Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. november 24., csütörtök *• NDK Kráterek és hattyúk ROMÁNIA Város a Poian tövében Havas utakon át a Brassói-havasokon Aki az NDK városaiban jár-kel, az hamar észreve­szi, hogy a németek leg­alább annyira szeretik a hattyút, mint mi, magyarok a gólyát. Alig akad olyan nagyobb helység, ahol a gó­tikus óvárosban ne találnánk egy szállodát, fogadót, leg­alábbis kisvendéglőt, amely­nek cégére a Fehér hattyú­hoz van címezve. Talán csak a harmincegy- néhány ezer lakosú Senften- berg városka kivétel e sza­bály alól, ahol még a parányi belváros immár megkopott külsejű kis szállója is a Szerencse fel! — nevet vi­seli a homlokzatán, jelezve, hogy ez a helység olyan sze­repet tölt be az NDK-ban, mint nálunk Komló. Eltüntetik a sebhelyeket Ez a vidék — vagyis Cottbus megye — az NDK szénbányászatának köz­pontja. Márpedig tudvalevő, hogy az NDK a világ egyik legnagyobb bamaszénter- melője, vagy tízszer annyi tüzelőanyagot hoz fel a mélyből, mint mi, magyarok, az összes bányáinkból. Ez a száraz statisztikai tény akkor válik szemléle­tessé, amikor megállunk egy óriási kráter szelén. Több­ször elférne benne az egész visontai külfejtés, óriásiak, vagy inkább döbbenetesek a méretek. S még elképesztőbb az, hogy bármilyen irányba is megyünk, jobbról és bal­ról is ilyen fantasztikus mé­retű ..holdkráterek” tekinte­nek ránk, jelezve, hogy vég­telen mennyiségű szén rejlik a mélyben, amelyet külfejté- ses módszerrel hoznak a felszínre. Ezek a kráterek mind ki­merült bányák. Kísérőnk, Hans Joachim Neumann, a megyei tanács munkatársa — 45 év körüli, őszülő hajú, - szikár férfi — útközben ar­ról beszél, hogyha nem tennénk semmit, néhány év­tized alatt kietlen kráter­világgá válna a megye te­rületének nagyobbik fele. Mivel az NDK-ban még kevesebb a művelhető ter­mőtalaj, mint nálunk, a bá­nyászkodást követően rövid idő alatt eltüntetik a föld hatalmas sebhelyeit. A másik módszer A rekultivációnak két alapvető módszere van. Az egyik: irdatlan mennyiségű termőfölddel töltik fel a gigantikus mélyedéseket, vagyis azt teszik, ami ná­lunk is szokás a kimerült külfejtésekkel. Ennek meg­felelően, autóbuszunk abla­kából kinézve, hol jobbról, hol balról látunk feltöltött krátereket. Pontosabban csak halljuk, hogy itt bányász- kodtak valaha, mert a fel­színen búzatáblák zöldellnek, vagy gyorsan növő nyárfák alkotta erdők néznek visz- sza: semmi sem emlékeztet a hajdani külfejtésekre. Minthogy ez a terápia — persze, a mi méreteinkben — nálunk is ismert, beszél­jünk inkább a másikról! Er­re Geierswalde szorb fa­lucska határában találunk példát, amelynek — a szláv nemzetiség nyelvén — Lejno a neve. A kisközség temető­jétől nem messze óriási tó vi­zét fodrozza a szél. Hans Joa­chim Neumann megjegyzi: ez a másik módszer. Hozzáteszi: ez is igénybe vesz jó né­hány évet. S nemcsak azért, mert meg kell várni, amíg a jelenlegi külfejtéses bányák­ból idevezetik a sok millió köbméter vizet, és a kráter egyáltalán megtelik. Ez még csak az első lépés. A máso­dik és nagyobb fáradságot igénylő munka ezután kö­vetkezik: meg kell tisztítani a vizet. A Fekete szarka színeváltozása Hogy miért, az ismét uta­zás közben válik érthetővé. Az egyik itt kanyargó bő­vizű pataknak például Fe­kete szarka a neve. Ma már találóbb volna Vörös szarká­ról beszélni. A beömlő erecs- kék ugyanis vörös színűek a sok vastól. S minthogy akármerre nézünk, körös-kö­rül mindenfelől gyárkémé­nyek tekintenek ránk, nem nehéz kitalálni: a szennye­zésben az üzemek a ludasak. Ezeket a vörös vizeket tisztítják, illetve vezetik az egyik óriási tóba, onnan a másodikba, meg a harmadik­ba. Nádast, füzeseket telepí­tenek a partjukra, a közbe­ékelt szigetekre, s a vég­eredmény: Senftenberg ha­tárában kristálytisztává vá­lik a Fekete szarka vize. S ez folyik a majdan kútvíz minőségű hatalmas tóba. Ott, ahol gigantikus méretű, ki­etlen kráter volt valaha, most sétahajó szeli a hullá­mokat. A parton hétvégi házak épültek. Finom, laza homok szegélyezi a strandot, csónakokat ringat a víz, szárcsák és hosszú nyakú, méltóságteljes fehér hattyúk úszkálnak, amelyeket gyer­mekek etetnek... Magyar László A Kárpátok csúcsa itt kétezer méterre emelkedik: Poiana a csúcs neve és nem­zetközi síparadicsom. Ám mégsem a hó világáról, a sport nagyszerű lehetőségei­ről ismert igazán e tájék, hanem a hegycsúcs tövében manapság már korántsem szerényen meghúzódó ősi városról. Brassó az, amely rangot és nevet ad e tájék­nak. A ma 300 ezernél is na­gyobb lélekszámú ősi város, amelynek háromnyelvű la­kossága — román, magyar, szász — hosszú-hosszú év­századok óta él együtt, egy­mással és egymásért, oly települést mondhat magáé­nak, amely egyszerre jelen­ti a történelmi múltat és a jövőt is. Ahogy Bukarest felől kö­zeledünk a városhoz, átkel­ve immáron a Brassói-hava­sok gerincén és leereszked­ve a völgyekbe, nos, ahogy közeledünk a városhoz, úgy hökkent meg modern város­negyedeivel, óriási üzemei­vel. Az utas a történelmi múlt levegőjét és varázsát várná, hisz többek között azért utazott Brassóba, és helyébe — úgy tűnik — a huszadik század végének miliője fogadja a romanti­kus havasok lábainál. A kép igaz is, de csalóka is. Igaz, mert ez a város a Ro­mán Szocialista Köztársaság Bukarest után talán legna­gyobb ipari centruma, de gépiparát tekintve minden­képpen a második az ország­ban. Itt készülnek többek között a 20 ezer főt foglal­koztató Roman autógyárban az immáron határokon túl is jól ismert hasonnevű diesel-teherautók, autóbu­szok és kamionok ezrei. De itt a legfejlettebb a szer­számgépipar is Romániában, s ha ehhez még hozzátesz- szük, hogy Brassó kereske­delmi és kultúrközpont is, megyei székhely és ország- nyi terület egyetemi, oktatá­si centruma, — akkor meg­közelítő képet kaphatunk erről a mai modern városról. Ám, ha a régi központját járjuk, a Fekete templom környékét, a városházáét és hatalmas terének kockakö­veit lépkedjük, — ,ez a „ház” egyébként először tűztoronynak készült és csak később épült köré a teljes épület —, ha végiglépkedünk Brassó „Váci utcáján”, ahol a híres Korona Étterem, töb­bek között Ady Endre haj­danvolt törzshelye mesél a múltról, — nos, akkor nosz­talgia után sóvárgó lelkünk sem csalatkozik. Brassó egyszerre modern és ősi, egyszerre turistacentrum és az ipar fellegvára, és egy­szerre otthont adó helye há­rom nép fiainak: a román­nak, a magyarnak, a szász­nak. A város tehát szimbó­lum is: a nemzetiségek együttélésének, közös alko­tó munkájának a városa, s ez a város nemcsak a múlt és a jelen, hanem nemzetiségein keresztül az országok között is hidat je­lent. (gyurkó g.) Brassó belvárosa, „Váci utcája”, középen a híres, nevezetes Korona Szállóval és kávéházzal (A szerző felvételei) LENGYELORSZÁG Folytatódó beruházások A 7ö-es évek túlzott mér­tékű lengyelországi beruhá­zásainak folytatása megha­ladta volna a jelentős kül­földi adósságokkal terhelt népgazdaság lehetőségeit, ezért 1980-ban mintegy 1600 beruházás építését félbe kel­lett hagyni. A fő figyelmet a termeléscsökkenés megállí­tására, a fogyasztói piac új- játeremtésére, a külkereske­delem rendbehozására és a legfontosabb szociális kérdé­sek rendezésére kellett össz­pontosítani. Jelenleg, a társadalmi-gaz­dasági válság felszámolása felé vezető út megkezdése után lehetőség nyílt a félbe­hagyott beruházások ügyére való visszatérésre. Számuk egyébként időközben 964-re csökkent, mivel a kisebb lé­tesítmények építését a vál­lalatoknak sikerült újra folytatniuk, sőt jelentős ré­szüket be is fejezniük. A fennmaradó 964-ből a dön­tésre hivatott kormánybi­zottság 444-et nyilvánított folytatásra érdemesnek, 520-at viszont véglegesen törölt. Ez utóbbiak elsősor­ban olyan létesítmények, amelyek a népgazdaság leg­sürgetőbb szükségletei szem­pontjából másodrendűek, s megvalósításuk általában még csak kezdeti fázisban volt. A 444 folytatandó beruhá­zás összköltsége mintegy 150 milliárd zlotyt tesz ki, eb­ből 47 milliárd zloty a kohó- és gépipari beruházások, ,28 milliárd zloty a vegyipari és könnyűipari, 19 milliárd zloty pedig a mező- és élel­miszergazdasági beruházások befejezéséhez szükséges. Az 520 végleg abbahagyott be­ruházás közül is a legtöbb a kohó- és gépipari, valamint vegyi- és könnyűipari léte­sítmény lett volna. Némelyi­kük felelősét kötelezték a már elkészült létesítmény- részek hasznosítási lehető­ségeinek kidolgozására vala­milyen társadalmilag hasz­nos célra, A 70-es évektől áthúzó­dott tervektől függetlenül a lengyel népgazdaság külön­böző ágazataiban természe­tesen most is folyik — bár jelentősen visszafogott mér­tékben — beruházási tevé­kenység: az idei év első fe­lében majdnem 3000 új léte­sítmény megvalósítása kez­dődött meg. Igaz, leggyak­rabban kisebb felújítási vagy üzemkorszerűsítési fel­adatokról van szó, amelye­ket az üzemek saját eszkö­zeik és bankhitelek segítsé­gével végeznek. csésze orosz tea SZOVJETUNIÓ £g Y A világ legészakibb teája,- az orosz tea, a brüsszeli nemzetközi versenyen a cey­loni teával osztozott az első helyen. Az orosz teát a Szovjetunió szubtrópikus te­rületén, az ország legnagyobb üdülővárosa, Szocsi körzeté­ben termesztik. A teaterme­léssel szovhozegyesülés fog­lalkozik, melynek főigazgató­ja a 62 éves Usiztyin Stej- man, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa. — Az SZKP KB 1982 májusi plénumán elfogadott élelmiszerprogram a terme­lés intenzifikálását tűzd ki célul — mondta Usztyin Stejman. — Mi a kezdet kezdetétől ezen az úton ha­ladunk. Az elmúlt évtized­ben kétszeresére növeltük a termelést, így az eléri az évi 7038 tonnát. Egy hektár­ról általában 47 és fél mázsa tealevelet takarítunk be. Automata öntözőrendszer A tea szereti a vizet, ám automatákkal lehet a leg­hatékonyabban öntözni. Az öntözési rend legkisebb meg­sértése is talajerózióhoz és szikesedéshez vezethet. A; automata öntözőrendsze­rünket, amely 300 méter magasba emeli a vizet, a IX. nemzetközi öntözéstudo­mányt kongresszus alkalmá­ból itt járt tucatnyi külföldi szakember is nagyra érté­kelte. A műtrágyát a vízzel együtt juttatjuk a talajba, szigorúan a megadott prog­ram szerint. Ennek köszön­hetők a jó terméseredmé­nyeink. Termelői egyesülésünk termékének közel felét a tea adja. Szállítunk gyümöl­csöket, almát, körtét, szilvát, sárgabarackot, mandarint, babérlevelet és mézet is. Ül­tetvényeinken felhasználjuk a biológia, a fizika és kémia eredményeit. Az öntözéses gazdálkodás bevezetésével gyökeresen megváltoztak a munkafeltételek. A legmun­kaigényesebb folyamatokat gépesítettük. A teatermesztő­ket napjainkban gépkezelők­nek nevezzük, mivel első­sorban gépekkel dolgoznak, legyen szó az irányítópult- róí vagy a teavágó kombájn­ról. Tudományos segítséggel Magától értetődik, hogy a tudósok segítsége nélkül egyetlen évtized alatt nem érhettünk volna el ilyen nagyszerű eredményeket. A Krasznodarszkij Csaj ter­melői egyesülés tucatnyi tu­dományos kutatóintézettel tart kapcsolatot. A kijevi tudósokkal közösen az élel­miszerprogram megvalósí­tása érdekében most dolgo­zunk a távirányításos öntö­zési rendszer hatékonyságá­nak fokozásán. Míg az auto­mata öntözőrendszerekkel ellátott teaültetvényeink je­lenleg földjeink 15 százalé­kán működnek, 1986-ra a teaültetvények 60—70 szá­zalékát kívánjuk öntözni. A leningrádi tudósok másik fontos probléma megoldásá­ban segítenek nekünk. Azon munkálkodnak, hogy a nö­vényeket védjük a kárte­vőktől és betegségektől. Ar­ról van ugyanis szó, hogy teaültetvényeink üdülőöve­zetben fekszenek, ezért nem alkalmazhatunk növényvédő szereket. Az előrelépésnek másik fontos feltétele: ötezer fős dolgozói kollektívánk általá­nos műveltségi színvonalá­nak emelése. Valamennyi vezetőnknek közép-, illetve felsőfokú, dolgozóinknak ál­talában középfokú és szak­munkás-képesítése van. So­kan tanulnak esti tagozaton. Télen szakmai továbbképző tanfolyamokat rendezünk. A továbbtanulni vágyókat min­den lehetséges módon tá­mogatjuk, mivel korszerű gazdaság elképzelhetetlen korszerű ismeretek nélkül. Ezenkívül a képzettség foka közvetlenül hat a termelésbe, növeli a dolgozók keresetét. A munkabér azonban csupán a dolog egyik oldala. Kedvező munkaviszonyok Az élelmiszerprogram ha­talmas szerepet szán a falu társadalmi átalakulásának. Jövedelmeink lehetővé teszik, hogy nagymérvű lakásépít­kezést folytassunk. Az utób­bi években több mint két­ezer lakást adtunk át dol­gozóinknak, minden térítés nélkül. A lakbér, a víz, a meleg víz, a gáz, a villany­áram évi 300—350 ezer ru­belba kerül az egyesülésnek, vagyis ennyivel járulunk hozzá a dolgozók költségei­nek fedezéséhez. A termelői egyesülés köz­pontjában 4690 fős klubhe­lyiség működik. Minden üzemegységünknél van tor­naterem, sportpályák, esz­presszó, éttermek, ebédlők és orvosi rendelők, tíz böl­csődénkben és óvodánkban 1400 gyereket tudunk elhe­lyezni. összeállította: Gyurkó Géza Vidám teaszfiretl Ünnepség

Next

/
Thumbnails
Contents