Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-22 / 275. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 22., kedd 3. Hol torta magyar gazdaság? 11/1. Javuló egyensúly — bővülő erőforrásokból Az egy évtizeddel ezelőtt zárult korszakot a termelés szinte korlátlan növekedése jellemezte. A dinamikus fejlődésnek minden feltétel kedvezett; a 6 zab ad munkaerő-tartalék, az olcsó, gyorsan bővülő szocialista energia- és nyersanyagimport, a konjunktúra, a kedvező exportlehetőségek Keleten és Nyugaton. A termelés szokatlanul gyors növekedését nem az adott korszak sajátosságának, hanem a szocializmus velejárójának tekintettük. Ezt a dinamikát előrevetítettük, ehhez igazítottuk szocialista jövőképünket, az elosztás, a felhasználás rendszerét. Illúzió és valóság A gazdasági fejlődés és a termelés növekedése közé egyenlőségi jel került, a mennyiségi lehetőségek háttérbe szorították a minőségi követelményeket. Jelenleg is él és hat a mennyiségi szemlélet, a látványos sikerek hajszolása. A merőben új követelmények a gondolkodásmód, a szemlélet, a gyakorlat gyökeres megváltozását igénylik. Az 1970-es évtized kettős (bel- és külgazdasági) hatása felerősíti egymást. A tennivalók képletszerűen így rögzíthetők: Az intenzív fejlesztés belső követelményének megfelelni -f a világgazdasági kihívásra válaszolni = meg^ hatványozott hatékonysági feladat. A hatékonyság nem javult ugrásszerűen, a gazdaság lendületes növekedése pedig nem fékeződött le 1978-ig; tovább nőtt a belföldi fel- használás, vagyis a felhalmozás, a fogyasztás. A gazdasági fejlődés intenzív forrásait, az új minőségi tényezőket a növekvő külföldi hitelforrások pótolták. A gazdasági növekedés és az életszínvonal-emelés politikájának folytatása a megváltozott helyzetben nagyarányú eladósodáshoz vezetett. A külkereskedelmi cserearányromlásból származó árveszteség és a felvett hitelek kamatterhei 1974 és 1982 között elérték a megtermelt nemzeti jövedelem 11 százalékát. Fokozatosan romlott az ország külkereskedelmi mérlege, s 1978-ban már 57 milliárd forint pasz- szívummal zárult. Ez az év volt a mélypont. Amikor felvettük a hiteleket, nagy volt a bankok kölcsönkínálata, alacsony a kamatláb, az eladósodás nyomasztó hatását nem érzékelhettük. Később a hitelpiac beszűkült, a szocialista országokkal szemben pedig pénzügyi blokád alakult ki. Üj hiteleket tehát egyre nehezebben kaphattunk, a korábbiakat viszont-törleszteni, visszafizetni kellett és kell, méghozzá megnövekedett kamatos kamatjaikkal együtt. A kamatok közben ugyanis 6-ról 12-re, majd 15 százalékra emelkedtek. A korábban viszonylag alacsony adósságszolgálati terhek az ugrásszerűen megnövekedett kamatokkal tetézve nyomasztóvá váltak. A fordulat éve Az MSZMP KB 1978 decemberi határozata nyomán az ország egyensúlyi helyzetének romlása lefékeződött, majd megállt, a nem rubel- elszámolású forgalomban már több mint 500 millió dollár aktívum keletkezett 1982- ben. fme a külkereskedelmi passzívum, illetve aktívum évenkénti alakulása abszolút összegben és a nemzeti jövedelem százalékában: A behozatali (—), illetve a kiviteli (+) többlet alakulása év milliárd a nemzeti forintban Jövedelem %-ában 1975. —35,6 — 9,0 1976. —22,4- 5,2 1977. —25,8- 5,4 1978. —57,3 —11,2 1979. —23,4- 4,2 1980. —15,6 — 2.7 1981.- 8,2- 1.3 1982.