Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-13 / 242. szám

(Folytatás az 1. oldalról) mányait a földi élet elpusz­títására használják fel, mindennek a megsemmisí­tésére, amit az emberi gon­dolkodás, tehetség és mun­ka létrehozott. Gertrude Schope, az Af­rikai Nemzetközi Kongresz- szus nőszekciójának elnöke felszólalásában az apart­heid-rendszer nehéz körül­mények között folytatott küzdelmükről számolt be. Vinie Burrows, a nők faji és gazdasági egyenlőségéért küzdő amerikai nőszervezet alelnöke, a felszólalásában leszögezte: a harmadik vi­lágháború az utolsó lenne, mert megszüntetné az em­beri civilizációt. Ezt felis­merve az asszonyok milliói mondanak nemet a háború­ra, az eurorakétákra és mon­danak igent a világ béke­szerető erőinek szolidaritá­sára, az életre. Yvonne Siu, a nicaraguai nőszervezet képviselője fel­hívta a figyelmet: a fegy­verkezési politika következ­ményeként egyre fokozódik az imperialista agresszió a Föld különböző térségeiben, és ennek áldozatai a harma­dik világ népei. El kell ítél­nünk ezt a politikát ■— mon­dotta —, s közösen fellép­ni ellene. Renu Csakravarti, az Indiai Nőszövetség el­nöke kijelentette: nem két­séges, hogy azok az erők, amelyek le akarják igázni a népeket, és meg akarják fosztani demokratikus joga­iktól, vereséget szenvednek. A kérdésre: Lesz-e joga a világ népeinek a békés, méltó élethez, válaszunk ez: élni fogunk, az emberiség­nek fenn kell maradnia. A nagygyűlés utolsó fel­szólalója Bognár Zsuzsa, a székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalat dolgo­zója volt. Javaslatára a résztvevők békefelhívással fordultak a világ asszonyai­hoz, lányaihoz. Ebben szor­galmazták, hogy közös erő­vel szálljanak szembe min­denkivel, aki a gyermeke­ink, a világ jövőjét veszé­lyezteti, mondjanak nemet a nukleáris háborúnak, az eu- rorakétának, a neutronbom­bának, és a katonai fölény megszervezésére irányuló törekvéseknek. (MTI) GENF A hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkenté­séről folyó szovjet—ameri­kai tárgyalások küldöttség­vezetői szerdán Genfben ta­lálkozót tartottak. BRÜSSZEL Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök há­romnapos hivatalos látoga­tásra, Baudouin belga király vendégeként, szerdán Brüsz- szelbe érkezett. LONDON A brit konzervatív párt kongresszusának katonai vi­tájában Michael Heseltine hadügyminiszter ismételten leszögezte, hogy „a jelenlegi körülmények között” feltét­lenül sor kerül az új ameri­kai robotrepülőgépek Nagy- Britanniába történő telepíté­sére. „Efelől senkinek ne le­gyen kétsége” — tette hoz­zá. BECS Szerdára virradó éjszaka végrehajtották az első szív- átültetést Ausztriában. A nyolcórás műtét során egy 52 éves, koszorúérelmesze­sedésben szenvedő férfi egy 23 éves diák szívét kapta. A fiatalember baleseti sérülés következtében halt meg az innsbrucki egyetemi klini­kán, ahol az átültetést vé­gezték. A szívátültetés ki­meneteléről a kórház még nem adott ki jelentést. TOKIÓ Négy év börtönre és 500 millió jen pénzbüntetésre ítélték Tanaka Kakueit, Ja­pán volt miniszterelnökét. A tokiói körzeti bíróság szerdán ítélkezett az ország történetének legnagyobb és leghosszabb megvesztegetési perében. Szedd és vidd! Almaszedési akció a Csónyi Állami Gazdaság sasteleki ( gyümölcsöskertjében. Tárolható Jonathán. Starking és Golden alma szedhető. Ára: 4 Ft kg. Saját szedés, saját göngyölegbe. Közvetlenül a fáról, frissen. Jelentkezés a sasteleki kert portájánál (hatvan—csányi út mentén). Időpont: 1983. október 16-án, vasárnapokon 7.00 órától 12.00 óráig. A nyugatnémet békemozgalom mintegy száz tagja testével zárta el a waldbröli katonai támaszpont bejáratát, ahol a Nike Hercules rakétákat tárolják. Képünkön: a rendőrség eltávolítja az ülősztrájkoló béketüntetőket (Népújság telefötó — AP—MTI—KS) Két tárgyalási forduló Bécsben Bécsi értesülések szerint két tárgyalási fordulóra ke­rül sor a hét végén Andrej Gromiko szovjet és Hans- Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszter kö­zött. A miniszterek