Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. november 6., vasárnap SAJÁT ERŐBŐL LÉPNI Akik munka mellett tanulnak... Építők — a szakmai tudásért Hetente két alakalommal, találkoznak Annak idején, amikor megszüntették a techniku­mokat, s helyükbe léptek a szakközépiskolák, egy rövid időre megtorpant a közép- káder-utánpótlás. Gondot okozott ez az építőiparban is, a vállalatok arra kény­szerültek, hogy alkalmazkod­janak az adott körülmé­nyekhez. Heves megye egyéb­ként is mind a mai napig nehezebb helyzetben van: nincs építőipari szakközépis­kolája, a tanulni vágyóknak Miskolcra, Budapestre, Deb­recenbe kellett utazniuk. ★ — Jobbára ezek a ténye­zők indíttattak minket arra, hogy megszervezzük a dol­Kovács Tibor: A magam igénye volt a döntő... gozók szakközépiskoláját, — szögezte le beszélgetésünk elején Jenei Artúr, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat személyzeti és ok­tatási osztályának vezetője. — Szükségünk volt maga­sabb képzettségű szakembe­rekre, ám terhes és költséges volt számunkra, hogy minden héten elutazzanak. Nem is be­szélve arról: így egy munka­napjuk rendszeresen kiesett. Ekkor a vállalat vezetősé­ge úgy határozott, hogy lép­ni kell. így született meg a salgótarjáni építőipari dol­gozók szakközépiskolájának kihelyezett tagozata Eger­ben. Itt a székházban szer­veztük meg az oktatást, napjainkig mintegy hatva- nan végeztek. Jelenleg is két osztály van, harmincnyolcán tanulnak. — A képzésben nemcsak a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói vesznek részt... — Jöttek máshonnan is. Ki érettségi után, ki pedig szakmunkásként. Tőlünk el­sősorban a fizikai állomány­ban lévők kezdték meg a ta­nulást, az első két év anya­gából különbözeti vizsgát tettek. — Milyen lehetőségeik vannak? — Hozzájárulunk a költ­ségekhez, biztosítjuk a vizs­gákra való felkészülést. Egyébként igen jó a tanu­lási kedv: megértették dol­gozóink, hogy érvényesülni, előbbre lépni az tud, aki magasabb képzettségre tesz szert. — Építőipari technikusi minősítést kapnak tanulmá­nyuk befejeztével? — Egy hathónapos minő­sítő tanfolyam elvégzése után. Egyébként szervezzük már az üzemmérnök kép­zést is a Debreceni Ybl Mik­lós Építőipari és Műszaki Főiskolával együttműködve. Tulajdonképpen a vállalatunk volt a kezdeményező, a meg­valósító pedig az Építőipari Gazdasági Társaság oktatá­si és művelődési szakbizott­sága. — Mikor kezdődik Éger­ben a kurzus? — Már megindult a főis­kolára előkészítő tanfolyam, mintegy hatvan hallgató részvételével. A kihelyezett konzultációs csoport meg­valósulásának feltétele, hogy legalább 25-en sikeres fel­vételi vizsgált tegyenek. Ed­dig magasépítő üzemmérnö­köket képeztek a főiskolán, de tervezik az oktatás meg­szervezését épületgépész és mélyépítő szakon is. A nyolc- hónapos tanfolyam elvégzése után jövő szeptemberben kez­dik meg tanulmányaikat a hallgatók. Vállalatunk tanul­mányi szerződést köt a dol­gozókkal, ezzel is támogat­va őket. A levelező tagoza­ton egyébként ugyanolyanok a követelmények, mint a nappalin: a főiskola tanárai Egerben tartják a konzul­tációt, a diákok Debrecenben vizsgáznak. ★ Ellátogattunk a dolgozók szakközépiskolájának dél­utáni órájára. Ott László, a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat igazgatója éppen a szilárdságtanból tartott órát. — A szaktárgyakat vál­lalatunk mérnökei tanítják, a közismereti órákat pedig az Alpári Gyula Közgazda- sági Szakközépiskola tanárai vezetik, — mondta. — Azok a dolgozók, akik érettségi után kezdték a tanulást, egy év alatt letették a szaktár­gyi vizsgákat. — Milyenek a tapasztalata­ik az előmenetelről? — Komolyan, felelősséggel tanulnak a hallgatók. Mun­kaidő után nem kis feladat hárul rájuk: műszaki raj­zokat, bonyolult számításo­kat kell végezniük otthon. Ami megkönnyiti a tanulást: valamennyiüknek gyakorla­ti tapasztalataik vannak: a tantárgyak szorosan kapcso­lódnak munkájukhoz. A szünetben váltottunk szót a dolgozókkal. Kovács Tibor művezető az üveges üzemben: — öt éve dolgozom a vál­lalatnál, üvegező szakmun­kás vagyok, és elvégeztem a vegyipari technikumot. A mostani munkámhoz szüksé­gét éreztem, hogy megsze­rezzem az építőipari képe­sítést is. — Ösztönözték erre? — Inkább a saját magam­mal szemben támasztott igény volt a döntő. Egyéb­ként megtaláltam a helyem a vállalatnál, nemrégiben tá­mogatást is kaptam lakás­építésre. Több, persze, hogy több így az elfoglaltságom, két kislányom van, az ott­honi teendőkből a tanulás miatt kevésbé veszem ki a részem. — Jelent valami előrelé­pést, ha megkapja a techni­kusi minősítést? — Nekem nem, továbbra is művezető maradok, vi­szont otthon leszek az épí­tőipari szakmában. Hegedűs László vízvezeték­szerelő, és csoportvezető a vállalatnál: — Jómagam anyagilag jobban járok, ha maradok ebben a beosztásomban, — vélte. — Viszont a szakmai tekintély szempontjából min­denképpen sokat jelent, ha elvégzem a szakközépiskolát. Barabás Tibor: Senkit nem kényszerítettek arra, hogy tanuljon (Fotó: Kőhidi Imre) — Sok fáradtsággal jár? — Igen, mivel Mezőnyá- rádom lakom, s így a tani-' tási napokon lemaradok a buszról, később érek csak haza. De az is igaz: a ta­nulást itt mindenki önként vállalta, a vállalat pedig ad segítséget. Barabás Tibor érettségi után jelentkezett: — Anyaggazdálkodás elő­adó vagyok, s mivel az épí­tőiparban dolgozom, feltét­lenül tisztában kell lennem a szakmai dolgokkal. Ez hozzátartozik mindennapi munkámhoz, tudnom kell, milyen új és korszerű ele­meket lehet fölhasználni. Fi­zetésben nem jelent többet, ha megszerzem a minősítést; a fizikai dolgozók jobban keresnek. De egy biztos: fe­lelősséggel csakis a szakmai képzettség birtokában dönt- hetek nap mint nap. Mikes Márta Mit ér a termőföld? - Aranykorona helyett értékszám - Mintaterek és körzetek - Történel­münk során másodszor Hol tart a termőhelyértékelés Heves megyében? 1981-ben hozzáláttak ha­zánkban azokhoz a földérté­kelési munkákhoz, amelyek eredményeként 1986-tól — á már elavult aranykorona helyett — a termőhelyek mi- nőségét értékszámmal feje­zik ki. Ennek jellemzőiről beszélgettünk Mester László­val, a megyei földhivatal helyettes vezetőjével. — Mi teszi szükségessé az új földértékelés bevezeté­sét? — A korábbi aranykorona rendszer a korszerűsítések ellenére is elavult és már nem tükrözi reálisan a ter­mőföldek minőségi különb­ségeit. — Milyen történelmi 'kö­rülmények között jött létre az említett rendszer? — A történet kalapos ki­rályunkig!, II. Józsefig nyú­lik vissza, de az ő tervezett adórendszere meghiúsult. A földek adóztatása és az igaz­ságosabb közteherviselés is­mét az 1848—49-es szabad­ságharc után merült fel, és 1875-ben törvény született a földértékelés végrehajtásá­ról. Abból indultak ki, hogy azonos ráfordítás a különbö­ző termék enységű, a pia­cokhoz viszonyítva eltérő fekvésű földeken más-más hasznot hoz. Ezt az úgyne­vezett tiszta jövedelmet igye­keztek megállapítani, és ka­taszteri holdanként az ak­kori pénzben, aranykoroná­ban fejezték ki. — Tehát az említett vi­szonyok változása követeli meg az új földértékelést? — Részben, hiszen a köz- gazdasági körülmények, az azóta eltelt több mint száz év alatt gyökeresen megvál­toztak. Emellett az emberi munka hatására változott a talaj természetes termékeny­sége is. Ma már sokkal kor­szerűbb földértékelési mód­szerek állnak rendelkezésre, mint annak idején. — Milyen útja van a föld* érték