Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
Tjájtx'kúz Az egri Ifjúsági Ház nemcsak a fiataloknak érdekes rendezvények sorával, de igazi értékek felmutatásával is vonzza esténként a megyeszékhely ifjúságát. Ezek közé tartozik a táncház is, amelyre havonta egyszer kerítenek sort, Balogh Ágnes vezetésével. Az első táncház forgatagát idézik képeink. (Kőhidi Imre képriportjaj Mit mutat a barométer, milyen idő várható? Kellemes, meleg-e? Avagy hűvös, szeles, sőt: hideg? Azt mondta valaki, nem tudom hol és mikor, de ez most nem is lényeges, hogy az idegenforgalom a béke barométere. Nemcsak szellemes, de igaz mondás is. Szellemességét könnyedsége, igazságát a tények és az évek igazolták. Nézem, nézegetem a statisztikát hazám idegenforgalmáról. Hány milliónyian be, mennyien ki, honnan és hová, meddig és mennyiért. Adatok: devizák, égtájak, nációk, napok. A szakemberek szerint a hazai idegenforgalom jobb, mint remélték, kevesebb, mint tervezték, annyi, mint tavaly, de nem éri el az évekkel ezelőtti egyszeri, azóta is ideget borzongtató csúcsot. Egyszóval kérdezve: kellemes meleg-e, avagy szeles, hűvös, hi- deg-é? Mondhatnánk erre: szemlélet kérdése. Ha pesszimisták vagyunk, akkor megelégedetten nyugtázhatjuk, hogy nem hiába reméltük a rosz- szat, lám bekövetkezett ez már az idegenforgalomban is. Ott is érezhető a nemzetközi helyzet hűvöse, sőt hidege. Ha optimisták vagyunk, végeredményben is megelégedetten állapíthatjuk meg, hogy bár a nemzetközi helyzet aligha nevezhető ideálisnak, ám a hazai — és nemcsak a hazai! — idegen- forgalom ennek ellenére sem esett vissza, sőt... Dahát akkor mit mutat a béke barométere? Még néhány éve hetenként kaptam ismerőstől, baráttól, avagy csak egyszerűen a hencegőktől a képeslapokat — külföldről. Manapság megritkultak ezek a képeslapok. Még néhány éve — uram ég, mintha csak az idén lett volna — vált közfogalommá a kedélyes leegyszerűsítés, az otthonos, sőt kissé fennhéjázó meghatározás: a szuban voltunk. Megyünk olaszba. Jugó után kiugrunk csehbe... És úgy futkározott a magyar a világ és. Európa országútjain, hogy már mindenütt csak belé botlott az ember. Vagy ők énbelém. Világot látni, és a világot beengedni, egymást megismerni — most az üzleti maszek utakról ne ejtsünk szót — mohó vágya volt a magyarnak is. Hogy a vágy csökkent- e, vagy a buksza „bélése”? — szónoki a kérdés és földhöz tapad- tan egyszerű a válasz. Az utóbbi. Az utak megdrágultak, helyenként megnehezültek. Az élet morcosabb arcot vágott, és a soványodó erszény a globetrotted vágyakat is csökkentette. Vagy, ha úgy tetszik: reálisabbá tette. Mert tegyük a kezünket a szívünkre (és a zsebünkre), ezeken a nemzetközi utakon, túl a világ megismerésének érthető és támogatni való vágyán, valami sajátos és nem olcsó divattá is lett részvétel. India és Japán, Kanada és még a jó ég tudja, a világ mely, de lehetőleg távoli tájára vezetett el a magyar turista útja, legalább annyira az út izgalmáért, mint amennyire azért, hogy henceghessen vele, hogy irigyelhessék érte, itthon. Manapság, akinek van annyija, hogy Japánba utazzék, vagy a Bahamákra, az inkább hallgat, mintsem henceg, és csendben áldja az eget és a körülményeket, mert ím, néki a világ mai állapotjában is megadatott, hogy mondjuk a Ba- leárakon töltse szabadságát. Kis és nem gazdag ország állampolgárait megtanította a könyörtelen élet a realitásokra: nincs rongyrázás, legfeljebb utazás van. Mert a béke barométere, ha nem is jelez kiváló „kiránduló” időt, a nemzetközi politikai életet illetően, de a hűvösnél megtorpant a mutatója. És kirándulni, turistáskodni hűvös időben is lehet, kiváltképpen, ha az ember szíve telve optimizmussal és már látni is véli, mint mozdul a barométer ama mutatója a kellemesebb idők, a jobb politikai szelek irányába. Heves megye székhelyének új szállodája egyfajta sajátos bábeli torony. Nem csuda szálló ez, s Eger — az ott lakók minden hite ellenére — sem világhírű üdülőhely, ahová már csak a neve hallatán is rajzokban indulnak meg Keletről-Nyugatról a nagypénzű emberek. Kedves, szép, élénk, a múltat és a jelent ötvöző városa ez az országnak. Ám ez a szállo- da-bábel mégis olyan nyüzsgést mutat néhanapján, mintha egy metropolis főpályaudvara lenne. Egyszerre hallani itt orosz és svéd szót, német beszédet, angol csevegést, francia finomkodást, olasz belcantót, a kemény cseh és a lá- gyabb, lengyel megjegyzésekkel keveredve. Autók, autóbuszok serege, és nem is csak a hétvégeken. Nem tudom, nincs hozzá adatom, hogy ama bizonyos csúcs, amitől az ég mentsen meg még- egyszer minket, az a bizonyos csúcs idején, amikor az erre kellően fel nem készült országra valósággal rázúdult az idegenek áradata a világ négy tája felől, nos, szóval nem tudom, hogy akkor ez hány milliót, mennyi devizát, hány nappalt és mennyi éjszakát jelentett. Nem azért, mert lusta vagyok utánalapozni, hanem mert mondandóm számára lényegtelen. A lényegesnek ugyanis azt tartom, hogy a politikai és gazdasági jó idők múltán, egy hűvös-szeles barométerállásnál is hány millió ember járt-kelt Európa országútjain, köztük a miénken, mennyivel találkoztunk mi odakint és mennyivel ők idebenn. Hogy ez a csak megfékeződött, de nem megtorpant modern népvándorlás, milyen felbecsülhetetlen mértékben járult hozzá, hogy még mindig békét mutathat a barométer. Ezt tartom lényegesnek ! Túlzás-e — tűnődöm, de vélem, hogy mégsem az — túlzás-e azt írni, mondani, hogy ez nem más, mint saját zsebből fizetett nemzetközi és milliós nagyságrendű bé- kedemonstráciő? Anélkül, hogy lebecsülném — sőt rendkívüli horderejűnek tartom —, azokat a tömegtüntetéseket, amelyek a béke védelmében, a lefegyverzés, az atomháború ellen zajlanak és zajlottak Európa szerte, anélkül, hogy megkérdőjelezni akár eszembe is jutott hatásukat, mégis azt hiszem, hogy a nemzetközi idegenforgalom — elnézést a kifejezésért — hoz annyit a béke konyhájára, „amennyiért” méltán tekinthetjük nélkülözhetetlen politikai tényezőnek is. Az egymás számára ismeretlen emberek, az egymást soha nem is látó emberek, könnyebben ragadtatják magukat végzetes lépésekre is. Nincs eleven, emocionális kapcsolatuk a másik féllel, csak képzetük van róla és egy képzetre lőni nem különösebben nehéz dolog. De akivel már beszéltem egyszer és többször, akiket ismerek közelről is, akiknek a házában laktam, azokra ki gyújtja rá becsületes ember azt a házat, és ki orgyilkolja meg tisztességes azt, aki azért fordul el, hogy vajat kenjen a kenyerére? Hogy mit mutat a barométer? Kellemes meleget, avagy hűvös, szeles időt-e? Az idegenforgalom barométere, az én olvasatom szerint makacsul mozdulni akar a kellemes, a melegebb idők felé. Meg kell változnia már a politika légnyomásának. És meg is fog. Így igaz ez, kedves magyar utazó és kedves hozzánk érkező? így!
