Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-12 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 12., szerda A MA GYEREKEI A HOLNAP FELNŐTTJEI... Tanácskoztak Eger város, a hevesi és a gyöngyösi járás úttörövezetöi Egri kttldöttek Az elmúlt hét végén megyés zerte folytatódtak az út- (törővezetők VIII. országos konferenciájának rendezvényei. Eger úttörővezetői szombaton az Ifjúsági Házban tartották tanácskozásukat. Az elnökségi asztalnál többek között helyét foglalt: Németh László, az egri városi pártbizottság első titkára, Békési József, a városi tanács általános elnökhelyettese, Gazsó László, a KISZ megyei titkára és Ré- vészné Bőgős Zsuzsa megyei úttörőelnök. Farkas Júlia városi úttörőelnök az írásbeli beszámoló szóbeli kiegészítésében, az elismerő szavak mellett felhívta a mozgalomban dolgozó pedagógusok figyelmét arra, hogy a sokszínű úttörőmunkát még változatosabbá tehetik, ha érdeklődési körök szerint alakítják ki az egyes rajokat, csapatokat. A beszámolót hozzászólások követték: Révészné Bőgős Zsuzsanna elmondta, hogy a hulladékgyűjtő akciók sikere elősegítette ugyan a nyári táborozások anyagi támogatását, de még így sem pótolható az egri váltótábor hiánya! Az Expressz Utazási Iroda által szervezettek sok szempontból nem felelnek meg az igényeknek, mindamellett drágák is! Németh László összegzésében kitért arra, hogy az úttörővezetők előrelátóbban, az életkori sajátosságoknak megfelelően készítsék fel a pajtásokat az élet harcaira és kudaroaira! Próbáljanak még több gyereket bevonni az értelmes erőpróbát jelentő feladatokba. Reagáljanak az élet új jelenségeire gyorsabban, és tegyenek meg mindent azért, hogy megszűnjön az iskola és a családi ház „egymásra mutogatása”. Valósuljon meg az elkövetkező években a konferencia jelszava: „Felelősség és továbblépés!” A délelőtti ülésszak záró programjaként Iván József, a IX-es számú Általános Iskola úttörőcsapatát patronáló kenyérgyári Dobó István szocialista brigád nevében 10 ezer forintot és 300 óra társadalmi munkát ajánlott fel az egri táborépítésre. Felajánlásához többen csatlakoztak. Soós Tamás ★ Tartalmas hozzászólások követték azt a beszámolót, amelyet Bíró Katalin járási úttörőelnök terjesztett a hevesi járási úttörőkonferencia résztvevői elé. A szóbeli kiegészítése után Nagy László járási KISZ-titkár kért szót, s beszélt többek közt arról, hogy a két testvérszervezetnek hogyan lehet még szorosabbra fogniuk kapcsolataikat területükön. A gyakorlati megvalósítás módozatait kereste Kolláth József is, a hevesi körzeti általános iskola tanára, hatásosan ecsetelve eddig szerzett „fényes és árnyas” tapasztalatait. Úgy vélte, a jövőben élénkíteni kellene az együttműködést. (Közös hulladékgyűjtés az ifikkel, közös foglalkozások, patro- nálási akciók.) Molnár Lajos, a megyei úttörőelnökség képviselője egyebek mellett megállapította: e járásban a társadalom elismeri az úttörővezetői munkát, s ez kétségkívül egyik jelentős bizonyítéka annak, hogy az itt élők eredményesen dolgoznak. Veress Istvánná, a Petőfi Sándorról elnevezett csapat küldötte a párt- és az úttörőmunka összefüggéseiről szólt. Mezei Andrásné részletesen elemezte azt, hogy milyen eredményesen segíti a mozgalom a szakköröket, és hogyan lehetne még tovább