és a kí­séretükben levő vezető dip­lomaták szombaton érkez­nek az osztrák fővárosba. Délben Andrej Gromiko ebéden látja vendégül nyu­gatnémet kollégáját a szov­jet nagykövetség épületében, majd ugyanott megkezdőd­nek a tárgyalások. Vasárnap délelőtt az NSZK nagykö­vetségén folytatódik a ta­nácskozás, amely munka­ebéddel zárul. Osztrák hivatalos körök­ben Bécs semlegességi poli­tikája újabb elismerésének tartják, hogy a fontos talál­kozó színhelyéül is az oszt­rák fővárost választották. A szovjet és a nyugatnémet külügyminisztert fogadja Rudolf Kirchschläger szövet­ségi elnök, Fred Sinowatz kancellár és találkoznak Erwin Lánc külügyminisz­terrel is. Valóban visszafordíthatatlan DR. RUDOLF KIRCHSCHLÄGER, az Osztrák Köz­társaság államfője négynapos hivatalos látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik. Ausztria szövetségi elnöke Erich Honeűkernek, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa el­nökének 1980 novemberében tett bécsi látogatását viszonozza. A kölcsönös államfői látogatás önmagá­ban is valami nagyon lényegeset érzékeltet: azt, hogy a semleges Ausztria és a Varsói Szerződéshez tartozó NDK között nem egyszerűen normális, ha­nem kifejezetten szívélyes kapcsolat létezik. Ez a megállapítás 1983 őszén természetesnek tű­nik mindenki számára. Pedig — nemcsak történel­mi, de emberi mércével mérve — nem is olyan ré­gen még nem volt magától értetődő a Német Demok­ratikus Köztársaság és bármely tőkés ország magas szintű látogatásokban is kifejeződő, intenzív együtt­működése. A kicsit is idősebbek jól tudják, hogy az első német munkás—paraszt állam csak a hetvenes évtized elején nyert nemzetközi jogi normák szerint is „világméretű polgárjogot” méghozzá a Helsinkihez vezető enyhülési folyamat egyik első és mindmáig egyik legnagyobb vívmányaként. Mint tudjuk, azóta frontális támadás folyik az enyhülés vívmányai ellen és — a Reagan-kabinet irányításával — bizonyos erők mindent megtesznek a nemzetközi kapcsolatok befagyasztásáért. A szocia­lista országok viszont megpróbálják megtartani, sőt, továbbfejleszteni az enyhülés valamennyi áldásos vívmányát. Ehhez persze, partnerek kellenek és — minden nehézség ellenére — vannak is, a Német De­mokratikus Köztársaság esetében például a semle­ges Ausztriában. EZEN A ZAKLATOTT ŐSZUTÓN jó arra gondol­ni, hogy az enyhülés számos jelentős vívmánya el­lenáll minden Potomac-parti támadásnak és valóban visszafordíthatatlannak bizonyul. A Kirohsehlager-lá- togatás is bizonyság rá, hogy az egyik ilyen kikezd­hetetlen vívmány a szocialista német állam nemzet­közi helyzetének feltartóztathatatlan felértékelődé­se, politikai és gazdasági kapcsolatainak szüntelen bővülése. HARMAT ENDRE Ciprus, a megosztott szigetország Tóth Ferenc, az MTI fő- munkatársa írja: A Magyar Népköztársaság kiterjedt külkapcsolatai- ban viszonylag szerény, de az utóbbi években mindin­kább növekvő jelentőségű partnerünk a Ciprusi Köz­társaság, amely az el nem kötelezettség politikáját foly­tató országok sorában ak­tív szerepet vállal. Ciprusról — erről a szi­getországról — alapvető közismereti tudnivaló, hogy a Földközi-tenger keleti me­dencéjében terül el, a terü­lete tizede, mint hazánké: 9251 négyzetkilométer, lakói­nak száma mintegy 700 ezer. A hivatalos nyelv a görög és a török, a főváros Nico­sia. A társadalmi rendszer kü­lönbözősége ellenére az alap­vető fontosságú nemzetközi kérdésekben a magyar és a ciprusi álláspont azonos vagy egymáshoz közel álló. Ciprus legnagyobb problé­mája a megosztottság, amely 1974 júliusában — a török katonai beavatkozás nyomán, az ország területe csaknem 40 százalékának a török ka­tonai megszállásával — ala­kult ki. 1975-ben tárgya­lások kezdődtek a ciprusi görög és török közösség között, a párbeszéd azonban mindmáig nem hozott ered­ményt. A ciprusi nép fő tö­rekvése — amint erről két évvel ezelőtti magyarorszá­gi hivatalos látogatása so­rán Szpirosz Kiprianu, a Ciprusi Köztársaság elnöke nyilatkozott —, hogy orszá­ga a tartós béke szigete le­gyen. Ez — az ENSZ vonat­kozó határozatainak szelle­mében is — csak Ciprus függetlenségének, szuvere­nitásának biztosításával, el nem kötelezett politikájával, területi egységének szavato­lásával érhető el. Magyar részről is következetesen állást foglalunk a ciprusi kérdés — mielőbbi — igaz­ságos rendezése mellett, amely — közös vélemé­nyünk szerint — nemcsak a szigetország népének érde­ke, hanem hozzájárulhat a nemzetközi béke és bizton­ság ügyéhez is. Ami kétoldalú kapcsola­tainkat illeti: a Magyar Népköztársaság a Ciprusi Köztársasággal közvetlenül annak megalakulása után, 1960-ban vette fel a diplo­máciai kapcsolatokat. 1970- ben kereskedelmi kirendelt­séget létesítettünk Nicosiá­ban. Politikai kapcsolataink jók, s 1980 elejétől gyors ütemben fejlődnek. A part­nerország kormánya nagyra értékeli a ciprusi kérdésben elfoglalt álláspontunkat, amely kezdettől fogva változatlan. Együttműködésünkben fi­gyelemmel vagyunk arra, hogy a ciprusi helyzet ne zavarja kapcsolataink fej­lődését sem Törökországgal, sem Görögországgal. Magyarország és Ciprus között az első hivatalos ál­lamfői találkozóra 1981 no­vemberében került sor, ami­kor Szpirosz Kiprianu Bu­dapestre látogatott; azon­ban már ezt megelőzően ta­lálkozott és rövid megbeszé­lést folytatott vele a larna- cai repülőtéren Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, amikor afrikai orszá­gokban tett látogatása so­rán átutazott Cipruson is. Losonczi Pál mostani ciprusi útjával Kiprianu elnök két évvel ezelőtti magyarorszá­gi látogatását viszonozza. Akkor Budapesten — mint ismeretes — három egyez­ményt írtak alá: az egymás országába üzemelő vállala­tok kettős adózásának el­kerüléséről — ami azt je­lenti, hogy ezeknek a cégek­nek csak az anyaországban kell adózniuk —; a két or­szág igazságügyi hatóságai közötti érintkezésről a pol­gári, a családjogi ügyekben és a bűnügyekben; továbbá megállapodást kötöttek a vízumkényszer eltörlésé­ről a szolgálati és diploma­ta útlevelekre. A politikai találkozók során tavalyelőtt nálunk járt a ciprusi, tavaly pedig Cipruson a magyar külügy­miniszter (Nikosz Rolandisz, illetve Púja Frigyes). Az idén Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter partnere­ként tárgyalásokat folyta­tott hazánkban George And- reou, ciprusi kereskedelmi és iparügyi miniszter. Külügyi konzultációkra került sor 1977-ben a magyar, 1981- ben a ciprusi fővárosban. Gazdasági kapcsolataink­nak tízéves múltja van. E területen együttműködésünk kedvezően fejlődik; expor­tunk hatszorosára, impor­tunk négyszeresére nőtt. Az 1979-ben aláírt magyar— ciprusi kereskedelmi meg­állapodás 1980. január 1-től lehetővé teszi a hazánk és Ciprus közötti áruszállítás­ra szabad devizában törté­nő fizetést. 1980-ban tíz év­re szóló gazdasági, műszaki és ipari együttműködési megállapodást írtunk alá Ciprussal. „MONIMPEX— MONDE CIPRUS” néven magyar—ciprusi közös vál­lalat működik, amely főleg virágtermesztéssel foglal­kozik, és idegenforgalmi megállapodás is van. a két ország között. (MTI) A Tárnáméra és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Tárnáméra, Árpád u. 22. szerződéses üzemeltetésre adja át az 1984. január 1-től 1988. december 31-ig terjedő időszakra a következő üzleteit: 4. sz. TÜZÉP-telep TÁRNÁMÉRA 9. sz. Vegyesbolt, TARNAZSADÄNY 16. sz. Vegyesbolt, TARNAÖRS 24. sz. Benzinkút, TARNAZSADÄNY 25. sz. Zöldségbolt, BOCONÄD 3. sz. Italbolt, TARNAZSADÄNY 4. sz. Italbolt, TARNAZSADÄNY 5. sz. Italbolt, ZARÄNK 7. sz. Presszó, ERK 10. sz. Presszó, BOCONÄD 11. sz. Italbolt, ALATKACSÄRDA 13. sz. Presszó, ZARÄNK 14. sz. Presszó, TARNAZSADÄNY 16. sz. Presszó, TARNABOD A versenytárgyalás 1983. november 17-én, 10 órakor lesz megtartva Tarnamérán, az Árpád u. 35. sz. alatti tanácsteremben. Felvilágosítást a szövetkezet kereskedelmi osztálya ad a fenti címen. A pályázatot 1983. november 10-ig lehet benyújtani ugyancsak a kereskedelmi osztályon. Tüntetők a rakéták ellen Békenagygyűlés Székesfehérváron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents