Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. november 19., szombat A vállalkozó szocialista állam Beszélgetés dr. Kozma Ferenc közgazdásszal Minden évtized egy-egy sajátos jelszóval vonul be a gazdaságtörténetbe. A hatvanas évek magyar gazdasága a reform jegyében a vállalati önállóság megvalósítását tűzte zászlajára; a hetvenes esztendőkben jelszónk az alkalmazkodás lett a megváltozott világgazdasági helyzethez. A nyolcvanas évtized beköszöntével az alkalmazkodás egyik lehetősége, a szocialista vállalkozás vette át a stafétabotot. Ám mégis merőben új gondolatnak számít, hogy ne csak a vállalatok, hanem maga a szocialista állam is vállalkozzék. Ennek lehetőségéről, a megvalósítás feltételeiről és a jelen korlátáiról beszélgettünk dr. Kozma Ferenc közgazdásszal. — Manapság sokat vitatkoznak a szakértők arról, hogy milyen szerepet játsz- szék az állam a gazdasági élet irányításában. Sokan csak koordinációt és a nép- gazdasági szintű feladatokat tartják központi teendőnek. De hogyan illeszkedik a vállalkozás egy ilyen makroszintű irányítóhoz? — Ha végiggondoljuk az állam mai feladatait és funkcióit, egyhamar kiderül, hogy az állam amit nevezhetünk gazdaságirányító központnak is, a maga módján szintén vállalkozik. A gazdasági növekedés, az új fejlődési irányokra áttérés mindig megköveteli, hogy a stratégiai célok érdekében beavatkozzék a gazdasági élet mindennapos folyamataiba. Felelőtlenül persze nem lehet ilyen nagy horderejű kérdésekben dönteni. Az előkészítés során az állam sajátos vállalkozói arcot ölt, mintha nem is hatalmi szerv, hanem egy konszern központja lenne. Felméri például a hazai társadalmi és gazdasági fejlődés lehetőségeit, elemzi a világpiacon végbemenő változásokat, vázlatosan föltérképezi a jövőt, egyszóval stratégiai központú és makroökonómiai értékű piackutatást folytat. Majd újítási láncot indít el a változásokhoz szükséges alap- és alkalmazott kutatások fejlesztésével, központi programok kidolgozásával: a szakemberek képzését a távlati célokhoz igazitja, ahogyan a gazdasági szabályozást is. Persze a vállalkozás ilyen magas szintű megvalósítása ma még csak csírájában található meg. A szocialista állam még keresi a helyét a gazdasági folyamatokat részleteiben szabályozó „üzemvezető”, valamint a háttérből közömbösen igazgató, úgyszólván csak az adót beszedő állam végletei között. De a vállalkozásnak az alapvonásai már most is kirajzolódnak mindennapi tevékenységei között. — A jelenlegi rendszerben mi akadályozza az állam vállalkozásának a kibontakozását? Mindössze néhány korlátot sorolok föl. Vegyük például a döntésekhez oly nélkülözhetetlen információkat. Szerepük kettős. Nemcsak előkészítik az egyes döntéseket, hanem hatásukat is nyomon követik. Hogy ezt a kettős szerepet betöltsék, mindenképpen válogatni kell közöttük, mi fontos és mi nem: csak a valóban lényeges elemek szerepeljenek a tervezetekben. Sajnos éppen ennek a szelekciónak a hiánya akadályozza a döntés- hozatalt. Megfelelő információk híján aligha lehet egy döntés több alternatíváját kidolgozni. Ezért az illetékesek ahelyett, hogy az egyes variációk előnyeit és hátrányait mérlegelnék, inkább csak a döntések időszerűségét latolgatják. A másik probléma magában a döntéseket előkészítő folyamatban rejlik. A javaslatoknak sok esetben csak a hátrányukra válik, hogy hosszantartó, formális egyeztetéseken mennek keresztül. A sok csiszolgatás során kimaradnak, vagy elkopnak az eredetileg kitűnő és időszerű gondolatok: a sorozatos, s nem is feltétlenül szükséges kompromisszumok miatt elvesztik ütőerejűket. Szerintem a jelenlegi intézményrendszer sem teremt ideális környezetet az állam vállalkozásai számára. A gazdaságirányítás intézményeinek feladatai rendkívül vegyesek: keverednek a szűkebb értelemben vett hatósági-, igazgatási jogkörök a tulajdonosi felügyelettel, a szakmai koncepciók kidolgozásának a feladataival, némelykor közvetlen irányítói, sőt finanszírozói funkciókkal. Mindig az kerül felülre és nyomja rá a bélyegét az intézmény működésére, amely megfelel a szervezet természetes helyének az irányítás munkamegosztásában. Ha például egy bank egyszerre hitelez pénzt a vállalatoknak, s emellett még a készpénzforgalomért felelős, pénzt bocsát ki, tehát jegybank, akkor óhatatlanul ez utóbbinak rendeli alá a finanszírozást: mert itt kézzelfoghatóbb és súlyosabb a felelőssége. A Pénzügyminisztérium is napról napra latolgathatja, miként alakítsa a nyereségelvonásra vonatkozó politikáját: rendelje alá a vállalati hatékonyság ösztönzésének, vagy a költségvetés pillanatnyi egyensúlyának. Bizonyos mértékig természetes, hogy ilyen ellentmondásokkal küszködnek ezek az intézmények, de még nem sikerült elérni, hogy ezekből a szituációkból az állam vállalkozását létrehozó — generáló — szerepe kerüljön ki győztesén minden olyan esetben, amikor kifizetődőbb a többi, pillanatnyi érdeknél. — Az eddigi beszélgetésünkből a mostaninál jobban tájékozott és gyorsabban döntő állam képe rajzolódott ki. Csak ez jelentené a vállalkozás kibontakozását? — Nem, hiszen a vállalkozás lényege, hogy valaki haszon reményében befektet valamekkora összeget. Az állam is csak akkor vehet részt a vállalkozás folyamatában, ha van pénze, s ez az összeg elkülönül a klasz- szikus értelemben vett költségvetéstől. Ebből a pénzből finanszíroznák az olyan horderejű fejlesztéseket, amelyekre már nemcsak több vállalat pénzéből, hanem a banktól kapható hitelekből sem futja. A korábbi központi fejlesztési programoknak megfelelő, ám vállalkozás központú elképzeléseket fizetné — kizárólag a hatékonyság szempontjait figyelembe véve — ez az alap. De egy népgazdaságban nemcsak ilyen nagy horderejű vállalkozásokra akad lehetőség. Egy vállalati rekonstrukció például már nem tartozik állami hatáskörbe. A szükséges pénzt a bank, vagy a bankok" adnák, szigorúan a gazdaságosságot szem előtt tartva; ez tehát már a bank vállalkozása lenne. A bankok ügyelnének arra is, hogy érvényre jussanak a főbb népgazdasági érdekek, gazdaság- politikai célkitűzések. Ne nö- kedjék egy új gyár miatt például jelentősen az import, a berendezések energiatakarékosán működjenek és így tovább. — Tehát mintegy tengelykapcsolóként működnének a központ és a vállalatok között. A harmadik lépcső más ismert. A vállalatok, ameddig a pénzük futja, saját maguk is kihasználják lehetőségeiket, egyszóval vállalkoznak. — Bármilyen szintű vállalkozásról beszélünk is, fontos feltétel, hogy mindenki azonos pozícióból induljon, s hogy a gazdasági háttér, a szabályozás se viselkedjék egy megvadult hátaslóhoz hasonlóan. — Valóban az állam csak akkor találhat vállalkozásaihoz korrekt üzleti partnerekre a vállalatok között, ha azok bizonyos adók befizetése után önállóan gazdálkodhatnak. Minél nagyobb a függetlenségük, annál inkább a hatékonyság szempontjai szerint fektetik be pénzüket. És mindenféle vállalkozás feltétele, hogy a mainál egyszerűbb, csak a főbb tendenciákat befolyásoló, normatív szabályozórendszert alkossunk, s az ár-, költség-, és adóviszonyok híven tükrözzék, nyereséges-e egy tevékenység, vagy sem. Lakatos Mária Százlábútól a tehertaxiig Milliomos országúti vándor Milliomos lett. No nem Fortuna kegyeltje, bár a dologban a szerencse is szerepet játszott. A volán mögött ugyanis elég pillanatnyi figyelemzavar... Harminchárom év alatt vele nem esett meg ilyesmi. Eddig majd huszonötször megkerülhette volna a Földet, hiszen egymillió kilométer van a háta mögött — balesetmentesen. A hosszú orrú öreg Opeltől a százlábúnak titulált amerikai GMC-ig, a hétszázas Csepeltől a modern csuklós buszig, a hatalmas nyerges szerelvénytől a személygépkocsiig vezetett már mindent. Most a "4-es Volán YG 41—77-es rendszámú Barkas tehertaxijának gazdája. A kocsi menetlevelén kézjegye: Bene István. Amolyan „számvetésre” ültünk össze, ám a sokat tapasztalt gépkocsivezetőnek nem akaród zik a beszéd. Megszokta a némaságot, a kocsiban nincs kivel társalogni. Szeme mintha most is a végeláthatatlan „szürke szalagot” vigyázná, keze nyugodtan pihen az asztalon, biztonságot áraszt. — A közlekedési morál? — kérdezi vissza. — Nem rosz- szabb, mint más országokban. De ,az összetört jármű és a sebesültek látványa elgondolkodtatja az embert.. . Égető anyagi gondok vitték rá, hogy szakmát tanuljon. A gépkocsivezetést váFotó: Perl Márton lasztotta, bár szülei vízvezeték-szerelőnek, majd er- dészgyakornoknak adták. Egyik szakmla sem vonzotta annyira, mint a motor. Gyerekkorában summásként, az ország különböző uradalmaiban találkozott először a .tüzes géppel. A „lokomotív” szeretetétől máig nem tudott szabadulni. — A háború után feleségemmel és kislányommal Szomolyán egy pincelakásban éltünk. Onnan jártam dolgozni a diósgyőri bányába. Hátizsákban hordtam haza hetente a lisztet, cukrot, meg amit adtak. Hat hónap bányászélet után már szenet is kaptunk. Kellett a pénz, az élelem. Aztán, hogy közelebb kerüljek a családhoz, a ber- vai építkezésen vállaltam munkát. Ott azt is megtudtam, hogy hiteles gépkocsi- vezetői tanfolyam ' indul. Amikor kézhez kaptuk a papírt, harmadmagammal dömperre kerültem, s az épülő Berván földet, sódert, miegyebet szállítottunk. Akkoriban 16 ilyen gép volt az országban, s nagyon jól fizették a rajta ülőket. Volt, hogy hetente annyit vittem haza, mint az iparban dolgozók egy hónap alatt sem. A nyitott fülkéjű, piros puttonyos dömperrel bejárta az országot. Ott volt többek között a lábatlani papírgyár, és a siroki fémmű építésénél. De a család távolléte megint munkahely-változtatásra ösztönözte. Akkor már Egerben laktak, így ismét a Bervánál helyezkedett el, majd kitérők után az AKÖV nél ült kocsira. Később csak a felirat változott a telep kapuján: Volán 4-es számú Vállalat lett. Itt jó néhány segédvezetőt tanított be, akik ma is kollégák. Kora reggeltől rótta az ország útjait, sőt eljutott külföldre is. — A hatvanas évek végén, amikor a nemzetközi árufuvarozásra új vállalat, a HVNGAROCAMION alakult, nem győzték a fuvarokat kocsikkal és vezetőkkel. A vidéki Volán'vállalatoktól kértek és kaptak segítséget. Már hajnalban a Ceglédi úti telepük körül gyülekeztünk, s vártunk az indításra. Salátát, borsót, barackot vittünk Csehszlovákiába, az NDKba. Régi dömperes kollégákkal találkoztam, akik akkor már javában kamionoztak. Csaltak is maguk közé, de úgy döntöttem, elég a vándoréletből ... A nyerges szerelvényről személykocsira, majd kilenc éve téhertaxira ülit. A Volán fuvarvállaló irodájában felveszi az indítást, beül a Bar- kasba, onnantól a maga ura. A vállalkozások kora őket sem kerülte el. Az egri üzemegység 17 tehertaxisa maga is vállal fuvarfeladatot. A közel 23 ezer forintos havi terv teljesítéséért kapják a fizetést, a további minden ezer forint bevétel után tíz százalék a gépkocsivezetőé. Ha a többlet lakossági szolgáltatásból jön össze, ezer forintonként húsz százalék üti a markukat. A jól működő érdekeltségi rendszerben mindenki csak magát okolhatja, ha hó végén kevés van a borítékban. — Én rendszeresen a Fém- és Elektro Szövetkezethez járok, de gyakran megfordulok a Tüzépnél, sőt a Do- mus Áruháznál is, bár nekik a bogosokkal van szerződésük. Mostanában már a magánfuvarozók is komolp konkurrenciát jelentenek. A megrendelőnek tulajdonképp mindegy, ki viszi a fuvart. A lényeg az; a rakomány időre, épségben a célba érjen ... Fazekas Eszter Technológia és fegyelem Eredmények és hiányosságok a szövetkezetek munkaszervezésében Az elmúlt években Heves megye ötvennégy termelő- szövetkezetében komoly műszaki fejlesztések eredményeként korszerűsítették a termelési módszereket, miután a biológia, kémia, a műszaki és a szervezéstudomány újabb eredményeit hasznosították. Ennek nyomán a mezőgazdasági munkákat ma már térben és időben optimálisabb körülmények között végzik az üzemekben, mint korábban. Lényegében a szántóföldi növény- termelés, a rét- és legelő- gazdálkodás, valamint az állattartó telepek mind gépesítettek. Ebben jelentős szerepet játszattak a termelési rendszerek is. Iparszerűen — többet Ezek az iparszerű gazdálkodás meghonosításával az őszi búzára, a kukoricára, a cukorrépára, a szőlőre és a különböző állatfajokra hozamokat növelő termelés- és tenyésztéstecbnológiákat dolgoztak ki, melyeket a partnergazdaságok több, kevesebb sikerrel el is sajátítottak. így. a termelés mennyiségi oldala jelentősen fejlődött. Ugyanakkor a szolgáltatásokban, az árukapcsolatok bővítésében, az üzemek és a termelési rendszerek közös fejlesztéseiben még mindig szerény az előrelépés. Amint a Heves megyei Termelőszövetkezetek Területei Szövetségének Elnöksége a közelmúltban megvizsgálta, több közös gazdaságában az ágazatok műszaki fejlesztése, a bővített újratermelés feltételei pénz hiányában nem biztosítottak. Emiatt több szakosított telep építése, tervezett felújítása, a gépműhelyek korszerűsítése, az öntözés fejlesztése és a melioráció elmaradt, főleg a Tisza térségében és a hegyvidéki területeken. Az anyagi gondok mellett, több helyen a szűklátókörűség hatására nem valósultak meg a tervezett fejlesztések, miután nem vásároltak biológiailag értékes vetőmagvakat, illetve elegendő műtrágyát. A szövetkezetek kétharmada viszont az alkalmazott technológiát évről évre korszerűsítette és termelését egyre inkább a helyi adottságokhoz igazította. A munkacsúcsok idején például jól együttműködnek a füzesabonyi, illetve a gyöngyösi tájkörzet gazdaságai, amely kedvező eredményeket hozott. A veszteséges ágazatok helyett... Az utóbbi öt esztendőben a szövetkezetek munkagépállománya teljesen kicserélődött. A termelési rendszerek kezdeményezésére és a közgazdasági szabályozó rendszer kényszerítő hatására több energiatakarékos technológiai műveletet vezettek be a nagyüzemekben. Így például a forgatás nélküli talajművelést, a laboratóriumi vizsgálatokra alapozott táplálóanyag-visszapótlást, az előrejelzés szerinti növényvédelmet, illetve a szórt vetést. A különböző gépek és eszközök magas ára viszont gátolja a korszerűbb technológiákhoz tartozó elemek szélesebb körű elterjedését, így a közép- mélylazító, a nehézkultivá- tor, a szőlőcsonkozó, vagy a venyige-összegyűjtő eszközök vásárlását. Megyénk szövetkezetei közül a hevesi, a nagyrédei, a gyöngyöspatai különösen jó eredményeket ért el a szántóföldi növények, az ültetvények és az iparszerűen működő állattartó telepek hasznosításában. A melléküzemágak fejlesztésében a gyöngyösorosziak, a mátra- ballaiak, a mátraderecskeí- ek és az egerszalókiak állnak - az élen. Több szövetkezetben az utóbbi időben megszüntették a veszteséges ágazatokat, így a cukorrépa és a kukorica helyett növelték a jövedelmezőbb gabona, a napraforgó vetésterületét és folytatták a szőlőtelepítést. Miután továbbra is hiányoznak a speciális gépek és jelentősen csökkent a munkaerő, így mérséklődött a zöldségtermelés megyénkben. Az üzemek egy része ugyanakkor bekapcsolódott az intenzív gafoonaprogram megvalósításába, amely jelentős előnyöket kínál a gépesítésben, a műszaki fejlesztésben. A szőlőtermelésben is vannak számottevő eredmények, hiszen országosan is elismerésre méltó technológiát dolgoztak ki Nagyré- dén, Markazon, Abasáron, Visontá n és Egerszalókon. Gond viszont, hogy hiányzik a hegyvidéki szőlőtermelés géprendszere. Változatlanul a legelmaradottabb ágazat a borászat, miután sem elegendő feldolgozó, sem tároló nem áll rendelkezésre. Ezen a jövőben csak közös összefogással változtathatnak a gazdaságok. Gondok a szakmunkásutánpótlásban A technológiai korszerűsítés mellett az utóbbi időben megyénk szövetkezeteiben sokat javult a szervezettség is ... Voltak „nehéz” esztendők, de a szélsőséges időjárási viszonyok között is minden munkát elvégeztek, a terményeket betakarították és az állatokat ellátták. A szervezettség javulásával párhuzamosan a termelési költségek nem csökkentek, sőt a főbb kampánymunkákkor egyes ágazatokban kevesebb a rendelkezésre álló munkaerő, mint amennyire szükség lenne. Így például kevés a traktoros Domosz- lón, Mezőszemerén, Füzesabonyban. Nehéz az állattenyésztők utánpótlása Bátorban, Szajlán, Gyöngyöspatán, Istenmezején. Szakmunkás- hiány nehezíti a zöldség- termelést Hatvanban, Tarna- mérán és Tarnaörsön. Szövetkezetek többségében a dolgozók 60—85 százaléka teljesítménybérben dolgozik, a jövedelemszabályozás és a munkaerő-gazdálkodás je- jenlegi összhangja viszont sok tekintetben nem ösztönöz kellően a munkafegyelem megszilárdítására. A bérszínvonal nem. teszi lehetővé a minőségileg jobban elvégzett munka anyagi elismerését, dijazását. amelyen mielőbb változtatni kell! összességében, a szövetség felmérései bizonyítják, hogy különösen az elmúlt öt esztendőben megyénk szövetkezeteiben sokat tettek a termelési módszerek, technológiák tökéletesítésére és a munkafegyelem javítására. Mindez elősegítette a tervfeladatok teljesítését. Természetesen van még bőven tennivaló, különösen a technológiai elemek, a munkanormák pontosabb betartásában, az ösztönzőbb díjazás megteremtésében, amelyek tovább javíthatják az eredményeket. Mentusz Károly
