Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
« 4. NÉPÚJSÁG, 1983. november 2., szerda A régi néptanítói ideál — Kevés a fiú — Elszállt 25 év — Aki alkalmas, tanulhat — A cél: a sokoldalú személyiség A ma és a holnap tanítói A tanítóképző homlokzata — Megyénkkel milyen formában tartják a kapcsolatot? — Mindig meghívjuk a fölvételik előkészítésekor a megyei művelődésügyi osztályok vezetőit — folytatja Kopácsy Béla. Ahol kevés a tanító, ott a helyiek különböző társadalmi ösztöndíjakkal vonzzák a fiatalokat. A végzettekkel is élő a kapcsolat, legutóbb például Gyöngyösön rendeztünk anyanyelvi továbbképzést. Tanácsokat adunk a képesítés nélküliek' kiválasztásában, ha valaki megfelel a felvételin, de helyhiány miatt nem került be, javasoljuk alkalmazását. Felkészültség? Rátermettség? — Ha már itt tartunk, hogy is állunk a jelentkezésekkel, a rátermetteket tud- ják-e fogadni? — Két és félszeres a túljelentkezés, de megtaláljuk a módot arra, hogy az alkalmasakat a pályán tartsuk. Legutóbb Zsámbékra küldtük azokat, akik pontjaik alapján ezt kiérdemelték. — A felvételik reformja önöket hogyan érintette? — Kétségtelenül a jobb megitélést hozta magával az újítás, a nagyobb pontszóm. Különösen kedvező ez a tanítóképzésben, hiszen végül is nálunk a sokoldalúság a mostani szakosodás ellenére is igen-igen fontos. A vizsgabizottságban mindig helyet foglal nálunk a neveléstudományi tanszék egy tagja, aki a felkészültségen kívül a rátermettséget is figyeli. Az egyéniség nyitottsága, koncentráló készsége, fogalmazási képessége mérhető, megfigyelhető. — Valami tehát visszatér abból a sokat emlegetett néptanítói ideálból? — Reméljük. Úgy gondoljuk, hogy jó az, ha a gyerek iskolakezdéskor egy nevelőhöz kötődik, aki iránt bizalommal van. A szakkollégiumi képzés hátrányokat is hozott magával. Éppen a hallgatók vetették fel legutóbb, hogy valamilyen alkalmassági vizsgára mindenképpen szükség van. Nem jó az, hogy a felvételi után — mely most magyarból és történelemből áll — „labdá- zás” kezdődik, mert a diákunk botfülű, nem tud lerajzolni egy fát, vagy nem beszél oroszul, s mit is csináljunk vele? Szeretnénk sokoldalú tanítókat képezni, fölkészíteni hallgatóinkat az értelmiségi létre, ugyanis különösen faluhelyen e szerepet vállalniuk kell. S meg kell adniuk a következő nemzedékek műveltségének alapjait. Gábor László Sok szállal kötődik megyénk Jászberényhez, a harmincezres alföldi településhez. A közigazgatási határok nem jelentenek választóvonalat, hiszen a Tanítóképző Főiskolán sokan végeznek, akik tájegységünkről kerültek oda, s még többen vannak , azok, akik a Mátra és a Bükk környékére jönnek a diploma megszerzése után, hugy az alsó tagozatosok oktatását szolgálják. A holnap felnőttjeinek műveltségét alapozzák meg, nem mindegy hát, hogyan kerülnek ki a főiskoláról. A főigazgatóval, dr. Fábián Zoltánnal és helyettesével, Kopácsy Bélával beszélgettünk az intézmény lehetőségeiről, a képzésről. Külön aktualitást adóit ennek a jászberényi találkozásnak, hogy ez az oktatási forma csendes jubileumot ért el: 25 éve indult. tanítóra volna szüksége. Ezért lehetne nagyobb nálunk egy-egy évfolyam. Különösen azért, mert Budapesten és Pest megyében valósággal katasztrofális a helyzet, sok az üres állás, a képesítés nélküli tanító. Nóg- rád aránylag jól ellátott, Heves megye is, mert sokakat csábít a szép vidék, meg jó lehetőségeket is teremtenek a kezdők Számára. Egy alapvető gond van: „kilú- gozódik” a tanítók köre, mert ahogy jönnek a népesebb korcsoportok a rátermettebbeket továbbképzik a felső tagozatos diákok oktatására. Heves megyéből jöttünk. .. — Milyen tapasztalataik vannak a Heves megyéből érkezett diákokról? — Heves megyéből a keretszámok szerint majd öt- venen járnak egy évfolyamra. Általában elégedettek vagyunk velük, például ahogy most visszaemlékezem az elmúlt esztendőkre, mindig Heves megyei volt a KISZ-titkárunk, sőt még a KISZ-bizottságunk több tagja is. Különösen jó alapokkal indulnak az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumból és a gyöngyösi Berzéből érkezettek. S ahogy tapasztaljuk, később is beválnak a pályán. lünk, hét ágazata van, ezek a következők: ének, rajz, technika, testnevelés, orosz, népművelés és könyvtár. Ez a két utóbbi újabb szakmát jelent, aki itt szerez diplomát, az kulturális intézményekben is dolgozhat. — Mielőtt az oktatás helyzetéről és jövőjéről beszélnénk, kérem, ismertesse számunkra az intézmény helyzetét, hiszen a Heves megyei olvasók ritkán hallhatnak erről a főiskoláról... — Nálunk évente 125 hallgató végez nappali tagozaton. Ezenkívül levelező tagozaton 65-en, s vannak 70- en, akik két év alatt, mint óvónők szereznek új képzettséget. Sajnos igen kevés a fiú, egy-egy évfolyamon többnyire ha hárman-négyen tanulnak. Bár mostanában valamivel többen vannak, mert vonzó számukra a népművelés és a technika. — És a hely, az épület milyen lehetőségeket ad? — Jónak mondható, 1930- ban Állami Tanítóképzőnek épült, egy tízholdas területen. Most háromszor annyian vagyunk, mint annak idején, de még mindig elférünk. Most kezdődik egy 200 fős kollégium építése, ha az 1985-re készen lesz, minden gondunk megoldódik. Egyelőre kevés hallgatónkat tudjuk elhelyezni a régi szálláshelyen, s ez korlátozza a továbbképzésben betöltött szerepünket is. Sokszínű élet — Az itt végzettek számára nemcsak az iskola, hanem szűkebb és tágabb környezete is sokat jelent. Milyen adottságai vannak a városnak? — Sokszínű életet tud egy főiskolás kialakítani magának, sportpályák, különböző amatőregyüttesek, szakkörök, kultúrházak várják a fiatalokat. Persze a város azt szeretné, ha a diákok jobban bekapcsolódnának a művelődésbe, de itt mégiscsak tanulni kell, a vizsgaidőszak erős kötöttséget jelent, no meg hét végeken sokan fölkerekednek és hazautaznak. Egy biztos: majd mindenkinek van valami érdekes, de a képzésünkhöz nem szorosan kötődő elfoglaltsága. — Mekkora terület tartozik a főiskola vonzáskörzetébe? —r Szolnok és Heves megyéből, illetve Nógrád egyik feléből jelentkeznek hozzánk Ez egy nyolcszázezres lélekszámú terület, amelynek legkevesebb évente 150—200 új Dr. Fábián Zoltán főigazgató: — „Sokrétű képességeket kértünk számon...” (Fotó: Kőhidi Imre) Kopácsy Béla főigazgató- helyettes: — „Szeretnénk sokoldalú tanítókat képezni. ..” Egy ideái vége — Valóban, 25 évvel ezelőtt, 1958-ban kapta meg a főiskolai rangot — kezdi dr. Fábián Zoltán. Addig középfokú végzettséget adott intézményünk. A régi ideál szerint elemi népiskolai tanításra készítette fel a tanítókat. Azóta sok minden megváltozott. Akkoriban sokrétű képességeket kértünk számon a felvételin, fontos volt a hallás, a mozgás, a rajztudás, a matematikai érzék, a hibátlan beszéd és a helyesírás. Kialakult azóta egyfajta munkamegosztás, amely a tantárgycsoportos oktatáshoz kapcsolódik; az iskolákban megosztoznak a tanítók a feladatokon. Nyolc évvel ezelőtt szakkollégiumi képzést ' vezettünk be náHegedűs László művei Várják a nézők kérdéseit Újabb fellépés előtt Kiállítás a Hatvani Galériában Segítség a pályaválasztáshoz A szentendrei Ferenczy Károly Múzeum festményeiből rendezett kiállítás igen nagy sikerrel zárult a Hatvani Galériában, azóta pedig már újabb tárlat képei függnek a termek falain. Dr. Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója nyitotta meg Hegedűs László gyűjteményes kiállítását, amely csaknem nyolcvan festményt, rajzot, metszetet sorakoztat fel. Hegedűs a második világégést követően három évtizedig külföldön élt, így munkái gazdag szépséggel beszélnek Ausztrália, Anglia, Tahiti természeti szépségeiről, embereiről, a kikötők életének hangulatáról. Az igen vonzó anyagot november 20-ig tekinthetik meg A Magyar Televízió gyermekosztálya 1983. november 15-én, kedden délután Mi legyek? címmel pályaválasztási műsort sugároz, amellyel a döntés előtt álló általános iskolásoknak, valamint szüleiknek kíván segítséget nyújtani. A szerkesztőség várja a nézők kérdéseit a pályaválasztás valamennyi témaköréből. Az adásban választ adó szakemberek között ott lesz Jenei Artúrné, a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet igazgatója is. Az érdeklődő leveleket az alábbi címre kell eljuttatni: Magyar Televízió Gyermekosztálya, Budapest, 1810. A borítékra írják fel: Mi legyek? — Parancsol? — Sört kérek! — Igenis, uram, egy sör, ezüstpohárban! — Nem, kérem, ne ezüstpohárban, a sört csak üvegpohárból iszom. — Sört csak ezüspohár- ban szolgálunk fel! — Miért? — Mert ez egy bár! — Miért nem lehet egy bárban üvegpohárból inni a sört? — Mert itt egy sörért 7,50-et kell felszámítanunk! — Már bocsásson meg, nem az árat kifogásolom, hanem a poharat! — Értse meg, uram, ha ön itt a bárban csak egy sört rendel, 7,50-et kell felszámítanunk, és ezért a sört ezüstpohárban szolgáljuk fel! — Ha ia sör itt ilyen drága, akkor az ember igazán választhatna, miből akarja meginni! Wolfgang Rompa: Sör a bárban — Itt a bárban csak ezüstpoharunk van! — Hát akkor hozasson egy üvegpoharat, és a sört az ezüstpohárból öntse át az üvegpohárba! — Ezt nem lehet! — Miért nem lehet? — Mert a többi vendég meglátná! — Miért nem szabad a többi vendégnek a sört az üvegpohárban meglátnia? — Mert akkor ok is üvegpohárban kérik a sört! — Ok sem isszák a sört ezüstpohárból? — Ezt nem mondtam, uram, én csak a bár vezetőjének utasításait követem! — Nem akarja a bár vezetője, hogy a vendégek meg legyenek elégedve? — De igentermészetesen azt akarja! — De ön az imént azt mondta, hogy más vendégek is szívesebben innák a sört üvegpohárból. Akkor azok nincsenek megelégedve! — Eddig még senki sem panaszkodott! — Na jó, akkor nincs mit tenni! — Sajnálom, uram! — De mondja csak, ott van egy üvegpohár a csap alatt! — Igen, az az enyém! •*— Hogyhogy a magáé? — Ez a vezető utasítása. Az alkalmazottaknak nem szabad ezüstpohárból inniuk! — Miért nem? — Mert mi nem fizetünk 7,50-et! — Jó, akkor én sem fizetek 7,50-et! — Tehát önnek mégis' túl drága a sör? — Nem, csak üvegpohárból szeretném inni a sört! Ez itt a szállodában sehol sem lehetséges? — De, a szálloda előcsarnokában, a portásnál! — És honnan hozza a portás a sört? — A bárból! A terpesi asszonykórus Több mint két évtizeddel ezelőtt alakult meg. Terpe- sen az asszonykórus. Tizen- ketten találkoztak rendszeresen a művelődési házban, fiatalok és idősebbek egyaránt. Az alapító tagok közül- van, aki ma is énekel. Nemcsak a régi dalokat, a népszokásokat is kutatják, elsősorban azokat, amelyek Terpesen és környékén gyökereztek meg. Az elmúlt években három alkalommal nyertek kiváló minősítést országos seregszemlén, de számos egyéb díj is birtokukban van. A népviseletet, a kosztümöket maguk készítik, megőrizvén a palóc hagyományokat. A terpesi asszonykórus legutóbb Gödöllőn szerepelt nagy sikerrel: a közelmúltban megrendezett találkdzón farsangoló népszokásokat mutattak be. Most ismét újabb fellépésre készülnek. A közeljövőben Debrecenben kerül sor a pávakörök, népdalkörök országos seregszemléjére, amelyen a ter- pesiek betlehemes játékot mutatnak be. A műsort Végh Menyhértné, a kórus alapító tagja állította össze, régi néphagyomány nyomán. Nemzetközi gyermekrajzverseny A Sankar nemzetközi gyermekrajzverseny idei pályázatára is várják -a magyar gyermekek rajzait. A művészeti versenyen — amelyet Pillái Sankar indiai közéleti személyiség alapított — az 1968. január 1. után született gyermekek vehetnek részt, legfeljebb 6 festménynyel vagy rajzzal. A pályázók ábrázolhatnak bármilyen eseményt, sportjelenetet vagy hobbyt, és kifejezhetik elképzeléseiket arról, miként lehetne szebbé tenni környezetüket. Az alkotások különféle anyagok felhasználásával készülhetnek, csak fekete ceruzával nem, s méretük nem' lehet kisebb 30X40 centiméternél. A pályaművek az Országos Pedagógiai Intézet esztétikai nevelési csoportjához — 1406, Budapest, Gorkij fasor 17—21 —küldhetők be, legkésőbb december 1-ig. Kollektív munkát nem fogadnak el.
