Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 2., szerda Gólyahír a főiskoláról Igen, kérem, sikeresen felavatták az idei gólyákat is az egri és a gyöngyösi főiskolán! Történt mindez szombaton este fél nyolctól, egy nyolcórás műszakon át — és hogy hogyan, azt villantják fel a szertartást rögzítő képeink. fajta József, a volt diákrektor elbúcsúzik pünkösdi királyságától. Mint a királyságukat igazán komolyan vevők általában, ő is papírról olvasta pár mondatos szónoklatát... Bár a képen ez kevéssé látszik, Erdélyi Csilla elsőéves magyar—ének szakos hallgató is fél lábon állva teszi le a hagyományos gólyaesküt: „a Herendit és a Szecskát tönkremenni nem hagyom, a kollégiumi kőszobrokat nem molesztálom, az utóvizsgákhoz szükséges okmánybélyegeket előre megrendelem, pocsékba menni nem hagyom...” Es ez már a nyitótánc; mennyi báj, mennyi kellem! Gyöngyösön a Prognózis együttes „húzta” a talpalávalót (Fotók: Kőhádi Imre és Szántó Syörgy) « Gondolatok a minőségről... Ez a cím fejezi ki leginkább annak a rendezvénynek a tartalmát, amelyet a KISZ Heves megyei Bizottsága a műszaki-közgazdasági hetek keretében rendezett az elmúlt napokiban. A kerek- asztal-beszélgetésen részt vevő fiatalok arról vitatkoztak, hogyan kell értelmezni, helyileg adaptálni — a sokat emlegetett „megnövekedett minőségi követelményeket”, s arról: mit tehetnek a KÍSZ-szervezetek a cél érdekében. Az elmúlt években — a hazai és nemzetközi piacokon egyaránt — alaposan megszigorodtak a követelmények. Az elvárásoknak csak a dolgozó kollektívák összefogásával, alkotó tenni akarásával lehet eleget tenni. További feltétel, az átfogó szabályozási rendszer kidolgozása és bevezetése, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó bérezés megvalósítása. Ez az a terület, amelyben a KISZ-szervezetek — sajátos eszközeikkel és lehetőségeikkel — sokat tudnak tenni. Az újfajta szemlélet kialakításának, formálásának egyik eszköze lehet a KISZ KB által kezdeményezett „minőségi körök” bevezetése is. Sok vita kíséri útján, hiszen — nálunk még alig ismert formáról van szó. Reális lehetőség van a munkahelyi légkör, a gazdasági eredmények javítására, a személyiségek kibontakozásának segítésére, alkotó munkakörülmények kialakítására. Sok kritika éri a jelenleg alkalmazott érdekeltségi rendszerünket. Kétségkívül sok jel mutat a rugalmatlanságra. A megfelelő követelményekhez és teljesítményekhez jobban igazodó elvek és gyakorlat helyi kialakításában, formálásában továbbra is kezdeményező szerep jut a KlSZ-szervezetek- nek, a fiataloknak. Szerencsére egyre több munkahelyen ismerik fel ennek szükségességét. Elgondolkodtató viszont, hogy szinte kizárólag az anyagiakra figyelünk. Az önálló életkezdéshez, egzisztencia megteremtéséhez ma már igen jelentős összegekre van szükség, de segítenünk kell a fiatalokat az élet igazi értékeinek, céljainak feltárásában, megismertetésében, elfogadtatásában is. Az átgondolt követelménytámasztás, a jól szervezett munkafeltételek biztosítása, személyes példamutatás a vezetők feladata. Csak hát, vezetőnek lenni ma nem könnyű és még kevésbé népszerű feladat. Szakember- képzésünk hiányosságai között említést érdemel az a tény, hogy felsőoktatási intézményeink nem készítik fel a fiatalokat erre a munkára. A KISZ-szervezetek segíthetnek azzal, hogy megfelelő fórumokon lehetőséget biztosítanak az alapvető vezetési ismeretek átadására, elsajátítására. A KISZ-szervezetek termeléshez kapcsolódó munkaformáinak döntő többsége az extenzív gazdaságfejlesztés időszakában született. Ez nem jelenti azt, hogy idejétmúlt valamennyi. Csupán folyamatos korszerűsítésre szorulnak. így például az Alkotó ifjúság pályázat és kiállítás ifjúsági munka- versenyforma. A családnak, az iskolának, a munkahelynek jelentős feladatai vannak a minőségi szemlélet kialakításában. Ha valahol hibáztunk, korrekciókra már kevés a lehetőség. Tudjuk, nem elegendő csak szót váltani minderről. De ahhoz, hogy tudjuk, mit és hogyan csináljunk, feltétlenül szükség van az ilyen jellegű beszélgetésekre is. Erdélyi Lajos JOBBAT SZERETNÉNEK Megint nekilendültek 30 ezer forint a Bervából A KISZ Központi Bizottsága gyermek- és ifjúság- védelmi alapot hozott létre. A szükséges anyagiak egy részét társadalmi segítséggel kívánják előteremteni, ezért az ifjúsági szervezet felhívással fordult a gyermek- és ifjúságvédelemért tenni akaró munkahelyi, lakókörzeti és iskolai kollektívákhoz, valamint magán- személyekhez: munkafelajánlásukkal és egyéb anyagiakkal támogassák az alap működését. Az egri Finomszerelvény- gyárban már hagyományai vannak a gyermekintézmények patronálásának, s eddig is több brigád önzetlen munkával segített a veszélyeztetettek helyzetén. Most a felhívás nyomán megyénkből elsőként a bervai fiatalok KISZ-bízottsága csatlakozott az akcióhoz, és további támogatásként kommunista műszakban végzendő társadalmi munkával harmincezer forint befizetését ajánlotta fel az ifjúság- védelmi alapra nyitott bankszámlára. EGY ÜZEMMÉRNÖK Üzemmérnök és megyei úttörőelnökségi tag, túravezető. Ellentétes jellegű foglalkozások, Csávás István életét mégis ez formálja egész- szé. Hogyan kezdődött?... „Étvágytalan, vékonyka gyerek voltam, ezért ötesztendős koromban, orvosi tanácsra a hegyekbe küldtek „erősödni”. Bükkszentke- reszten, egy tót fuvarosnál töltöttem a nyaramat. Itt találkoztam először az erdővel, s azt hiszem, ez á találkozás kísér még most is, ha túrázom, vagy ha csak egyszerűen a fák között sétálQk. Az általános iskola befejeztével a debreceni református kollégiumban tanultam tovább. Ha volt egy kis szabad időnk, a fiúkkal felültünk a kerékpárra, és irány a Nagyerdő... Az, hogy vadász vagy erdész leszek, meg sem fordult a fejemben. Szerettem a matematikát, érdekeltek a gépek, a villamosság. A középiskola befejeztével szakmunkásként dolgoztam, majd a katonaság után levelezőn végeztem el a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát. Aztán megnősültem, s először Nagybátonyban, majd később, 1966-ban Egerben kaptam állást, s a mai napig is, az OVIT itteni telephelyén dolgozom, üzemmérnökként. Eközben leigazolt tagja Nem tudom, ki hogyan van vele, bennem mindig valamiféle bizakodó érzést vált ki, ha azt hallom, hogy egy tucatnyi fiatal összefogott és elhatározta, hogy ők most csinálnak valamit. Valami jobbat, mint ami eddig volt. Méghozzá úgy, hogy nem „kunyerálnak” segítséget sehonnan, hanem ők, a maguk erejéből, a maguk akaratából teszik, amit hitük szerint tenniük kell. így voltam akkor is, amikor megtudtam," hogy a gyöngyösi berzések diákklu- bat szeretnének „összehozni”. Lássuk, mi lesz belőle, mozdított meg a kíváncsiság. Diákklub. Hol is kaphatna helyet, mint a pincében, füstölögtem magamban, aztán az jutott eszembe: a felső termek, az előadók kellenek a szép számú diákseregnek, tanuláshoz, szaktárgyi foglalkozáshoz. Lent, a kissé rideg levegőjű helyiségben, a boltívek alatt már zsongott a várakozók csapata. Az előtérben éppen próbált a „műsorbrigád”. Kiderült, ők tulajdonlettem a Magyar Természet- barát Szövetségnek, Heves megyében a túraszakbizottság vezetésével bíztak meg. így kerültem kapcsolatba az úttörőkkel... Az úttörőszövetség a segítségünket kérte a vándortáborok szervezésében. Elvállaltam. Beindítottunk egy természetbarát szakkört, kéthetenként kirándultunk, s közben mindig tartottunk elméleti foglalkozásokat. Felvetődhet egy ellenvetés, miszerint: a túrázást csinálni kell, nem pedig tanulni. Ez így nem igaz. Ahhoz, hogy az ember a természetet megszeresse, előbb meg kell ismernie: tudja használni a tájolót, a térképet, tájékozódjon a csillagok állásából, vagy a fák segítségével. Volt már rá példa, hogy egy-egy tudatlan, eltévedt gyereket helikopterrel kellett megkeresni. .. Ezt nem akarjuk. Én a lányomat már óvodás korában a hátamon, vagy kétkerekű kocsival vittem magammal az erdőbe. Megszerette. A vándortáborokban ifivezetőként mindig mellette voltam, s ma is lelkes túrázó, ugyanúgy, mint a feleségem. Én soha nem járok magányosan a hegyoldalakon. Annak örülök, ha másoknak mutathatom meg, amit már ismerek, vagy amit esetleg képpen a klub vezetősége, úgy, ahogy vannak. Lám, a példát ők adják, véltem felfedezni a tanulságot. Bentebb egy kis duruzso- lás, olykor hangosabb rival- gás a jövevény láttán, aztán a KISZ-esekért felelős tanárnő is megérkezett, és nem sokkal ezután megkezdődött a „megnyitó”. Fodor Judit állt a felsorakozott kis csapat élére és „szeretettel köszöntött” mindenkit. Aztán fölhangzottak az avatószöveg szavai: „— Mint már azt őseink is tevék, mi is szükségesnek tartjuk, hogy az ez évben közénk került, szedett-vedett, magukat arra érdemesnek tartó gyermeteg sereget, akik a deák-klub tagjai sorába szeretnének tartozni, megvizsgáljuk, s ha arra méltónak és alkalmasnak tartjuk: magunk közé avassuk.” A fogadalmat mindenki elmondta, közben imitt- amott kisebb kuncogások, hangosabb derülések támadtak a fiatalok körében. Majd a színre lépett „Tojás”, azaz: Koós Attila, és gitárját elővéve elkezdődött a „jóakkor fedezek fel. Ezért is szeretek úttörőkkel sátorozni. A városi gyerekek többsége nem ismeri a fákat. Az a tej, amit nem zacskóból vesz elő a hűtőből, hanem esetleg egy sajtárból öntenek ki neki, nem is igazi. Nem tudja, melyik végén kell megfogni a seprűt. Az ilyen gyerek egy táborozás végén boldogan megy haza és örömteli képpel meséli, hogy: „Anya, képzeld, már ezt is tudom, azt is láttam...” És már csak ezért is megéri nekünk, felnőtt túrázóknak tanítani. Ez muszájból nem megy, kény- szerűségből nem lehet csinálni. így is sokan „élhetetlennek” tartják a magamfajta „megszállottakat”, és felesleges időpocsékolásnak a hét végi túrákat. Nekem így teljes az életem. Szeretem a munkámat és a természetet. Közelebb kerülök az emberekhez is. Egyik alkalommal például nem kaptunk szállást valamelyik faluban. Húsvét volt, ilyenkor a falusi emberek .többsége a templomban van. Odamentünk, beszéltünk a pappal, két perc múlva mindannyiunknak volt hol aludni, sőt azok haragudtak meg, akiknek nem jutott vendég.. . Nehézségek? Van harminc vándortáborunk, s még így pofa” éneklés, több mint félórán át. „ Mi maradt még hátra? Természetesen a diszkó. Ez a hangerő már nem vonzott, kimentünk a teremből né- hányan. Igyekeztem ekkor szóra bírni a klub ifjú vezetőjét, Fodor Juditot. — Mik a tervek? — Nem minden héten, de meghatározott program szerint működik majd a klub. Tagja csak az lehet, aki erre „méltó”. Belépés tehát csak igazolvánnyal. Esetenként vendégeket is hozhat magával a klubtag, vagy mi hívunk meg vendégeket. Csak sikerüljön, motoszkál a fejemben, mert a nekibuzdulásokkal az előző években sem volt baj. Azt még megtudtam, hogy a pincéből azonnal kikerül a klub, mihelyt a kereskedőiskola elhagyja a bérelt épületszárnyat. Akkor kapnak majd „fent” egy igazi klubhelyiséget, amit kedvük szerint rendezhetnek be — maguknak. Hát... ennyi történt kezdetnek. A folytatás pedig...? G. Molnár Ferenc (Fotó: Szabó Sándor) is a jelentkezők harmadát nem tudjuk magunkkal vinni, kevés a hely. Nincs utánpótlás tanár túravezetőkben, a főiskolán sincs ilyen irányú képzés... Bízom a gyerekekben. Hiszem, ha jókor mutatjuk meg nekik a környezetüket, és meg is ismerik a természetet, életük végéig szeretni fogják. Én ezért csinálom. ..” Lejegyezte: Doros Judit összeállította: Németi Zsuzsa Aki megtanítja a „fákat“
