Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-24 / 277. szám
4. m LTŰRA— K Ö NÉPÚJSÁG. 1983. november 24.. csütörtök Ha az ellentétek ... Gódor Kálmán és Somlai Lajos kiállítása Gyöngyösön Egy pillanat alatt megtelt a terem. Iskolások érkeztek a tanító nénivel és bár nem voltak sokan, gyerekes zsibongásuk széttörte a Gyöngyösi Galéria ünnepélyes, feszes csendjét. Csivi- teltek, félig hangos megjegyzéseket tettek, egészen közel léptek a képekhez, ki. nyújtott ujjhegyükkel majdnem súrolták a vásznat. Az jutott eszembe, kell a nézelődéshez a csend. A zsivaj szilánkokra hasítja azt a láthatatlan üvegburát, amely ráborul minden kiállítóteremre. De most és itt, ahogy ezek a gyerekek a magúik vitalitásával sustorog- taik, zsibongtak, jól illett a képekhez is, az alkotókhoz is, akik elszakíthatatlanul kötődnek a pedagógiához. Gódor Kálmán és Somlai Lajos képei láthatók most a termekben. Két alkotó, két világ, amely az ellentétek dialektikájával tesz ki mégis egy egészet. A technikai megoldások sokszínűsége jellemzi Gódor képeit. Az áttetszőén pasztelles hatástól a markáns, rajzos festési módig jut el. Nagyon határozott formákat és színeket rak fel a Bervai mészkőbánya tábláján és ez folytatódik az Egri Cifrapart című képén is. Már egészen mást látunk az Ülő akton és a Pihenő munkásokon. Mintha itt a lá- gyabb tónust a kontúrok kiemelésével erősítené. Egészen nagyvonalú ecsetkezelést és komponálást fedeztünk fel a Zenekar című képén. Mennyivel ellentéte itt Somlai? Nemcsak azzal, hogy a színeit nem különíti el, hanem feloldja azokat, álomszerűén könnyeddé teszi, hanem azzal is, hogy csak a hangulatot érzi fontosnak, a táj, a természeti valóság csupán a késztetőie annak, hogy önmagát adja a képein. A Tarló sárgája és mély barnája szinte ég. Nem lehet nem észrevenni, nem lehet elmenni mellette, rá kell csodálkozni. A halvány narancsból az áttetsző kékbe hajlik át A város, amelyben felsejlenek a vonalak is, az épületek körvonalai. Ügy éreztem a Halak című képnél, hogy itt grafikus- játékot művelt a festő. Az ecsetje volt az eszköz. A bátor és hangsúlyozott ecsetvonások kiadták a halak testi alakzatait is, de ez a fajta realitás itt teljesen háttérbe szorult. Amíg Gódor mindig az embert kutatja, az ember érdekli a maga testi valóságában is, addig Somlai a természeti környezeten át adja az ember jelenlétét, a* őt körülvevő élmény hangulatát tükröztetve. Amíg Gódor nagyon „direkt” módon fejezi ki véleményét a társadalomról, a jelenlevő valóságról, addig Somlai csak áttételekkel mondja el mindezt. Ügy vélem, mi sem természetesebb, minthogy a kisdiákok is „bezsibongjanak” hozzájuk képeikhez. G. Molnár Ferenc Egy tanulmányúi tanulságai .Magyarország messzire Magyarország hegyeken túl van. Uram, nem látta Magyarországot?” (József Attila) Annak idején beszámoltunk arról, hogy a Magyar Népművelők Egyesületének vendégeként tucatnyi francia közművelődési szakember járt hazánkban. Látogatást tettek Gyöngyösön és Egerben is. Idén ősszel magyar kollégáik utaztak el hozzájuk — a vizitációt illik viszonozni —, s köztük voltak megyénk küldöttei is. Kettejük közül az egyiket, Baranyi Imrénét, a SZOT üdülési igazgatóságának munkatársát kérdeztük meg arról, hogy milyen tapasztalatokkal tért vissza Francia- országból. Nehéz az összehasonlítás — Igen nehéz összevetni a magyar viszonyokkal az ottaniakat, hiszen a társadalmi berendezkedés, a kulturális hagyomány egészen más. Egyébként sem láthattuk a teljes közművelődési hálózatot: csupán az egyik fajtáját, az ifjúsági házak szövetségét ismerhettük meg. Ez közel sem jelent nagy szeletet az egészből: volt olyan város, ahol ezen kívül még harminc (!) e területen dolgozó szövetség vagy egyesület működik. — Mégis mi az, ami leginkább feltűnt a franciaországi közművelődésben? — Sokkal kevesebb a főhivatású népművelő, viszont több a társadalmi munkás. Nagyon meg kell küzdenie egy-egy intézménynek az anyagi támogatásért, amelyet az állam, illetve a város ad. Ebből következik az, hogy a miénknél rugalmasabban, . sokszínűbben keresik a kapcsolatot az emberekkel, mivel meg kell nyerniük sokakat ahhoz, hogy megéljenek. Az érdekeltségi viszonyok szorítóbbak. Ennek többféle következménye van, például az igazgató „nem átall” a gépkocsi, vagy a mikrobusz volánja mögé ülni, nem alkalmaz külön gépkocsivezetőt. A gyárak is szánnak összegeket a művelődés céljaira. Itt nem határozat vagy törvény, hanem a „számítás” készteti őket erre: adómentes alapot képezhetnek ilyen célra, no meg reklámfogásnak sem (Fotó: Kőhidi Imre) rossz egy érdekes kiállítás, vagy egy jól sikerült program. Nyitott ház — Ha valamit elhozhatott volna az úticsomagjában, ami a valóságban nem fér — most akár egy egész épületre is gondolhat —, mit pakolt volna be? — A felszereltség szinte mindenütt kitűnő volt: video-, játék-, kondicionálóterem, vendégszoba tette jó élettérré, mindennapi használatra alkalmassá az ifjúsági házakat. A szemléletük nálunk is meghonosítható volna, tulajdonképpen hasonló formákkal kísérleteznek, de talán rugalmasabban. Így indulnak fotószakkörök, aerohic- és judótanfolyamok. Mindenért fizetni kell egy minimális összeget, a fiatalok tagsági könyvvel vehetnek részt a rendezvényeken. Irigyeltem azt is, hogy van beleszólási lehetőség az iskolai tananyagba: a városi tanács egyeztetésével módosíthatják — természetesen a törzsanyagon túl — a tantárgyak arányát. így vették be az egyik Lyon melletti településen az oktatásba a zenét: meggyőzhető volt a vezetés arról, hogy ez szükséges. De ugyanígy egyeztetik a színházi bemutatókat: pályázatok kiírásával ösztönzik a társulatokat az ajánlott olvasmányok színrevitelére. Sokan lemorzsolódnak — Bizonyára látott kevésbé szívderítő jelenségeket is. Sorolna-e ezekből néhányat? — Szomorúan tapasztaltuk, hogy az iskolákban megakadnak Franciaországnál, s hazájuk történelmén és földrajzán kívül alig ismernek mást. Az országhatár más népek kultúrájától is elválasztja őket. Az ilyenfajta együttműködés, amelyet most szorgalmazunk, talán valamicskét változtat ezen az áldatlan helyzeten. Sokan lemorzsolódnak, a tankötelezettség másként van náluk, mint nálunk. Törvény nem biztosítja, a munkába álláshoz viszont alapkövetelmény. De csak a hat osztály. Különösen nagy gondot jelent a külföldi munkavállalók és bevándorlók nyomorúságos helyzete, elszigeteltsége, és bizony nyomor- negyedek is vannak. — Franciaországban a települések igazgatásában különböző pártok, jobb- és baloldaliak is irányt szabhatnak. Milyen tapasztalataik vannak erről? — Egy-egy politikai változásnál lecserélik a gárdát a közművelődésben is. Szokatlan látvány volt, amikor a másik párt vezetői jelenlétében csepülték az előzőeket, harag, sértődés nélkül. Információs központ — Ezek szerint sokszínű képet látott. Mi volt a meglepőbb, ami leginkább elüt eddigi tapasztalataitól? — Jártunk egy Párizs környéki lakótelepen, Ar- genteuil-ben. Ezt úgy nevezik: a jövő városa. Itt kialakítottak egy információs központot, ahol hatan dolgoznak. Munkatársak, de egyben takarítók és nyomdászok is. Itt mindent számon tartanak, ami az itt élőknek érdekes lehet. Afféle „különleges tudakozó” szerepet szánnak ennek az intézmények, ahol főzési tanácstól kezdve álláskínálatig mindenhez hozzá lehet férni. De vállalnak pótmamaszolgálatot és gyermekmegőrzést is. Egyszóval mindent, ami hasznos. Lehet, hogy valóban ez a jövő útja ... — Egy ilyen külföldi úton — még ha két hét is —, találkozhat az utazó az eltérő életforma külső jegyeivel, önnek mi tűnt föl? — Hivatalosak voltunk egy valóságos -hercegnőhöz, akinek családja több száz éve lakik azon a tájon. Késtünk, — ezért-e, vagy sem — a konyhában terített. De gondolni lehet, hogy ez sem volt akármilyen. Egyébként ő is művelődő ember, megszállott tagja egy kórusnak. Hogy most csokorba szedjem a meglepetéseket: Mar- seille-ben fura volt a sok „tengeri herkentyű”, amit a tányérunkra szervíroztak. De egy életem, egy halálom, nekivágtam a homárnak. A polipot már nem mertem megkóstolni. Egy hangversenyteremben meg Ránki Dezsőbe botlottunk. Volt meglepetés ... — És a folytatás, milyen kapcsolat alakulhat ki a közművelődésben? — A dél-franciaországi utunk során jó kollektívákat találtunk. Fel lehet velük venni a kapcsolatot, születtek javaslatok. Következő nyáron már népesebb csapatokat cserélnénk, olyano- kát melyekben nemcsak népművelők volnának. Ezenkívül szerveznénk házaspárok közötti barátságot, egyetemisták tanulmanyutjat. Nekik is érdekük ez, s gondolom, nálunk sem lesz érdeklődőkben hiány. Gábor László MÁR A JÖVŐ ÉVRE GONDOLVA Hogy legyen? a vakáció A Művelődési Minisztérium értékelte a nyári napközis' táborok tevékenységét és az eredmények, a gondok számbavételével meghatározta a jövő nyári legfontosabb feladatokat. Ez évben is a legtöbb gyermek — általános iskolai korosztály mintegy 20 százaléka — a Magyar Űttö- rők Szövetsége táboraiban töltötte szünidejének egy részét. A SZOT üdülőiben harmincezer, a HNF olvasótáboraiban tízezer gyermeknek nyújtottak pihenési, művelődési lehetőséget. A tanácsok, illetve az általános iskolák által szervezett nyári napközis foglalkoztatást mintegy százezer tanuló igényelte. Megállapították, hogy az előző évekhez képest a tudatosabb előkészítő munka ellenére az idén nyáron sem sikerült emelni a táborozó gyermekek létszámát. A szervezett nyári gyermekfoglalkoztatás a diákoknak jelenleg csak egyharmadára, s a szünidőnek is csupán rö- videbb szakaszára, két-há- rom hétre terjedt ki. Különösen hiányzik a szervezett időtöltés azoknak a tanulóknak, akik hátrányos, veszélyeztetett helyzetű családban élnek, ahol a szülők nem akarnak vagy nem tudnak megfelelően gondoskodni gyermekeik nyári programjáról. Nem megnyugtató a bentlakásos nevelőintézményekben élő állami gondozott gyermekek nyári programja sem, akiket nem visznek haza a szülők, sem p;- dig a patronálók. A családok többsége pedig a két és fél hónapos nyári szünetben csak állami, mozgalmi, társadalmi segítséggel képes a gyermekeknek hasznos elfoglaltságot biztosítani. Társadalmi szükséglet és érdek is tehát, hogy az eddigieknél hatékonyabb legyen a családok és a gyermekeik nyári szünidei programjának segítése. Fontos ■ törekvés, hogy a vakáció egyre inkább szerves folytatása, kiegészítése legyen a tanévi nevelőmunkának és a társadalmi gondoskodásnak. A minisztérium illetékesei szerint a nyári napközis foglalkoztatás iránti igény fokozódása indokolná a tárgyi és személyi feltételek javítását. Az elért eredmények ellenére jelentős különbségek tapasztalhatók a napközis táborok színvonalában. Ennek oka számos esetben az, hogy nem tervezik be a nyári foglalkoztatások költségeit, s a tanácsoknál meglévő — napközis táborokra fordítható — összegeket sem használják fel, takarékosságra hivatkozva. Egyes tanácsi vezetők a tanulók nyári foglalkoztatását kizárólagosan a pedagógusok feladatának tekintik, de az ott végzett munkát nem tartják teljes értékű nevelő tevékenységnek. Ezért a jól dolgozók erkölcsi-anyagi elismerése a legtöbb helyen elmarad. Az ellentmondások feloldása érdekében a Művelődési Minisztérium illetékesei a jövőben fontosnak tartják, hogy a tanácsok és az irányításuk alá tartozó oktatási intézmények tervezzék költségvetésükbe a nyári napközis foglalkoztatások költségeit, a közreműködő pedagógusokat pedig készítsék fel a nevelőmunka korszerű módszereire. Tegyék számukra lehetővé, hogy a napközis programok összeállításában alkotó módon részt vehessenek, azokra időben felkészülhessenek. A helyi tanácsi vezetők törekedjenek arra, hogy a napközis foglalkoztatások — gyakran bántó — színvonal- különbsége csökkenjen. Lépjenek fel az olyan gyakorlat ellen, amikor egy napközis táboron belül minőségében más programot élvezhetnek azok, akik a napközis térítési díjon felül pluszköltséget vállalnak. A minisztérium illetékesei hangsúlyozzák, hogy az állami költségvetésből elsősorban a hátrányos- és a veszélyeztetett helyzetű tanulók részére kell biztosítani a magas színvonalú kulturális, sportellátást. Az önköltséges, speciális igények kielégítésére szervezett táborokat, foglalkozásokat az iskolai napköziktől elkülönítve, lehetőség szerint a közművelődési vagy sport- és egyéb intézményekben működtessék. A Művelődési Minisztérium illetékesei azt ajánlják, hogy lehetőleg még a tavaszi szünet előtt minden nevelési, oktatási intézményben ismertessék a nyári lehetőségeket: szülői értekezleteken adjanak tájékoztatást az iskola szervezte nyári gyermekfoglalkoztatások programjáról, a szolgáltatások köréről, s a többi közérdekű tudnivalókról. (MTI) Art Buchwald: Figyelmeztető mese a dohányzás abbahagyásáról Sok ember szokott már le a dohányzásról, s én többnyire csodálom is őket. Ám néha akad kivétel, például régi barátom, De Vries, ö naponta két csomaggal szívott, s ez nagyon aggasztotta. Végül elhatározta, hogy abbahagyja. Elvagyok nélküle, hisz csak akaraterő kérdése — mondta. Mikor egy hét múlva találkoztunk, megkérdeztem, hogy bírja. — Egyet se szívtam hét napja — dicsekedett. — Gratulálok, a feleséged büszke lehet rád. — Hát azt nem tudom, mert Jiárom napja elköltöztem otthonról. S tudod, egy csöppet sem hiányzik az egész: a gyerekek megőrjítettek, ő meg álló nap kiabált valamiért. Persze, lehet, hogy nem kellett volna felképelnem, de ... — Micsoda, megütötted? — Hát, csak úgy odacsaptam. Már nagyon rég meg kellett volna tennem. A hír eléggé felzaklatott. Tíz nap múlva megint De Vriesbe futottam ai utcán. — Már 17 napja nem cigarettáztam, és egyáltalán nem is hiányzik — mondta. — Ragyogó — feleltem — És mi újság az irodában? — Miféle irodában? Az ördögbe is, négy napja kiléptem. Belefáradtam az egész ügybe. De hát kit érdekel — mióta abbahagytam a dohányzást, nagyszerűen megy a tenisz, és teljes nap kint vagyok a pályán. Ügy emlékszem, aztán egy hónapig nem találkoztunk. Akkor átjött és kijelentette: — Már 47 napja nem volt cigaretta a számban. Évekkel hosszabbítom meg így az életem. — Csodás. Miben segíthetek? — Miért viselkedsz úgy, mintha kölcsön akarnék kérni tőled? Egyébként tényleg azt akartam, de felejtsd el. Te is olyan vagy, mint a többiek, irigy, gonosz és unalmas. Legszívesebben orrba vágnálak. — De Vries, lenne egy baráti javaslatom: kezdj el újra dohányozni. Elvégre bebizonyítottad, hogy le tudsz szokni róla, s ez a fő. Szerencsére elfogadta a tanácsom. Visszatért a családjához, új állást talált, s mi is kibékültünk. Utoljára boldogan azzal fogadott: „Tudod, hol tartok? Már majdnem sikerült ismét elérnem a napi két csomagot!" Szegő Gábor fordítása
