Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 26., szombat S FALU A VAROS MELLETT Amiről az ostorosiak beszélnek... — Körülbelül egy hónapja kezdtem hozzá. Volt itt egy kis telkem. A lányomnak már van háza, nekünk is megvan az otthonunk. Eladni nem akartam a földet, a kocsmába se vinni a pénzt, eltökéltem magamban: az unokámnak legyen egy háza. — És ő segít-e? — Hát persze. Hétvégeken, amikor csak teheti, reggeltől estig itt van. Jönnek a rokonok is, segédmunkára. — De csak maga a mester... — Ha én, hát én. Most őszön le kell állni az építkezéssel, az idő már bitorolja a munkát. Betakargatom, ami- eddig elkészült, és jövő tavasszal, ha élünk, folytatom. ★ Ostoros, 1983. Sétálunk a széles utcákon, köd takarja a házakat. A november eleji hidegben még virít a bokros krizantém, a járdát szegélyező fák még őrzik levelüket. A felvásárlótelepről zsákban tolják biciklin a sertéstápot, nyit a presszó, szomjas atyafik kaptatnak fel lépcsőjén. Ostoros, 1983. Ezernyolcszáz ember lakóhelye, közel a városhoz, nem sokkal több, mint hat kilométerre Egertől. — Az utóbbi időben gyarapodtunk, — mondja Mészáros József tanácselnök. — Tavaly ötvennel nőtt a a község lakóinak száma. Egerből például nyolc család költözött ki. — Mit jelent Ostorosnak a városközeliség? — Gondolom, nem elsősorban az a döntő, hogy csúcsidőben 20 percenként megy busz Egerbe, napközben pedig óránként. De tény, hogy az ostorosiak 95 százaléka a megyeszékhelyen dolgozik. No, és szoros kapcsolataink vannak az egri üzemekkel. És ez a kötődés kedvezően hat a falu fejlődésére is. A szocialista brigádok egy-egy intézmény építésénél nagy segítségünkre vannak. — Például? — Az óvoda felújításánál. Jelenleg három tanulócsoporttal működik az intézmény, s minden kisgyereket el tudunk helyezni. Az idén a tetőtér átépítését terveztük be. Ugyancsak megújul a posta is, amelyhez szintén kapunk segítséget. Bár városkörnyéki község vagyunk, a crossbar-rendszerbe még nem kapcsoltak be minket. Vannak, persze gondok is vannak. Nem éppen rózsás az általános iskola helyzete. Kilenc osztály, három napközis csoport, s bizony négy szükségtanterembe is kényszerülnek a gyerekek. Ké‘ épületben oldhatják meg a tanítást, igen kis alapterületű osztályokban. Legfeljebb tizenöt volna az ideális létszám, s van ahol húszán, harmincán is tanulnak. Ostoroson 186 kisgyerek jár iskolába. — Keressük a lehetőséget, hogyan léphetnénk előre, —mondja a tanácselnök. Marczis Sándor: Mintha unokám tenne ez a két kis lurkó Nyilas Kálmán nyugodtan letagadhatna tizenöt évet a korából Nyilas Kálmán reggel hatkor ébredt, kinézett az ablakon, és a sűrű köd megijesztette. Épp a másik oldalára akart fordulni, hogy inkább szunyókáljon még egy kicsit, de csak nem hagyta nyugodni a dolog. Fölkelt hát, meleg kabátot vett magára és elindult az építkezéshez. Mire Ostoroson nem sokkal kilenc óra után találkoztunk, már javában rakta a szili- kát-tömböket. Nyílás Kálmán 63 éves, de tíz-tizenöt évet nyugodtan letagadhatna korából. Szívesen beszél róla. hogyan telnek mindennapjai: — A termelőszövetkezettől mentem nyugdíjba, az építőipari részleg vezetője voltam. Unalmasan teltek a napok eleinte odahaza. Törtem a fejem, mi hasznosat csinálhatnék. Fiatal koromban még egy felnémeti mestertől láttam, hogyan javít, készít hordókat. Gondoltam, megpróbálnám én is. Ez a vidék úgyis szőlőterméséről híres, kell hát a pincébe a hordó. Bütyköltem-faragtam, aztán egyszer csak elkészült az első hartnincliteres. Hogy sikerült, fölbátorodtam, nekivágtam egy nagyobbnak ... Eddig, ha jól számolom, hatvan hordót is megcsináltam. A legnagyobb 350 literes. — Mennyi időbe telik, míg elkészül egy-egy? — Nem egészen négy nap alatt összebarkácsolom. Javítással is foglalkozom; lehet, hogy nem hihető, de nehezebb, mint egy újat készíteni. — A falubelieknek dolgozik? — Elsősorban. De már megkeresnek a környékről is. — Az imént jártunk a lakásában, a felesége mondta, hogy az építkezésen találjuk. Kinek készül a ház? — Az unokámé lesz. Tizenhat éves, még tanul a műszeripariban. A ház alapja a padlószintig már elkészült. Megcsodáljuk. De igazán csak akkor döbbenünk meg, amikor kiderül: a nagyapa majdcsak egyedül építette eddig. gészkedem, fotózással Is foglalkozom. Ostoroson és a környéken igen sok érdekes emléket találok. Itt vannak például a kaptárkövek, a tufakőbe vágott, méhtenyész- tésre való alkalmatosságok. Rengeteg kincset'rejt a közeli hegy, a „Csúnya munka”. Az átmeneti kőkorból származó szerszámokra leltem itt. Azért is szeretjük Ostorost, mert nyáron olyan, mint egy víkendtelek: reggelente a pacsirták ébresztenek. Bátonyiék tőszomszédja Marczis Sanyi bácsi. Ahogy a fiatalok elmesélik, olyan, mint a családban a nagyapa. A két fiúnak kis seprőt készít, játékot fabrikál. És bár egyszálmaga él kis házában, - nem érzi magát egyedül. Barátokra talált... Bátonyi Zoltán: Valóságos kincsesbánya a „Csúnya munka', amely iránt már Zoli is érdeklődik évre — mondja Mészáros József. — Érdekes módon a helybeliek nem érdeklődtek iránta, inkább a környékről jöttek. Ma már kezdik megszeretni az ostorosiak is, egyre többen jelentkeznek. Közel 150 emberrel kötöttünk szerződést az elmúlt időszakban. A termelő- szövetkezet pedig a nyugdíjas dolgozóknak biztosít kedvező feltételeket a szőlőtermesztésre. Lapozgatjuk Ostoros történetét ... Az egri vár ostroma idején a törökök fölégették a települést, az itt élő jobbágyok a pincékben találtak menedéket. Hosszú-hosz- szú évekig, — sokan még a felszabadulás után is — pincelakásokban éltek. Bartók László nyugdíjas ma már szép nagy házba tessékel be minket. 1945- ben a földosztó bizottság tagja volt, napjainkig- 70 évesen is tanácstag: i — Harminhat évet szolgáltam. Az egri érseki papnevelde uradalmában kilenc- százharminckilenctől voltam traktoros. Aztán később a gépállomáson, majd a té- eszben. — Milyen volt az élet a pincelakásban? — Négyünket nevelt az édesanyám, az apám Éger- csehiben volt bányász. Soha nem jutottunk ötről hatra. Cipőben is úgy jártunk, hogy megvártuk, míg a nagyobb testvérünk hazajön az iskolából, hogy felhúzhassuk a lábbelit. Sötét volt a lakás, kicsi az ablak rajta. Ahogy visszaemlékszem, ebédre a krumplihoz is krumplit ettünk. — Mint tanácstagot mivel keresik meg az emberek? — Mostanában a belvízelvezetés gondja foglalkoztatja a Hunyadi utca lakóit. A költségek felét — ebben már megegyeztünk — mi fizetjük. A másikat pedig a tanács fedezi. Egyébként eddig-is több eredményt értünk el: portalanítottak az útjaink, vezetékes ivóvíz van az egész faluban. ★ Az alvégen kicsi ház Bátonyi Zoltánék tanyája. Három éve költöztek ki Egerből. — Három szoba összkomfortos lakásban éltünk- a szüléinkkel, — mondja a családfő. — Honnan jött az ötlet, hogy itt telepedjünk le? A munkatársam itt vásárolt egy régi parasztházat, magam is eljöttem segédkezni a rendbehozatalánál. Úgy véltük a feleségemmel, hogy mi is megtelepedhetnénk Ostoroson. Ehhez a házhoz kétszáz négyszögöl kert is tartozik", szeretünk bíbelődni vele. Először eléggé lehangoló volt a látvány, amikor megláttuk jövendő otthonunkat. Derékig ért a gaz, ütött-kopott volt a ház fala. Sebaj, helyrehozzuk, bővítjük. A terv már elkészült. A célszerűség vezérelt minket, a földszinten lesz egy szoba, étkező, konyha, kamra, a két fiúnak beépítjük a tetőteret. Zoli hétéves, Peti még óvodás. — Mint új ostorosi, milyennek látja az itteni embereket? — Elég, ha csak példaként annyit említek: a fiataloknál természetes, hogy segítik egymást az építkezésnél. Néhány barátra is találtunk már. No és Egerben legfeljebb a hetedik szomszédig tudtam, ki lakik a lakásokban, itt ismerős az egész falu. Ha megjön a szén. a szomszédok mindannyian segítenek bepakolni. — Nem hiányzik-e a szórakozás? — Ez a fogalom számomra mást jelent, mint a többi embernek. Amatőrként réBartok László és felesége már csak régi emlékként idézi fel a pincelakást Mikes Márta Perl Márton — Bővíteni szeretnénk az épületet négy tanteremmel és egy tornateremmel. Ahhoz, hogy a VI. ötéves tervidőszak végén elkezdjük az építést, a konkrét tervek mellett anyagi fedezet is szükséges. Mór beszéltünk a Heves megyei Beruházási Vállalattal; a tanács egymillió forintot tudna biztosítani saját erőből. Mit kapnak az ostorosiak falujukban? Akikkel beszélgettünk, az áfész-egységeket említették. A két vegyes bolton kívül van zöldséges, és sokat segít az olajkút is a téli időszakban. Tizenöt éve létesült a takarékszövetkezet: az elmúlt évben hárommillió-hatszázezer forint kölcsönt nyújtottak az ittenieknek. Nem véletlenül büszkék az ostorosiak a művelődési házukra. November 7-re újították fel az épületet. A 350 ezer forintos munkából közel 60 ezerrel a község lakéi és a patronáló üzemek vették ki részüket. A nagyterem mellett már klubszobák is várják a szórakozni vágyókat, s az eddiginél nagyobb teret kapott a könyvtár. ★ A hiteles történelmi leírás szerint 1222-ben elpusztították a községet a tatárok. Az újjáépítés során kezdték meg a szőlőtelepítést: 1330-ban már jegyzik a szőlőterületeket. Nos, az ostorosi bor azóta is híres. Gondolnak a további fejlesztésre: a termelőszövetkezet az egri borkombináttal oldott meg közös telepítést az úgynevezett „vörösbor-program” keretében. Mindinkább több az egyéni termelő. A Paj- dos-dűlőben biztosítottak számunkra földet, de híres a Kékfrankos szakcsoport is. — A pajdosi dűlőt zártkertté nyilvánítottuk, és tartós használatba adtuk. 50 Az iskolában szükségtanterembe is kényszerülnek a gyerekek