-j- 6,8 + 1,0 Az egyensúly javításának egyik átmeneti lehetősége a belföldi felhasználás visszafogása. Az első eredményeket döntően ezzel a módszerrel értük el 1979—80-ban. Ezek a tartalékok azonban jórészt már kimerültek. Nem csökkenthetők a beruházások tovább a jövő fejlődésének veszélyeztetése nélkül. (Jelenleg a nemzeti jövedelem 12—13 százaléka kerül felhalmozásra.) Az életszínvonal megőrzése pedig a fogyasztás mérséklése útjába állít korlátokat. Biztató fejlemények - szépséghibával Az egyensúly javításának tartós lehetősége: többlet- erőforrások feltárása és hasznosítása a termelésben, a gazdálkodásban. A következő időszakot már az erőforrások szerény növekedése jellemezte. Két év alatt — 1981—82-ben — mintegy 5 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem és az ipari termelés; a mezőgazdasági termelés 7—9 százalékkal, a kivitel volumene 10, a nem rubelelszámolású export pedig 13 százalékkal. Az 1983. esztendő várhatóan az előző két évnél szerényebb erőforrás-növekedést hoz. Az aszály miatt a növénytermelés 3—4 százalékkal csökken a tavalyihoz képest, s az ipari termelés növekedése is' elmarad a tervezettől. A nem rubel- elszámolású külkereskedelem egyensúlya várhatóan így is valamelyest tovább javul, bár nem éri el az előirányzatot. Eredményeink értékét növeli, hogy romló külgazdasági feltételek közepette értük el őket. Jellemző például, hogy 1982-ben 10—15 százalékkal több mezőgazda- sági terméket kellett értékesíteni ugyanannyi deviza- bevételért. Az elért eredmények szépséghibája, hogy az iparilag fejlett tőkés országokkal lebonyolított forgalomban — a javulás ellenére — még mindig jelentős az import- többlet, a passzívum. (A nem rubelelszámolású külkereskedelmi aktívumot más területeken értük el.) A legigényesebb piacokon meglevő passzívum jelzi, hogy igen éles itt a konkurrenciaharc, a magyar termékek verseny- képessége még mindig nem kielégítő. De azt is jelzi, hogy fejlett tőkés országokban még gyakran éri hátrányos megkülönböztetés termékeinket. Kovács József i G Száradt, szikkadt? Romlik a minőség? A kenyér nyomában Kisült az egykilós tefloncipó Kelletlen keletlenek... Sikertelen kenyerek végállomása a „zúzda” (Fotó: Tóth Gizella) • — prézli lesz belőle Megszokott hajnali csendélet élelmiszerboltjaink előtt: tejes- és kakáószacskók népes társaságában párolgó, ínycsiklandozó péksütemények, rekeszekben és konténerekben várakozó éjszakai sütésű kenyerek halmai. Üzleteink és ABC-áruhá- zaink zöme hat, illetve hét órakor nyit. De hová lesz a kemencék melege addigra, különösen télidőben! Dermedt, kérges tapintású a kenyér, nem elég foszlós a kalács, töppedt a kifli és a zsemle. Ajakbiggyesztve, fanyalogva fitymáljuk, mondván: „van ez biz’ kétnapos is!” El kel a keletien is? Az egri gyár kemencéjében naponta 220 mázsa kenyeret és átlagosan 140 ezer darab finom péksüteményt sütnek. Tíz éve gépesített az üzem, így a hagyományos mesterfogásokat, többek között a dagasztást, formázást mechanikai berendezések végzik. Ezzel természetesen együtt járt a szabványmódosítás is, ami szerencsére többé-kevésbé találkozott a lakosság elvárásaival. Népszerűek lettek a hetven- dekás, az egy-, másfél kilós veknik. Hamar megkedveltük a burgonyás, kukoricás, rozsos különlegességeket is, de azért panaszkodtunk: másnapos, szikkadt, keletien, bosszankodunk és rosszkedvűen elmarasztaljuk a kereskedőket és pékeket egyaránt. Kiss Imre, a kenyérgyár üzemvezetője ottjártunkkor nem egy esetben egyetértett a minőséget kifogásoló panaszokkal, ám amint kiderült: legtöbbször nemcsak az előállítók a ludasok, hanem a fogyasztói szemlélet is! Az utóbbi időben „kicsit különlegesek az igényeink!” A kenyérgyárnak 72 óráig kell felelnie a minőségért, ezzel szemberl az üzletek elvárása a következő: hajnal 3 órától reggel 7 óráig a sütőiparnak ki kell szállítania, ha esik, ha fúj, a péksüteményt és a napi kenyérszükséglet . legnagyobb részét, noha sehol sincs átvevő. A friss éjszakai sütésű termékek így az utcán virrasztónak árván a nyitásig. Ha a kereskedők is akarnák ... A kenyérgyár a jobb minőség érdekében felajánlotta a napközi, szállítások sűrítését, de o kereskedők ezzel alig élnek. Pedig, amint a statisztikai felmérések is bizonyítják, a lakosság nagy része nem a reggeli órákban, hanem délután 2 és 5 óra körül keresi a friss kenyeret, amikor már sajnos, nemegyszer csak kemény héjú éjszakai sütésűt kap. Pedig a jó kenyér már a délelőtti sütésből a rendelkezésükre állhatna, ha a kereskedők is így akarnák. Túl a szállításból adódó problémákon, előfordul, hogy változó a liszt minősége, de másnapos vagy keletien kenyeret, péksüteményt soha nem szállítanak a sütödéből. Előfordul ugyan címkekeveredés is, hiszen ezt a tanulók ragasztják, de ez nem lehet minőségi meghatározó. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy minél kisebb tömegű egy péktermék, annál hamarabb szárad és jobban észrevesszük a hibát is. A 70 dekás vagy az egykilós „hevesi” és „miskolci” típusú veknik azonnali fogyasztásra készülnek. A szabad szombati nyitva tartás miatt a pénteki „elősütéses” áruk minősége vasárnap már kifogásolható. A gondokat súlyosbítják a tárolási nehézségek. Még a megyeszékhelyen is csak a nagyobb ABC-áruházak és szaküzletek rendelkeznek megfelelő kenyérraktárakkal, így érthető, hogy néha deformált, sérült az áru, főleg vidéken. A megnyugtató megoldást az egységes konténeres szállítás” és tárolás jelentené, de jelenleg ez nem mindenhol megvalósítható. Minőség csak kis műhelyből? Ahány ház, annyi szokás. Esetünkben stílusosabb a megállapítás, ha azt mondjuk — annyi kemence. Manapság is többen nosztalgiáznak az öreg szülék által házilag készített kenyerek ízén, minőségén. Dr. Sándor Gábor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője elmondta, hogy a községeinkben, így Erdőtelken, Pélyen, Sírokban, Felnémeten működő áfész- és téeszpékségek elsődleges szerepe az ellátási kötelezettségen túl a választék- bővítés. Sokan kedvelik a kemencében sült 2—3 kilogrammos cipókat, de mi történik akkor, ha leáll a vidéki sütöde, amire már volt példa ? Legtöbbször nem okoz zökkenőt az ellátásban, hiszen az egri kenyérgyár, ha egy nappal korábban bejelentik az igényt, oda is szállít. Igaz, nem kisipari minőségűt, de jó kenyeret! Tisztában kell lenni azzal, hogy a jövő igényeit csak a nagyüzemi kenyérgyártás képes fedezni. Ha a megye- székhelyen még napjainkban is hagyományosan készítenék a kenyeret, akkor a jelenlegi mennyiség előállításához három műszakban is 200 pék kellene, de nem győzné azt a régi tüzelésű kemence sem! Tudjuk, az elmondottak nem szüntetik meg máról holnapra a kereskedelem és a sütőipar gondjait. De nagyobb megértésre és türelemre késztetnek minket, a sokszor talán „túlzottan igényes” fogyasztókat. Soós Tamás / Tarnaörs: csatlakoztak az IGP-hez, de Nem volt könnyű határozni Régi igazság: jó eredmények nem spontán, nem csak úgy maguktól, vagy véletlenül születnek. Meg kell azokért dolgozni, - mégpedig keményen. És ami szintén elengedhetetlen: biztosítani az eredményes munka feltételeihez az anyagi-technikai hátteret. Mindezt többször és nagy alapossággal végiggondolták a tarnaörsi termelőszövetkezet vezetői, mielőtt végleg döntöttek volna arról, hogy csatlakozzanak-e az IGP néven immár egyre ismertebbé váló intenzív gabonatermesztési programhoz. Végül is — több más neves megyei termelöszövetkezetttel együtt — az igen mellett maradtak, hiszen ez volt a feltétele annak, hogy a Magyar Nemzeti Banktól jelentősebb hitelt vehessenek fel. — Éppen egy évvel ezelőtt, 1982 decemberében kötöttük meg a hitelszerződést — mondotta erről szólva Gyulavári András főagro- nómus. — őszintén szólva, nem könnyen adtuk rá a fejünket, mert az ötmillió forint számunkra kedvező törlesztését igen kemény feltételekhez kötötték. Búzából is kukoricából is lényegesen jobb átlagtermést kell elérni, mint a korábbi években. Ehhez azonban a jó technika önmagában kevés, jó időjárás is kellene. Ez viszont: örök bizonytalansági tényező. Természetesen nagyon jól tudják ezt Tarnaörsön is, de úgy döntöttek: vállalják a kockázatot. Így kötötték meg az öt évre szóló hitelszerződést, és a felvett ötmillióhoz hozzátettek még saját „zsebből” 1,3 millió forintot, s ezért a pénzért vásároltak egy Fiat traktort — s hozzá egy Rába Werk ekét, aztán egy IH gabonavető gépet és egy 106-os Claas Dominatort. Az így kiegészült géppark lenne tehát az a bizonyos műszaki háttér ... — Nem volt könnyű határozni — folytatta a megkezdett gondolatot a főagronó- mus. — Mérlegelni kellett azonban a helyzetünket, azt, hogy saját beruházási pénzösszegünk nem állt rendelkezésre, másrészt pedig piaci csatornákon ezekhez a gépek. hez nem tudtunk volna hozzájutni. Kétségtelen az is, hogy ezzel a beruházással a kukorica, a napraforgó, a búza és az árpa termelését hosszú évekre előre biztonságossá tettük. A mi dolgunk ebben az ügyben nem egyéb, mint az, hogy a gépekben rejlő technológiai pluszt kivegyük, s ha ehhez még megfelelő időjárás is párosul; akkor bízhatunk a sikerben. — S ha netalán mégsem sikerül hozni az előírt terméseredményeket ? — Ha a meghatározott többlettermés elmarad, akkor a termelőszövetkezet — idézem a szerződést — köteles az elmaradt többlettermés mindenkori exportminőségű felvásárlási áron számított értéke, mint éves köt-' béralap után 4 százalékos kötbért fizetni az MNB-nek. A fogalmazás talán kissé komplikált, de hogy 4 százalék és hogy „kötbér” — az nagyon is világos. Ugyanakkor természetesen nemcsak büntető szankciókról van szó, hanem kedvezményekről, törlesztési enyhítésekről. Ha ugyanis a tsz megfelel az előírt feltételeknek, akkor az előírt kamat 45 százalékát visszatérítik számára. Ezek után már csak az a kérdés, hogyan váltották be az új gépek a hozzájuk fűzött reményeket. Gyulavári András erre így válaszolt: — Annyi bizonyos, hogy korszerű technológiát tudtunk vásárolni, s ezzel betömtük azokat a réseket, amelyek korábban gépparkunkban tapasztalhatóak voltak. Mi már vetettünk a Fiattal, végeztünk betakarítási munkát az új kombájnnal, de a jövő év lesz az első, amikor már konkrétan lehet az eredményeket értékelni. Természetesen reménykedünk, de ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a technológia „csak” része az egésznek, még sok egyéb feltétel érvényesülése szükséges a jó eredményekhez, mindenekelőtt az időjárás kedvező alakulása. Mint any- nyi más gazdaság — mi is ebben bízunk ... B. Kun Tibor
