Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-13 / 268. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. november 13., vasárnap Tollhegyen „Bocsánat, hogy a csapos közbeszól...” vagy negy­ven éve hazai színpadokon keltett mosolyt a mindig közbeszóló csapos figurája. Az embernek az jut eszé­be, amikor hírül veszi, hogy a luxemburgi rádió és té­vé egyik népszerű műsorá­ban világpolitikai kérdések­ről nyilatkozott egy bizo­nyos monsieur Ledere, a franciaországi olcsó áruhá­zak hálózatának megalapí­tója. Közölte, hogy Mitterrand elnök életveszélyben van, hogy az Exocet-rakéták le­szállítása Iraknak világhá­ború kirobbanásához fog vezetni. A maga titkos kapcsolatait azzal pró­bálta bizonygatni, hogy De Gaulle tábornok valaha őt küldte az algériaikkal való kapcsolat felvételére Genfbe. Edouard Ledere, az áruházak hálózatának ügyes megszervezője, s ezt milliói is bizonyítják, a végén figyelmeztette a fran­ciákat, hogy csak Európá­ban és csupán Európával menthetik meg magukat. Nem utánozhatják Ameri­kát, mert nincs meg hozzá a hatalmuk, erejük. Csád- ban is belekeveredtek vala­mibe, aztán Libanonban is. Ledere jóslata: legköze­lebb Tunéziában vár Franciaországra ugyanilyen kaland. „A csapos”, bocsá­nat, az áruházak tulajdo­nosának jóslatait egyelőre jegyezzük fel. (P. J.) A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: a „Haza Pártjának” győzelmét hozták a török parlamenti választások — Gemajel liba­noni elnök hazautazott Párizsból — Felipe Gon- zález spanyol kormányfő tárgyalásai Bécsben KEDD: az ENSZ-közgyűlése megkezdte a közép­amerikai helyzet vitáját — Az öböl-menti or­szágok külügyminiszterei közvetítési feladattal Damaszkuszba utaztak — Az utolsó kubai cso­port hazatért Grenadából — Az amerikai sze­nátus megszavazta a 253 milliárd dolláros ka­tonai költségvetést SZERDA: Reagan elnök Tokióba érkezett és meg­kezdte tárgyalásait Nakaszone kormányfővel — Angol—nyugatnémet csúcstalálkozó volt Bonn­ban — Ideiglenes kormány alakult Grenadán — Trudeau kanadai kormányfő villámlátogatása Hágában és Brüsszelben Hivatalos látogatáson Tokióban tárgyalt az amerikai elnök. Képünkön: Nakaszone Jaszu- hiro miniszterelnök és Ronald Reagan maszk­ját viselő tüntetők azon a megmozduláson, ahol a felvonulók a fokozódó japán—ameri­kai katonai együttműködés ellen tiltakoztak CSÜTÖRTÖK: Kádár János látogatása Prágában — Stone, amerikai elnöki különmegbízott San Jó­séban találkozott az emigráns nicaraguai ellen­forradalmárok képviselőivel — A Pravda szer­kesztőségi cikkben emlékezett meg Leonyid Brezsnyevről, halálának első évfordulóján PÉNTEK: szovjet—ír külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában — NATO-forrásokból kitudódott, hogy az év végéig 41 rakétát helyeznek el Nagy Britanniában, Olaszországban és az NSZK- ban — Sadli algériai elnök befejezte párizsi látogatását SZOMBAT: Reagan elnök megkezdte dél-koreai tárgyalásait — Trudeau nyugat-európai körútja feszültség csökkentéséről folytatott eszmecserét során Bonnban és Londonban is a kelet—nyugati — Mohieddin egyiptomi miniszterelnök befejez­te ausztriai látogatását Brit—ír csúcstalálkozóra került sor. Képün­kön: Margaret Thatcher kormányfő és dr. Garret Fitzgerald miniszterelnök az egyik megbeszélésen. Hasonló szintű tárgyalás két év óta nem volt (Fotó: AP—MTI—K5) Moszkvában a hagyományos díszszemlével emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulójáról. Képünkön: gépesített légvédelmi egység a Vörös téren ren­dezett katonai felvonuláson Súlyos harcok folytak az észak-libanoni Tripoli körze­tében az Arafathoz hű, illet­ve az ellene támadó palesz­tin egységek között. Képün­kön: a harcokban kigyulladt tripoli olajfinomító lángoló tartályai AFGANISZTÁN: Sarika Razi új élete Néhány hónappal ezelőtt még példa nélküli látványos­ságnak lehettek tanúi a ka­buli járókelők: az afgán fő­város közlekedésének meg­szokott eszközévé vált troli­busz volánja mögött egy fe­kete hajú afgán lány ült. A járdákon valóságos tö­megek gyűltek össze, hogy megbeszéljék a nem min­dennapi jelenséget. A for­galomban kisebb fennaka­dások keletkeztek: hiszen mindenki, ha néhány pilla­natra is, de látni akarta az első afgán nővezetőt. A tizenkilenc éves Sarika Razit láthatóan nem zavarja az útját kísérő „feltűnés”. Igyekszik mindent a leg­jobban csinálni, egyetlen hibát sem véteni,- hiszen a szemek nem csupán Sarika Razira szegeződnek, hanem az afgán nők új nemzedé­kének első képviselőjére, akik a csadort levetve az egyenjogúságért szállnak harcba. Hogyan végezhet egy nő „férfi’’-munkát? Hogyan lép­het a világ elé lefátyolozat- lan arccal, hiszen ezt tilt­ják az iszlám törvények — hangzott innen is, onnan is. Hasonló kérdések manap­ság gyakran foglalkoztatják az utca emberét Afganisz­tánban. Hiszen amióta világ a világ a nők jogfosztott helyzetben voltak, valami­féle ..másodrendű” élőlény­nek számítottak. Az afgán társadalomban ez a jelen­ség még távolról sem a -múlté. A lányok születése évszázadok óta az egész családot sújtó szerencsétlen­ségnek számított. A nők sorsát a kíméletlen diszkri­mináció és a legelemibb emberi jogoktól való meg­fosztás jellemezte. Adás­vétel tárgyai voltak. A lá­nyokat már kora gyermek­koruk óta erejüket megha­ladó robotra kényszerítették a háztartásban és a földe­ken. Beleegyezésük nélkül akárkihez férjhez adhatták, elzavarhatták a háztól, éh­halálra ítélhették, engedet­lenségükért veréssel, sőt halállal büntethették őket. Évszázadok óta csadort kell ölteniük, ha az utcára lép­nek. Az áprilisi forradalom óta eltelt öt évben Afganisztán­ban sokat tesznek azért, -hogy bevonják őket a társa­dalmi termelésbe. Sarika Razi új életét a kabuli közlekedési vállalat­nak köszönheti. A vállalat hét fiatal lányt képzett ki trolibuszvezetőnek. Sarika kolléganőivel együtt ma már gyakorlott vezetőként dolgozik a kabuli trolibusz­vonalakon, s az utasok és járókelők lassan megszok­ják, hogy az évszázados tradíciókkal dacolva, nők ülnek a volán mögött. BE KELL JÖNNI, MEG KELL NÉZNI EGERBEN, a Skála-Duett Áruház cipőosztályán, november 14—19. között a CORSO-hetet! Mindennap más modell 40% engedménnyel. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! ÁFÉSZ, Jelentés a santungi földrengésről 300 me* a hé esi kúmkdz Az osztrák fővárosban idén emlékeztek meg a török elleni győzelem 300. évfordu­lójáról. 