Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-12 / 241. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. október 12., szerda 3. Hogyan él megyénk cigánylakossága? Helyzetkép, tanulságokkal (Fotó: Perl Márton) A statisztikai adatok sze­rint szükebb hazánkban ti­zennyolc ezer cigány él. Társadalmi felemelkedésü­kért, hátrányos helyzetük felszámolásáért, beilleszke­désük elősegítéséért mun­kálkodik 1976 óta a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga mellett működő cigány­ügyi koordinációs bizottság, amelynek titkári teendőit 1977. március eleje óta Kiss Istvánná látja el. Vele beszélgettünk a szer­teágazó tevékenység ered­ményeiről és gondjairól, ki­térve a megoldásra váró feladatokra is. Hiánytalan összhang Tényekkel igazolja, hogy a hét esztendeje dolgozó kollektíva beváltotta a hoz­záfűzött reményeket. — Mindmáig töretlen össz­hang formálódott, ez érthe­tő, hiszen olyan szövetsé­gesekre leltem, akik hiva­tásérzettől vezérelve szor­goskodnak, s hisznek a pil­lanatnyi áldozathozatal ér­telmében. A lelkes gárdá­ból nem hiányoznak a tár­sadalmi, a tömegszervezetek képviselői, a tanácsok és szakigazgatási szerveik de­legáltjai, s ott vannak azok is, akiknek példája vonzó le­het társaik számára. 1978- tól öt évre szóló beszámol­tatási programot alakítot­tunk ki. Az első ciklusban a három városi tanács, a négy járási hivatal, huszon­három községi tanács, nyolc szakigazgatási szerv, vala­mint tizenhét megyei intéz­mény adott tájékoztatót. A témaköröket ésszerűen cso­portosítottuk, így — többek között — lehetőség adódott arra, hogy mérlegeljük: az azonos adottságokat miként használták ki a helyi veze­tők. Nyilvánvaló: minden esetben ötleteket is kínál­tunk a meglevő hiányossá­gok felszámolására. Az egyes összejöveteleken érté­keltük az ülések közti idő­szakban végzett munkát, a különböző állásfoglalások végrehajtását, az ellenőrzé­sek tapasztalatait, szóltunk a közben megjelent jogsza­bályokról, irányelvekről, népszerűsítettük a bevált kezdeményezéseket. Azt hi­szem, ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy agilis kollegák állnak mögöttem, olyanok, akiknek támogatá­sára, hasznosítható javasla­taira bármikor számíthatok. Sikerek — közelről Ezzel az egyet akarással magyarázható az, hogy a bi­zottságnak van mivel büsz­kélkednie. A lista terje­delmes, épp ezért csak a leg­fontosabb tételeket emelhet­jük ki. — 1977-ben a férfiaknak csak nyolcvan százalékuk volt kereső, ma 92,7 százalé­kuk dolgozik. Az elmúlt öt esztendő során 24-ről 37-re nőtt azon települések szá­ma, ahol százszázalékos a foglalkoztatottság. A nők körében is ígéretes fejlődés bontakozott ki. Annak is örülünk, hogy a szakmun­kások aránya 2,5, a betaní­tottaké 4,2 százalékkal gya­rapodott. Előbbre léptünk óvodáztatás terén is, még­hozzá az 1976-os 28 száza­lékos szintről 67-re. Ügy vélem, ez az adalék min­den kommentár nélkül is beszédes. Gyakorlatilag tel­jessé vált a beiskolázás. A tankötelezettség teljesítése 10 százalékkal emelkedett. Az ötödik osztályig eljutok aránya is jóval kedvezőbb, mint bármikor volt. Csök­kent a túlkorosok, a bukot­tak, az évismétlők tábora. A napközis ellátottság mér­téke a hajdani tíz százalék­kal szemben 38-nál tart. Megszűnt huszonnégy olyan telep, amely nem felelt meg a szociális követelmények­nek, közülük a három leg­elmaradottabb az átányi, a füzesabonyi és a gyöngyösi volt. Hatékony módszerek A nemes cél érdekében életképes módszerek sorát vetették hadba. — Alaposan tanulmányoz­tam a tanácsok beszámoló­it, s rájöttem, hogy egy ré­szük minden jó szándék el­lenére is