, a távbeszélő csoport- vezetőjénél. Itt nem is volt semmi nehézség a tájékoztatás megszerzésében. Gyöngyösön viszont Hangost György azzal fogadott, hogy: — Nem adhatok a sajtónak semmiféle felvilágosítást. — De telefonon előzőleg tudattam, hogy jövök és azt is, miért. Akkor nem tiltakozott. — Engedélyt kell kérni. — Kérjen. Felhívta Egert ott, előttem. Boda Sándorral beszélt, akivel korábban mindent tisztáztunk, tudott tehát mindenről. — Nem adhatok tájékoztatást — nézett rám Han- gosi György, miután a kagylót a helyére tette. Nem akartam hinni a fülemnek. Majd mi szólunk Az áthághatatlannak tetsző némaság fala ott állt előttem. Furcsa, láthatatlan erők fogták le a tollat tartó kezem. De miért? Kinek árhatok én azzal, ha megírom, amit mindenki tud, hogy milyen lehetetlen helyzet alakult ki a telefon miatt? És kinek árthatok azzal, ha megírom, milyen erőfeszítésekkel igyekszünk ezen a nehézségünkön úrrá lenni? De ha van sajtóosztály a vezérigazgatóságon, akkor annak egyik feladata éppen az újságírói munka segítése. Ezzel a telefonnal már nem volt semmi gondom. Kicsengett, majd pillanatokkal később megszólalt egy hang: — Tessék! Micsoda megkönnyebbülés. Végre egy telefon, amely „normálisan” működik. Elmondom, milyen ügyben kérek segítséget: hozzanak össze azzal a személlyel, aki megyénk telefonügyében tájékoztatni tud. — Forduljon a miskolci igazgatóságon ... — Fordultam. — És... ? — Soron kívül nem tud fogadni. Pillanatnyi hökkent csend a vonal túlsó végén. Majd hallom, hogy mondja: egykét órán belül visszahív. Vissza is hívott. Minden el van intézve, közölte. Tudassam Miskolccal, mikor megyek. Nem kellett tudatnom, mert percekkel később telefonon keresett Gricser Petemé, műszaki igazgató-helyettes. Minden teketória nélkül megállapodtunk a találkozásunk időpontjában. Az első kísérlettől éppen három nap telt el, eddig a percig. (Folytatjuk) G. Molnár Ferenc Beszélgetés Bóta Alberttal, az MSZMP Heves megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának vezetőjével Nyitás a politikai oktatásban Az állami oktatás mellett a politikai képzés, továbbképzés szfikebb hazánkban is mind Jelentősebb. Ez utóbbi során az elmúlt esztendőkben összesen 20—24 ezren bővítették széles körűen ismereteiket, s évről évre nem kevesebben, mint 60—70 ezren hallgatják a párt-, illetve tömegszervezeti tanfolyamok előadásait. Már jó ideje számottevő ebben az MSZMP Heves megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának a szerepe, különösen pedig azóta, hogy új, korszerű épületbe költözött, s már technikailag is jobb feltételek között folytathatja tevékenységét. A mindennapi munkáról Bóta Alberttel, az intézmény vezetőjével beszélgettünk: — Fő feladatunk a káderneveléshez kapcsolódik — mondta az igazgató. — Évente mintegy másfél ezren tanulnak nálunk, zömmel a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetem különböző tagozatain. A mostani tanévben például csupán a szakosítót 276-an végzik, 347-en pedig speciális irányban fejlesztik tudásukat. Ugyanekkor bentlakásos pártiskolánk foglalkozásait negyvenkilencen látogatják. A tananyag alapvetően központi tematikára épül, de egyre nagyobb súlyú az is, amely a megye sajátosságaiból fakadó igények kielégítését szolgálja. Ilyen például a gazdasági vezetők, illetve a pártélet irányítói számára összeállított, program, vagy a nőpolitikái kérdéseket taglaló előadássorozat. Figyelembe vettük a nemzetközi helyzet iránt alaposabban érdeklődők kérdéseit, s meghirdettük az agrárpolitikai tanfolyamot is, amely végül csupán a nem kellő számú jelentkező miatt maradt el. — A káderek, a propagandisták elméleti felkészültségének fokozására a Politikai Bizottság 1983. március 1-i határozata a megyei oktatási igazgatóságot is kötelezte a legaktuálisabb előadások, előadássorozatok, konzultációk, viták szervezésére. Hogyan sikerült érvényt szerezni a központi akaratnak? — Igazgatóságunk tanárai az idei oktatási évben a párttaggá nevelés feladatairól, a szocialista fejlődés elméletéről, a közgazdasági szabályozók módosításáról, az alkotó gondolkodásra való nevelés tennivalóiról kapnak részletesebb tájékoztatást. Filozófiai tanszékünk Heves megye ideológiai közoktatási, kulturális helyzetéről, az értékeknek a szocializmusban bekövetkező változásairól rendez konferenciát, vitát Politikai gazdaságtani tanszékünk hasonló módon a nemzetközi pénzügyi rendszerrel, a tulajdon elméletével foglalkozik. Munkásmozgalmi tanszékünk a történelemszemlélet és a politikai oktatás témakörével, valamint az 1950-es évek története oktatásának tartalmi, módszertani kérdéseivel; a pártépítési tanszék pedig A közéletiségre nevelés tapasztalatai és feladatai c. témakörrel csatlakozik az előbbiekhez. A propagandisták klubja keretében a meggyőzés problémái, a világnézet formálásának, a munkásmozgalom-történet oktatásának, s — több más mellett — a videotechnika használatára való felkészülésnek az időszerű teendői kerülnek napirendre. — A helyi oktatógárda mellett találkozhatnak-e a hallgatók vendégelőadókkal is? ■— Természetesen. S ebben egyre nagyobb a jelentősége nemzetközi kapcsolatainknak is. A külföldiek közül szovjet, csehszlovák, bolgár, NDK-beli, jugoszláv szakemberek léptek nálunk katedrára az elmúlt évben, sőt, már az idén is volt négy vendégünk a baráti országokból. A bolgár Tancseva testvérmegyénkről, Targo- visitéről, Zselja Zselev a pártbizottságokról, o szovjet Georgij Petrovics Rudenko az élelmiszer-kombinátokról, a csehszlovák dr. Otto Oncak országuk fejlődéséről tartott élénk érdeklődéssel kísért előadást. Határainkon túli intézetekkel nincs közvetlen együttműködésünk, de ta- pasztalatcsere-jellegű találkozóink mér voltak például az Erfurti Pedagógiai Főiskola marxista tanszékével, a Besztercebányai Szocialista Akadémia vezetőivel, illetve a poprádi pártiskola oktatóival, s a velük folytatott beszélgetésekből végső soron hallgatóink is profitálhatnak. — A legnemesebb szándék ellenére is úgy tűnik, hogy eléggé zárt még az intézmény. Van-e lehetőség, törekvés az iskola nyitottabbá tételére? — Oktatási igazgatóságunk elsősorban középkáderek nevelésével foglalkozik. A beiskolázást testületi döntés alapján az illetékes pártbizottságok végzik tervszerűen. Ugyanekkor — mint a Népújságból is ismeretes — az egyéni jelentkezésektől sem zárkózunk el. Megyei napilapunkban minden év februárjában megjelenik a pályázati felhívás különböző tagozatainkra, ami a nyitás egyféle jele. A felvett hallgatók 5—10 százaléka így teljesen saját elhatározásából kerül tanulóink közé. Másrészt pedig korábbi zártságunkat oldja az is, hogy bár az intézmény főleg a kommunisták oktatására hivatott, hallgatóinknak ma már 30—35 százaléka pártonkívüli. Ugyanekkor a mostani tanévben az Időszerű ideológiai és politikai kérdések c. tanfolyamot is nyílttá tettük: foglalkozásain nemcsak a propagandistákat, hanem az egri értelmiség, az ifjúság legkülönbözőbb képviselőit is szívesen látjuk. Friss példa erre az október 28-i előadás, amelyen a meghívott 104 propagandista ellenére ösz- szesen 144 hallgató vett részt. Vagyis a jelenlevők majdnem harmadrésze „kintről” érkezett. S miután kezdeményezésünk kellő visszhangra talált, a tapasztalataink kedvezőek: a jövőben is lehetőséget teremtünk hasonló részvételre. Amire — mint legutóbb is — a Népújságban előre is felhívjuk a figyelmet... Többet egyelőre — sajnos — nem tehetünk, mivel az oktatás túlnyomóan kiscsoportos rendszerű, az osztály- termek mindössze 20—22 személy befogadására alkalmasak. Feltétlenül keressük azonban a módját annak, hogy intézményünk iránt az érdeklődést mind jobban kielégíthessük — válaszolt a kérdéseinkre befejezésül Bóta Albert igazgató. Gyóni Gyula