meghatározásának? — Hazánk területét úgy­nevezett földértékelési kör­zetekre osztották fel. Eze­ken belül mintatereket ala­kítottak ki, ahol talajszelvé­nyeket tárnak fel, vagyis gödröket ásnak, helyszíni vizsgálatra. A mintavételi helyek száma attól függ, hogy adott területen a talaj- viszonyok mennyire változa­tosak, vagyis, hogy több, vagy kevesebb-e az eltérő termékenységű föld. — A talajmintákat nyil- ván laboratóriumokban vizs­gálják, hogyan történik ez? — A különböző földréte­gekből vett mintákat a Szol­nok megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson vetik különböző vizsgálatok alá, és mindezek után meg­állapítják a talaj termé­kenységét kifejező termőhe­lyi értékszámot. Figyelembe vesszük a helyszíni és a la­boratóriumi vizsgálatok ered­ményeit, de az így kapott számot még csökkenteni kell a kedvezőtlen domborzati és éghajlati tényezők hatását kifejező, úgynevezett kor­rekciós értékkel is. A ter­mőhelyi értékszámokat föld- értékelési térképeken rög­zítjük, illetve táblázatok for­májában is összegezzük majd. Ez utóbbiakat a MÉM Gé­pi Adatfeldolgozó Központ­jának küldjük meg, ahol számítógép segítségével az ingatlan-nyilvánta htásba is bevezetik az új mérőszámo­kat. — Hol tart jelenleg Heves megyében az új földértéke­lés?, E munkák alapja a gon­dos előkészítés, amelynek során a helyszínen ellenőriz- -zük a területi adatokban és a művelési ágakban történt változásokat, és a mintate­rek kitűzésének helyességét. A szemlék alkalmával sok új adat felvételére is sor kerül A szántónál például feljegyezzük, hogy öntözés­re berendezett terület-e. A szőlőnél és gyümölcsösöknél a növényfajokat, illetve faj­tákat és a telepítés évét is rögzítjük. A gyepterületek­nél a termőképességet is megállapítjuk. A jelenlegi állapot szerint ez az előké­szítés a községek több mint 60 százalékában már meg­történt. A mintavételezést is elvégeztük, az összes terület több mint felén. A munka teljesen befejezettnek tekint­hető a megye területének 26 százalékán. — A termőföldek haszná­lóinak milyen beleszólása van az értékelésbe? — A földértékelési bizott­ságok munkájában rendsze­resen részt vesznek a mező- gazdasági üzemek helyisme­rettel rendelkező dolgozói is. így egy-egy földdarab mi­nőségének elbírálását már a helyszínen is megvitathat­ják. A végleges eredménye­ket pedig a meghirdetés után 30 napos közszemlére bocsátják, s ezután még 30 nap áll rendelkezésre a fel­lebbezéshez. Történelmünk során most értek meg má­sodszor a feltételek ahhoz, hogy a kor követelményei­nek megfelelően felmérjük egyik legfontosabb nemzeti kincsünknek, a termőföld­nek az értékét — mondta befejezésül Mester László. Mosolygó Lászó Vezető és társadalmi munkás A cselekvés élteti Tarcsi Tibor, az Észak-ma­gyarországi Tégla- és Cse­répipari Vállalat egri, Ho­mok utcai gyárának iroda­vezetője. Ügy is mondhat­nánk, hogy gazdaságvezetője, vagy — kegyes túlzással — „főkönyvelője”. Hiszen szin­te mindennel foglalkozik, ami csak egy számviteli fő­nök feladata lehet. Egész embert kívánó a posztja, ám dolga közben rendszeresen még egy sereg másra is időt szakít. Úgy­szólván bármi okos kérésre hajlik, szívesen segít, szer­vez, készséggel osztozik a legkülönfélébb munkán. Ha valami nem fér bele a mű­szakjába, akkor a pihenés­ből csíp el többet-keveseb- bet, hogy amit vállalt, rend­re teljesíthesse. Így szokta meg, s — amint vallja — ebből már nem akar engedni. Mert a cselekvés élteti, a legkisebb eredmény, siker is őszinte örömmel tölti el, bármilyen szerény benne a része. Nem brigádtag — a be­osztása „hivatalból” lehetet­lenné teszi, hogy valamelyik csapatba belépjen —, de igaz szószólója, patrónusa a szo­cialista versenymozgalom­nak. Végzettsége, képzettsé­ge valójában íróasztalához kötné, de eszébe sem jutna, hogy távol maradjon, ami­kor a többiek például kom- _ munista szombatra hívják téglát készíteni, vagy éppen­séggel vasúti kocsikat rak­ni. Mindig ott van, ahol a legjobban szükséges, ahol leginkább számítanak rá. Az üzemben — amikor csak teheti — általában a sportot támogatja. Különö­sen a vállalati KISZ-kupák, * az iparági országos verse­nyek lelkes előkészítője az egrieknél, de a helyi ren­dezvényeknek is buzgó „apostola”. Korántsem véletlen, hogy a munkahelyén kívüli el­foglaltságából is jobbára a hasonlókat emlegeti. Minde­nekelőtt a DKSE-ről, a Demjén-kerecsendi Sport­egyesületről beszél, ahol amolyan mindenes: a labda­rúgók edzője, szakosztályve­zetője, s a klub gazdasági vezetője. Büszkén újságolja, hogy járási elismerésre mél­tatták igyekezetüket, mind a különböző küzdelmekben, mind pedig a pályafejlesz­tésben. Nagyrészt társadalmi munkával, a tavalyi év vé­gén készült el az öltözőjük, s zuhogó esőben, lámpafény­nél nemrégiben fejezték be a kiegészítő közművesítését. A mozgósítást persze nép­fronttitkárként is végezte. S tulajdonképpen a HNF helyi tisztségviselőjeként ke­rült a Demjéni Vízgazdálko­dási Társulat ellenőrző bi­zottsága élére is... — Jó, hogy ez utóbbi tes­tületbe is beválasztottak — magyarázza —, mivel alig­hanem itt kell most a leg­többet tenni. A községben ugyanis, ahol lakom, alig volt víz, s ez a kevés is ma­gas nitráttartalommal ijeszt­gette a falubelieket. Az óvo­dásoknak lajtkocsikkal kel­lett szállítani az innivalót még nemrégiben is. Az ösz- szefogással szerencsére előbbre jutottunk. Kere- csendtől fektettük a csöve­ket, sikerült kiépítenünk a gerincvezetéket, s legalább húsz köztéri csapunk van már. Csupán a bekötések maradtak hátra, a jövő ta­vasszal azonban ezekre is sor kerülhet... A lakosság 97—98 százaléka csatlako­zott a társuláshoz, s pénzzel, munkával egyaránt sietteti közös tervünk megvalósítá­sát. Amikor pedig befejez­zük ezt a vállalkozást, a te­lepülés további gyarapítása, csinosítása következik. Ugyancsak összefogással pél­dául fákat szeretnénk ültet­ni, aztán pedig a mellékuta- kat is rendbetenni egy ki­csit. Bízom benne, hogy ez az elképzelés is valóra vá­lik, mert az itteni emberek igazán kaphatók minden jó­ra, nemesre. Főleg, hogy Demjén „csatolt”. helység, pontosabban társközség lett: az idevalósiak egyszerűen nem akarják, hogy bármiben is lemaradjanak a másutt élőktől. Sportvezető, víztársulati tisztségviselő, községi nép- fronttitkár a faluban — va­lójában azonban „csak” tár­sadalmi munkásnak nevezi magát. S ez utóbbit ugyan­olyannak tartja, mint elő­kelőbben csengő címeit. Megyeszékhelyi üzem, Észak-Magyarország legjobb teljesítményekkel büszkél­kedhető téglagyárának iro­davezetője, de sehol sem hallgatja el, hogy demjéni polgár. Városi és falusi em­ber egyszerre. Kétágú gyö­kérrel kapaszkodik az egri, Eger környéki földbe, jólle­het — mindössze hat esz­tendeje, hogy Hajdú-Bihar- ból, Debrecenből ide telepe­dett. Miért e kötődés, e roppant ragaszkodás a tájhoz? Mi­ért az önzetlen áldozat? — kérdezem az immár többszö­rösen kitüntetett dolgozót, társadalmi munkást. — Annak idején, beteges­kedő kisebbik fiam gyógyu­lásáért költöztünk ide az Al­földről — válaszolja. — Azóta a gyermek egészsége teljesen helyreállt... Sokkal tartozom ezért a tájnak. S ha még különösebben nem is beszélgettünk erről oda­haza, érzem, tudom: a fele­ségem — az óvoda vezetése mellett — hasonló meggon­dolásból vállalta el a ta­nácstagságot, vagy a demjé­ni nőbizottság elnöki tisztét. Különben nem nagy dolgok ezek. A legtermészetesebbek az életünkben... Gyóni Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents