Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. november 24., csütörtök Bizalom és felelősség Gyakran elhangzik most ez a két szó azokban a beszélgetésekben, amelyeket a járások megszün­tetéséről folytatnak a tanácsi vezetők, szakembe­rek, az állampolgárok. Hiszen valóban a bizalom kifejeződése az, hogy évszázados közigazgatási formációnk, a járás megszűnésével jobban kitel­jesedhet településeink önállósága, helyben intéz­hetik a lakosság minden ügyét, s határozhatják meg a feladatokat, a jövőt. 40 millió egyetlen megyében Egy játékles tanulságai 3. A játék öröm ... (Fotó: Tóth Gizella) Igaz, egy ideje — éppen a járási tanácsok tíz évvel ezelőtti megszűnése óta — lényegében nagy lépést tet­tek előre a települések az ön. állóság útján, de a járási hivatalok továbbra is sok­fajta igazgatási felügyeletet gyakoroltak a falu, a város fölöitt. Most ez a maradék függőség is megszűnik, a település tanácsa — az ál­lampolgároknak biztosított jogorvoslat, fellebbezési lehe­tőség meghagyásával — minden hatósági ügyet — köztük a szövetkezetek, gaz­dasági egységek hatósági ügyeit — saját kezébe ve­heti. Nagyfokú bizalom nyilvá­nul meg a helyi szervek iránt ebben a döntésben. Természetes, hogy a szocia­lista építés időszakára esik a járások megszüntetése, amikor kialakult a falu és a vezetés érdekegysége, ta­nult tisztségviselők vannak jelen. Fontos azonban, hogy településeinken a formálni, fejleszteni akarás és tudás mellől ne hiányozzék a fele­lősség érzete sem. A biza­lom, amelyet a helyi veze­tés s a helyi közélet kap, nem vakbuzgalom. Csak fe­lelősséggel párosulva, ön­kontrollal és demokratikus biztosítékok alkalmazásá­val lehet ez katalizátora a helyi fejlődésnek. A két szó tehát összefügg. Tudják-e ezt településein­ken? Többségében igen. Sok egyéb mellett bizonyítja ezt, hogy a helyben intézett ha­tósági ügyeknél sokkal ke­vesebb a fellebbezés, mint a járási döntésekkel szemben. Bizonyítja ezt, hogy falva- inkhan, a kisvárosokban is egy a törvény: a legfonto­sabb szociális, egészségügyi, ellátási közigényeket igye­keznek kielégíteni. A felelős­ség fedezetét a szakértelem is megadja: településein­ken a vb-titkárok mind fő­iskolát, egyetemet végzett emberek. A két szó összefügg. Tud- ják-e ezt a felsőbb, irányí­tó szervek? Tudják, de nem felesleges, hogy e meggyőző­désüket a járások, járási hi­vatalok megszűnését követő új munkamódszerekkel, mun­kastílussal is kimutassák. Erről gondolkoznak manap­ság a megyei tanácsok ber­keiben éppúgy, mint a párt­ós társadalmi szerveknél. A járás eddig úgyszólván hasz­nos közvetítője is volt a köz­ponti akaratnak — ha úgy tetszik, a társadalmi összér- deknek — és fordítva: fon­tos információkat szolgálta­tott a vezetésnek a döntések előtt a településekről. Ezt a szerepkört akkor sem kell lebecsülni, ha egészében a A' Magyar Vadászok Or­szágos Szövetsége és a Lit­ván Vadászszövetség között évek óta gyümölcsöző kap­csolat van. E kapcsolat ré­szeként a Litván SZSZK országos vadászújságja, az Our Nature című lap főszer­kesztője, Vytautas Klovas és a lap főmunkatársa tartóz­kodik hazánkban. A Nimród testvérújságjá­nak képviselői szerdán ellá­togattak megyénkbe, hogy járás már akadályozóvá vált az önállóssággal meggyorsít­ható fejlődésben, ha telepü­léseink kinőttek a szárnyai alól. Sokkal inkább arra van szükség, hogy ezt a szük­séges szerepkört az új köve­telményeknek megfelelően töltsék be. Sok helyén már ma is arra gondolnak, hogy a helyi pártbizottságok, tár­sadalmi szervezetek fokozot­tabb figyelemmel kísérjék a településeken kidolgozott fejlesztési terveket, jobban felügyeljenek arra, hogy az országos érdekeket tisztelet­ben tartsák — például a kör­nyezetvédelemben, a gaz­dálkodásban. Igen megnő a helyi párt- szervezetek, a helyi taná­csoknál dolgozó kommunis­ták felelőssége is. Ellenőrző és segítő tevékenységük nél­kül aligha tudna ma jól megbirkózni megnövekedett feladataival a helyi tanácsi irányítás és az igazgatás. Er­re viszont fel is kell készí­teni őket, hiszen ne feled­jük, a kétfokozatú államigaz­gatás esetében egészen a te­lepülésig kell eljuttatni a megítéléshez és ellenőrzés­hez szükséges politikai in­formációkat. Mondhatnánk úgy is: szinte ugyanazt kell tudni a városban, faluban, mint a megyeszékhelyen. Ez igényli, hogy a megyei, a körzetközponti politikai és társadalmi szervezetek új, hatásosabb eszközöket talál­janak a helyi kommunisták, aktívák tájékoztatására, fel­készítésére, munkájuk ellen­őrzésére. Ezentúl nem áll rendelke­zésre járási hivatal, mint in­formációforrás, márpedig va­lami módon gondoskodni kell arról, hogy a megyei ve­zetésnek keze ügyében le­gyen minden fontos helyi adat a döntésekhez. Sok he­lyütt már ma is tudják, hogy a régihez hasonló adat­szolgáltatással helytelen len­ne a szakemberekben, mun­kaerőben amúgy sem dús­káló helyi tanácsokat terhel­ni. Azzal számolnak tehát, hogy más módon, a tech­nikai lehetőségek jobb ki­használásával, az adatszol­gáltatás egyszerűsítésével biztosítják majd a lehető legjobb tájékozottságot a he­lyi ügyekben. Közügy, hogy a járások megszüntetése, az ügyintézés átrendeződése ne okozzon kényelmetlenségeket az em­bereknek. Ehhez viszont most a lehető legfontosabb, hogy a helyben dolgozókat megkíméljék a formális, fe­lesleges munkától. Ezzel is minden eddiginél több segít­séget, s nagyobb megbecsü­lést kaphatnak a bizalom mellé. ismerkedjenek a vadásztár­saságok életével, a vadászat­tal és a vadgazdálkodással. A vendégeket a MAVOSZ székházában fogadta Szalay István megyei elnök, majd Prezenszki János megyei fő­vadász és Jákói Sándor va­dászati felügyelő részletes ismertetője után többek kö­zött megtekintették a felső- tárkányi vaddisznóskertet, ahol a vérebek idomítása folyik. Az egri Dobó téri játék­boltban öt-hatéves kisfiú nézegeti a kínálatot. Édes­anyja is nagy műgonddal mustrálja az árut. Amikor már harmadszor is körbe­járják a polcokat, a gyerek megszólal: „Ezt vedd meg nekem!” S rámutat az Élve fogd el nevű társasjátékra. Az anya mintha nem is hal­lotta volna, másfélét választ. Talán az ára miatt — gon­dolom magamban. Kíváncsi­ságból meglesem, mennyibe kerülne. Néhány forint kü­lönbség van a kettő között. ■ A fiúcskának az olcsóbb tetszett. — A játékok negyven szá­zalékát nem a gyerek választja ki magának — mondja Szabó Ilona üzletvezető. — Gyakran előfordul, hogy a felnőttek ráerőszakolják a nekik tetszőt a kicsikre. Aztán otthon polcra kerül és nem nyúl hozzá senki. Mi ebbe nem szólhatunk bele. Főképp arra ügyelünk, hogy bőséges készlettel álljunk a vevők rendelkezésére. Saj­nos, ilyen szemszögből sem vagyunk rózsás helyzetben. Karácsony előtti készletünk nem gazdagabb az elmúlt évinél. Különösen a tőkés importból származó Depóból kapunk nagyon keveset. He­lyette a magyar gyártmányú Jáva modult ajánljuk. Ez is logikai készségfejlesztő, de sokan ragaszkodnak a nyu­gati gyártmányú cikkhez. Egyébként logikai játékból tízféle, plüss figurákból és babákból ötven-hatvanféle A Mátravidéki Fémmű- 'veknél, amelyet a megye legnagyobb vállalatai között tartanak számon, már ha­gyomány, hogy az üzemi pártbizottság tíz pártalap- szervezete egyszerre tartja évi munkáját összegző be­számoló taggyűlését. A párt­munka kiemelkedő esemé­nyévé válik így ez a szám­vetés a vállalatnál. A fel­készülés, az elbeszélgetések, a vezetőségi beszámolók elő­készítésének idején egymás munkája iránt is igencsak érdeklődnek az alapszerve­zetek közösségei. Hogy miért fontos ez a kölcsönös érdeklődés? Erről sokat hallhattunk a több­nyire gazdasági irányító posztokon dolgozó párttagok IX-es számot viselő alap­szervezetének beszámoló tag­gyűlésén. Sajátos helyzetben van ez a pártszervezet. Tag­jainak munkaköri köteles­sége ismerni a vállalat leg­különbözőbb üzemeinek gondjait, a megoldásban se­gíteni az ottani kollektívá­található nálunk. Érdekes, hogy a régebben nagyon keresett bűvös kockát ma már csak a külföldi turisták vásárolják. Sokan amiatt bosszúsak, hogy egy-három- éves .csemetéjüknek nem tudunk semmit sem ajánla­ni. A csipogók sablonosak, szürkék, sivárak. Felvettük a kapcsolatot egy kisiparos­sal, aki felfújható műanyag- figurákat; rókát, nyuszit, Vukot, Télapót készít. A három évnél idősebbeknek elfogadható a kínálatunk. Viszont nagyon kevés a fa- és a fémárunk. Nem ka­punk autópályát, kisvasútat, s varrógépből sincs elegen­dő. — Néhány kivételtől elte­kintve a magyar gyártmá­nyok kifejezetten rosszak. Nem felelnek .meg sem mi­nőségben, sem funkciójában az elvárásoknak. A legna­gyobb problémát az jelenti, hogy hazánkban nincs egy igazi szervezet, amely össze­fogná a gyártást, s tervsze­rűbbé tenni. Jelenleg sokan foglalkoznak ezzel. A tée­szek melléküzemágai, a há­ziipari szövetkezetek és a kisiparosok nem a szórakoz­tató és személyiségfejlesztő cikkek előállítását, hanem a nyereséget tartják szem- előtt. Ezért fordul elő, hogy bóvli is forgalomba kerül Nem régiben négy keréken járó csipogó gumilabdát árultunk. A megyeszékhely Kiss La­jos utcai óvodájában dr. Molnár Dezsőné vezető óvó­nő mutatja be a szobákat. kát, s nyilvánvalóan ennek érződnie kell a pártmunká­ban is. Az alapszervezetek­kel így, érthető módon, sok közös témát találhatnak a tapasztalatcseréhez, a párt­munka erősítéséhez a kom­munisták összefogásával. Egy esztendővel ezelőtt ezért is született az ötlet az akkori beszámoló taggyűlé­sen: a IX-es tagjai látogas­sák gyakrabban a többi párt- szervezet rendezvényeit. Kiss Balázs alapszervezeti titkár mostani beszámolójá­ban kritikusan hangzott el: ez a kapcsolatteremtés nem valósult meg úgy, ahogyan akkor elképzelték. A jövő fontos feladata, hogy az agi­táció erejével időben és ha­tásosan mozgósítsanak a vál­lalat céljai érdekében, ehhez pedig nélkülözhetetlen egy­más munkájának, vélemé­nyének pontosabb ismerete. A gazdasági feladatok még nagyobb próbatételt jelente­nek jövőre — ez már köz­helyszerűen hangzik. A po­litikai munkában is kellenek új módszerek. A párttagok­Egy díszpéldány az elretten­tő „slágerjátékok” közfii A gyerekek általában az összerakó játékok körül nyü­zsögnek. A babák magukra hagyva hevernek a termek sarkaiban. — Az nem igazán izgi — mondja az egyik kislány. Rövid tűnődés után még hozzáteszi: — A fiúk nem engednejt oda az építőkhöz . . . — Ügy tartják, hogy kü­lön játékaik vannak a fiúk­nak és a lányoknak — mondja dr. Kelemen Sán- dorné városi óvodai fel­ügyelő. — De nincs abban semmi baj, ha a lányok is kezükbe vesznek konstruk­tív, alkotó eszközöket. — A játékboltok készle­teinek hatvan százaléka bóv­li — kapcsolódik a beszél­getésbe dr. Molnár Dezsőné. — Nem segítik elő a gyer­mek személyiségének kibon­takozását, értelmi fejlődé­sét, szórakozását. Kevés a kreativitást, a teremtőképes­séget kifejlesztő termék. A szerepjáték elsajátításához szinte semmi sem kapható az üzletekben. Nincs kiskés, kisvilla, hiánycikk a baba­ruha is. Bábfigurákhoz sem lehet hozzájutni. Ha netán valahol mégis fellelhetőek, nak kellő felkészülés, felké­szítés után meggyőző érvek­kel kell nap mint nap agi­tálniuk szűkebb közösségük­ben. A vállalat igen jó ered­ményekre számíthat az idei esztendőben, ám a jövő évi hasonló sikerekhez még to­vább kell erősíteni a cselek­vőkészséget, a fegyelmet. A pártszervezet egyébként az elmúlt hónapokban rend­szeresen, céltudatosan érté­kelte a gazdasági körülmé­nyek alakulását. Ajánlásait a helyzet alapos ismeretében dolgozta ki, s az érdekeltek érezhették is: érvényesül a párt ellenőrző szerepe. Az it­teni információs munka pél­da lehet a többi alapszerve­zet számára — hangzott el az üzemi párt-végrehajtóbi­zottság értékelésében. A párt­csoportokat mint a legalkal­masabb vitafórumokat em­lítette a minősítés, ezekre támaszkodva lehet még ma­gasabb színvonalú az alap­szervezet munkája. A vitá­ban különben szinte minden felszólaló egyebek között a én nem tudom, hogy mik is azok. Juliskák-e, vagy vasorrú bábák? Mindegyik elvont, formát­lan. — Jó volna, ha a bazárok­ban nem tartanának tankot, pisztolyt, bilincset és ment- holos szipkát — mondja új­ra dr. Kelemen Sándorné. — S szükség lenne arra is, hogy a játékok tervezésénél legyenek ott pedagógusok, pszichológusok és formater­vezők. Akkor kevesebb len­ne á gyermeki ízlést rombo­ló áru. Egyébként a nagy ünnepek előtt tanácsokat is szoktunk adni a szülőknek, hogy mit vegyenek. Mi az, ami hasznos. Sajnos, sokan nem fogadják el a vélemé­nyünket. A beszélgetés folyamán panasz panaszt követ. Meg­említik, hogy sok a mű­anyag, kevés a fa- és a fémjáték, így a kicsik anyagismerete hiányos. Las­san már csak rózsaszín ele­fántot, macit és rókát gyártanak. Érthetetlen, hogy az üzletekben nem tartanak kiskapákat, kisásókat. A lo­csolókannák pedig annyira „modernek”, hogy nem le­het velük öntözni. A partfis túl kis méretű. S csupán rá­adásként említik, hogy szinte minden rövid élettar­tamú. — Nagyobb figyelmet kel­lene fordítani a hazai gyár­tásra és ellátásra — mond­ja dr. Kelemen Sándorné. — Már csak azért is, mert pél­dául megyénkben — ha jól tudom — évente mintegy 40 millió forintnyit vásárolnak a szülők, s országosan ez az összeg milliárdokra rúg. Nem mindegy tehát, hogy mit kapnak ennyi pénzért. Azt az évszázados igazságot pe­dig, hogy úgy fog dolgozni a felnőtt, ahogy gyermekko­rában játszott, nem lehet ma sem komolytalanul venni. Homa János pártcsoportjának tevékeny­ségével is foglalkozott. Megértetni és megérteni a terveket, egységesen értel­mezni a feladatokat; az agi­táció jelentőségét hangoztat­ták azok a felszólalók is, akik a tervek előkészítéséről beszéltek. Mint elmondták, előfordult, hogy a már el­fogadott és részletekre bon­tott feladatokról a végrehaj­tás idején kezdtek alkudozni a vezetők. Arra is akadt vi­szont példa, hogy a piaci helyzet váratlan változása okozott kényszerű módosí­tásokat a terveken. Ilyesmire bizony számítani lehet jö­vőre is a nagy tőkés expor­tot lebonyolító vállalatnál. Az alkalmazkodóképesség te­hát nemcsak jelszó, hanem alapvető követelmény a mindennapi munkában. A pártszervezet ehhez akar segítséget adni a po­litika eszközeivel. Elevenebb politizálással — mint aho­gyan a taggyűlésen is el­hangzott. őszinte, meggyőző érvekkel, magasabb színvo­nalú agitációval. ÍK. F.) Litván vadászújságírók megyénkben Beszámoló taggyűlésekről jelentjük Az agitáció erejével a Fémmüvekben Mérlegen a játék...

Next

/
Thumbnails
Contents