Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. november 4., péntek 3. Fejlesztik az ivóvízhálózatot is Nagyréde és a gázprogram Társadalmi munka kétmillió forint értékben BÁBOLNA HATÁSA (IV/4.) Fejlesztés - közös erővel, Nagyrédét járva feltűnik, hogy alig akad burkolatlan út. Erki János vb-titkár szerint ez annak a nagyará­nyú, mind hatékonyabb tár­sadalmi összefogásnak kö­szönhető, amely a lakosság részéről a mostani tervcik­lusban kibontakozott. Csak az utolsó három évben hat rédei utca — Kossuth, Hor- váthkert, Gyöngyösi, Zöld­fa, Temető, Patai — kapott ilyen módon kőborítást, bő hatkilométernyi hosszúság­ban, és mindebből nem lett volna semmi, ha az itt la­kók előre be nem fizetik 16 évre szóló községfejlesztési járulékukat. Ez az összeg családonként ötezer forint, ám ahol szükség volt rá, a polgárok a kezük munkájá­val is segítették a jó ügyet. Ehhez hasonló módon megy az ivóvízhálózat fejlesztése, aminek eredményeként az idén a Széchenyi, az Alsó­rét, és a Tar jani út egy szakaszának lakói jutottak egészséges ivóvízhez. A tár­sadalmi munka értékét il­letően Erki János jó két­millió forintra becsüli az összeget, amivel 1983-ban is megpályázhatják a járási elsőséget. Ezzel azonban még nem merültek ki azok az újdonságok, amelyek Nagy­réde jelenéhez tartoznak. Megyei támogatással felújí­tották a Petőfi, az Árpád és Fűzfa utcák burkolatát, ez utóbbi esetében egy köz­úti híddal együtt, és mind e munkák közel hárommil­lió forintot emésztettek föl. A gyöngyösi vízgazdálkodá­si vállalat szakemberei je­lenleg a Fő út keresztező­désében egy új közúti hídon Csütörtökön délelőtt Eger­ben tartatta a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztálya kibővített értekez­letét. Az eseményen Somodi Lajos osztályvezető köszön­tötte a megjelenteket. A meghívott gazdasági vezetők, üzemi párttitkárok részlete­sen elemezték, hogy az év — Milyennek ismerik a körzeti rendőrüket? — ér­deklődtünk a felsőtárkányi utcán a járókelőktől. — Túl szigorú — mondja egy középkorú férfi. — Kell is ez a szigorúság — vágja rá egy idősebb asszony, — mert akad elég sok nehéz ember a faluban. Sokan isznak, lármáznak, zavargatják a családot. — Tárkányi születésű — szól közbe egy bajuszos bá­csika. — De nem bratyizik senkivel. Mindenkivel jóban van, de ha valakinek pél­dául nincs lámpa a kerék­párján, az megnézheti ma­gát. Nekem sem volt, azért tudom. Szólt, hogy vegyek, én viszont elfelejtettem. Másodszor már kiállított egy csekket, hogy fizessek. Megbírságolt. Egy kicsit mo­rogtam a bajusZöm alatt, de mégiscsak neki van igaza. Amikor elmondjuk Rozs- nafci László rendőr zászlós­nak, hogy hogyan véleked­dolgozriak, aminek a költ­ségei megközelítik a kétmil­lió forintot, és átadásának határideje 1984. április 30. Mindennél nagyobb ér­deklődés nyilvánul meg azonban a kibontakozó nagyrédei gázprogram iránt, mondotta beszélgetésünk so­rán a vb-titkár. Az akció megvalósításában a Szőlős- kert Termelőszövetkezet vál­lalt döntő szerepet, anyagi áldozatot, továbbá komoly segítséget jelentenek a ta­nács anyagi javai, amelyek­kel elsősorban a rédei in­tézmények gazdaságtalan olajfűtését kívánják felszá­molni. Természetesen a kö­zös gazdaság hűtőházáig ki­épülő gerincvezetékre a kör­nyező utcák is rácsatlakoz­hatnak, éspedig olyan ütemben, ahogyan az egy- egy telekre jutó részköltség megtérítését a tulajdonosok vállalják. A József Attila, az Atkári, az Óvoda és a Fő utca már „szavazott”, és bár jelenleg még a pénz­ügyi szervezés folyik, e négy utca háztartásai 1984 folyamán mindenképpen földgázhoz jutnak. A rédei gázprogrammal kapcsolatban Erki János azt is megjegyezte, hogy a fo­kozatos továbblépés alapja mindenkor az anyagi terhek önkéntes vállalása lesz. Vagyis az 1984-et követő esztendőkben azokat az ut­cákat, illetve telkeket csat­lakoztatják a gerincvezeték­re, amelyeknek lakói előre beszedik, letétbe helyezik az anyagárat, illetve az építő munka rájuk eső költségét. Moldvay Győző eddigi részében hogyan tel­jesítették megyénk gyárai, üzemei, szövetkezetei gazda­ságpolitikai célkitűzéseiket. Ezt követően tájékoztató hangzott el arról, hogy a megye három városában ho­gyan hajtották végre a lak- béremeléssel járó intézkedé­seket. nek róla a faluban, egy csep­pet sem lepődik meg. — Muszáj szigorúnak len­nem — kezdi a beszélge­tést. — Mert, ha nem len­nék következetes, azt ki­használnák. Tekintélyt kel­lett kiharcolnom. Idevalósi Vagyok, mindenki ismer, s így bizony nehéz az ember dolga. De mindig igyekez­tem kemény és határozott lenni. Az első intézkedé­semnél egy kicsit zavarban voltam. Ugyanis akkor, ami­kor 16 évvel ezölőtt ideke­rültem, kikísért a faluba az elöljáróm is. Az első sza­bálytalanul közlekedő ember a barátom apja volt. Száz forint bírságot kellett fizet­nie ... — A körzeti megbízottnak elég sokrétű a munkája. Ki­veszi részét a bűnüldözésből, felügyel a közbiztonságra és a közlekedésbiztonságra, őt hívják a családi perpatva­rokhoz, s emellett akadnak még igazgatásrendészeti és állambiztonsági tennivalói is. Kiss Antal A hetvenes évek elején valóságos versenyt indított el a magyar mezőgazdasági üzemek között a Bábolnai Iparszerű Kukorica Terme­lési Rendszer. 1973-ban az első taggazdaságai közé csat­lakozott a Füzesabonyi Ál­lami Gazdaság is, amely­nek szakemberei a megúju­lást keresték. — Gazdaságunk akkor olyan kedvező pénzügyi helyzetben volt — kezdi a beszélgetést Farkas János növénytermelési főmérnök —, hogy a régivel felhagy­va korszerű technikát vásá­roltunk. Azért is döntöttünk így, mert akkoriban az AGROKER Vállalat korsze­rű gépeket nem kínált. Ki­használva tehát a lehetősé­get kapcsolódtunk az IKR- hez, először kukoricával, majd 1978 óta búzával és tavaszi árpával, melyhez egy évvel később a napra­forgót is felvettük. Ezekkel a növényekkel jelenleg több mint háromezer hektáron foglalkozunk. — 1973-ban 600 hektár kukoricával kezdtük a bá­bolnaiakkal — sorolja Kiss Antal közgazdasági igazga­tóhelyettes. — Ehhez ame­rikai gépeket kaptunk, IHC- traktort, Claas-kombájnt. kultivátort, tárcsát és Cyclo- vetőgépet 4 és félmillió fo-- rint értékben, melyek gyö­keres változást hoztak a ter­melésben. Mindezeket bér­leti díj formájában, vala­mint a töblettermésből ku­koricával fizettük. Csak pél­daként említem, hogy az első Claas-kombájnért tíz esztendővel ezelőtt ötszáz- negyvennégy tonna kukoricát kellett adni, a mostani ha­sonló teljesítményű gépért viszont már 1193 tonna ku­korica árával fizethetünk. A lakosság is segíti a mun­kámat (Fotó: Tóth Gizellái Maradéktalanul el lehet-e látni ezeket a ifeladatoka-t? — Nehéz mindezeknek megfelelni, de nem lehetet­len — folytatja. — Az a legnagyobb gond, hogy vég­Tíz esztendő alatt tehát több mint megduplázódott a korszerű technika ára, per­sze ma még jobb minősé­gű munkát végzünk vele, mint korábban. Tehát így is megéri a nagyobb befekte­tést. Napjainkig a termelé­si rendszer közreműködésé­vel 35 millió forint értékű gépparkot alakítottunk ki. — A bábolnaiak az új technikát szigorú feltételek­kel adták — szól közbe Lenkey János gépüzemelte­tő mérnök. — A garancia egyik alapja volt, hogy csak azok a traktorosok és sze­relők ülhetnek az új gépek­re, akiket Bábolnán képez­tek ki és ezt igazolvánnyal is bizonyították. Ezért erre a leginkább alkalmas szak­embereinket válogattuk ki és küldtük tanfolyamra Bá­bolnára. Többségük ma is nálunk dolgozik! A rend­szerrel való szoros kapcsolat nagy