Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1983. november 19., szombat Hevesi gyerekek öröme: Megújult a régi ovi Megújultan fogadja ez év szeptembertől a kisgyerekeket a hevesi Vörös Hadsereg úti óvoda. A 95 éves épületre rá is fért már, hiszen a három csoportban összesen 90 gyerekkel foglalkoznak itt mind ez ideig meglehetősen mostoha körülmények között. Most — mint Nagyházi Sándorné vezető óvónő elmondotta — a hevesi üzemek széles körű társadalmi összefogása és anyagi segítsége eredményeként sikerült megteremteni a kívül-belül újjá született óvodát — a gyerekek, a szülők és az óvónők nem kis örömére. Novemberi napsütésben játszanak a gyerekek az óvoda udvarán (Bal oldali képünkön) A szépen terített asztaloknál gyorsan fogy a finom ebéd, friss vizet kínál hozzá a kis ügyeletes (Fotó: Szántó György) Fiatalok — válaszúton * Hasznos tanácsok pályaválasztás előtt Senki^ sem vitatja, hogy az elmúlt két évtized során irigylendő lendülettel fejlődött az egyes szakmák, illetve hivatások propagálása. A kétségtelen sikerek ellenére azonban még bőségesen akadnak megoldatlan gondok, még ma is kísértenek, hatnak a különböző eredetű, fogantatású téveszmék, amelyek megnehezítik az ifjak eligazodását. Ezeket említjük most, tényekkel igazolva, hogy érdemes elkerülni, elutasítani valamennyit, mert az efféle alapállás feltétlenül a tizenévesek javát szolgálja. Megállapításainkat a Heves megyei Pályaválasztási és Nevelési Tanácsadó által készített, szándékfelmérés adataival bizonyítjuk, így tolmácsolva a valóság visz- szajelzéseit. Gimnázium, helyes értelmezésben A jelenlegi nyolcadikosok közül 889-en szeretnének szűkebb pátriánk , valamelyik gimnáziumába bejutni, azaz a végzősök 19,9 százaléka döntött így. Felvehetnek 890-et. A tények azt jelzik, hogy a gyerekek és a szülők többsége tisztában van az iskolatípus feladatkörével, azzal, hogy elsősorban egyetemi, illeifeve főiskolai továbbtanulásra készít fel. Már nem divatos a váróterem-szemlélet, azaz a fiúk, lányok nem kémek maguknak négy esztendei haladékot a végső elhatározás* kialakításához. Ez örvendetes, az viszont elszomorító, hogy napjainkban is vannak ostromlott oktatási intézmények. Ilyen például az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szak- középiskola. Ugyanakkor jó- néhányan tartózkodnak a heveri és a füzesabonyi gimnáziumoktól. Semmivel sem indokolható ez, mert mindkét helyütt jók a tárgyi feltételek, és a személyi adottságok, s innen is szép számmal kerülnek be az érettségizettek a felsőoktatás valamelyik ágazatába. Az viszont megnyugtató, hogy a belépőkért versengők tanulmányi eredménye jó. A fiúk jegyednek átlaga magyarból 4,1, matematikáiból 4,7, történelemből 4,27, oroszból 3,96, fizikáiból 4,08, biológiából 4.43, a lányoké — az előbbi sorrendben 4,45, 4,14, 4,35, 4.43, 4,17, 4,50. Roham a szakközépiskolákba Ide 1537 tanuló igyekszik, de csak 1360 számíthat igenre. Más szóval: erőteljesen fokozódott az érdeklődés, hiszen ebben az évben 315- tel többen kopogtatnak, mint tavaly. Nyilvánvaló, hogy vonzó az érettségi mellé társított szakmunkás-bizonyítvány. A szóródás is érdekes, eszerint elsősorban a lányok csalódnak majd, mert zömük az óvónői, az egészségügyi szakközépiskolákba igyekszik, de iköztetszé&t váltott ki a kereskedelmi és vendéglátóipari is. Az esélyeket csökkenti az is, hogy sokan^ mindkét lehetőségként a körülrajongott változatokat jelölték meg, azaz megalapozták későbbi elkeseredettségüket. Jó lenne, ha a diákok szakítanának ezzel a gyakorlattal, hiszen ebben az esetben zökkenők nélkül ■ boldogulnának. Az se mellékes, hogy a pályázók tudják: csak akkor reménykedhetnek, ha precíz ismeretekkel felvértezve érkeznek, ment különben szinte törvényszerű az elutasítás. Idegenkedés a szakmunkásképzőktől ? Ezekben az intézetekben 1684-en akarnak továbbtanulni. Másképpen fogalmazva 599 helyre pillanatnyilag senki sem tart igényt. Felesleges magyarázgatni; ez így semmiképp sem fogadható el, mert a népgazdaság jogos igényeit ki kell elégíteni. Ez persze elképzelhető, mivel á gimnáziumokba és a szakközépiskolákba aligha veszik fel a sovány elégséges, és a gyenge közepes képességűeket