Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-27 / 280. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 27., vasárnap 4. MINDENNAPI NYELVÜNK „Megnövekedett a szeniorok száma...”? A szakszervezeti munka továbbfejlesztéséről tanácskozó testület összejövetelén hangzott el a címben idézett nyelvi forma. A latin eredetű szenior szóalaknak nem egyértelmű a jelentése, és bizonytalan a használati értéke. A hallgatóság azt tudta, hogy nem a régi kollégiumok ifjúságának vezetőjére vonatkoztatható a megnevezés, sem valamely közösség legidősebb tagjára gondolt a felszólaló. Azok a hallgatók, akik a sportról írott közleményeket is olvasni szokták, már gyakrabban találkoztak a szenior szóval, elsősorban ilyen szövegösszefüggésekben : „Az ifjúsági csapatok száma felülmúlja a szeniorokét” (Magyar Hírlap, 1983. szept. 27.). — „Hét budapesti tájfutószakosztály ajánlott fel egy- egy kupát a szenior ranglista- verseny résztvevőinek” (Népsport, 1983. okt. 27.). A sport- nyelv szóhasználatában gyakran kerülnek párba ezek a szavak: szenior: felnőtt — junior: fi; al, ifjúsági. A címben idézett szenior megnevezés ebbe az összefüggésbe se illik bele. Valójában azt a korosztályt nevezte meg a hozzászóló a szenior idegen eredetű nyelvi formával, amelynek a minősítésére a magyar nyelv ezeket a rokon értelmű megnevezéseket használja fel: idős, öreg, koros, éltes, vén, agg, aggastyán, vén- hedt, elöregedett, hajlott korú, elaggott. A felsorolás önmagában véve is azt példázza, hogy a felsorakoztatott szósornak igen változatos érzelmi töltése és stílusértéke is van. Több megnevezés inkább rosszalló, sőt gunyoroskodó használati értékű. Minden bántó él nélkül inkább csak ezeket a szavakat szoktuk felhasználni: idős, koros, öreg. Űjabban a korban idősebbeket, az átlagos életkor késői szakaszában levőket a semlegesebb ízű latin szenior szóval ne- vezgetik egyesek. Valóban, amolyan „kegyes-közömbös" megnevezéssé vált, s félő, hogy „hivatalos” minősítési rangra emelkedik nyelvhasználatunkban. A szó elterjedésében ludas a Rail Europe Senior elnevezésű igazolvány is, amely utazási kedvezményt biztosít a 65. életévüket betöltött férfiak és a 60 éven felüli nők számára. Több idős ember, mivel a szenior megnevezés egy szócsaládba tartozik az ugyancsak latin eredetű szenilis (az elaggott öregség miatt csökkent szellemi működésű), szenilitás (öregkori szellemi gyengeség), szeni- lizmus (a szellemi képesség megcsappanása) szóalakokkal, nem közömbösségét érzik a szenior minősítésnek, hanem inkább rosszalló és gunyoroskodó használati értéket tulajdonítanak neki. S abban is igazuk van, hogy az idős, az öreg, a koros magyar megfelelők jól helyettesíthetik a latin jövevényt, a szeniort. Dr. Bakos József Új bemutatóra készül a Győri Balett Színre viszik Ravel Boleró j át Markó Iván Kossuth- díjas Érdemes Művész koreográfiájában. A kompozíciót, — amely az elfojtott érzelmek, indulatok robbanásának hatalmas erejét és az emberekre gyakorolt hatását jeleníti meg — az együttes tizenkét tagja adja elő. A szóló szerepet Ladányi Andrea táncolja. Gyerekkoromban mindig csodáltam a vattacukorkészítőket. Édes, fenségesen könnyű, látványos terméküket ha megláttam, addig rángattam szüleim kabátuj- ját, amíg nem nyomtak egy ilyet a kezembe. A kezem a hurkapálcán végigcsurgó ragacstól, arcom a csemege maradványaitól fénylett: tulajdonképpen könnyen elfelejtettem az egészet, nem csapta el a hasam, a fogaim sem romlottak még el. Azt hiszem, a legnagyobb öröm az egészben az volt, hogy a hatalmas rózsaszín gömb láttán, ami a kezemben, virított, a többi hasonkorú kölyök is elkezdte rángatni a szüleit. Donald kacsa és a többiek, avagy Rózsaszínű vattacukor Hogy miért jutott eszembe ez a történet? Az ünnepek előtti időszak egyik meglepetése a kicsinyek számára a Donald kacsa és a többiek című rajzfilm-összeállítás. A néhány perces történetecs- kék Walt Disney munkái, a csodálatos karriert befutott reklámrajzolóé. Világszerte megismerték az állatfigurákat, amelyek emberibbek különös módon, mint a nagy filmjeiben föltűnő királyfik, hercegnők. Érdekes, mennyire valószínű tud lenni Hófehérkéhez képest Donald kacsa, amikor például esti lefekvéshez készülődik, s hiába holtfáradt, minden apróság megzavarja. A kinti fények, a csöpögő csap — megannyi zajkeltő fenyegetés. Óriásira nőnek, egészen a fel nem foghatóig, a misztikusig. Sokszor él ezzel az eszközzel a rendező, ahogy a mulatságosabbnál mulatságosabb képi megoldások is sorjáznak egymás után. A rakoncátlan motor konzervbontóként szedi le a csónak külső borítását, a száguldó vízisíelő cipzárként húzza szét a kis szigetet. Sok-sok telitalálat, humorforrás, nagy előnyük ezeknek a kis műveknek, hogy percnyi nyugalmat sem hagynak nevetőizmunknak. Persze, nemcsak ilyen forrásból származik a móka. Lejáratott eszközök forrását fedezzük fel: W. Barbera és J. Hanna futószalagon készített sorozatocskái elkoptatták azokat a poénokat, amelyeket most láthattunk. Ami a Foxi Maxiban vagy a Maci Laciban együgyű bolondozás, addig az itt helyzetkomikum, s a méretek és jellemek szórakoztató küzdelme. A méhecske bosszút áll Donald kacsán, ahogy a mókusok is kibabrálnak vele. A hősünk nem feddhetetlen jellemű, dühös, szereti a munkáját másokkal végeztetni, fölfortyan színre-szóra, a kisebbeket szívesen kihasználja. Még sorolhatnánk az ellenszenves tulajdonságokat, de elégedjünk meg most annyival, hogy leszögezzük: soha ilyen rokonszenvesen szemtelen csirkefogót nem láthattunk még. Mert aztán végül is legtöbb esetben jön a kibékülés, a kárvallott és a bosszúálló boldog táncot jár, együtl mulatozik a tál, a fakanállal, ki-ki a párjával. S végül is ez m'egnyugvást jelent, örök békességet, a ramazuri után csendet. Ha van valami titka egyáltalán Walt Disneynek, az itt keresendő: az ellentéteket mindig összemossa, lakhatóvá és kellemessé teszi a világot művecskéiben. Barátunkká válnak a magukat mindig feltaláló állatkák, amelyeknek méreteik ellenére nagy az önbizalmuk, mert tudják, saját területükön verhetetlenek. Hiába nagyobb Plútó kutya, a kis hörcsögöt vagy a mókusokat elfogni nem tudja. A hörcsög úgy ás a földben, amint az eb szaladgál a mezőn. Mindenkinek megvan a maga értéke, törekedjünk hát a megbékélésre, az együttélésre — ezt sugallják a filmek. Farkas a báránnyal, tigris a gödölyével, káposzta a kecskével éljen hát békében és egyetértésben. Csak felnőttkoromban jöttem rá, hogy a vattacukor óriási gömbje csupán néhány gramm édes és hófehér kristálycukorból készül. Csak gyerekként kápráztat el bennünket, mert ha felnövünk, megtudjuk, mennyit is ér ez a csemege. Mégis, melyik gyereket lehetne meggyőzni arról, hogy inkább egy kanálka mézet, vagy egy almát fogyassszon el, azzal többet ér. Talán felesleges is győzködni. A vattacukor az, ami: kíméli- a rágóizmokat, a gyomrot, s még csak fejfájást sem okoz. Gábor László Festők műhelyében - A Shakespeare-fordító Petőfi — Novellák, versek — Verpelét — Szakmunkástanulók — Mérlegen az Agria ’83 — Gyöngyös múltjáról A Hevesi Szemle új száma Megjelent a Hevesi Szemle új száma. Megyénk köz- művelődési folyóirata gazdag tartalommal jelentkezett. Irodalmi és művészeti kérdésekről éppúgy esik szó benne, mint társadalmunk égető problémáiról, művelődésügyéről. Szokás szerint ismét képzőművészeti jellegű írások szerepelnek a lap első oldalain. Losonczi Miklós Bar- ta Ernő festői munkásságát elemzi, Németi Zsuzsa pedig Dohnál Tiboz textilképeiről ír. Szokolay Károly Petőfi Shakespeare-fordításait teszi mérlegre. Suha Andor és Galsai Pongrác novellái követik ezeket. A részt Szokolay Zoltán és Cseh Károly versei zárják. A szakmunkástanulókról, a gyermek- és ifjúságvédelem néhány sajátosságáról olvashatunk Sós Tamás és Tátrai Miklós tollából. Gyurkó Géza az Agria ’83 bemutatóit elemzi. Ugyancsak a Jelenünk rovatban szerepel Kiss Gyula Verpelétiül szóló tanulmánya. Természetesen nagy súlyt kapott a decemberi számban Gyöngyös város, amely városi rangjának 650. évfordulóját ünnepli a következő esztendőben. így gyöngyösi diákokról, gimnáziumról, munkásmozgalomról szólnak az írások, de egri téma is szerepel: Valuch István, a város harangjairól számol be. A tudományos műhely a haditevékenységeket tárja az olvasó elé: a Heves megyét dúló hadseregek, s a felszabadító csapatok harcairól ad számot. Ahogy szokás, a Hevesi Szemlét könyvelemzések zárják. December 2—3.: Gazdaság és kultúra Népművelők országos vándorgyűlése Egerben A Magyar Népművelők Egyesületének elnöksége és Heves megyei területi szervezete december 2-án és 3-án — a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán — rendezi meg a közművelődési szakemberek harmadik országos vándorgyűlését. Ennek központi témája a gazdasági folyamatok és a kultúra kapcsolatának taglalása lesz. Az előadók — többek között — megvilágítják a népesedés és a család, az életmód-életvitel, a gazdaság- irányítás, a településszerkezet-változás, a művelődési otthonok pénzügyi helyzetének gondolatkörét, méghozzá szekcióülések keretében. A résztvevők emellett orgonahangversenyt hallgatnak meg a székesegyházban, megtekintik a Harlekin Bábegyüttes főpróbáját, ellátogatnak az egri Ifjúsági Házba is. Szanthoffer Imre kiállítása a Gagarin Hőerőműben (Tudósítónktól) Visontán, a Gagarin Hőerőmű Vállalat kultúrtermében Szanthoffer Imre SZOT-díjas grafikus- és festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás november 28-án, hétfőn délután két órakor. Szanthoffer Imre 1930-ban született Budapesten. Eddigi munkáinak sorában politikai, kulturális, munkavédelmi és sporttárgyú plakátok, prospektusok, valamint grafikák és festmények szerepelnek. Első önálló kiállítását tíz éve rendezte a fővárosban, képeivel több ízben szerepelt azóta a Műcsarnokban, a Nemzeti Galériában és vidéki kiállítóhelyeken. 1974-ben moszkvai élményeit dolgozta fel és mutatta be Budapesten, az azt követő esztendőben párizsi, innsbrucki, firenzei, velencei képeivel találkozhatott a közönség. Tolna megyei képek címmel Szek- szárdon az épülő paksi erőműről készült alkotásaiból rendeztek tárlatot. 1979 őszén Gyöngyösön, 1980-ban Pécsett, a központi bányásznap alkalmával nyitották meg a bányászokról készült összeállítását. Munkásságáért 1978-ban SZOT-díj- jal tüntették ki. A Szanthoffer Imre műveit bemutató kiállítást december 9-ig láthatják az érdeklődők. Korcsog Béla Csendes, zajtalan a folyosó, ebéd után pihennek a betegek. Az egyik kórteremben felismerek egy arcot. Meglát, integet és hív befelé. — Mi a baja? — Kiborultam. — Hogy értsem? — Tudja! Az idegeim ... — Persze, persze! — És máris indulni akarok, de ő nem hagyja annyiban. — Kérem! Ne menjen el! Beszélgessünk egy kicsit. .. Felveszi a köpenyét, felhúzza a papucsot és kicsoszog a folyosóra. — Itt! Itt nyugodtan beszélgethetünk. M érték Kérdést sem vár, saját maga kezdi a témát: — Tudja, először napi két, három kávéval indultam, azt^n már nem is számoltam a duplákat. — Cigaretta? — Kossuth! Két doboz nem mindig voltelég. Gondolja, hogy a cigi volt a Tegártalmasabb? Igaz, a dobozra is rányomtatják, hogy az egészségre ártalmas ... Jönnek-mennek a folyosón, de ő nem zavartatja magát egy csöppet sem. — Nézze! Magának nem tagadom le. Ittam is. Hat, nyolc kólát is naponta. Tupírozva! — Mennyi volt benne a tupír? — Kólánként fél rum. Bólogatok, hallgatom az önmarcangolást, biztatga- tom a beteget, bátorítom, mint ahogyan ilyen helyen azt bárki tenné. — Aztán a folytonos ci- vódások, az otthoni „házibulik”. És ezek után még maga csodálkozik, hogy a diliházba kerültem? — Egy csöppet sem csodálkozom. Sőt! Meg tudtam volna jósolni. Néhány másodperces néma visszaesés után, csendben, szánakozva megkérdezi: — Mondja! Minek élek én ezután? Szabad nekem élnem? Az orvosok mindentől eltiltottak, ami jó. Eltiltottak! Érti? Meggyógyulok előbb-utóbb, hiszen még fiatal a szervezetem és kiheveri. De hogyan tovább? Se cigi, se kávé, se tupírozott kóla... Egy orvos halad el mellettünk, majd észreveszem, hogy az ablakmélyedésből figyelgeti a beteget. — Szerintem, később megint mindent lehet, — biztatom. — De csak mértékkel! Felcsillan a szeme. — Gondolja? — Tudom! Mert, ugyebár, mindenből megárt a sok! Szereti a szalonnát? — Fagyosan imádom! — Egyék meg belőle egyszerre fél kilót! Vagy tortából egymás után tizenhat szeletet... — Ahá! Szóval a „mérték” ... — Mérték, mérték — mondogatja magának és köszönés nélkül — mintha nem is ő kérte volna, hogy beszélgessünk — faképnél hagy a folyosón. Szalay István