előnye volt, hogy va­lamennyiünket pontos mun­kára szoktatott. Az általuk adott traktorokat és munka­gépeket például az első perctől kezdve rendszeresen ellenőrzik és figyelemmel kísérik, hogy mennyire szak­szerűen bánunk velük. Ki­kötésük volt, hogy télen megfelelő karbantartás után valamennyit biztonságos fe­dél alá tegyük. Az őszi és a tavaszi vetések indításá­nál például ma is rendsze­resen ott vannak és beál­lítják a gépeinket. Műszaki­lag is ellenőrzik, hogy fel­készítettük-e a munkára őket. Az elmúlt évtizedben a füzesabonyiak dinamikusan növelték a hozamokat bú­zából, kukoricából, tavaszi árpából és napraforgóból. Ennek jelentőségére utal Farkas János: — Kukoricából 1968—1972 között 3,4 tonna volt a hek- tárankénti termésünk. A bá­bolnaiaktól kapott termelési technológiával és korszerű fajtákkal, 1973—1977 között már 4,4 tonnára emelkedett az egységnyi hozam. Nap­jainkban pedig szigorúbb technológiai fegyelem mel­lett már 5,5 tonnánál tar­tunk. Búzából az elmúlt öt esztendőben 4,7 tonnát értünk el hektáranként. Az idén az aszály ellenére is túlszárnyaltuk az öt tonnát. Tavaszi árpából az elmúlt fél évtizedben komoly' si­kereket tudhatunk magun­kénak, hiszen hektáranként négy tonnát takarítottunk be. Napraforgóból pedig 2,5 tonna az eredmény. A ho­zamok fokozatos emelésével eredményben kis ügy nem létezik. Mindenkinek az a fontos, ami őt közvetlenül érinti. Ha valakinek ellop­ják a csirkéjét, az szeretné visszakapni. S nekem épp­olyan komolyan kell kigom­bolyítanom ezt az esetet, mintha egy nagyobb bűntett­ről lenne szó. Akad arra is példa, hogy olyan problé­mákkal is felkeresnek, ame­lyek nem rám tartoznak. Mert nálunk a faluban a sérelmek megoldását általá­ban a rendőrségtől várják. Nem egy esetben ellenkez­nek a szomszédok amiatt, hogy a kerítés 20 centit el­vesz a másik portájából. Ilyenkor jönnek panaszkod­ni, hogy csináljak már va­lamit. Gyakran mondogatják nekem: „hogy ha maga szól neki, többet ér, mintha a bíróságra járnék”. Miközben beszélgetünk, a szoba falán levő URH-rádión hallani, amint munkatársai razziára indulnak. — A készülék segítségé­lehetővé vált, hogy gazda­ságunk nagyszámú állat- állományának kalászos ab­rakszükségletét ma már tel­jes egészében biztosítjuk, a kukorica igényét pedig sa­ját termésből jelentősen ja­vítottuk. Emellett évente 180—200 vagon búza és 50— 60 vagon tavaszi árpa ve­tőmagot is értékesítünk, amely növénytermelésünket jövedelmezőbbé teszi. A bábolnaiak segítségével kenyérgabonával és kukori­cával a Füzesabonyi Álla­mi Gazdaság is nemrég be­kapcsolódott az intenzív ga­bonaprogramba. Lenkey János — A jelenlegi közgazdasá­gi környezetben üzemünk a bábolnaiak támogatása és szakmai segítségnyújtása nél­kül nem tudna műszaki fej­lesztést megvalósítani — mondja Lenkey János. — Fejlesztési alapunkat ugyan­is csaknem teljes egészében elvonja az állattenyésztés. Ezért éltünk az újabb ked­vező lehetőséggel, és 5,3 millió forintot költünk a nö­vénytermelés további kor­szerűsítéséhez, amelyért vi­lágszínvonalú technikát vá­sárolunk. Például olyan új­donságot, mint a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár ál­tal amerikai licenc alapján készített változtatható for­gácsszélességű IH-ekét, me­lyet most a bábolnai napo­kon is bemutattak. Jelen­leg 1300 hektáron vetünk búzát és a jövő év tavaszán 700 hektáron kukoricát. A rendelkezésünkre álló tech­nikával, igaz növekvő költ­ségek mellett, de adottsá­gainkat figyelembe véve sze­retnénk egyenletesen búzá­ból hektáranként 4,7, kuko­ricából pedig 5,5 tonnát ter­melni a következő években. Ezzel ugyanis kiegyensúlyo­vel tartjuk a kapcsolatot — mutatja. — Így nem érzem magam annyira egyedül szolgálatban. Persze egyéb­ként sem vagyok magányos, mert o feleségem besegít. Az iroda mellett van a szol­gálati lakásunk. Ha nem vagyok itthon, a feleségem fogadja a panaszosokat, s felírja, hogy ki keresett és miért. A lakosság is táma­szom a bűncselekmények felderítésében. Tavaly nyá­ron például három teher­gépkocsit loptak el a tsz-ből. A tetteseket az állampolgá­rok segítségével tudtuk el­fogni. Ugyancsak az ő segít­ségükkel sikerült kézre ke­rítenünk egy betörőbandát. Az eset három- évvel ezelőtt történt. A helybelieknek feltűnt, hogy két gyanús külsejű fiatal jár reggelente kenyeret vásárolni a boltba. Egyszer a nyomukba sze­gődtünk. Kiderült, hogy a közeli erdőben élnek egy lucemabálákból tákolt vi- tyillóban. Innen jártak be­törni a víkendházakba, má­sik három társukkal együtt. Azt is megtudhatjuk köz­ben, hogy hét önkéntes rendőr is segédkezik neki, viszont csak akkor tudnak igazán a sarkukra állni, ha idegenekkel kell intézked­niük. Elmondja, hogy tagja a községi tanácsnak, s ezt nagyon hasznosnak tartja, mert első kézből értesülhet Farkas János (Fotó: Perl Márton) zottan nyereséges maradhat a két növény, miután jelen­leg kisebb ráfordítással ter­meljük őket, mint amennyi­ért értékesítjük. A bábolnai­ak segítségével kialakított energiatakarékos talajműve­lési rendszerünk, az együtt kiválasztott fajták és a kel­lő szakértelem garancia ah­hoz, hogy gazdaságunk to­vább fejlődjön. Amit viszont kifogásoltunk már korábban is, hogy a bábolnai rend­szer eddig nem fektetett na­gyobb hangsúlyt a technoló­giai láncban szereplő szál­lításra. Ügy tűnik, ezt a kö­vetkező időszakban pótol­ják, hiszen a növekvő ter­méshozamok hatására nyá­ron és ősszel hatalmas anyagmennyiséget mozga­tunk a határból a magtá­rakba, illetve a felvásárló­helyekre. Ezzel kiegészítve elégedettek vagyunk tevé­kenységükkel. ★ Hazánkban elsőként a bábolnaiak kezdeményezé­sére megalakult termelé­si rendszerek az elmúlt évtizedben a magyar me­zőgazdaság egyik jelentős fejlesztési forrásává és mozgató erejévé váltak. Sorozatunkban ezeknek az eredményeknek Heves me­gyei hatását és fogadta­tását mutattuk be néhány példán keresztül. Azt a folyamatot szemléltettük, hogy miként sugárzódik ki és hogyan jelenik meg megyénk üzemeiben az a sokféle tudományos és gyakorlati módszer, amely előreviszi a fejlődést, kor­szerűsítve vele a terme­lést. A bábolnaiak ma is a jövő útját keresik, hogy eredményeiket, hasznos útmutatásaikat átadva to­vább segítsék Heves me­gye élelmiszergazdaságát is. Mentusz Károly a legfrissebb hírekről. Részt vesz az ifjúsági albizottság munkájában is, és nincs olyan rendezvény a faluban, hogy el ne hívnák vendég­ként. — Nemrégiben Horváth István belügyminiszter elv­társ is ellenőrzött a szolgá­lati helyemen. Azt mondta, hogy nem irigyel amiatt, hogy a szülőfalumban va­gyok, de bár csak mindenki így állná meg a helyét. A napokban tartották Budapesten a körzeti meg­bízottak második országos tanácskozását. Ezen Heves megye képviseletében töb­bek között Rozsnaki László is részt vett. Tapasztalatait a következőképpen összegzi: — Nagyon sok kérdés felmerült ezen az esemé­nyen. Beszéltek arról, hogy csökkenteni kellene az ad­minisztrációs kötelezettsé­geinket. Az önkéntes rend­őrök társadalmi munkába való bevonásáról is beszá­moltak. Hozzászólásomban a társadalmi tulajdon foko­zottabb védelméről szóltam. Nagyon hasznosnak tartot­tuk ezt az Összejövetelt, mert azonkívül, hogy megismer­kedhettünk egymás gondjai­val, új módszereket is ta­nulhattunk a másiktól, amelyeknek hasznát vehet­jük a későbbiek során. Homa János Kibővített értekezlet Egerben Gazdaságpolitikusok a gazdaságról Megbíznak a megbízottban A rendre vigyáz szülőfalujában

Next

/
Thumbnails
Contents