és szorgalmúa- kat. Az se szívderítő, hogy nagyok az aránytalanságok. Igen sok fiú vágyálma az autószerelés, a karosszéria- lakatosság, a szobafestés, a bútorasztalosság, a szakács- ság, a cukrászság, a felszolgálás. A lányok a nőiruha- készítéshez, a fodrászathoz vonzódnak elsősorban. Ezeken a területeken csak azok viszik el a pálmát, akik az erős versenyben jó eredményeikkel igazolják felkészültségüket. Hasznos lenne, ha a téveszmék rabjai felfedeznék más szakmák szépségeit is. Ilyen a bányagépszerelés, a hegesztés, az esztergályozás, a kőművesség, a marósság, az erősáramú berendezésszerelés, az épületasztalosság, az ács-állványozás, az erdőművelés és fakitermelés, a szőlő-igyümölcs termesztés, a szerszámkészítés, a vas- és fémszerkezet lakatosság, a borászat és húsfeldolgozás. A gyengébb nemnek ajánl" ható a férfiruha-készítés, az üvegcsiszolás, a villamosgép- szerelés, a dohányfeldolgozás, az élelmiszertartósítás, a tejtermékgyártás, az élelmiszereladás, a szőlő- és gyümölcstermesztés, a húsipari termékgyártás, sőt az esztergályosság, marósság és a köszörűsség is. A felszínesen tájékozottaknak nem lesz könnyű dolguk, de nem maradnak magukra, mert a nevelők mindent megtesznek hiányosságaik felszámolásáért. Kell ez, mert az alapozó tárgyak átlaga igen alacsony. Az ipari szakmunkásképző intézetekbe pályázóknál matematikából 2,42, fizikából 2,5, rajzból 3.35, gyakorlatiból 3,78. Beszél a statisztika A szakemberek arra is választ kerestek, hogy a pálya- választást milyen tényezők befolyásolták. A számítógépes értékelés kiderítette, hogy napjainkban is a szülők véleménye, állásfoglalása a döntő. Emellett hatnak a tévé-, a rádióműsorok, az olvasmányok, a rokonok is. Meghökkentő,. de igaz: ezen a listán a tanárok a fiúknál az ötödik, a lányoknál a negyedik helyre szorulnak, vagyis még egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy itt van már a Kánaán. Továbbra is szükség van az eddiginél jóval hatékonyabb felvilágosító, meggyőző munkára, mert valameny- nyiünk érdeke az, hogy minél kisebb legyen a nekikeseredettek, a csalódottak tábora, hogy a jelenleginél sokkal többen érjék el céljaikat, méghozzá az első nekifutásra. Pécsi István Fórum a miskolci rádióban Színház, műsorpolitika, színészek A Magyar Rádió Miskolc Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége, november 28-án, hétfőn este 17 óra 10 perctől fórumműsort sugároz Színház, műsorpolitika, színészek címmel. Az 50 perces előadásban szó lesz a Miskolci Nemzeti Színház létéről, az intézmény műsorpolitikájáról, a különböző művek iránti érdeklődésről, az egri színházkedvelők igényeinek kielégítéséről, a „tájolásról”, a klasszikus és a mai szerzők műveinek műsorra tűzéséről, a színház személyi, tárgyi, művészi és műszaki lehetőségeiről, a közönségkapcsolatról, az intézmény és a két megyeszékhely együttműködéséről, egymással szemben támasztott igényeiről, valamint számos, a színházat, a műsorpolitikát és a színészeket érintő kérdésekről. Ilyen és hasonló témák kapcsán, várjuk a hallgatók kérdéseit, címünk: Magyar Rádió Miskolc Körzeti Szerkesztősége. (Miskolc, Bajcsy- Zs. u. 15.) ,3527. A leveleket november 25-ig kérjük eljuttatni címünkre, az adás időpontjában pedig telefonügyeletet tartunk Miskolcon a 35-510-es, Egerben pedig a 12-946-os számon. Beszélgetés a kerecsendi cigányklubról Ha Jenő ... A „vezér” és két öccse — kőműves kisvállalkozás (Fotó: Kőhidi Imre) A kerecsendi buszmegállóban tizenéves cigányfiúval találkozom. Megkérdezem: tagja vagy a klubnak? — Jenőének, igen.1 — Miért jársz oda? — Mert jó ott. — Miért? — Jól érezzük magunkat. — És ha a Jenő társadalmi munkára hív? — Megyek. — ís ha akkor hív, amikor a kedvesedhez indulsz? — Megmondom, hogy várjon. — Jenőnek? — Nem, a csajnak. ■k i „Dankó Pista cigányklub”. Alig több mint egy esztendeje jött csak létre Kere- csenden. Sokat hallottunk már munkájukról. Cigányírókat, költőket fogadtak, ismeretterjesztő előadásokon beszélgettek a politika, a bűnözés, a közigazgatás kérdéseiről. Dankó Pista szobrához külön busszal utazták Szegedre, egész napos színes programot szerveztek november 7-én. Több száz óra társadalmi munka, sikeres bálok rendezése áll mögöttük, és amikor csak unaloműzésképpen jöttek össze, akkor is jól szórakoztak. Kulturáltan. Munkájukkal előítéletek ellenkezőjét bizonyítják, nem látványosan, de következetesen. •k A község vezetői csak a feltételeket teremtették meg működésükhöz, minden mást rájuk bíztak, gondolván a cigányság önmaga képes megoldani gondját, nem elég csak a felülről jövő rendeletek tömege. — Egy ifjúsági klub nem orvosság világrengető problémákra — kezdi Gémes László tanácselnök. Ez esetben viszont olyan fiatalok előtt nyílt lehetőség a kulturált szórakozásra, akiknek azelőtt erre nem volt megfelelő színterük. Külön szerencse, hogy a klub élén olyan emberek állnak, kiket a /helybéli cigányság elfogad vezetőjüknek és jó irányba viszik magukkal a tagokat. A cigányság nagy része rangnak érzi, ha tagja lehet e közösségnek, még ha ez áldozatokkal jár is, hiszen a lógó- sokat, részegeseket, rendbontókat kiközösítik. A taglétszám így is huszonegyről kilencvenre növekedett.-k Pusoma Jenő, a „Dankó vezére”, 32 esztendős fiatalember. öt gyermek édesapja, a környék egyik legelismertebb kőműves mestere. Családjával négyszobás, emeletes házban él. — Nem jó mindig csak a másét építeni — mondja erről. De a munka mellett sok társadalmi kötelezettsége, elfoglaltsága van. Sokat veszekedett rá az asszony: „miért mégy, amikor pihenhetnél.” Most már megszokta. — Nyughatatlan gyerek voltam, néha rossz felé csapódtam. A honvédségnél ez a nyughatatlanság valahogy más irányt kapott. Most községi tanácstag, a cigányügyi bizottság vezetője, önkéntes rendőr és néha verseket ír. Erős legény, de a falubban a még erősebbek sem bántják: „szóból ért az ember”. Riportunk készítésekor a helyi általános iskola felújításáról csaltuk el. •k A klubban rend és tisztaság fogad. Melegpadló, modern puffok, fotelek, lemezjátszó, magnó, játékok. A kisebb szobában hosszú asztal körül székek, könyvtárszekrény, íróasztal. Rajta teleírt vendégkönyv, újságcikkek, naplószerű bejegyzések, fotók. A sarokban a saját rock- és népzenekar felszerelése. — Régen a focipálya öltözője volt ez a helyiség, de nem igen használták. Megkaptuk. Kicsit le volt robbanva, de két hét alatt társadalmi munkában helyrepofoztuk. A bútorok a ta» nácson árválkodtak ezelőtt. • Örököltük.. . — Mondjon valamit az alakulásról, áz előzményekről. .. — Sok balhé volt itt régen. Néhányat tényleg cigányok csináltak: két vagy három „nehéz fiú”. Ez elég volt ahhoz, hogy később minden rosszért minket hibáztassanak. Gondolkodtam én már régen azon: valahogy össze kéne fogni a kerecsendi cigányokat. Persze úgy, hogy abból ne közös kocsmábajárás legyen, önálló KISZ-alapszervezet alapítottunk. Belebuktunk. Akkor derült ki, hogy legfontosabb egy olyan helyiséget szerezni, ami csak a miénk. Meglett. Helyrehoztuk és rendben tartjuk. Jól érezzük itt magunkat. — Ez a vállalkozás nem fokozta még inkább az elkülönülést? — Ellenkezőleg. Amióta bebizonyosodott, hogy rendet tartunk saját portánkon, mindenhol szívesebben fogadnak. A községi ifjúsági klubbal azóta jó a kapcsolatunk. Nem egy közös rendezvényt csináltunk már. Érzi minden cigány, hogy érdemes a klubba jönni. Néhányon csak jönnének! Felvétel előtt ugyanis kéthónapos próbaidő van. Csak az lehet tag, aki ezalatt megfelel: társadalmi munkát végez, rendesen viselkedik. Legtöbben megfelelnek. Ha nincs rendezvény, akkor is jó itt, ezt tudják. Minket a zene is összetart. És zene van. Ha nincs, csinálunk. — De nemcsak nótázás van itt. Néha nehéz fajsúlyú rendezvényekre is sor kerül Lakatos Menyhért cigányíróval nemrégiben rendeztek író-olvasó találkozót. A tagok ismerik az írásait? — Azelőtt nem ismerték. A találkozó előtt kézről-kéz- re adtuk regényeit. Elolvasták és tetszett nekik. Igyekszünk felvenni a kapcsolatot a cigány értelmiség más tagjaival is, Balogh Attilával, Oláh Istvánnal, Bari Károllyal. ök a barátaink. A rádióban, ha verseket hallgatunk, sokan oda sem figyelnek, de ha Balogh Attilától szavalnak, az embernek összeszorul a szíve, ök az igazi cigányok, nem azok, akik összemuzsikálnak egy Volkswagent, aztán meg sem ismerik az embert. Sajnáljuk őket, mert sehova sem tartoznak. Szabó Péter