1983. másik, ugyanerre az időre visszautaló jubileuma szintén a török ost­rom következménye: 300 éve kapott enge­délyt az első bécsi polgár, hogy — egyéb­ként persze, török mintára — kávét főzzön és mérjen ki. A szerencsés választott a fá­ma szerint egy Franz Kolschitzky nevű pol­gár volt, ciki bátor futárszolgálataival tün­tette ki magát az európai történelemben sors­döntő bécsi ostromnál. Jutalma: övé lett a megvert török által otthagyott sokzsáknyi kávé... Napjainkban minden osztrák lakosra fe­jenként átlagosan évi 78 liter babkávé el­fogyasztása jut, s a bécsi kávéház századok óta fogalom. A kezdet mindenesetre nem volt könnyű: dohányozni csak 1780-tól volt szabad a kávémérésekben, ahol — egészen 1840-ig — az egyetlen hölgy a kasszírnő le­hetett. Az addig csak a férfiaknak fenntar­tott kávézók a biedermeier korszak zenés ká­véházainak megjelenésével kaptak családi­as jelleget. A „kávé-történészek” (az ügynek a jubi­leum évében nagy irodalma van) felemlítik, hogy a Stephanskirche mögötti, Kramer-fé- le kávéházban már Mária Terézia korában többféle hírlapot lehetett olvasni és egyál­talán: a bécsi kóvéház mindig is nemcsak az olvasó, hanem az író, az alkotó művész­emberek második otthona is volt. Büszkén sorolják a művelődés nagyjainak nevét: a hajdanvolt „Bogner”-be címeztette leveleit Franz Schubert, s be-betért oda még az em­berkerülőként ismert Beethoven is. A Neuner- féle kávéházban találkozott rendszeresen Nikolaus Lenau és Strauss. A századforduló legismertebb (és nemrég helyreállított) ká­véháza, a Central többek között Victor Ad- lert, a szocialisták vezetőjét, Billroth profesz- szort, a nagy sebészt, több írót, valamint az emigráns Trockijt sorolhatta törzsvendégei közé... A kávéházi tudomány kutatói szerint a bécsiek tíz és tízezrei ma második otthonuk­nak tekintik a hagyományosan berendezett sarki kávézót. Csaknem kétharmaduk ma is azért jár kávéházba, hogy barátaival ta­lálkozzék. Majd minden másodikat a nagy számban megtalálható bel- és külföldi lapok vonzzák — de még többen a lényegért: a kávéért jön­nek. A kávé kitűnő és olyan különlegessé­gekkel is szolgál, amelyekkel a nem kevés­bé kávészerető magyar közönség aligha ta­lálkozik otthon. Fiaker címen például feke­tét kaphatunk — rummal. A „Kaisermelan- ge”-be tej, hab és csokoládéreszelék kerül. A legromantikusiabb nevű recept a „Mazag- ran”: hideg kávé rummal ízesítve, virágre­szelékkel, őrölt jéggel megszórva — szívó­szál jár hozzá. A jeles, de annál kalóriadúsabb osztrák kávéreceptek az ország határain túl eddig Japánban aratták a legnagyobb sikert: egy nagy japán cég 104 „eredeti osztrák” kávé­házat rendelt a jubileum évében Bécsből, teljes felszereléssel. A rendkívüli exportüzlet bevételei alighanem többet hoznak a szak­mának, mint amennyit Bécsben profitál a kávéházakból. Ugyanis a bécsi törzsvendég is szeret órákig elüldögélni kávécskája mel­lett, hiszen éppen ez a „békebeli” kávéház egyik nagy vonzereje. Odüsszeusz az Adrián? A Santung tartományban öt. nappal ezelőtt észlelt földrengés halálos áldoza­tainak száma 36-ra emelke­dett, több mint 2800-an megsérültek — közülük 230- an súlyosan — vált isme­retessé szombat délelőtt Pekimgben. A Richter-skála szerint 5,9 erősségű földmozgás Santung tartomány nyugati részét sújtotta, később pe­dig még 26 utórengést is észleltek. A legújabb ada­tok szerint 36 és fél ezer la­kóhelyiség dőlt romba, a kárvallottak többségét azon­ban ideiglenes szállásokon elhelyezték. A földrengés sújtotta területekre gyógy­szereket, elsősegélynyújtás­hoz szükséges anyagokat juttattak, a közrend a föld­rengést követően nem rom­lott. A trójai háborúból haza­térő Odüsszeusz hajóját „a halált hozó szelek” nem a szicíliai és tunéziai partok mentén ragadták el és űzték kalandról kalandra, hanem az Adriai-tengeren. Ezt