lépni. Lassú Imre, a hevesi járási és nagyközségi úttörőház igazgatója a fiatal intézmény tevékenységét ismertette a küldöttekkel, s kérte hatékonyabb támogatásukat. Kovay Tivadar pélyi pedagógus ahhoz adott ötleteket, miként lehet a szülőket jobban bevonni a gyerekek szabad idejének megszervezésébe. Zavarkó Ferencné tar- nazsadányi tanárnő kifejtette, hogyan foglalkoznak náluk a hátrányos helyzetű diákokkal. Legvégül Juhász Lajos, a hevesi járási pártbizottság titkára értékelte részletesen az elmúlt időszakban végzett munkát, hangsúlyozva a pedagógusok szerepét az úttörőmozgalmi életben. Mint mondotta, úgy tűnik, szerencsésen csökkent a formális rendezvények száma. Tov.ábbra is törekedni kell azonban a nevelési tevékenység tervszerűségének növelésére. Véleménye szerint e konferencián még több szót érdemelt volna az, hogyan formálódik a járás úttörőinek, általános iskolásainak világnézete. Az utóbbi évek néhány kedvezőtlen jelensége ugyanis arra mutat, bőven van még mit tenniük a mozgalom irányítóinak e járásban... Az elnökségben egyébként rajta és Molnár Lajoson Révészné Bogos Zsuzsa (Fotó: Kőhidi Imre) kívül helyet foglalt még Kiss Barnabás, a megyei pártbizottság munkatársa, Sós Tamás, a KISZ megyei titkára, dr. Oláh János, a hevesi járási hivatal elnök- helyettese és Jurányi 1st-- vánné, az Országos Úttörőtanács tagja. A levezető elnök tisztét Besenyei János, a járási úttörőelnökség tagja töltötte be. Németi Zsuzsa A gyöngyösi járás úttörő- vezetőinek konferenciáján 26 úttörőcsapat 70 küldötte vitatta meg az elmúlt ciklus eredményeit. Az elnökség tagja volt többek között Vass József, a megyei pártbizottság munkatársa, Cserei Miklós, a KISZ KB munkatársa, valamint Mé- szárosné Pusztai Éva megyei úttörő titkár. Elsőként Pádár Dénes járási úttörőelnökségi tag köszöntötte a megjelent küldötteket, vendégeket, majd az írásban előterjesztett beszámolóhoz Kormos Anna járási úttörőelnök fűzött szóbeli kiegészítést. A járás úttörőmozgalma az eltelt négy év alatt dinamikusan fejlődött. Az úttörőcsapatoknak jó testvérkapcsolatot sikerült kialakítaniuk a terület 63 KISZ-szervezetével, üzemekkel, szocialista brigádokkal, társadalmi szervekkel. Emelkedett az ifivezetői munka színvonala, a csapatoknál tevékenykedő mintegy 300 ifivezető mintegy ötven százaléka munkásfiatal, kiemelkedő az úttörő- csapatok művészeti tevékenysége, a hazafias honvédelmi nevelő munkát szolgáló úttörőgárda-mozgalom. Korcsog Béla Érdekes előadássorozatnak ígérkezik a Világablak keretében a T ör t éne - lemf ormáló találmányok. Szükségszerűségekre, az emberi lelemény és okosság sokoldalúságára és a társadalmak állandó változó okaira hívja fel a figyelmet. Az eke több évezredes útját követték Egyed László és vendégei, tudománytörténészek és az agrárközgazdász. Már ez az első téma is rávilágított arra a történelmi tényre, hogy az emberiség sorsát néptömegek irányítják, s ezek igénye, olykor kiszolgáltatottsága, forradalmi lendülete az örökös innovációs folyamat egy-egy fokozata. „Az eke a szervezett társadalom eszköze. Ekére azért volt szükség, hogy a földművelő többet termelhessen, mint amennyit maga elfogyaszt. Ott jelentek meg az ekék, ahol az ókori nagyvárosi társadalmak kialakultak, megszerveződtek hadseregek, amelyeket táplálni kellett. Ehhez volt szüksége a társadalomnak olyan rétegre, amelyik azt az életmódot választotta, amit a földműves életmód, később a paraszti életmód jelentett”. Előfeltételei közé tartozott az állatok domesztikációja, a különböző gabonamagvak elterjedése és a jármű. Az első ekéket az időszámításunk előtti VII—VI. évezredben készítették, s ez már önmagában forradalmasította a mezőgazdaságot. A szántott föld több termést hozott, mint a túró ekével lazított talaj. Képesek voltak nagyobb területeket is termelésbe vonni. A római birodalom társadalmának tartó ereje, a „panem et circenses”, kenyeret és cirkuszi játékokat jelentett, a császárok és vezető réteg biztonságát, a lakosság jó közérzetét. Az első ekéket 6—8 ökör vonta. Ilyen tömegű állatot azonban csak a nagybirtok tudott biztosítani. Volt idő. amikor 4—5 parasztcsalád alkotott termelési közösséget, hogy földjét megművelhesse. Az egyre növekvő kereslet kielégítése céljából igénybe vették a legelőket is, ami viszont az állatállomány csökkenéséhez vezetett, így bezárult az ördögi kör, mert a bőség csődje következett be. Majd csökkentek a hozamok, s ez volt az idő, amikor a XIV. században Európán éhínség söpört végig, ami nálunk a XIX. század első évtizedeiben megismétlődött. Európa kis államaiban, Hollandiában, Belgiumban tértek át először az új vetésforgókra. A tizennyolcadik század kezdetén ez jelentette a második agrárforradalmat. Ekkor talált partnert a mezőgazdaság az iparban. Az ekét készítő kovácsot tekinthetjük a paraszt első társának. Innen előretekintve hosszú az út addig, amíg az állati vonóerőt felváltotta a gép, a gőzeke, a traktor, az agrokémia, a szervezéstudomány. De hosszú az út a háromötszörös terméshozamtól a mai 5—6 tonnás átlagig. Az eke kulcseszköz ahhoz is, hogy mind kevesebb földművelő minél nagyobb számú lakosságot lásson el élelmiszerrel. Az ember szerepét átvette a gép, s ennek természetes következménye lehetne a mostoha természeti körülmények között élő népek ellátása. Messze azonban az idő, amikor megszűnnek a Föld éhségövezetei. Igaz, a túlzott gépesítés nem old meg minden problémát. Jó példa volt ennek igazolására a lengyelországi helyzet, ahol 630 ezer traktor dolgozhatna a földeken, de az elaprózott gazdaságok képtelenek ésszerűen fel- és kihasználni ezt a hatalmas energiamennyiséget. (Ez a magyar traktorállomány tizenkétszerese, a szántóterület azonban csak háromszorosa a miénknek.) Hasznosak ezek az ismeretterjesztő és -szerző előadások, kiegészítik az olvasmányélményeket, de rámutatnak arra is, hogy a találmányok átformálják az emberek gondolkodását és a társadalmakat, megjelenésük nyomán megváltoznak a termelési viszonyok, ezek nyomán az életkörülmények. Ebergényi 11001 Muhamed Abd Al-Malik*: Nem emlékszik nii. Unottan rakosgatta az asztalán heverd iratokat. Elég volt mára a munkából, elfáradt. Különösen sok idejét és erejét vette igénybe a szomszédos baráti ország tájékoztatási minisztériumának küldöttsége. Most már jó lenne kicsit pihenni. De nem lehet: az ajtó üvegére árny vetődik, valamilyen kérelmező vár rá az előszobában. Megnyomta a csengő gombját, jelezve a titkárának, hogy a várakozót engedje be az irodájába. A kérelmező idős és gyámoltalannak látszó ember volt. Nem is ember talán, csak tömegtelen váz. A főnök összeszorította az ajkát; töprengett, mit kezdjen a boldogtalannal. Igaz, hogy aki-hivatalszolgának jelentkezik, attól nem kell sokat várni: jár-kel majd az íróasztalok között, leteszi mindenki elé a teáját, kávéját, és többé-kevésbé ügyesen elintéz kisebb magánmegbízásokat. De vajon lesz-e ereje ennek a kimustrált bábunak akár az ilyen egyszerű feladatokra is? (Az osztályve•A Perzsa- (Arab-) öböl menti kis olajállam (Bahrein) első jelentős prózairója. Arab nyelven Ír. Eddig három elbeszéléskötete jelent meg, lS7S-ban, ms-ben éa m»-ben. zető, bármilyen fáradt volt, nem vesztette el a humorérzékét.) Az öregember meghajolt. — Oszmán Ahmed vagyok, szeretnék önöknél hivatalszolga ... Ingerülten félbeszakította a jövevényt, a nehéz időknek ezt az élő tanújelét. — No jó, jó. De mit csináljak veled? Tudsz dolgozni? — Igen, tudnék. Munkaképes vagyok. „Idejön a nyakamra ez a rozzant alak. Még ha húszéves lenne. Hát nincsenek már fiatalok ebben az országban ?” — Dolgoztál már ilyen munkakörben? — Nem. „Mi értelme, hogy tárgyaljak ezzel a vén bolonddal?” A főnök döntött. Kiteszi a szűrét. Az öreg méltóságteljes önuralma azonban halott apjára emlékeztette ... — Hát akkor nézzük. Hol dolgoztál eddig? — Birkákat legeltettem a hegyekben. Harminc évig. Aztán még sok mindent csináltam. Ácskodtam, dolgoztam építkezéseken... „Ügy látszik, lesz mit hallgatnom. Rémesek ezek az ömlengések a tisztességes munkával eltöltött életről!” — Szóval, soha nem voltál még hivatalszolga — állapította meg a főnök. — Nem voltam. — Akkor nincs is meg a szükséges tapasztalatod. Az öregember hallgatott. Vége minden reménynek. Falat kenyér nélkül marad. Könyörögjön, rimánkodjon ennek a főnököcskének ? De vannak-e szavak, amelyek meg tudnak hatni egy bürokratát? A reménytelenség és a kétségbeesés felbátorította az öreget. — Igaza van. Nincs ebben a szolgálatban tapasztalatom. — Mit gondolsz, olyan egyszerű munka ez? — Az osztályvezető arca elvörösödött. Figyelmeztetően felemelte a kezét, hogy elejét vegye minden vitának. „Megalázkodjak? Hiszen ez az uracska még azt sem mondja, hogy üljek le, és tegez, mint egy sihedert. Cifra, akár a páva. Hogy terpeszkedik a karosszékén! Én meg a kampós botom árát is feléltem már, nincs egy falat kenyerem, egy szem lisztem. No, de szemérmes koldusnak üres a tarisznyája ...” Az öregember egy bizonytalan lépéssel közelebb ment az íróasztalhoz. — Legyen könyörületes! Engedje, hogy megpróbáljam! „De tud kellemetlenkedni egy ilyen öregember! Igaz, tulajdonképpen szórakoztató figura. Humoros elbeszélésbe illő típus.” Az osztályvezető gyerekkora óta arról ábrándozott, hogy író lesz. Az utóbbi években sikerült ki- Ötlenie néhány, többé-kevésbé irodalmi érdekű kisebb cikket, elvitte őket barátainak a tájékoztatási minisztériumba (másként nem is remélhette volna, hogy kinyomtatják), de magában mélabúsan megállapította, hogy ezek az emberek nem tudják igazán méltányolni az ő írói tehetségét. Az öreg a pihenésből rabolta el a drága perceket, de most már — miért, miért se — az osztályvezető nem bosszankodott. Kezdte élvezni a beszélgetést. Ma csütörtök, holnap: nem kell dolgozni! Ha szórakoztatja a társalgás ezzel a fura alakkal, akkor úgy tekintheti, mint a hét végi mulatság első műsorszámát. Pár perc még, aztán beül az autójába, és a nyugvó nap rózsaszín fényében robog az árnyas úton a zöldvendéglő felé. Ma jó társaság lesz ott együtt. Barátai a barátnőikkel. Csak Hasszán Farid, az építési ügyek igazgatóságának a vezetője nem jön el. Kár pedig. Nagyon számított rá. Dekoltált ruhájú szép nők, kacér nyugati dallamok, a szaxofon mélabús hangja, habzó pezsgő ... Könnyű, gondűző, zsongító örömök! Belélegzi a párizsi illatokat, amelyektől mámoros lesz, és átfogják, felröpítik a puha tangómelódiák... Az öreg köhintett, ettől visszapottyant a valóságba. Még mindig itt toporog ez a szerencsétlen alak? A kérelmezőt nem szokta beengedni az irodájába, ha nem régi jó ismerőse. A régi jó ismerős jöhet, bár esetleg csak homályosan emlékszik rá; nem szabad teljesen megszakítani a kapcsolatot az egykori barátokkal. A jövevény bátortalanul megszólalt: — Nagyon kérem ... Nincs miből élnem. Dallamosan csöngött a telefon. Dzsehan, Hasszán Farid barátnője emlékeztette az összejövetelre, amelyet a vendéglőben fognak tartani, ó meg Hasszán egész biztosan ott lesz. Az osztályvezető megkönnyebbülten sóhajtott. Kő esett le a szívéről. Így ma a vállalatoknál dolgozó barátai több előnyös üzlethez segítheti hozzá. Szeretett volna kibújni a bőréből jókedvében. Dzsehant azért is kedvelte, mert érdeklődött az elbeszélés iránt, amelyet ő meg akart írni. Elbeszélés? Dehogy! Igazi regény! Elszabadult jókedvében hangosan felnevetett. Az öreg azt hitte, most fordul jóra a sorsa. Darab kenyérhez jut! — Te még mindig itt vagy? — kérdezte az osztály- vezető, de már kedélyesen. „Csúfolódik! Legyen neki. Aki kér, annak hajoljon a dereka. Ne vitatkozz vele, Oszmán, az okosabb enged. Változott a világ, változtak az emberek.” — Hogy hívnak? — Oszmán Ahmed. — Tudsz írni? — Csak a nevemet. Az osztályvezető hirtelen elkomolyodott. Valakire emlékezteti az öreg — de vajon kire? — Szóval, állást szeretnél kapni nálunk. — Igen, szeretnék. — Nagy az önbizalmad! Lassabban egy kicsit... — (Folytatjuk) Október 17—21-ig: Nemzetközi televíziós tanácskozás Egerben Már hagyomány az, hogy megyeszékhelyünk ad otthont több rangos tévés konferenciának. így aztán nem véletlen, hogy október 17— 21-ig itt rendezik az INTER- VlZIÓ—OIRT (a szocialista államok, valamint Finnország — rádiós és televíziós nemzetközi szervezete) hatvanhetedik tanácsülését. Erről kaptunk előzetes információt Felkai Andreától, a tv nemzetközi kapcsolatok osztályának csoportvezetőjétől. — Tíz országból, mintegy negyven vezetőt, illetve szakembert várunk. A plenáris, illetve a szerkesztő bizottsági üléseken fontos témákról lesz szó. Beszélnek majd a már meglevő együttműködés javításának lehetőségeiről, módozatairól, a különböző híranyagok, műsorok térítésmentes cseréjéről, az Interszputnyikon való programtovábbítás eshetőségeiről, a fejlődő népek szakembereinek képzéséről, annak segítéséről. Emellett természetesen megismerkednek a barokk város és környékének műemléki és egyéb nevezetességeivel. Orgonakoncertet hallhatnak meg a székes- egyházban, ellátogatnak az Egri Csillagok Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetbe, ahol szüreten vesznek részt, Szilvásváradon pedig lovasbemutatót néznek meg.
