Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-15 / 269. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 15., kedd 3* A megújuló munkaverseny Technológia tehenekhez — Dekára, percre pontosan — Törzskönyvre törekedtek Tiszán: tejüzem-nagyüzem Kiváló átlaggal az ország legjobbjai Szabad néhány literrel többet adni... ? MEGÚJULÁS. Ez a szó hangzik el ma a leggyakrabban, mert ez fejezi ki a legmarkánsabban mindazok gondolatát, véleményét, igényét, akik a szocialista munkaverseny mai helyzetéről, jövőjéről, egyáltalán a létéről cserélnek eszmét. Mindazok, akik a megújulást elkerülhetetlennek tartják, s ennek útját-módját keresik, abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a dolgozók öntevékeny munkamozgalmaira nemcsak a gazdaságitársadalmi fejlődés korábbi szakaszában volt szükség, de ma és a jövőben sem lehetünk meg nélküle. Ezzel az állásponttal ellentétben sokan képviselik azt a véleményt, hogy az idő eljárt a munkaverseny felett, hogy a gazdasági fejlődés intenzív szakaszában elvesztette létjogosultságát, vagy jelentősége a minimálisra csökkent. Mások azt vetik fel, hogy a termelés mennyiségének növelésére szerveződött, és ebben a gondolatkörben és gyakorlatban nevelődött mozgalom napjainkra kiüresedett, formálissá vált. A mozgalmat körülfonó bürokratizmus és formalizmus kiölte, kiöli az emberekből az ambíciót. Felvetődtek olyan gondolatok, hogy nem bűn-e munkaversenyt szervezni azoknál a vállalatoknál, amelyek a piaci versenyben alulmaradtak, gazdaságtalan vagy eladhatatlan termékeik révén a csőd felé közelednek? A MUNKAVERSENYRÖL FOLYÓ ESZMECSERÉKET szenvedélyes vita, érvek és ellenérvek összecsapása jellemzi. De más is. Sok helyütt éppen a téma mellőzése, a csend a jellemző, a bizonytalanság, a tisztázatlanság és valamiféle csodavárás. Pedig időközben néhány jelentős, a tisztázást, a megújulást segítő esemény történt. Az idén tavasszal ült össze a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása. Résztvevői nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy meghatározzák: mi a helye, szerepe, feladata a munkaversenynek, s főként a szocialista brigádmozgalomnak a gazdasági fejlődés mai szakaszában, a sok tekintetben megváltozott új igényeket, új követelményeket támasztó körülmények között. Csupán emlékeztetőül: ezen a fórumon a másfél milliónyi résztvevőt tömörítő mozgalom képviselői mindenekelőtt hitet tettek amellett, hogy a mozgalom él, kitörölhetetlenül jelen van a termelés és a gazdálkodás minden szférájában, noha egyesek megkongattak felette a vészharangot. Kifejtették, hogy a mozgalom létjogosultságának nem mond ellent a gazdasági fejlődés új iránya, s hogy a nehezebb hazai és világgazdasági körülmények egyenesen nélkülözhetetlenné teszik a mozgalomban rejlő erő kiaknázását. Valaki így fogalmazott: „Megbocsáthatatlan bűn lenne lemondani a szocialista munkamozgalomról egy olyan időszakban, amikor kiemelkedő jelentőséget kapnak az emberi tényezők, az alkotó erők felszabadítása akár a munka hatékonyságáról, a minőség javításáról, vagy az innovációs folyamatok meggyorsításáról van szó.” Tisztázódott: az idő valóban eljárt az országos „kihívásokon”, a „központi irányelveken” alapuló uniformizált versenyformák felett. Mai felfogásunk a munkaversenyt mindenekelőtt üzemi kategóriának minősíti, öntevékeny helyi mozgalomnak, amely nem tűri el a részletekbe menő központi beavatkozást, mert mélyen a helyi feltételekhez, irányításhoz, érdekeltséghez kapcsolódik, s mert mindenütt együtt változik a változó feltételekkel, célkitűzésekkel. Ezt a felfogást erősítette meg az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése is. Németh Károly szavaival szólva: „A szocialista munkaverseny akkor válhat nagyobb hajtóerővé, ha céljai a munkahelyeken szorosan kapcsolódnak a legfontosabb gazdasági feladatok megoldásához. Meg kell szabadítani a munkaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat a formalizmus béklyójától, mert a látszatmegoldások, a kirakatmódszerek politikai cinizmust szülnek és erősítenek, különösen a fiatalok körében.” MA TEHÁT MÄR NEM AZ A KÉRDÉS, hogy kell-e a munkaverseny, vagy sem, hanem a megújulás hogyanja, mikéntje köré csoportosulnak a gondolatok. A vita is ebben az irányban folytatódik tovább. Vannak, akik a megújulás legfőbb feltételéül jelölik meg a vállalati belső mechanizmus korszerűsítését, s ezzel szoros kapcsolatban a munkamozgalmak formáinak, módszereinek és tartalmának megújítását. Ebben a gondolatkörben hangzik el, nogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a vállalati tervezés és a munkaverseny között, mindkettőnél teret adva a rugalmasságnak. A legnagyobb táboruk a vitában és a gyakorlatban is azoknak van, akik a munka és a munkaversény anyagi és erkölcsi ösztönzésének új, hatásosabb formáit keresik. A tapasztalatok is azt igazolják, hogy a munka és a verseny között keletkezett szakadékot a vállalati érdekeltségi rendszer hiányosságai idézték elő, az a lény, hogy a teljesítmények és a bérek sok helyütt teljesen elszakadtak egymástól, s ez nemcsak a versenyt, de magát a munkát is visszaveti. E kérdés körül különösen a kisvállalkozások és főként a vállalati gazdasági munka- közösségek szaporodásával igencsak felforrósodott a vita. Az egyik fórumon így fogalmozódott meg a probléma lényege: „Ha meg lehet fizetni az embert munkaidőn túl, lehessen megfizetni munkaidőn belül is.” Más szóval: „Ha meg tudja szedni magát egy jó szakember egy kisvállalkozásban, akkor ugyanannyi munkával, ügyességgel szedhesse meg magát a nagyvállalkozásban, a szocialista nagyüzemben is.” Aligha lehetne tagadni ennek az igénynek a létjogosultságát. Azok a vélemények viszont, amelyek szembeállítják egymással a munkaversenyt és a vállalati gazdasági munkaközösségeket, tévútra vezetnek. Mindazok, akik a helyesen értelmezett vállalkozói magatartás és gondolkodásmód hívei, érthetően azt vallják, hogy az ütőképes, a piaci versenyben helytálló vállalkozás legfőbb színhelyéül a szocialista nagyüzemet kell tenni. S ebben a vállalkozásban helye van a munkaversenynek,, hiszen a versenyképesség egyik döntő faktora az emberi szaktudás, a pontos, a hibátlan, a lelkiismeretes munka, a konkurenciának, a vetélkedésnek a szeretete. Abban az öldöklő harcban, amely napjaink piaci helyzetét jellemzi, növelni kell a szocialista nagyüzem esélyeit, s kedvet, buzdítást, jó feltételeket, s anyagi és erkölcsi megbecsülést adni azoknak a dolgozóknak, akik beszállnak ebbe a versenybe. Péter Ilona Kerek egy évtized telt el azóta, hogy a tengeren túlról Tiszanánára a Holstein-fríz szarvasmarha-szállítmány megérkezett. A termelőszövetkezet szakmai vezetése egyáltalán nem titkolta: az ágazat, ezen belül pedig a tejtermelés fellendülését várja az Amerikából importált állománytól. Az eredmények lassanként kezdték igazolni a reményeket, mígnem tavaly — fe- jési eredményeik alapján — az MTA martonvásári telepe mögött országos második helyezést értek el tejtermelésben. Most, hogy az esztendő vége felé közeledünk, természetesen ismét előtérbe kerül a kérdés: sikerül-e megőrizni, megismételni a múlt évi eredményt.? A válasz megfogalmazása közben Prázmári László főállattenyésztő és Báti Anna, a szakosított szarvasmarhatelep vezetője egyaránt óv attól, hogy kizárólag a „Pneumatikát Egerből!” A Finomszerelvénygyár szerencsésnek éppen nem mondható reklámját nap, mint nap halljuk a televízióban, ám a tévénézők nagy többségének nem sokat mond e felhívás. Mert miféle csodabogár az a pneumatika? Nos, ezzel a görög eredetű szóval különböztetjük meg azokat a berendezéseket, amelyek légnyomással, sűrített levegővel működnek. Számtalan terület van a gyógyszergyártástól a bányászatig, ahol a pneumatikát sikerrel alkalmazhatják. Sőt bárki találkozhat vele, hiszen a helyi és távolsági közlekedésben részt vevő autóbuszok ajtajának automatikus nyitását és zárását is ilyen berendezés segíti. Ugyanilyen praktikus elv alapján működik, s egyben reklámnak is felfogható az egri Finomszerelvénygyár kapuja. Elég, ha a portás megnyom egy gombot, az ajtószárnyak máris szétnyílnak, hiszen azok pneumatikus vezérlésűek, illetve mozgatásúak. A különböző egységeket és modulokat, valamint az ezekből „ösz- szerakható” új célgépeket, avagy a régi gépek pneumatikus kisegítő elemeit (melyek az úgynevezett pótlólagos automatizálást biztosítják) itt, e gyárkapun belül gyártják. A tevékenység az 1,2 milliárdos összes termelési érték 55—60 százalékát adja. — Ezt a módszert elsőként a fejlett ipari háttérrel rendelkező országok alkalmazták érthető módon, hiszen az jól hasznosítható az egyszámok tükrében mérjük az eredményeket. Ezekhez ugyanis számos feltétel együttes érvényre jutása volt szükséges, ezek közt is alapvetően az, hogy a megfelelően kiválasztott állománnyal olyan szakemberek dolgozzanak, akik magas szinten értik és szeretik szakmájukat. Ezt — ha nem is zökkenőmentesen de — sikerült elérni. — Talán kezdjük azzal — mondja erről Báti Anna —, hogy az a 374 szarvasmarha, amellyel tíz évvel ezelőtt új alapokra igyekeztünk helyezni ágazatunk munkáját, bármennyire is jó fajta, de végső soron kommersz állomány volt, számunkra ismeretlen egyedekből. Mindenesetre, a fejési átlagunk akkor 3482 liternél tartott, ami nem rossz, de nem is nagyon jó. Ahhoz, hogy jelentős javulást érjünk el, törzskönyvezésre törekedtünk, és el kelre drágább élőmunka helyettesítésében, egyben a termelés növelésében — mondja Tamás Endre, a gyár technológiai osztály vezetője. — Nem véletlen hát, hogy tizenhat évvel ezelőtt éppen a svéd Mecman- céggel kerültünk kapcsolatba. A svédek különböző méretű léghengereket, az azokhoz tartozó felerősítő elemeket, a hengerek vezérlésére szolgáló szelepeket, csatlakozókat gyártanak, melyek li- cencét megvásároltuk. Hasonló együttműködést alakítottunk ki 1973-ban az NSZK-beli Leibfried-céggel is, akiktől többek között a nagyobb erő kifejtésére alkalmas hidropneumatikus elemek licencét vettük meg, és a továbbiakban újabb típusok meghonosítását tervezzük. — Hogyan lehetnecsoportosítani a pneumatikus berendezések alkalmazásának körét? — Használhatók például anyagmozgatásra, ezáltal élőmunka takarítható meg, és nő a termelékenység. Ha a berendezést egészségre ártalmas munkahelyen szerelik fel, a dolgozók is védhetők. A pneumatika révén pótlólagos automatizálás valósítható meg, így az adott gép 25—50 százalékkal termelékenyebb lehet. És végül: ha például egy asztali fúrógépet különböző feladatok elvégzésére alkalmas pneumatikus egységekkel bővítünk, és kétkezes biztonsági indító berendezéssel látunk el, ez nemcsak pótlólagos automatizálás, haközött lett érni azt is, hogy az állomány 20 százaléka bikanevelő egyed legyen. Ezenkívül, ha versenyben akarunk maradni, akkor olyan üszővel már nem foglalkozhatunk, amely legalább a 6000 litert nem tudja hozni. — Októben végén 5400 liternél tartottunk, ez pedig azt jelenti, hogy év végére el kell érnünk a 6400—6500 literes tehenenkénti átlagot, ezen belül pedig az igazán mérvadó laktációs időszak eredménye átlagában a 6800 litert is meghaladhatja. — Kérdés ezek után, milyen helyezéshez lesz ez elegendő? — Ezt bizony mi is szeretnénk tudni — felel Prázmári László. — Minden esetre, az első három hely egyikét szeretnénk elérni. De akár igen, akár nem, önmagunk számára nemigen tehetünk szemrehányást, hiszen minden lehetségest megtettünk a tejhozam növelése érdekében. Szigorú és következetesen betartott technológiát alakítottunk ki a tartásban. Hogy példát mondjak: itt 2 perc eltérés sem lehet a fejési időben, szigorúan tudományos alapon történik az abrak adagolása, jó a gondozógárdánk. .. Ezek alapján a tehenészettől és a növendékneveléstől 1,5—2 millió forint nyereséget várunk, az ágazat pedig a bikaneveléssel együtt összesen 2,5—3 millió forintot hozhat. + Szép eredményekben bízhatnak tehát a tiszanánai termelőszövetkezet szakemberei. Pedig — és erről szintén nem kevés szó esik — az aszály nagyon sújtotta az állattenyésztést is. Takarékoskodni kell a szálas takarmánnyal és ezer tonna kukoricát szükséges vásárolni nem a biztonságos munkavégzést is elősegíti, — Nyilvánvaló, hogy az elemeket önmagukban még nem tudják használni, azok összeépítését és a meglevő gépre szerelését a Finom- szerelvénygyárnak kell vállalnia, — Ez az úgynevezett „in- geniering” tevékenység any- nyit jelent, hogy a megrendelő elmondja az igényét, mi pedig a berendezés-tervezéstől a szükséges pneumatika legyártásán át a helyszínen való beüzemelésig, vagyis a kulcsrakész átadásig vállaljuk a műszaki feladat megoldását. Alig győzzük a megrendelések«, teljesítését, bár az az igazság, hogy a partnerkapcsolat néha csak a szaktanácsadás szintjéig jut el, vagy a pneumatika leszállításáig, mert a szerelést már sokan képesek házon belül megoldani. — Belföldön tehát jó piaca van termékeiknek. Milyenek a lehetőségek határainkon kívül? — Gyárunk a pneumatikus termékek értékesítésére önálló külkereskedelmi joggal rendelkezik. A licenc-kap- csolatok alapján termékeink — a partnerek védjegye alatt — eljutnak a tőkés országokba. A KGST-n belül jók a pozícióink, hiszen a szakosodás alapján az igények legnagyobb részét mi elégítjük ki. További lehetőségeket tartogatnak a fejlődő országok, bár a pneumatika alkalmazásának esetenként gátat szab a nem megfelelő ipari háttér és az a tény, hogy szinte korlátlan meny- nyiségben rendelkeznek olA jövő „reménységeinek” egyike — kissé méla tekintettel. .. (Fotó: Perl Márton) még a gazdaságban, hogy az állattenyésztés igényeit ki tudják elégíteni. — De ami jár, az jár — hangsúlyozzák mindketten. — A takarmányigényeket naponta kell figyelni, mert már minimális csökkenés, vagy kiesés is a tejhozam csökkenéséhez vezet. A tiszanánai tapasztalatok szerint egy liter tej. előállításához 38 dekagramm koncentrált, magas beltartalmú takarmány szükséges — az egyéb, „kiegészítő étrend” mellett. Minden esetre, ezzel együtt is sajnálatos tény, hogy a magas önköltségek az állattenyésztést is sújtják, minden eredményért, még a legkisebbért is keményen meg kell dolgozni. Ezek állandó szem előtt tartásával gondolnak a jövőre a termelőszövetkezet és az ágazat vezető szakemberei. Azt például jól látják, hogy a gondozói létszám magas. (A jelenlegi tízből átszervezés után mindössze hárman maradnak!) És előtérbe került a kötetlen tartás is, amelyet jövőre valósítanak meg. Szinte patikai pontosság, higiéné jellemzi ezt a „tejüzemet”, néhány kivételes „képességű” egyeddel. Búcsúzóul be is mutatják nekünk az 1021-es számot viselő négyéves Karolinát, a csúcstartót: egy esztendő alatt 11 ezer liter tej... csó munkaerővel. A hazai piac minőségi termékekkel való ellátása azért is fontos feladatunk, mert a jóhírű NSZK-beli FESTO-cég hazánkban egyre komolyabb pozíciókat szerez. Néhány év múlva tehát komoly konkurenciával kell számolnunk. —r Az érvényben levő importkorlátozások, illetve a beruházások visszafogása pillanatnyilag még a Finom- szerelvénygyárnak kedveznek. Ugyanakkor a gyár más termékei változatlanul keresettek. A kompresszorgyártásban ismét felfutás tapasztalható. Olajszabályzóik külföldön találnak vevőre, az Ikarus pedig rövidesen új típusú busszal jelentkezik, tehát a pneumatikus ajtóműködtetőkre is szükség van. Hogyan bírják majd az iramot? — Gyártásfej lesztési főosztályunkat — ahol többek között a már említett inge- niering tevékenységet végzik —, már, megerősítettük tervezőkkel, kivitelezőkkel a dolgozók ésszerű átcsoportosítása révén. Hasonló lépésekre bizonyára szükség lesz még. Sokat várunk a vállalati gazdasági munkaközösségektől is, természetesen a szerződéses fegyelem maradéktalan érvényesítése mellett. A munkaidőalap ki- haszrrélásában, a technológia korszerűsítésében és az üzemszervezésben is vannak még tartalékaink. Kétségtelen azonban, hogy bizonyos területeken elengedhetetlen lesz a létszám pótlása is. Fazekas Eszter B. Kun Tibor A pneumatika gyakorlati alkalmazása Pótlólagos automatizálás, anyagmozgatás, biztonság