felszínes, elna­gyolt. Épp ezért módszerta­ni útmutatót juttattam el mindenhová, s ebben ki­emeltem azokat a szempon­tokat, amelyek megkönnyí­tik az eligazodást, az alapos, a körültekintő vizsgálódást, a mélyenszántó értékelést, az ok-okozati összefüggé­sek pontos feltárását, s az ezekből fakadó tennivalók meghatározását. Jó érzés ar­ra utalni, hogy a fáradozás nem volt hiába, ugyanis ezt követően lényegesen javult az előterjesztések színvona­la, bővült a tanácsi vezetők tájékozottsága. Merre tovább? A sikerek mellett — kár lenne tagadni — gondok is akadnak, olyanok, amelyek sürgős vagy távlati orvos­lást igényelnek. — Jelenleg 674 család, 3347 ember él egészségtelen, mostoha körülmények között. Köztük számosán hitelkép­telenek, azaz nem képesek arra, hogy önerőből korsze­rű otthont emeljenek. Meg­lehetősen lassan halad a telepfelszámolás a megye- székhelyen. A város vezetői­vel együtt szeretnénk meg­gyorsítani az ütemet. Re­méljük, a közös elhatározás­ból minél hamarabb valóság lesz. Garancia erre a bi­zottság léte, tagainak dicsé­retes aktivitása, s az a tár­sadalmi méretű segítőkész­ség, amellyel elégedettek lehetünk. Akkor is, ha nem­csak ma, hanem a jövőben is harcolnunk kell az itt-ott felbukkanó előítéletek el­len, ha vannak és lesznek is olyanok, akiket meg kell győzni arról, hogy nincs külön cigány lakás-, egész­ség-, oktatásügy, csupán ar­ról lehet szó, hogy akad­nak még olyan állampolgá­rok, akiket kötelességünk felkarolni, megkönnyítve számukra a hátrányos hely­zet felszámolását, a beil­leszkedést, a legtöbbjük ál­tal annyira óhajtott fel- emelkedést. Pécsi István MENNYIT ÉR AZ APA? - MÉRVADÓ AZ UTÓD - ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGOK, AZONOS FELTÉTELEK MELLETT 184 nap az élet... Mit tudjunk a teljesítményvizsgáló állomásról Rend, tisztaság, szép környezet Rendben sorakozó tenyész­tési épületek, betonutak, az ezeket szegélyező gyümölcs- és díszfák. A telep védő­övezetében zöld gyep és sa­ját mély fúrású kút vizével táplált víztorony képe fo­gadja az érkezőt. Atkáron vagyunk, a Gö­döllői Állattenyésztő Válla­lat Teljesítményvizsgáló Ál­lomásán. A rend és tisztaság itt különösen fontos. Az ál­lomás sikeres munkájának egyik legalapvetőbb felté­tele ugyanis az optimális tartási körülmények biztosí­tása. A különböző sertésfaj­ták, illetve hibridek geneti­kai teljesítőképessége csak így vizsgálható biztonsággal. A teljesítményvizsgáló fel­adatairól, munkájáról Ná- dasdi Lajos állomásvezető­vel beszélgetünk. Az állomás történetét vá­zolva elmondta, hogy a ser­tések teljesítményvizsgálata még az üzemekben kezdő­dött el — évtizedekkel ez­előtt. A pártatlan elbírálás, és a megbízható vizsgálatok nyilvánvaló igénye hívta életre később a három tel­jesítményvizsgáló köziponti állomást, az Országos Ta­karmányozási és Állatte­nyésztési Felügyelőség kere­tein belül. Ezek közül a kecskeméti 1961-ben, a ka­posvári 1965-ben, az atkári 1971-ben alakult. Ez év ja­nuár 1-től szervezeti válto­zás következett be. Újonnan hat állattenyésztő vállalat alakult, ezek egyikéhez, a gödöllőihez kapcsolódott az atkári állomás, s azóta vál­lalati rendszerben működik. A három teljesítmény­vizsgáló (a keszthelyi egye­temét leszámítva) az egész ország sertéstörzstenyészetei- nek vizsgálati feladatait látja el. A közöttük levő területi munkamegosztás folytán Atkárhoz az északi megyék tartoznak, de kapacitáshiány esetén távolabbi megyékből (például Baranyából, Tolná­ból vagy Csongrádból) is küldenek vizsgálatra serté­seket. Az ország — már em­lített — három állomásán elért eredmények összeha­sonlíthatóságát az azonos tartási körülmények és vizs­gálati módszerek biztosít­ják. Nádasdi Lajos a további­akban a teljesítményvizsgá­latok menetéről, jellegéről, módszereiről tájékoztatott. Az állomáson ivadékvizs­gálatot végeznek: a tenyész­állatokat az utódok alapján minősítik. Ezért a törzste­nyészetek a malacokat 90 napos koruk előtt szállítják be. Az állomáson a külön­böző szülőktől származó ma­lacokat vágásig tartják. Megmutatni, hogy mit ér­nek, összesen 184 nap áll rendelkezésükre — teljesen azonos feltételek mellett. S közben rendszeresen gyűjtik az adatokat a sertések ér­tékmérő tulajdonságairól, így a hízékonyságról és a takarmányértékesítő képes­ségről. Az információk másik részéhez vágás után jutnak. A sertés így mért tulajdon­ságait a szakemberek vágó- értéknek nevezik. Mérik a fehéráru (szalonna, háj, bél­zsír) és a csontos hús, vala­mint az értékes húsrészek (karaj, sonka stb.) mennyi­ségét, illetve egymáshoz való arányát. A hús minő­ségét is érdekes vizsgálatok­nak vetik alá, szín, víztarta­lom és egyéb fontos tulaj­donságuk szerint fizikai és kémiai törvényszerűségek alapján. A szülő genetikailag meg­határozott tulajdonságainak méréséhez a nagyobb pon­tosság miatt több utódot használnak. Egy érdekes példa: az apaállat kiértéke­lése öt anyától származó tíz utódon keresztül történik. Nádasdi Lajos elmondta azt is, hogy a mezőgazda- sági üzemektől a teljesít­ményvizsgálatért szolgálta­tási díjat nem kérnek. A be­szállított malacokért viszont Nádasdi Lajos: „Eredményeink minden ter­melő számára hozzáférhető­ek” az állomás egységárat fizet, az ott felhizlalt sertéseket pedig áfészeknek értékesítik. Működésükhöz elengedhe­tetlen a jelenleg érvényben levő állami támogatás igény­be vétele. A teljesítményvizsgála­tokra évente kötnek szerző­dést a gazdálkodókkal. Az eddigi 450 férőhely azonban az 1984-re megkötött szer­ződések, illetve a felmért igények alapján már kevés lesz. A KA-HYB önálló Kö­zös Vállalkozás pl. egyma­gában .300 utóddal jelentke­zett. Az ivadékvizsgálat mellett fontos feladata még az at­kári teljesítményvizsgálónak a mesterséges megterméke­nyítő állomások apaállatai­nak minősítése is. A három teljesítményvizs­gáló állomás munkája az egész ország sertéstörzs- tenyészeteiben folyó fajta­nemesítés eredményeit tük­rözi. A több évre vissza­nyúló vizsgálati adatok hoz­zásegítik a tenyésztőket a legmegfelelőbb hazai vagy importfajták, illetve a hib­ridek kiválasztásához és elterjesztéséhez, egész ser­téstenyésztésünk hatéko­nyabbá tételéhez. Nádasdi Lajos hangsú­lyozta, hogy eredményeik minden termelő számára hozzáférhetők, felhasználha­tók. Célszerű lenne viszont, hogy a húsipar a jobb mi­nőséget jobban ismerje el. A tágan értelmezett me­zőgazdasági termelés — az állattenyésztésben is! — már a fajta kiválasztásánál meg­kezdődik, és egy-egy termék értékesíthetőségét is lénye­gesen befolyásolja. Különö­sen fontos ezt figyelembe venni napjainkban, amikor részben a fogyasztói szoká­sok átalakulása, részben az éleződő világpiaci verseny miatt mezőgazdasági és élel­miszeripari exportunknak is egyre nehezebb értékesítési feltételekkel kell megküz­deni. Mosolygó László Kifejező kép a körülményekről. A színvonalat Lajcsik József és felesége gondozói minőségben szavatolják (Fotó: Perl Márton) Szüretben z a megtiszteltetés ért, hogy meghívtak szü­retre; hét végén egy napot puttonyozással tölthettem. Nem, nem téves a szó: a tavalyi szüretnél komoly ro­koni haragok származtak abból, hogy kit hívtak bará­taim, kit nem? Így aztán magam is komolyan vettem a barát hívó szavát, el ne játsszam a jövő évi lehető­séget! A hajnali fél hét számom­ra dermesztőén hangzó idő­pontját gyorsan feledtette a finánc nem látta, árnyék­ban is ötven foknál többet mutató házi pálinka. Aztán elindult az öt autó, (gondol­ták volna a résztvevők húsz éve, hogy autóval járnak a földre?) a huszonegynéhány emberrel — gyerekkel — a téesz földjére. Mert hogy szavamat ne felejtsem, bará­tom korántsem szőlősgazda. Lakatos. Akinek hiányzott a falujában megszokott föld. Két éve hát négy sort vál­tott a téesz végeláthatatlan szőlőskertjéből. Aminek kö­zét gép műveli, vegyszerezé­sét helikopter oldja meg — neki csak a tőke körüli ka­pálás, a metszés, a kötözés, a szüret munkája jut. Csak! Jó tíz munkanap ez is, tisz­tán, tizenegynéhányezer fo­rintért, egy összegben. Amiért a vassal elkötele­zett lakatos már szakköny­vet vett, körbejárta a roko­nokat metszést tanulni, leste az eget egy nyáron át, hall­gatta a pletykát a szőlőmű­velés egyre csökkenő hasz­náról, a legyintgetéseket: nem éri meg — és csinálta, amit kell. Nem volt más választása ugyanis. És most ünnepel. Nem­igen látszik rajta: dühöng, ahogy a konténert az előtte- mögötte sorokat vállalóknál leteszik, hogy gazemberség, mert nekik van valakijük a téesznél, övé a gond az en- ni-innivalóért, a munkás- szállítás megoldásáért — ki­vel ki utazzon, ki ne igyon pilótaként, nehéz gondok ezek! — de látszik rajta: elégedett. Pedig kevés híján belelöki az átvevőt a konté­nerbe, amikor az széttúrja a teteje-szőlőt, — direkt a legédesebb fürtöket tette fö- lülre a cukorfok-meghatáro­záshoz, ez a címeres meg átlátott szándékán, hát mi­lyen méreg az? De azért megy minden, mint a karikacsapás. Magam puttonyosként három sor hét emberét hallgatom a szokott témákról, ki kivel, mikor-miért-hogyan, minek megy fel az ára — és köz­ben persze életbölcsessége­ket is, hogy például a reg­geli esőre szólót citáljam: „korai vendég ritkán mara­dós”. (Amit egyébként kár volt megjegyeznem, délben megeredt megint.) És aztán azt is, amikor pajzán meg­jegyzések hangzanak el a fess háziasszony keze hosz- száról, ahogy a puttony, meg a hátam közé hullott szeme­kért benyúl. És ha hihető, ha nem: ér­zem az elégedettséget kívül, s belül. Amikor megállunk a „reggelire”, és oly puhán kövér, még meleg sült csir­kecombok kerülnek elő a kockás ruhák alól, hogy sok asszonyt szégyenbe hozná­nak; (megjegyzi valaki: a paraszt még tud enni!) ami­kor a tavalyi bort kell le- küldeni rá, helyet csinálni az ideinek; amikor az utolsó puttonyt dűtöm huszonötö­dik mázsaként a konténer tetejére; amikor beleharapok az olaszrizling fajtaként ide­jétmúlt, de számomra oly kedves (mert építőtábori emlékeket, szerelem-árnya­kat ébresztő) fürtjeibe, és amikor: kisüt a nap! Mert oly szép minden! Béke van! Egy pillanatra fe­ledhető a rakétákból eme­lendő két kerítés a német földön, a hétköznapok há- romszázhatvannégy szorítá­sa, — a reális félelmek, igen. Amiket reális örömök­kel betetőz egy ilyen nap. Amiért érdemes. Hisz szóba se hozza senki: nem is a földünk! Sose lát­tuk a téesz-irodát; a szabá­lyozókat, senki nem kötelez­te a majd húsztagú csapatot a mai összejövetelre, mégis pontos volt mindenki, még­is erejét nem kímélve húz mindenki, alig győzöm őket a magukcsinálta puttony­nyal, — mindenféle érde­keltségnél több hozta össze ezeket az embereket — asz- szonyokat Pélyről, Egerből, fél-Felvidékről. Az örömmel végzett közös munka. Amit, aki dolgozni szeret, embertársait szereti, legszívesebben csupa nagy­betűvel írna. Belül, magá­nak legalábbis. És örömével annak, hogy ez megadatott. Kőhidi Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents