Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-13 / 242. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 13., csütörtök 3. SZEMLÉLETVÁLTOZÁST IS Bérpolitikánk eredményei és kérdőjelei A bér- és jövedelemszabályozás szinte állandóan középpontjában áll a legélesebb közgazdasági és hétköznapi vitáknak. Ez természetes, hiszen az árak mellett a bérek és jövedelmek szabályozása mindig is a gazdaságirányítás egyik legfontosabb eszköze volt Olyan alapvető funkciói vannak, mint a pénzkiáramlás, a vásárlóerő tervszerű keretek között tartása, a teljes foglalkoztatás megteremtése, a dolgozók több és jobb munkában való érdekeltségének fokozása, és ezzel a teljesítmények, illetőleg a termelékenység növelése. A bőség zavara - Borban fürdünk, de nem ültetünk? — Fekete fólia a bakháton Mostoha sorson az oltvány...! Három hevesi tsz az értékesítési gondokról Jelenlegi jövedelmi arányaink létrejötte történelmi folyamat eredménye. Három évtizeddel ezelőtt nélküle nem alakulhatott volna ki az a szakembergárda, amely ma gazdaságunk egyik legerősebb pillére. A magyar gazdaság elmúlt 30— 35 éves fejlődéséből az a tapasztalat is leszűrhető, hogy a gazdaságpolitika, ezen belül az irányítási rendszer fejlődése más és más szervezeti, szerveződési rendet követelt meg. A szabályozórendszer legtöbbször változó eleme éppen a bér- és jövedelemszabályozás volt, de ezeket a változásokat mindvégig a folyamatosság, az evolúció jellemezte. Fokozatosan oldódott a bérszabályozás merevsége és a vállalatok egyre nagyobb lehetőséget kaptak a bérek önálló alakítására, az alternatív bérszabályozási rendszerek közötti választásra. Szakítottunk a korábbi szemlélettel Az eddigi talán leglényegesebb változásra 1983. január 1-én került sor, amikor végre szakítottunk a korábbi bázisszemlélettel és bizonyos értelemben ösz- szefüggés jött létre a bérek és a vállalati jövedelmezőség között. A január 1. óta érvényes vállalati bér- és kereset- szabályozás legfontosabb vonása: a vállalatok jövedelmezőségi mutatójuk színvonala alapján szerezhetnek jogot adómentes bérfejlesztésre. Az új szabályozásban továbbra is két alapvető típus szerepel: a vállalati teljesítménytől függő, valamint a központi bérszabályozás. Az előbbi esetében mind a bérezési lehetőségeket, mind a részesedést befolyásolja a vállalat hatékonysága, jövedelmezősége, az utóbbinál csak a részesedést. A korábban domináns bértömeg-szabályozás helyett kizárólagos lett a bérszínvonal-szabályozás. Ebbe épült be a létszámcsökkentés ösztönzése is. Tisztán kell azonban látni, hogy olyan keresetszabályozási rendszert szinte lehetetlen kidolgozni, amely a jövedelemszabályozási elveknek és a termelési követelményeknek egyaránt megfelel. Arról nem is beszélve, hogy a szabályozás e részelemének még ma is sokan tulajdonítanak olyan funkciókat, amelyekre csak az egész szabályozórendszer lehet képes. Magyarországon a jövedelemszabályozásnak még a jelenlegi módszere is sokszor akadályozza, hogy a munkával szerzett jövedelmek a végzett munka eltérő hatékonyságának megfelelően differenciálódjanak. Ennek következtében nő azoknak a száma, akik csak biztosítéknak tekintik munkaviszonyukat, a figyelműiket pedig a munkaviszonyon kívüli jövedelemszerzésre koncentrálják. Pedig, minél fejlettebbek a termelőerők, annál fontosabb lenne, hogy a dolgozók ott fejtsék ki képességeiket, ahol annak technikai feltételei fejlettebbek, vagyis a munkaviszonyon belül. Képzettség és képesség A vállalatok és a népgazdaság érdeke is azt követeli, hogy minél jobban használjuk ki a rendelkezésre álló termelőeszközöket, és minden dolgozó képességei maximumát nyújtsa a munkában. Ennek pozitív megnyilvánulásaként egyre inkább terjed az a módszer, hogy a dolgozók munkaeredményeit, szorgalmát, munkafegyelmét, sokoldalúságát, önállóságát, szaktudását, kezdeményezőkészségét egy, a dolgozó által is jól áttekinthető munkaérté- kesítési rendszer alapján állapítják meg, amely a bérek kialakításának is alapjává válik. Az idők folyamán fokozatosan csökkentek a képzettségtől függő jövedelmek közötti különbségek, de jelentősen növekedtek a képességektől függőek. Ma sokkal kisebb a mérnök és a segédmunkás jövedelme közötti különbség, mint például a felszabadulás előtt volt. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az akkori jövedelmi viszonyokat akár példaként is érdemes elemezni. Azt viszont igenis jelenti, hogy a jelenlegi értékrend felülvizsgálatára égetően nagy szükség van, hiszen jelenleg a jó munkaerő természetellenesen olcsó, a gyenge minőségű pedig aránytalanul drága. A jelenleg érvényes bér- és keresetkülönbségek nem kielégítőek, nem ösztönző- ek. A vállalati bérpolitikát sokszor szociálpolitikai megfontolások jobban motiválják, mint az emberi munka, a teljesítmények, a képesség. A bér- és keresetszabályozási rendszer alapvonásai azonban a problémák ellenére is minden bizonnyal fennmaradnak 1984-ben, de a teljesítménnyel arányos differenciálás érdekében egyes részleteit hozzá kell igazítani a változó feltételekhez. Ösztönözzön jövedelmezőbb gazdálkodásra Ügy kell továbbfejleszteni a vállalati jövedelemszabályozást, hogy elősegítse, sőt kikényszerítse — a differenciálódás növelése révén is — a mainál hatékonyabb és jövedelmezőbb gazdálkodást és ezzel párhuzamosan a belföldi felhasználás tervezett keretek között tartását. Mindezek mellett le kell számolni néhány régi beidegződéssel is. Ma már egyre több helyen látják be, hogy a látszatfeladatokért kifizetett prémiumok, a nem többlettevékenységért felvett jutalom éppúgy nem ösztönöz senkit jobb munkára, mint a „most nektek, jövőre nekünk járó” béremelés. Meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a teljesítménykülönbségeket figyelembe vevő differenciálás elvének érvényesítése kikezdi ezeket az évtizedes — és tegyük hozzá, nemcsak rossz, de egyenesen káros — szokásokat. Ahhoz, hogy fokozatosan a gazdaságpolitikai céljainkat és a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének távlati elképzeléseit is egyaránt segítő és ugyanakkor egyszerűbb és áttekinthetőbb bér- és jövedelemszabályozás alakulhasson ki, nemcsak jobban, hatékonyabban és felelősséggel kell mindenkinek dolgoznia, de jelentősen változtatnunk kell a szemléletünkön is. Arvay Tivadar Félreértések elkerülése végett hadd bocsássuk előre: témánk választásakor — előzetes információink alapján — meglehetősen sötét színekben láttuk a szőlőoltványok sorsát, jövőjét. A napi-, esetleg a szaklapokat olvasók, a rádió és a televízió ilyen jellegű műsorait figyelemmel kísérők számára ez bizonyára nem meglepő. A szüretre való készülődés kezdete óta ugyanis mind több fórumon elhangzik, hogy szőlő-, illetve borügyben mennyi gondot okoz a „bőség zavara”. Mármint az elmúlt évi rekordtermés, valamint az idei, amely szintén igencsak jónak mutatkozik. Magyarország bortermő szőlőterülete összesen 230 ezer hektár, s ebből hegyvidéki (minőségi) borokra mindössze 41 ezer hektár jut, ami 15 történelmi borvidékre tagozódik. Ezek egyike — s egyben a legnagyobb — a Mátra alji, csaknem 20 ezer hektárra tehető, és ehhez jön még a négyezer hektárt kitevő egri borszőlőkultúra. A téma teljesebb megértéséhez talán még annyit, hogy az említett 41 ezer hektár húsz éven belüli telepítés, s így — korszerűnek mondható. — Akkor hát mi a gond? — kérdezhetnék most azok, akik kevésbé járatosak e témakörben. Nos, a választ úgy kezdhetnénk, mint ahogyan az minálunk mostanában elterjedt: van egy jó hírem és egy rossz, melyikkel kezdjem ... ? A válasz pedig: a jó hír az, hogy van — jó — szőlőnk és borunk, a rossz hír pedig, hogy ez a tény igen súlyos átvételi és tárolási gondokkal jár. Heves megyében — e témában — közelebbről három termelőszövetkezet érdekelt: az abasári Rákóczi, a markazi Mátravölgye és a nagyrédei Szőlőskert. Közös tulajdonságuk: egyik — méghozzá igen jelentős — specialitásuk az oltványelőállítás. A közös gazdaságok vezető szakembereit arra kértük, ismertessék az ágazat jelenlegi helyzetét, gondjait. Farkas Ervin főagronó- mus, Abasár: — Itt, a Rákóczi Tsz-ben 5,4 millió vesszőt oltottunk le, és ebből 2,2 millió oltványt vártunk. A kihozatal azonban most túlzottan jól sikerült, így hárommillió lesz, ennyit kellene értékesítenünk. Ez az eredmény egyébként 56 százalékos „kihozatalnak” felel meg, ami termelőszövetkezetünk 23 éves fennállása óta a második legjobb eredmény. A Vetőmag Vállalat a megrendeléseknek eleget tett: telepeiről a hét elején elszállították az utolsó búzatételeket a mezőgazdasági nagyüzemekbe. Kisebb tételben a továbbiakban is küldenek szaporítóanyagot a termelőknek, az utólag érkezett megrendelésekre, amelyeket pótlólag folyamatosan elégítenek ki. A mezőgazdasági nagyüzemek 31 búzafajtából választhatták ki a számukra legmegfelelőbbeket. A termőterület nagyobbik részét négy búzafajta uralja, ezek a legkeresettebbek. A Martonvásári 8-as a vetőmagkészlet 28 százalékát teszi ki, mögötte a szovjet ne- mesítésű Ljubilejnaja 50-es van 18 százalékos részese(Csak az összehasonlítás kedvéért: az országos kihozatali átlag szerint a leoltott vesszők 35 százalékából lesz felhasználható oltvány...) Nálunk egyébként az oltványelőállítás 60 százalékát családi, a többit pedig közös műveléssel végezzük. Utóbbiaknál korszerűsítettük a technológiát a „bakhátakon” való fekete fólia alkalmazásával és azzal, hogy az oltványokat kiszakadás ellen parafinnal kezeljük. Megfelelőek voltak az öntözési feltételeink is. Az eredmény pedig: értékesítési gondokkal kell szembenéznünk ... Kérdés persze, hogy ezek után mit tehetünk. A válasz erre sajnos az, hogy kénytelenek vagyunk tudomásul venni: országszerte csökkent a gazdaságok szőlőtelepítési kedve, az átvételi árak ismert módon történt változása miatt pedig lehetséges, hogy a tendencia folytatódik. Annak ellenére tehát, hogy az exportlehetőség országos szinten eléri a 40 százalékot, nekünk a jövőben kétmillióra kell csökkenteni a kész oltvány előállításunkat. Ez éppen egyharmados értékesítési veszteséget jelent.... Ha pedig figyelembe vesz- szük, hogy 1981-ben 21 hektár anyatelepet létesítettünk — nem kis költséggel! —, és ezen jövőre hárommillió alanyvessző várható, máris nyilvánvalóvá válik helyzetünk súlyossága és egyben visszás volta. Más kérdés, hogy ezek után természetesen a jelen ötéves terv utolsó két évében termelőszövetkezetünkben csak minimális telepítésre törekszünk. Megjegyzem, ez nem jelent teljes leállást, sőt, növelni akarjuk az eddig egymillió darabot kitevő exportunkat, amelyet a szovjet piac jelent számunkra. Erre talán nyílik is némi lehetőség, jóllehet a konkur- rencia nagy. Másrészt pedig erős szándékunk, hogy többet értékesítsünk a lakosság számára, gondolva a kiskert-tulajdonosokra. Kapcsolatban vagyunk a fél ország szakcsoportjaival, s lényegében minden igényt kielégítő választékot tudunk kínálni. Október végétől tehát ott leszünk a piacon, várjuk a vásárlókat... ★ Tóth József oltvány-ága- zatvezető, Márkáz: — Árrobbanás ez a mostani, és nem is akármilyen: 30 százalékos — lefelé! Ez kimondottan a nyereséget viszi. Olyat is hallani, hogy a szőlőültetvényekre biztosított állami támogatást tárolótérbővítésre csoportosítják át... Mi itt egyébként azon déssel, ezután jön a feljövőben lévő Martonvásári 4-es 13 százalékkal, és ettől csak egy százalékkal marad el az egyre kedveltebb jugoszláv nemesítésű Baranjka fajta. A vetőmagkészletből zavartalanul kielégítik az igényeket. Az elmúlt évben búzából 122 ezer tonnát értékesített a vállalat, az idei vetőmag-felvásárlás ebből a fontos gabonából meghaladta a 150 ezer tonnát. Ugyanúgy a rendelésállománynál nagyobbak a készletek rozsból és őszi árpából is. Az egyéb őszi vetésű gabonák közül a kisvárdai 1-es rozs a termőterületnek várhatóan nagyobbik felét foglalja el, az őszi árpák közül a Kompolti korai vezet, 78 százalékos részesedéssel. a véleményen vagyunk, hogy a jelenlegi helyzet ellenére is arra kell törekedni, hogy a szőlőterületekben nagy csökkenés ne legyen. A rekonstrukciókat tovább kell folytatni, amit viszont most akadályoz az árképzés. Mi egyébként évente 800 ezer telepítésre alkalmas oltványt állítunk elő, amihez kétmillió alanyvesszőt kell leoltani. Ez viszont igen költséges, hiszen nálunk 13 hektár terület alapos szerves és műtrágyázásáról van szó, és a bakhát 50—60 cm-es mélyszántással történő kialakításával... Mi sem kézenfekvőbb tehát, hogy az előállított oltványokat szeretnénk eladni. Ezt a célt szolgálja, hogy 100 szőlőtermelő gazdaságnak küldtünk el kérdőívet, hogy kívánnak-e szőlőt telepíteni és ha igen, milyet. Kérdőíveinkre három hét alatt mindössze két válasz jött, és ezeken is Csupán 15 ezer pótlási oltványt kértek... A korábbi években egyébként ilyenkor már oltványaink 40 százalékára kaptunk megrendelést, most ez olyan kevés, hogy százalékban alig fejezhető ki... Ennek ellenére: a következő időszakra úgy készülünk, mintha nem is lenne recesz- szió ... Ezzel az évvel remélhetőleg nem is lesz különösebb probléma, 18 millió forintos árbevételre számítunk oltványból, de ha jövőre mondjuk, csak a fele sikerül, akkor bizony már igen nagy baj lesz. Egyik évről a másikra eltenni pedig az oltványt mindössze egyszer lehet — azt is csak egyéves iskola esetén, ez a mienk ilyen —, szóval, az oltvány maximum két évet bír ki, utána pedig — lehet tüzelni. Sokan kérdezik egyébként mostanában tőlünk, hogy miért a helyzet, hogy valósággal fürdünk a borban...? A válasz pedig: az ország „normális” borkészlete 5,5 millió hektoliter. Ez úgy alakult ki, hogy az alföldi termőterületek többnyire fagykárt szenvedtek. Tavaly ez elmaradt, és a készlet felszaladt 7,4 millió hektoliterre.... De visszatérve a mi oltványainkra: ennek 60—70 százalékát a borkombinát taggazdaságai vitték el, a többit állami gazdaságok és termelőszövetkezetek. Emellett elég sok rendelésünk volt Borsod megyéből, Paksról és Péceliből. Ide most is százezer darab megy. A jobb jövedelmezőség érdekében egyébként oltváA mezőgazdasági gépek gyártásához nyújtott fejlesztési hitelek odaítélésekor az egyes termékeknek nemcsak a hazai, hanem a külföldi versenytársakkal is meg kellett birkózniuk. E verseny egyik győztese a MEZŐGÉP Szolnoki Gyára, amely a VF—50 típusú vetőgépfeltöltő adapter gyártásához kapott fejlesztési hitelt. A kiegészítő berendezést nagy teljesítményű gabonavetőgépekhez lehet alkalmazni oly módon, hogy a vetőmaggal feltöltött pótkocsi végére szerelik, és a szerkezet a magvakat átrakja a vetőgépbe. Ezzel nehéz emberi munkát takarít meg: négy-öt embernek kellene nyainkat mi magunk értékesítjük, kínálatunkon pedig 24 fajta szerepel, s ezek közül hagyományosnak csak a rizlingszilváni és az Irsai nevezhető. A többi hazai nemesítésű, kisebb részben pedig Ausztriából, illetve az NSZK-ból származó import. Mindenesetre, mi a nehéz helyzet ellenére is reménykedünk, s készen állunk kétmillió oltvány leoltására. Az előjelek azonban nem éppen biztatóak, a gazdaságok ugyanis várakozási álláspontra helyezkedtek a telepíteni vagy nem telepíteni kérdésben. ★ Csépány László kertészeti főágazatvezető, Nagyréde: — Országos irányzat, hogy a szőlőtúltermelés miatt csökkent a telepítési kedv. Ez egyben azt is jelzi, hogy piacon maradni, csak kimondottan jó minőségű oltvánnyal lehet. így mi a minőségre nagyon odafigyelünk, kínálati listánkon pedig huszonhárom fajta szerepel. Itt, Rédén egyébként 2 millió 400 ezer telepítésre alkalmas szaporítóanyagot állítunk elő, ebből 930 ezer — hosszú távú szerződés alapján — szovjet exportra kerül. Mi magunk 130 ezret kívánunk telepíteni, és összességében azt mondhatjuk, hogy a teljes készletünkből jelenleg egymillió 760 ezernek piaca van, egyelőre 640 ezer darab az, ami eladatlan. Természetesen mi ezt is szeretnénk értékesíteni. Ennek érdekében október 20. körül lerakatot nyitunk a községben, és reméljük, hogy jó hírveréssel vagy 200 ezret eladunk belőle. Ennek érdekében utánvéte- les szállítást is biztosítunk. ★ Mint a nyilatkozatokból is kitűnik: nagy a bizonytalanság oltványügyben, hiszen a telepítési kedv nagyot zuhant, jóllehet alig 5—6 esztendővel ezelőtt kampány bontakozott ki annak érdekében, hogy hazai oltványokkal elégítsük ki a termelők igényét, hogy ne szoruljunk külföldi behozatalra. Most pedig itt a pangás, s így 15—20 százalékkal csökkenteni kell az oltványelőállítást. Ez pedig — mondjuk — rendben is lenne, mi lesz azonban akkor, ha újabb 4—5 év múlva új telepítési kedv indul? Netalán — ki tudja, milyen áron — ismét importálni fogunk ... ? zsákolnia, hogy elérjék a berendezés teljesítményét. A jól vizsgázott gépet a hevesi gyáregységben állítják elő, terven felül, több mint hétmillió forint értékben. A rövid felkészülési idő és a sürgető igény miatt a feladat megoldása érdekében két gazdasági munkaközösséget alakítottak. Ez év december 31-ig 86-ot gyártanak le különböző termelési rendszerek részére. A termelők, a felhasználók a berendezést a Világbanktól kapott hitelből vásárolják, így az értékesítés a gyártó számára tőkés exportot jelent, annak előnyeivel együtt. B. Kun Tibor Zavartalan a vetőmagellátás Dollárt hozó adapterek Hevesről
