Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-27 / 280. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 27., vasárnap Eger a közlekedéstervező szemével Beszélgetés Mezei Andrással, a VÁTI osztályvezetőjével Megyénk székhelyén a napokban, országos fórumon tárgyaltak a városi közlekedésről. A Népújság munkatársa ennek kapcsán kérte rövid beszélgetésre a tanácskozás egyik résztvevőjét-sze- replőjét, Mezei Andrást, a VÁTI osztályvezetőjét: — Tudom, hogy nem könnyű e témáról elfogultság nélkül beszélnie, hiszen tulajdonképpen idevalósi. Itt született, rokoni, baráti szálakkal kötődik még mindig a településhez, s a pesti kutatóintézet mérnökeként több fontos munkája is fűződik a helységhez. Mégis érdekel a véleménye. Milyennek ítéli Eger közlekedési helyzetét? — Ez a gyorsan fejlődő város is „hasonló cipőben jár”, mint még annyi társa az országban. Szorítóak a gondok, s kétségtelen a törekvés a problémák csökkentésére. Sajnos, itt sem túlságosan nagyok a lehetőségek az előbbre lépésre, de az egriek dicséretére legyen mondva, hogy adottságaikból telhetőén elég sokat tettek a javulásért az eltelt években. Így most már nemigen vannak rosszabb helyzetben, mint mások. S elegendő ennél a megállapításnál csupán a 25-ös út átvezető szakaszának korszerűsítésére utalnom, hiszen önmagában is igen jelentős. Bár nem minden tekintetben tökéletes, mint közismert: lényegesen gyorsítja a továbbjutást a Bükk felé, vagy onnan vissza, s számottevően csökkenti a centrum forgalmát. Kár azonban, hogy a közlekedők még ma sem használják eléggé. Megszokásból vagy rosszul felfogott praktikusságból sokan most is a belvárosi utcákat terhelik gépjárműveikkel, jóllehet ezeknek más lenne a szerepük. Gyakran indokolatlan a behajtás, nem beszélve arról, hogy bizony hellyel-közzel még száguldozás is tapasztalható errefelé. Ami érthetetlen, bosszantó. — Említette a mentesítő új, négysávos út hiányosságait. Konkrétabban mire gondolt? — Nos, például arra, hogy leszűkíti, sőt megszünteti a járdát. Vasúti csomópontja, vagy éppenséggel a Sas úti kereszteződése kevésbé veszi figyelembe az iskolákat, az élénkebb átjáróhelyeket, meglehetősen éles kanyarokat állít a járművezetők elé. Nem utolsósorban pedig ma sem működnek itt megnyugtatóan a közlekedési lámpák. S ezeket a hibákat biztosan el lehetett volna vagy el lehetne kerülni. — Válaszában érintette a gyalogbelvárost is, amit nemcsak a tervezők, hanem a jobb érzésű egri lakosok szintén másképpen képzeltek. Mi a véleménye az eddigi tapasztalatokról, s mit javasolna jobbító szándékkal? — Annak idején az volt az elképzelés, hogy a gyalogosövezet, mintegy 16,5 hektáros területén kizárólag a teherszállító járművek, a taxik és a behajtási engedéllyel itt élő lakók közlekedhessenek a járókelőkön kívül. Mivel azonban a KRESZ nem vesz figyelembe ilyenféle forgalomszabályozást, a KPM-miniszter kérésére a helyi tanács eltekintett eredeti tervétől. Emiatt aztán az eltelt csaknem két és fél esztendő során a belvárosban fokozódtak a közlekedési nehézségek; úgyszólván bárki behajthat ide, s a járművekkel az esetek többségében szabálytalanul parkolnak. Különösen feltűnő a talán legártatlanabbaknak vélt kerékpárosok és segédmotorosok nagyfokú fegyelmezetlensége, amely ma már szinte a legkevésbé sem jelent nyugalmat a gyalogosoknak. Igen zavaró a délelőtti órák élénk áruszállító forgalma is, aminek enyhülésére ráadásul pillanatnyilag kilátás sincs. Röviden szólva: feltétlenül csökkenteni kellene e városrész forgalmát. S ebben az igyekezetben — több más mellett — célszerűnek látszana az övezetet különleges területfelhasználási kategóriává minősíteni, amelynek gépjárművel történő igénybevételét így a városi tanács szabályozhatná. Ha ez sikerülne, akkor az üzletek feltöltését végző, illetve a kommunális feladatokat ellátó járművek, valamint a taxik mellett csak az említett engedély birtokában levők — magánszemélyek, közületek — járhatnának erre. Természetesen saját maguk gondoskodván a parkolásukról, illetve ilyen célra kizárólag a kijelölt helyeket használván. A kerékpárosok és segédmotorosok közlekedését pedig határozottan meg lehetne tiltani! A KRESZ szabályai természetesen továbbra is mérvadók lennének, s az egyértelműség kedvéért új táblák felállítása, kiegészítések elhelyezése látszik indokoltnak. — A jövőnél maradva, végezetül hadd kérjem arra, hogy mondjon még valamit arról, amit szeretne megvalósulva látni Egerben. — Szegről-végről egriként, s budapesti tervezőmérnökként is sok mindent szeretnék. A 25-ös úton például a lajosvárosi részen szívesen látnék újabb közlekedési lámpákat is, noha tudom, hogy egy-egy kereszteződés elektromos rendszere elég sokba kerül. Ugyanekkor örülnék, ha nemcsak a belváros, hanem az autóbuszpályaudvar környékének zsúfoltságát is lehetne csökkenteni, amolyan „alpálya- udvarokkal” megállíthatnák a távolsági járatokat Eger kevésbé forgalmas részein. A helyi közlekedésbe pedig ma még ellátatlan körzeteket kapcsolhatnának. S távolabbi álmom nekem is, hogy valóra váljék egy, a 25-ös úthoz hasonló keleti forgalmi vonal terve, amivel már valóban ideális körülményeket lehetne teremteni Heves megye székhelyén. A Szarvas tér és a Malom út közötti szakasz azonban — többi között — alagúttal is számol, nagy költséget igényel, s ekkora vállalkozásra napjainkban szinte gondolni sem lehet. Remélem azonban, hogy egyszer azért majd ez is sikerül. S ha mi nem is látjuk, a gyermekeink, vagy az unokáink feltétlenül élvezni fogják az előnyeit — válaszolta befejezésül Mezei András. Gyóni Gyula Gyógyvízpalackozó Bükfürdőn Gyógyvízpalackozó üzemet szerel fel a Vas megyei Bükfürdőn, a több vállalat és szövetkezet ösz- szefogásá'al, egy évvel ezelőtt alakult Büki Gyógy- Ásványvíz és Üdítő Ital Gazdasági Társulás. A jelentős mennyiségű kalciumot, magnéziumot és hidrokarboná- tot tartalmazó gyógyvízpalackozója a tervek szerint a jövő év áprilisában kezdi meg a próbaüzemelést. MEGÉRTETNI A FIATALOKKAL: „Jó hazafi, aki más népek Beszélgetés a csuvas Komszomol-delegáció tagjaival öt napig vendégeskedett megyénkben az elmúlt héten a csuvas területi Komszomol háromtagú delegációja. Rövidnek tűnhet ez az idő, ám a tárgyilagos krónikás sem mondhat mást, minthogy Sakin, Tatjana és Valerij, valamint a Heves megyei KISZ-bi- zottság képviselői között, megérkezésük után pár órával oly baráti kapcsolat teremtődött, amely csakis fiatalok és közös ügyön dolgozók között képzelhető el. Mint a beszélgetések során kiderült, mindhárman 14 éves korukban léptek a Komszo- molba. akárcsak legtöbben kortársaik közül. Az is természetes: közösségi érdeklődésük, aktivitásuk révén hamar ifjúsági vezetőkké váltak. Sukin Valerij Va- sziljevics, a csuvas területi Komszomol-bizottság első titkára a középiskola után mezőgazdasági egyetemre iratkozott. Főleg a sport érdekelte, ez volt a szívügye. Ezért a Kamszomolban ilyen irányú tevékenységet bíztak rá. A katonaság után agrármérnökként helyezkedett el. természetesen ezúttal sem húzódzkodott a mozgalmi pluszmunkától... A csuvas területi Komszomol-bizottság élére azután nevezték ki. miután bizonyította rátermettségét a Komszomol KB- ben. Tatjana Szoszina Fedorovna, az elektromos gépeket gyártó üzem Komszomol- titkára, iskolái után, első munkahelyén hamarosan Komszomol-titkárhelyettes lett, majd ezután a vezetői posztot bízták rá. Nemcsak a közgazdasági egyetemet végezte el, de beiratkozott a marxista—leninista egyetemre is. Nagyon büszke arra. hogy alapszervezetük egyike a legrégebbieknek — 40 éves, amennyi a gyár —. s természetesen a tradícióknak megfelelően igyekeznek a komszomolislákat a legnívósabb munkára ösztönözni. Andrejev Valerij VitalijeSakin Valerij Vasziljevics vicsnek, a Csuvas Állami Egyetem Komszomol-titkárá- nak kicsit kanyargósabb az útja. A középiskola után az aggregátorokat gyártó üzemben helyezkedett el, majd jelentkezett a Csuvas Állami Egybtem történelem-filológiai szakára. Egy esztendeje bízták meg azzal, hogy az intézmény Komszomol- titkára legyen, s egyben a területi bizottság tagja is. Végigkísérvén a látogatókat a különböző programokon, az utolsó nap délelőttjén kérdeztük őket nemcsak arról, hogyan érezték magukat, de arról is, miként látják, sikerül-e nálunk szerzett tapasztalataikat odahaza hasznosítani? — Nehéz lenne pontosan választani aközt, mi tetszett nekem legjobban a pár nap alatt — gondolkodott el Sukin Valerij Vasziljevics. — Mégis, mivel először jártunk valamennyien Magyar- országon, az ragadott meg leginkább, milyen baráti, közvetlen, meleg — igazán „KISZ-es” fogadtatásban részesültünk. Remélem, ha a közeljövőben viszonozzák látogatásunkat. újonnan szerzett ismerőseinknek sikerül hasonlóképp gazdag programot, kellemes körülményeket biztosítani számukra. Tatjana Szoszina Fedorovna De visszatérve a programra. Nekem nagyon tetszett, hogy milyen következetesen felépített kínálatot biztosítottak abban a tárgykörben, amelyre kíváncsiak voltunk. Először láthattuk a pályaválasztási tanácsadót, utána megismerkedhettünk a szakmunkásképzés mikéntjével, aztán azzal; hogyan fogadják az itt végzett fiatalokat a gyárakban, hogyan képezik a tanárokat, s egyáltalán milyen a fiatalok beilleszkedési lehetősége az első munkahelyekre. Sok fontos tapasztalatot szereztünk. Tatjana így válaszolt: — Rám, s azt hiszem, valamennyiünkre, legmélyebb benyomást a 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben folyó munka tett. A mi gyárunknak is van efféle iskolája, de nem százéves, csak tíz... Az egri munkamódszerek, különösen amelyek a munkára nevelést illetik, nagyon érdekesek. Bizonyos, hogy az itt látottakból sokat hasznosíthatok majd odahaza. — Én szintúgy amellett szavazok, hogy a szakmunkásképző intézetben látottak voltak a legizgalmasabbak — mondta Andrej. — Már csak azért is, mert itt fiAndrej Valerij Vitalijevics (Fotó: Szabó Sándor) gyeühettük meg azt, hogy a KISZ-szervezet miként kíséri figyelemmel a fiatalok elhelyezkedését, beilleszkedését. De már csak munkaköröm révén is érthető, hogy rendkívül lekötött az a beszélgetés, amelyet a tanárképzőn az igazgatóhelyettessel folytattunk. Nagyon sok mindenben egyezik az itt folyó munka azzal, ahogyan mi dolgozunk, de nyilvánvalóan vannak különbségek is. A pozitívumokat igyekszem majd magam is terjeszteni. — Minden kérdésünkre részletes és bő választ kaptunk — vette át a szót ismét az első titkár. — És kérdéseinken kívül is... Számunkra a Heves megye székhelyén tett séta, — amikor is megismertük a történelmi nevezetességeket — nemcsak egyszerűen egy kellemes élményt jelentett, de képet kaptunk arról is, hogy miként lehet a hősi múltat, a lelkesítő emlékeket fölhasználni a hazafiság érzésének elmélyítésére. És persze arra, hogy megértessük a fiatalokkal: jó hazafi csak az lehet, aki más népek barátja is. Németi Zsuzsa A gyereket becsapják, ugye...? Természetesen: igen. A gyereket becsapják, a gyereket becsapjuk. Példa, ezt bizonyítandó, sajnos, ezernyi akad mindennapi életünkben, csak győzzük sorolni. Ott kezdődik, hogy leküldi az ember a kicsi kölykét a boltba — részben, mert neki megannyi más dolga akad, részben, mert az önálló vásárlás egyéb tekintetben is önállóságra neveli a gyereket. Lemegy tehát a srác a közeli ABC-áruházba, ahol az eladók már ismerik, hiszen korábban veled, velem, apjával-anyjával, szomszéddal gyakorta megjelent... Szóval, lemegy kifliért, kenyérért, tejért, kakáért, netán parízerért, gépsonkáért, miután már alaposan a lelkére kötötted: kisfiam, kérdezd meg a boltos bácsit (nénit), hogy friss-e, nehogy múlt hetit hozzál nekem ... ! Aztán megjött az ártatlan, hozza a szivacsos kiflit, a száraz kenyeret, a felforral- hatatlan tejet, a megzöldüli sonkát, az ehetetlen egyebeket. Benned persze, felforr a méreg, kiabálsz rá, hogy „te szerencsétlen, nem megmondtam — és agyon akarod csapni a becsapott gyereket. Vagy nem is küldöd sehova, de — mondjuk — saját kis spórolt pénzéből, hogy kedveskedjen, ő vesz magától, névnapodra, vagy szülinapra virágot neked. Te pedig meghatottan kibontod selyemburkából amit hozott, és akkor látod, hogy a húsz- harminc-ötven forintjáért szegényke nem virágot, hanem valami száraz kór ót kapott. Becsapjuk, igen, becsapjuk a gyerekeket. Nemcsak silány árucikkekkel, de sokszor sokkal fontosabb dolgokkal csapjuk be őket, és még csak a boltba sem kell lemenni, családon belül, iskolán be. csapjuk be őket. Gyakori jelenleg ma is, hogy otthon elhitetjük önmagunkkal és vele — a védtelennel —, hogy te vagy a legokosabb, a legszebb, a legügyesebb ..: És nem egy tanító (tisztelet a kivételnek!) — kéretlenül, „önszorgalomból" — jó jegyeket mér — a „jobb házból" való gyereknek. S mindez így megy nap mint nap, folyamatosan becsapjuk őket, fertőzzük a kis lelkűket, ök pedig észreveszik ezt, és egy szép napon rákérdeznek: Apa, a felnőttek miért csapnak be minket... ? Az őszinte válasz az lenne: Azért, mert egymást és önmagukat is becsapják, de ehhez még kicsi vagy, kisöreg. Majd pedig elszalad néhány év, évtized, s a tegnap még gyerek-volt-felnőtt csap be bennünket, megöregedett gyerekeket. B. Kun Tibor M ■■ ■■ a Gyöngyösi brigádvetélkedő A helyismeret döntött Mint beszámoltunk róla: csütörtökön délután került sor Gyöngyösön a városi brigádvetélkedő döntőjére. Szoros küzdelemben mérte össze tudását a 13 kisközösség a négyfordulós versenyen. A csapatok tagjai helyismereti, művészettörténeti, politikai kérdésekre válaszoltak. A pontszámok arról árulkodnak, hogy valamennyi csoport fölkészült erre a nemes összecsapásra. A végére a „középmezőnyben” hármas holtverseny alakult ki a 6., 7., 8. helyen. Itt a végső helyezést hely- történeti kérdésekkel döntötték el. Első lett a Mikroelektronikai Vállalat Dugonics Titusz szocialista brigádja, második helyezést ért el a Mátra Kincse Termelőszövetkezet Dobó Katica nevét viselő kis közössége, harmadik helyen végzett a Thorez bányaüzemből a Bláthy 'Ottó szocialista brigád. Jutalmuk 10, 9, illetve 8 ezer forint volt. A többi résztvevő is értékes jutalomban részesült.