a hellenizmussal fog­lalkozó tudósok eddigi meg­állapításainak ellentmondó hipotézist. Aristide Vucetic jugoszláv méntantudós állí­totta fel. Vaskos kéziratkö­tet tartalmazza Vucetic há­rom évtizedes kutató mun­kájának eredményeit, ame­lyekből néhányat a Politika című jugoszláv lap ismer­teti nemrégiben. Vucetic, akit már gyer­mekkorában rabul ejtett szülőföldjének, Hvar szige­tének tengeri szörnyekről, veszélyes tengerszorosokról és szirénekről szóló mesevi­lága, megkísérelte létező földrajzi helyekkel azonosí­tani Odüsszeusz bolyongásá­nak egyes állomásait. Sze­rinte a küklopszok barlang­ja Dehvar szigetén, a va­rázserejű Kirké lakóhelye Korculán, Szkülla és Kariib- disz sziklája és a szirének szigete a Peljesac csatorná­ban, a „holtak földje” pe­dig a Pó folyó mocsaras torkolatvidékén keresendő. A legtöbb Homérosz-kutató — állította a jugoszláv tu­dós — ugyanazt a hibát kö­veti el: azt mondják, hogy Odüsszeusz hajóhadát a Ma- leia-fok megkerülése után Notesz és Eurosz. a déli és délnyugati szelek ragadták el. Ha viszont így van, ak­kor a szél aligha sodorhat­ta a hajókat Afrika partjai felé, éppen ellenkező irány­ba, Észak-Keletre vagyis a görögök számára akkor még ismeretlen adriai partok fe­lé kellett haladniuk. Odüsz- szeusz utazásának rekonst­ruálásához — írta Vucetic — elegendő csupán. „ha szilárdan ragaszkodunk Ho­mérosz részletes hel.yleírá- saihoz”. Heinrich Schlie- mann német régész vajon nem az Iliászban foglaltak alapján jutott-e el Trója romjaihoz — emlékeztetett a tudós. A „végzetes szelek” Odüsszeusz és társainak hajóit először a „lótusz­evők” földjére vezérelték. A lótuszevők országát Vucetiv Dubrovnik környékére he­lyezi, ahol bőven terem a lótuszevők országát Vucetic lóban fogyasztható. Homé­rosz hőse Hvar szigetén, az ősi sziklabarlangokban ta­lálkozott az egyszemű óriás­sal, a küklopsszal. Odüsszé- usznak a Portin Virek öböl­ben kellett partraszállnia, ahonnan egy meredek út vezet Polypihem barlangjá­hoz. amely ma Grapceva Pecina néven ismert. A bar­lang közelében Vucetic azo­nosította azt a forrást is ahová a küklopszok vitték itatni nyájaikat. A barlang fekvése és nagysága tökéle­tesen megfelel az Odüsszeá- ban leírtaknak. Odüsszeusz nyomában jár­va Vucetic Aioliében. azaz a dalmát szigetvilág szélén levő St-André szigetre érke­zik, amelynek sziklás part­ja egy helyütt, mint Homé­rosz is leírta, bronz falra emlékeztet. Ezt a fémes jel­leget a sziklában nagy mennyiségben előforduló fémoxidok adják. Az a pon­tosság, amellyel Odüsszeusz a szeleket és a szigeten tett utazását leírja, teljesen ki­zárja, hogy Aiolié szigetét a Tirrén-tengeren, nevezete­sen Stromboli szigetén ke­ressük — állította a ju­goszláv tudós. Vucetic Korcula-szigetén vélte megtalálni Kirké biro­dalmát. Knézina szőlős kert­jeiben még ma is fellelhető romok — a tudós szerint — Kirké kőből készült palotá­jának maradványai. Vucetic ezúttal is az etimológiát hív­ta segítségül. Korcula vala­mennyi régi neve: Kirkar, Koukra, vagy Korkina a varázslónőre utal. A másik lehetséges magyarázat: a kirk görögül negyvenet je­lenít. Korcula szigetét pedig negyven kisebb nagyobb sziget veszi körül. Vucetic 1971-ben fejezte be kutatásait, és négy év­vel később halt meg, abban a meggyőződésben, hogyha nem is találta meg az igaz­ságot, de valamivel köze­lebb vitt hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents