Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 6., vasárnap S. TOTÁLIS CSŐD UTÁN: Ki a kátyúból a szekeret.../ Nehéz, de nem megoldhatatlan feladatok a bátori tsz előtt Nem egészen másfél év telt el azóta, hogy új vezetői garnitúra irányítja a Bükk vidéke Termelőszövetkezet munkáját Bátor községben. Majoros Géza elnök és Szőke József fő- agronómus a szomszédos szajlai tsz ágazatvezetői voltak korábban, Gáspár Katalin főkönyvelő pedig a TESZÖV közgazdasági osztályvezetője. Varga Béla viszont, aki a párttitkári — és egyben az elnökhelyettesi — tisztet tölti be, alapító tag abban a gazdaságban: az 1959-től ez ideig összegyűjtött tapasztalataival tud hasznára lenni az új vezetésnek. A velük folytatott beszélgetés szolgált alapul ehhez az íráshoz, egy — hitünk szerint — jó irányú változás ismertetéséhez, amelyből ki-ki levonhatja a számára szükséges tanulságot. Az előzmény: Kátyúba kerül és ott szabályszerűen megreked a Bükk vidéke Termelőszövetkezet egyébként sem köny- nyű úton járó szekere. A 4145 hektáros gazdaság ösz- szességében igen gyenge termőadottságú, átlagosan aranykorona értéke mindössze 3,4, de a 3500 hektáros szántó sem éri el a hatot! Ez a tény természetesen az egész gazdálkodás menetét behatárolja: alap- tevékenység az állattenyésztés — jelentős szarvasmarha és juh-állománnyal —, erre épül fel a növénytermelés, aminek kiindulópontja pedig a gépesítés. Az eredményt önmagában ez sem garantálja: elengedhetetlen a melléküzem- ági tevékenység. Elmúlt felőlük az „átok” Átlátta ezt a régi vezetés is, de — az idő „igazolta” — nem megfelelő, a kor követelményeit kiálló közgazdasági szemlélettel látta át. A következmény pedig: totális csőd a 70-es évek végére. A termelő- szövetkezet „átka”, az ipari főágazatként budapesti székhellyel működő „vegyesipari szolgáltató társulás” 1979-ben 1,8 millió forint gazdasági bírságot, 1981-ben 5,3 millió forint munkadíj-adót, 1982-ben pedig 1,5 millió forint veszteséget „hoz”. Ez önmagában is elég lett volna a bukáshoz, amelynek úgy 80 százalék „részesedési arányban” volt okozója, a maradék 20 százalék pedig kijött abból, hogy az utóbbi három évben az alaptevékenység fejlesztését is elhanyagolták. Veszteséges volt a növény- termesztés, az állattenyésztés, az erdőgazdálkodás... A közgazdasági vezetés vétke, hogy ezekre az óriási hibákra nem figyelt oda. 1982. június 4: a régi lemondása után Majoros Géza személyében új elnököt választ a tagság, és ezt a választást az 1983. januári közgyűlés szentesíti. A jelen: Az új vezetőség mindjárt hivatalba lépéskor szigorúbb költséggazdálkodást vezet be, felszámolja a tsz. régi átkát, a vegyesipari szolgáltató társulást, s hasonlóképpen a nem sok babért hozó helyi építőrészleget. Ezzel jelentős lépést tesz Majoros Géza elnök tervük megvalósításához: lehetőleg veszteség nélkül zárni az évet. Tsz-tagok a BMW-nél Ennek érdekében az eddig csak csíráiban létezett ipari tevékenységet bontakoztatták ki, bedolgozói hálózat kialakításával. Az otthon végzett fémforgácsolási és lakatosipari munka bevált: 40—50 százalékos fedezeti összeget hozott. További — itt merőben új — nyereségforrási lehetőséget is találtak, ez pedig a külföldi munkavállalás volt. Igaz, egyelőre óvatosan bánnak ezzel a kérdéssel, de már „nyitányként” is öt autókarosszéria szakemberük végez szerelőmunkát az NSZK-ban, a BMW gyárnál, valameny- nyien minősített szerelők. Amennyiben mindkét fél elégedett lesz ezzel a kapSzőke József főagronómus csolattal, jövőre akár öt- venen is dolgozhatnak a kis hegyi tsz tagjai közül a nagyhírű BMW-nél! És — ha nem is ilyen arányokban, de — alvállalkozóként szintén részt vesznek iraki és algériai takarmánykeverő szerelési munkákban, szintén szép kilátásokkal. A lehetőségeket tehát ott kell keresni, ahol erre mód nyílik. Ez igaz, de korántsem jelenti azt, hogy a termelőszövetkezet megújult vezetősége kizárólag külföldi kapcsolatokban tudná elképzelni ezt. A budapesti székhellyel működő Építőipari Szolgáltató Társulatuk pl. nyereséges, ezzel érdemes foglalkozni, ezért ennek vagyoni betétjét 25-ről 40 százalékra emelték. (Ugyanakkor gesztorságukról lemondtak, mivel ezt a feladatot 150 kilométer távolságról nehéz betölteni.) És természetesen történtek változások az alapteVarga Béla párttitkár vékenységben is. Mindenek előtt: sikerült megteremteni a szilárd takarmányozási bázist. Ennek eredménye* ként megerősödött a szarvas- marha és a juhászati ágazat, amely korábban szintén jelentős veszteségek forrása volt. Ugyancsak mód nyílt — a megyei tanács által biztosított támogatással — a gépesítés fejlesztésére, ami viszont már magával hozta a további eredményt: a szántóföldi, növénytermesztési munkálatokat időben elvégezték. (Amikor erről beszélnek, a tsz vezetői hangsúlyozzák : ez nem az ő érdemük, hanem a megyei tanácsnak köszönhető, amely 3,2 millió forintot biztosított számukra takarmánybetakarító gépek, traktorok, talajelőkészítők és vetőgépek vásárlására. Ilyen jellegű gép vásárlásra 1980 óta most nyílott először alkalom.) „Leimádkozni” régi bűnöket Most, 1983-ban elsődleges céljuknak tekintik, hogy erősítsék „hegyaljai” ipari kisüzemüket. Ennek jegyében épült szerelőcsarnok a régi juhhodályból. Ennek villamosítása most tart, elképzelésük pedig az, hogy Gáspár Katalin főkönyvelő (Fotó: Perl Márton) a budapesti MEZÖGÉP-pel kooperációs alapon csavaranya és csavargyártást végeznek. Ipari tevékenységből mindössze 14 millió forintos termelési értéket szeretnének elérni, ami úgy 1,5 millió forint nyereséget is jelentene egyben. Erről egyelőre „csak” annyit mondhatnak, hogy — van rá remény. Annyi azonban már bizonyos, hogy a Bükkvidéke tsz eredményessége több mint 4 millió forinttal javult az előző évhez képest. Ez pedig azt jelzi, hogy kettős céljukat — a veszteséges ipari tevékenység megszüntetése, illetve az alaptevékenység eredményesebbé tétele — sikerült, legalább részben már sikerült megvalósítani. Mindenesetre a mérlegelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a garnitúra tízmillió forintos adósságot „örökölt” az előzőtől. Ezt három év alatt kell visszafizetni, méghozzá ez évben az első 4 milliót. Ahogyan ők fogalmaznak: a régi bűnöket kell leimádkozni. És ez már nemcsak a jelen, de a jövő is egyben. A jövő, amely annyi rontás és sikertelenség után most már remélhtőleg — kibontakozik. B. Kun Tibor Itt a Falurádió! — A film szerepe az oktatásban — Könyvtár reggel héttől este hétig - Felnőttek a padokban Mi újság a besenyőtelkiek házában? Hovatovább az országban mindenütt ismerősen hangzik a település neve: Besenyőtelek. Itt is — mint megyénk másik tizenhét községében — megvalósították az általános művelődési központot. Láthattunk a televízióban, hallhattunk a rádióban riportot a besenyőtelkiek módszeréről, munkájáról. 1974-ben indult a kísérlet azzal a céllal, hogy létrehozzanak a községben egy kulturális centrumot. Akkoriban egy régi, elavult épület adott helyet a művelődési háznak, az általános iskola hat helyütt működött: váltakozva délelőtt-délután tanultak a gyerekek. Volt egy gyermekkönyvtár — szolid körülmények között, alacsony kötetszámmal. Az általános művelődési központ több irányú segítséggel született meg, a háromezer lakosú községben élők sok társadalmi munkát végeztek annak érdekében, hogy Besenyőtelken a közművelődésnek tényleges és valódi otthona legyen. A könyvtárban naponta tartanak órát A forma nem ismeretlen megyénkben, lapunk hasábjain is szóltunk már az általános művelődési központ lényegéről, fogalmáról. A közelmúltban azért láttogattunk el a faluba, hogy megtudjuk: az évek során hogyan sikerült továbbfejleszteni az egykori kezdeményezést, hol tartanak ma? Dr. Bácskai László igazgató beszélgetésünk elején a tárgyi adottságokat említette: — Kialakítottunk egy színháztermet, amely egyben az aula funkcióját is betölti az intézményben. Egy mobil fal választja el a tornateremtől. Ha összenyitjuk a két helyiséget, 450 embert tud fogadni. Itt üzemel a mozi is, naponta van vetítés. Délelőttönként az iskolásoknak — hetente háromszor este a felnőtteknek. A könyvár reggel héttől este hétig tart nyitva, s ma már több klubhelyiség áll rendelkezésünkre. — Délelőtt hát iskola, délután művelődési otthon az intézmény. Am Besenyő- telken nem hagyományos értelemben vett oktatásról beszélhetünk... — Már 1979-ben megvalósítottuk a kabinet-rendszert, valamennyi tárgynak külön szaktanterme van. Jól felszerelt a nyelvi laboratóriumunk, a könyvtár pedig szervesen beépül oktatási rendszerünkbe. Egy igen érdekes módszerről is beszámolhatunk: két éve, hogy kísérletezünk a fiimi közlés lehetőségeivel, az oktatásban, nevelésben. Egy- egy tanévben 60—80 filmet is levetítünk a szaktárgyi órákon, ezek komplex fel- használása segíti munkánkat. —Napközi otthont is biztosítanak a gyerekeknek? — Egymilló forintért alakítottuk ki az épületet. Most formálódik egy új iskolai módszer, ami jórészt az egésznapossal rokon. Az elsősöknek indítottunk egy klubnapközis csoportot, délutánonként az intézmény bármely részét igénybe vehetik. Az ötletesen kialakított összekötő folyosón átsétálunk a könyvtárba. A barátságosan berendezett helyiségben egyszerre egy egész osztály is elfér, ottjártunkkor éppen az ötödikeseknek tartottak könyvtárismereti órát. Dr. Balogh Ernőné: — Több mint tízezer kötetünk van, a diatárat, a hanglemeztárat is hasznosítjuk az oktatásban. A szaktárgyi óráknak szintén helyet adunk, évente mintegy 120-nak. Délután és este a község lakóit fogadjuk, több mint 420 felnőtt olvasónk van. Kísérőnk, Kalóz András, az intézmény közművelődési igazgatóhelyettese bekapcsolódik beszélgetésünkbe : — Gondot fordítunk a felnőttek oktatására is. Ebben a tanévben, hosszú évek kihagyása után, ismét megszerveztük a dolgozók iskoláját. A cigányszülőknek alapismereti tanfolyamot indítottunk, a dolgozók gimnáziumába járóknak pedig szintén nyújtunk segítséget a vizsgákhoz. Rendszeresen szervezünk ismeretterjesztő előadásokat, s a filmeket a felnőttek köz- művelődésében is jól hasznosíthatjuk. — Nyílik-e lehetősége a besenyőtelkieknek arra, hogy esténként klubokba járjanak? — Pillanatnyilag kilenc felnőtt kiscsoport működik, s mondhatom, igen népszerűek. A népdalkor, a szülők és a nyugdíjasok klubja mellett a kismamákét emííthetjük, de évek óta eredménnyel működik a kertbarát kör is. Vannak, akik a filmklubot kedvelik, és biztosítunk helyet a községi és a termelőszövetkezeti KISZ-szervezet tagjainak a rendszeres találkozásra. —Amikor a faluban sétáltunk, s beszélgettünk a besenyőtelkiekkel, elmesélték: van falurádiójuk... — Igen, rendszeresen jelentkezünk, félórás adásban. Tulajdonképpen a községi híradót fejlesztettük tovább, ma már stúdiónk is van. Beszámolunk például arról, hogy hol tart ma a termelőszövetkezet, milyen rendezvényeket látogathatnak az általános művelődési központban, — egyáltalán mi történik a falu közéletében. Eleinte kételyeink voltak, igénylik-e ezt az emberek. Aztán hamar népszerű lett a mi helyi „rá-: diónk”, a falugyűlésen is: elmondták ezt. Ha dolgoz-i gatnak a kertben, vagy bevásárlásra indulnak a háziasszonyok, s meghallják a szignált, rögtön megállnak; végighallgatják az adást. Dr. Bácskai Lászlótól búcsúzóul megkérdeztük: — Ha jövőre ismét eljövünk, mi újságról számolnak be Besenyőtelken? — Nem mondunk le arról, hogy újabb és újabb lehetőségeket kutassunk. Szeretnénk az intézményben egy társadalmi vezetőséget megvalósítani, így jobban kiderül, milyen igényeik vannak az ittlakók- nak. Tervezünk egy falu- és egy szabadtéri múzeumot is. Már gyűjtjük Besenyőtelek történelmi emlékeit, a régi használati tárgyakat, valamint berendezzük és megnyitjuk a község szülötte, dr. Berze Nagy János emlékszobáját. Mikes Márta Nemsokára itt szabadtéri múzeum lesz
