Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-24 / 277. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 24., csütörtök Bizalom és felelősség Gyakran elhangzik most ez a két szó azokban a beszélgetésekben, amelyeket a járások megszüntetéséről folytatnak a tanácsi vezetők, szakemberek, az állampolgárok. Hiszen valóban a bizalom kifejeződése az, hogy évszázados közigazgatási formációnk, a járás megszűnésével jobban kiteljesedhet településeink önállósága, helyben intézhetik a lakosság minden ügyét, s határozhatják meg a feladatokat, a jövőt. 40 millió egyetlen megyében Egy játékles tanulságai 3. A játék öröm ... (Fotó: Tóth Gizella) Igaz, egy ideje — éppen a járási tanácsok tíz évvel ezelőtti megszűnése óta — lényegében nagy lépést tettek előre a települések az ön. állóság útján, de a járási hivatalok továbbra is sokfajta igazgatási felügyeletet gyakoroltak a falu, a város fölöitt. Most ez a maradék függőség is megszűnik, a település tanácsa — az állampolgároknak biztosított jogorvoslat, fellebbezési lehetőség meghagyásával — minden hatósági ügyet — köztük a szövetkezetek, gazdasági egységek hatósági ügyeit — saját kezébe veheti. Nagyfokú bizalom nyilvánul meg a helyi szervek iránt ebben a döntésben. Természetes, hogy a szocialista építés időszakára esik a járások megszüntetése, amikor kialakult a falu és a vezetés érdekegysége, tanult tisztségviselők vannak jelen. Fontos azonban, hogy településeinken a formálni, fejleszteni akarás és tudás mellől ne hiányozzék a felelősség érzete sem. A bizalom, amelyet a helyi vezetés s a helyi közélet kap, nem vakbuzgalom. Csak felelősséggel párosulva, önkontrollal és demokratikus biztosítékok alkalmazásával lehet ez katalizátora a helyi fejlődésnek. A két szó tehát összefügg. Tudják-e ezt településeinken? Többségében igen. Sok egyéb mellett bizonyítja ezt, hogy a helyben intézett hatósági ügyeknél sokkal kevesebb a fellebbezés, mint a járási döntésekkel szemben. Bizonyítja ezt, hogy falva- inkhan, a kisvárosokban is egy a törvény: a legfontosabb szociális, egészségügyi, ellátási közigényeket igyekeznek kielégíteni. A felelősség fedezetét a szakértelem is megadja: településeinken a vb-titkárok mind főiskolát, egyetemet végzett emberek. A két szó összefügg. Tud- ják-e ezt a felsőbb, irányító szervek? Tudják, de nem felesleges, hogy e meggyőződésüket a járások, járási hivatalok megszűnését követő új munkamódszerekkel, munkastílussal is kimutassák. Erről gondolkoznak manapság a megyei tanácsok berkeiben éppúgy, mint a pártós társadalmi szerveknél. A járás eddig úgyszólván hasznos közvetítője is volt a központi akaratnak — ha úgy tetszik, a társadalmi összér- deknek — és fordítva: fontos információkat szolgáltatott a vezetésnek a döntések előtt a településekről. Ezt a szerepkört akkor sem kell lebecsülni, ha egészében a A' Magyar Vadászok Országos Szövetsége és a Litván Vadászszövetség között évek óta gyümölcsöző kapcsolat van. E kapcsolat részeként a Litván SZSZK országos vadászújságja, az Our Nature című lap főszerkesztője, Vytautas Klovas és a lap főmunkatársa tartózkodik hazánkban. A Nimród testvérújságjának képviselői szerdán ellátogattak megyénkbe, hogy járás már akadályozóvá vált az önállóssággal meggyorsítható fejlődésben, ha településeink kinőttek a szárnyai alól. Sokkal inkább arra van szükség, hogy ezt a szükséges szerepkört az új követelményeknek megfelelően töltsék be. Sok helyén már ma is arra gondolnak, hogy a helyi pártbizottságok, társadalmi szervezetek fokozottabb figyelemmel kísérjék a településeken kidolgozott fejlesztési terveket, jobban felügyeljenek arra, hogy az országos érdekeket tiszteletben tartsák — például a környezetvédelemben, a gazdálkodásban. Igen megnő a helyi párt- szervezetek, a helyi tanácsoknál dolgozó kommunisták felelőssége is. Ellenőrző és segítő tevékenységük nélkül aligha tudna ma jól megbirkózni megnövekedett feladataival a helyi tanácsi irányítás és az igazgatás. Erre viszont fel is kell készíteni őket, hiszen ne feledjük, a kétfokozatú államigazgatás esetében egészen a településig kell eljuttatni a megítéléshez és ellenőrzéshez szükséges politikai információkat. Mondhatnánk úgy is: szinte ugyanazt kell tudni a városban, faluban, mint a megyeszékhelyen. Ez igényli, hogy a megyei, a körzetközponti politikai és társadalmi szervezetek új, hatásosabb eszközöket találjanak a helyi kommunisták, aktívák tájékoztatására, felkészítésére, munkájuk ellenőrzésére. Ezentúl nem áll rendelkezésre járási hivatal, mint információforrás, márpedig valami módon gondoskodni kell arról, hogy a megyei vezetésnek keze ügyében legyen minden fontos helyi adat a döntésekhez. Sok helyütt már ma is tudják, hogy a régihez hasonló adatszolgáltatással helytelen lenne a szakemberekben, munkaerőben amúgy sem dúskáló helyi tanácsokat terhelni. Azzal számolnak tehát, hogy más módon, a technikai lehetőségek jobb kihasználásával, az adatszolgáltatás egyszerűsítésével biztosítják majd a lehető legjobb tájékozottságot a helyi ügyekben. Közügy, hogy a járások megszüntetése, az ügyintézés átrendeződése ne okozzon kényelmetlenségeket az embereknek. Ehhez viszont most a lehető legfontosabb, hogy a helyben dolgozókat megkíméljék a formális, felesleges munkától. Ezzel is minden eddiginél több segítséget, s nagyobb megbecsülést kaphatnak a bizalom mellé. ismerkedjenek a vadásztársaságok életével, a vadászattal és a vadgazdálkodással. A vendégeket a MAVOSZ székházában fogadta Szalay István megyei elnök, majd Prezenszki János megyei fővadász és Jákói Sándor vadászati felügyelő részletes ismertetője után többek között megtekintették a felső- tárkányi vaddisznóskertet, ahol a vérebek idomítása folyik. Az egri Dobó téri játékboltban öt-hatéves kisfiú nézegeti a kínálatot. Édesanyja is nagy műgonddal mustrálja az árut. Amikor már harmadszor is körbejárják a polcokat, a gyerek megszólal: „Ezt vedd meg nekem!” S rámutat az Élve fogd el nevű társasjátékra. Az anya mintha nem is hallotta volna, másfélét választ. Talán az ára miatt — gondolom magamban. Kíváncsiságból meglesem, mennyibe kerülne. Néhány forint különbség van a kettő között. ■ A fiúcskának az olcsóbb tetszett. — A játékok negyven százalékát nem a gyerek választja ki magának — mondja Szabó Ilona üzletvezető. — Gyakran előfordul, hogy a felnőttek ráerőszakolják a nekik tetszőt a kicsikre. Aztán otthon polcra kerül és nem nyúl hozzá senki. Mi ebbe nem szólhatunk bele. Főképp arra ügyelünk, hogy bőséges készlettel álljunk a vevők rendelkezésére. Sajnos, ilyen szemszögből sem vagyunk rózsás helyzetben. Karácsony előtti készletünk nem gazdagabb az elmúlt évinél. Különösen a tőkés importból származó Depóból kapunk nagyon keveset. Helyette a magyar gyártmányú Jáva modult ajánljuk. Ez is logikai készségfejlesztő, de sokan ragaszkodnak a nyugati gyártmányú cikkhez. Egyébként logikai játékból tízféle, plüss figurákból és babákból ötven-hatvanféle A Mátravidéki Fémmű- 'veknél, amelyet a megye legnagyobb vállalatai között tartanak számon, már hagyomány, hogy az üzemi pártbizottság tíz pártalap- szervezete egyszerre tartja évi munkáját összegző beszámoló taggyűlését. A pártmunka kiemelkedő eseményévé válik így ez a számvetés a vállalatnál. A felkészülés, az elbeszélgetések, a vezetőségi beszámolók előkészítésének idején egymás munkája iránt is igencsak érdeklődnek az alapszervezetek közösségei. Hogy miért fontos ez a kölcsönös érdeklődés? Erről sokat hallhattunk a többnyire gazdasági irányító posztokon dolgozó párttagok IX-es számot viselő alapszervezetének beszámoló taggyűlésén. Sajátos helyzetben van ez a pártszervezet. Tagjainak munkaköri kötelessége ismerni a vállalat legkülönbözőbb üzemeinek gondjait, a megoldásban segíteni az ottani kollektívátalálható nálunk. Érdekes, hogy a régebben nagyon keresett bűvös kockát ma már csak a külföldi turisták vásárolják. Sokan amiatt bosszúsak, hogy egy-három- éves .csemetéjüknek nem tudunk semmit sem ajánlani. A csipogók sablonosak, szürkék, sivárak. Felvettük a kapcsolatot egy kisiparossal, aki felfújható műanyag- figurákat; rókát, nyuszit, Vukot, Télapót készít. A három évnél idősebbeknek elfogadható a kínálatunk. Viszont nagyon kevés a fa- és a fémárunk. Nem kapunk autópályát, kisvasútat, s varrógépből sincs elegendő. — Néhány kivételtől eltekintve a magyar gyártmányok kifejezetten rosszak. Nem felelnek .meg sem minőségben, sem funkciójában az elvárásoknak. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy hazánkban nincs egy igazi szervezet, amely összefogná a gyártást, s tervszerűbbé tenni. Jelenleg sokan foglalkoznak ezzel. A téeszek melléküzemágai, a háziipari szövetkezetek és a kisiparosok nem a szórakoztató és személyiségfejlesztő cikkek előállítását, hanem a nyereséget tartják szem- előtt. Ezért fordul elő, hogy bóvli is forgalomba kerül Nem régiben négy keréken járó csipogó gumilabdát árultunk. A megyeszékhely Kiss Lajos utcai óvodájában dr. Molnár Dezsőné vezető óvónő mutatja be a szobákat. kát, s nyilvánvalóan ennek érződnie kell a pártmunkában is. Az alapszervezetekkel így, érthető módon, sok közös témát találhatnak a tapasztalatcseréhez, a pártmunka erősítéséhez a kommunisták összefogásával. Egy esztendővel ezelőtt ezért is született az ötlet az akkori beszámoló taggyűlésen: a IX-es tagjai látogassák gyakrabban a többi párt- szervezet rendezvényeit. Kiss Balázs alapszervezeti titkár mostani beszámolójában kritikusan hangzott el: ez a kapcsolatteremtés nem valósult meg úgy, ahogyan akkor elképzelték. A jövő fontos feladata, hogy az agitáció erejével időben és hatásosan mozgósítsanak a vállalat céljai érdekében, ehhez pedig nélkülözhetetlen egymás munkájának, véleményének pontosabb ismerete. A gazdasági feladatok még nagyobb próbatételt jelentenek jövőre — ez már közhelyszerűen hangzik. A politikai munkában is kellenek új módszerek. A párttagokEgy díszpéldány az elrettentő „slágerjátékok” közfii A gyerekek általában az összerakó játékok körül nyüzsögnek. A babák magukra hagyva hevernek a termek sarkaiban. — Az nem igazán izgi — mondja az egyik kislány. Rövid tűnődés után még hozzáteszi: — A fiúk nem engednejt oda az építőkhöz . . . — Ügy tartják, hogy külön játékaik vannak a fiúknak és a lányoknak — mondja dr. Kelemen Sán- dorné városi óvodai felügyelő. — De nincs abban semmi baj, ha a lányok is kezükbe vesznek konstruktív, alkotó eszközöket. — A játékboltok készleteinek hatvan százaléka bóvli — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Molnár Dezsőné. — Nem segítik elő a gyermek személyiségének kibontakozását, értelmi fejlődését, szórakozását. Kevés a kreativitást, a teremtőképességet kifejlesztő termék. A szerepjáték elsajátításához szinte semmi sem kapható az üzletekben. Nincs kiskés, kisvilla, hiánycikk a babaruha is. Bábfigurákhoz sem lehet hozzájutni. Ha netán valahol mégis fellelhetőek, nak kellő felkészülés, felkészítés után meggyőző érvekkel kell nap mint nap agitálniuk szűkebb közösségükben. A vállalat igen jó eredményekre számíthat az idei esztendőben, ám a jövő évi hasonló sikerekhez még tovább kell erősíteni a cselekvőkészséget, a fegyelmet. A pártszervezet egyébként az elmúlt hónapokban rendszeresen, céltudatosan értékelte a gazdasági körülmények alakulását. Ajánlásait a helyzet alapos ismeretében dolgozta ki, s az érdekeltek érezhették is: érvényesül a párt ellenőrző szerepe. Az itteni információs munka példa lehet a többi alapszervezet számára — hangzott el az üzemi párt-végrehajtóbizottság értékelésében. A pártcsoportokat mint a legalkalmasabb vitafórumokat említette a minősítés, ezekre támaszkodva lehet még magasabb színvonalú az alapszervezet munkája. A vitában különben szinte minden felszólaló egyebek között a én nem tudom, hogy mik is azok. Juliskák-e, vagy vasorrú bábák? Mindegyik elvont, formátlan. — Jó volna, ha a bazárokban nem tartanának tankot, pisztolyt, bilincset és ment- holos szipkát — mondja újra dr. Kelemen Sándorné. — S szükség lenne arra is, hogy a játékok tervezésénél legyenek ott pedagógusok, pszichológusok és formatervezők. Akkor kevesebb lenne á gyermeki ízlést romboló áru. Egyébként a nagy ünnepek előtt tanácsokat is szoktunk adni a szülőknek, hogy mit vegyenek. Mi az, ami hasznos. Sajnos, sokan nem fogadják el a véleményünket. A beszélgetés folyamán panasz panaszt követ. Megemlítik, hogy sok a műanyag, kevés a fa- és a fémjáték, így a kicsik anyagismerete hiányos. Lassan már csak rózsaszín elefántot, macit és rókát gyártanak. Érthetetlen, hogy az üzletekben nem tartanak kiskapákat, kisásókat. A locsolókannák pedig annyira „modernek”, hogy nem lehet velük öntözni. A partfis túl kis méretű. S csupán ráadásként említik, hogy szinte minden rövid élettartamú. — Nagyobb figyelmet kellene fordítani a hazai gyártásra és ellátásra — mondja dr. Kelemen Sándorné. — Már csak azért is, mert például megyénkben — ha jól tudom — évente mintegy 40 millió forintnyit vásárolnak a szülők, s országosan ez az összeg milliárdokra rúg. Nem mindegy tehát, hogy mit kapnak ennyi pénzért. Azt az évszázados igazságot pedig, hogy úgy fog dolgozni a felnőtt, ahogy gyermekkorában játszott, nem lehet ma sem komolytalanul venni. Homa János pártcsoportjának tevékenységével is foglalkozott. Megértetni és megérteni a terveket, egységesen értelmezni a feladatokat; az agitáció jelentőségét hangoztatták azok a felszólalók is, akik a tervek előkészítéséről beszéltek. Mint elmondták, előfordult, hogy a már elfogadott és részletekre bontott feladatokról a végrehajtás idején kezdtek alkudozni a vezetők. Arra is akadt viszont példa, hogy a piaci helyzet váratlan változása okozott kényszerű módosításokat a terveken. Ilyesmire bizony számítani lehet jövőre is a nagy tőkés exportot lebonyolító vállalatnál. Az alkalmazkodóképesség tehát nemcsak jelszó, hanem alapvető követelmény a mindennapi munkában. A pártszervezet ehhez akar segítséget adni a politika eszközeivel. Elevenebb politizálással — mint ahogyan a taggyűlésen is elhangzott. őszinte, meggyőző érvekkel, magasabb színvonalú agitációval. ÍK. F.) Litván vadászújságírók megyénkben Beszámoló taggyűlésekről jelentjük Az agitáció erejével a Fémmüvekben Mérlegen a játék...
