Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. október 11., kedd 3. Ne a könnyebbik végénél! Folyik az ipar teljesítményének mérlegelése: képes-e többre, mint amennyit az idén eddig felmutatott, vagy az objektív körülmények valóban csak annyit enged­tek meg, amennyit elért az ágazat. A tervhez képest nagyjából 2,5—3 százalék az ipar lemaradása. F.nnek ledolgozása az év végéig persze nem lehetetlen, de igen kemény és összetett munka kell hozzá. S ezen belül is főleg a feladat összetettségére kellene helyez­ni a hangsúlyt, márpedig a vállalatok egy részénél éppen ezzel, a gazdálkodás egészét egyidejűleg átfogó feladatmegállapítással van a legtöbb baj. A mai gazdasági körülmé­nyek között nem lehet egyet­len, vagy csupán egy-két té­nyezőre alapozni a teljesít­mények javítását. Ez már abból is következik, hogy teljesítmény alatt ma nem a fizikailag, naturálisán mér­hető sok munkát értik, ha­nem a fáradozások valóságos értékét pontosabban tükröző jövedelemtermelő képesség mértékét. Ha úgy tetszik, ma egy vállalat bankszámlája a perdöntő, s ezt könnyelmű­ség csupán egyetlen „lapra” — például csak a takarékos­ságra, vagy csak a szerve­zésre— feltenni. Ez az ese­tek túlnyomó többségében bizony a dolgok könnyebbik végének célba vételét jelen­ti. A jövedelem (tudniillik a nemzeti jövedelem), a ter­melő teljesítmény alakulása számos, egyidejűleg véghez­vitt feladat végrehajtásától függ. Egyértelműen a könnyebb ellenállás iránti vonzalmat igazolja például, hogy még mindig elég sok vállalatnál a szabályozókra, a hitelfeltéte­lekre, az árak gyakori vál­tozására panaszkodnak, vagy támogatásért kilincselnek, esetleg a rendeléshiányra hi­vatkoznak, ahelyett, hogy a szabályozók, árak stb. válto­zását az objektív világ (a piaci körülmények) jelzésé­nek fognák fel, a támogatá­sok helyett üzletek után sza­ladnának, vagy a rendelés- hiányt például termékváltás­sal, jobb, vonzóbb áruk gyártásával igyekeznének enyhíteni. Már-már pótcselekvéskénl is értékelhető az, ha valahol például — a hatásfokjavító tényezők közül — túlságosan csak az egyik teendőt teszik intézkedési terveik közép­pontjába. Például a takaré­kosságot a felhasználási nor­mafegyelem növelésével sürgetik, ahelyett, hogy -az anyag- és energiafelhaszná­lást a következetes termék- és technológiaváltással mér­sékelnék. Vagy például túl­ságosan csak a szervezés ke­rül hangsúlyos helyzetbe, s félévenként „újraszabják” a vállalati belső irányítási rendszert, az alá-fölé ren- deltségi viszonylatokat. Te­hát valójában az ügyvitelt, a felépítményt szervezik — a technológiai folyamatok ha­tásosabb egyeztetése helyett. Egy szó, mint száz: érde­mes arra gyanakodni, hogy a dolgok könnyebbik végét ra­gadták meg — mindegy, hogy tudatosan vagy jó szán­dékkal — ott, ahol túlságo­san egyneműnek, egyirányú­nak látják a gazdálkodás eredményességét javító mun­kát, ahol nem igyekeznek egyszerre, egyidejűleg lépni a gazdálkodás valamennyi teendőjében, a piaci munka javításától kezdve, az anyag­normák felülvizsgálatán át a technológia fejlesztéséig. Te­tőtől talpig kell megújulni, nemcsak abban, amiben könnyebbnek látszik, amiben kényelmes az előrelépés. Az alapvető fordulatot rá­adásul nem — az egyébként szükséges, de nem elégséges szervezeti megújulás, sza­bályzó módosítás és takaré­kossági erőfeszítések hozhat­ják meg, még csak nem is a termékváltás; fundamentá- lisabb változásra van szük­ség: technológiaváltásra. Egy új műszaki kultúra átvételére, kibontakoztatásá­ra, az ezzel járó szemlélet­tel, vezetési stílussal, szerve­zeti renddel együtt. (A sza­bályzóknak, hitelpolitikának, vállalati felelősségi rend­szernek erre a váltására kell kényszerítenie a vállalato­kat, nem csupán takarékos- sági kampányokra, ügyvitel- szervezésre, egy-egy tessék- lássék új gyártmányra.) A termékfejlesztésnek, az innovációnak elavult techno­lógiai környezetben kemény korlátái vannak. Ezért kell az alaptól építkezni: tehát elsősorban a technológia megújításán fáradozni, s ezzel együtt igyekezni a töb­bi terület korszerűsítésével is:- az anyag- és munkaerő- gazdálkodásban, a vezetés színvonalának emelésében stb. Igaz, hogy a technoló- giá fejlesztésében — mert nincs elég pénz a beruházá­sokra — most csak nagy le­leményességgel, jeles műsza­ki talentummal lehet előre­haladni. Mégis, ha nem is gyorsan, ha lépésről lépésre is, de első helyen arra kell gondolni, hogy a technológiai kultúrában, szemléletben zárkózzunk fel a követelmé­nyekhez, s ahhoz a vezetési, szervezési színvonalhoz, amely ehhez tartozik. A Központi Bizottság ha­tározata kijelölte az iparfej­lesztés átfogó irányait. Ezek következtetéséhez, betartá­sához mindenütt helyben kell megszerkeszteni a kőnk-. rét programokat. De olyan programokra van szükség, amelyek az alapoktól épít­keznek, a technológiai fun­damentum korszerűsítését célozzák — rövid, közép­vagy hosszú távon, ahogyan az adott terület reális anya­gi helyzete azt valószínűsíti. S az új, megcélzott techno­lógiai kultúrából érdemes azután levezetni a szükséges egyéb vezetési intézkedése­ket. A vállalatok — becslés szerint — mintegy 40 száza­lékánál még mindig igen alapos (stratégiai) tervezésre van szükség, reálisabb, átfo­góbb programokra, ahhoz, hogy a „tetőtől talpig” megújulás végre megalapo­zottan elkezdődjék; míg a vállalatok 25—30 százaléká­nál már előbbre tartanak, nemcsak a fejlesztési straté­gia kidolgozásával, hanem a megvalósításával is. Abban azonban mindenütt bizonyosnak kell lenni, hogy csakis konkrét vállalati programokkal lehet végrehajtani az emlí­tett elvi, irányt adó határo­zatot. Enélkül egyetlen hatá­rozat sem változtathatja meg a gyakorlatot. A politi­kai határozat nyomán tehát most a vállalatoknál kell meghozni a saját, külön, konkrét és gyakorlati fej­lesztési, intézkedési döntése­ket. (G. F.) Süvöltött a Mátra szele Szél tépázta vigadalom Jókedv, derű — az idei ter­més indokolja! Felvonult a technika is: az. üzemanyagtartály szellemes megoldását még nem szaba­dalmaztatták (Fotó: Szabó Sándor) Hegyen-völgyön szól a nó­ta, kurjongatnak a putto­nyosok, durrog a csőszök puskája, a gyerekek hancú- roznak, csipkedik a fürtö­ket, és a borház mellett a nagy diófa alól fűszeres il­latokat párologtat a bog­rácsban fövő gulyás. Ez a szüret, ez a hajdanvolt szü­ret emléke. Mi sem termé­szetesebb, hogy ami jó volt régen, azt nem felejti el az emberfia. Igyekszik meg­őrizni, megtartani a holnap­nak is. Ezt tették a gyöngyös- orosziak, a Február 24. Tsz dolgozói, gazdái vasárnap, október 9-én. Tették, bár az idő ... ! Kezdődött az egész napos vígság a „szomszédban”, Gyöngyösön, ahol a művelő­dési központ előtti téren népi mívesek kínálták sát­raikban a szépen formált tárgyakat és a mézeskalá- csosok, bazárosok tarka, dí­szes áruikat. Egészen addig, amíg az égen sötét felhők elő nem kúsztak a Mátra felől és megeresztve csator­náikat, szinte nyárias zá­porral söpörték végig a ki­rakodóvásárt. A folytatás művelődési központ előcsarnokában volt. Itt már az énekkarok és a citerazenekarok álltak a közönség elé. Vidám műso­ruk fittyet hányt a kinti időjárásnak, a pattogó csár­dás hangja felmelegítette azoknak a szívét is, akik dideregve szárítgatták ma­gukon esőverte gúnyájukat. Ami délelőtt volt Gyön­gyösön, az szinte átmásoló- dott délutánra Gyöngyös- orosziba. Amíg a felvonu­lásra gyülekeztek a szőlő­szedők, a boriház készségei­nek kezelői, a szőlőcsősz,v a puttonyosok és a pruszlikba, fodros szoknyába öltözött lányok, valamint előállt a bíró uramat és tisztes asz- szonyságát szállító hintó, a nap szinte vidám mosollyal szórta sugarait a szőlősdom­Indul a szüreti menet bök között húzódó község házaira, utcáira, a kíváncsis­kodó lakókra. Aztán ... megint minden ugyanúgy lett, mint volt délelőtt. Jött a vihar, a zá­poreső, de a felvonulóknak az ítéletidő mégsem szegte a kedvét. Nekidűltek a ru­hatépő szélnek, az ének is előbukott az ajkukon, és mentek végig az utcákon a dísztribün elé, ahol a köz­ség és a közeli város vezetői köszöntötték a felvonulókat. Délutánt búcsúztatóra pe­dig zsúfolásig megtelt a művelődési ház. Kezdték a műsort a kis óvodások, majd a gyöngyössolymosi Asszony­kórus és a gyöngyöspatai Pávakor folytatta azt, hogy a Gyöngyösi Játékszín népi komédiázására a Vidróczki Néptáncegyüttes magával ragadó műsora rímeljen. Vé­gül a helybeli népdalkor szereplése aratott osztatlan sikert. A község lakói fittyet hánytak a viharnak, a mos­toha időjárásnak: jó hangu­latban vettek részt a szüreti vigadalomban, hogy az esti bállal tegyenek pontot a so­káig emlékezetes nap végére. G. Molnár Ferenc Indradeep Sinha, az Indiai KP titkára a hatvani Lenin Tsz-ben Néhány napja, az MSZMP Központi Bizottsága vendé­geként, hazánkban tartózko­dik Indradeep Sinha, az In­diai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára,' a New Age című kommu­nista hetilap főszerkesztője, aki hétfőn Hatvanba látoga­tott. Az indiai vendéget el­sősorban a magyar mezőgaz­daság, a szövetkezeti moz­galom eredményei érdekel­ték, ezért Somogyi István, a városi pártbizottság osz­tályvezetője társaságában a Lenin Termelőszövetkezetbe látogatott. A gazdaság köz­pontjában Vágó József elnök tájékoztatta a Lenin kiala­kulásáról, az évek során el­ért eredményekről, majd a sertéstelepre, a termelőszö­vetkezet kerekharaszti gép­üzemébe és a nagykökényesi csirkefarmra kalauzolták az Indiai KP titkárát. Amikor látogatásáról, eddig szerzett benyomásairól kérdeztük, a következőket mondotta Indradeep Sinha: — Nem mindegy szá­munkra, hogy mennyire is­merjük a szocializmust építő országok életét, az ott elért termelési sikereket. Hiszen ezekkel tudunk hitelt ér­demlően agitálni pártunk politikája mellett a hétszáz­millió lakosú Indiában. Ami ilyesfajta célunkat érinti, lapom egyik munkatársának tollából nemrég már négy nagyobb tanulmányt közöl­tünk a magyar mezőgazda­ság, az ipar, a szövetkezeti mozgalom eredményeiről. Én most ehhez szeretnék még hozzátenni, éspedig azon szemszögből közelítve a ma­gyar valósághoz, hogy minő újítások, szervezési formák eredménye népgazdaságuk stabilitása, az itteni szövet­kezetekben folyó munka mind hatékonyabb volta. Hatvanban például meglepe­téssel tapasztaltam, mennyire alacsony a tagság átlagélet- kora, milyen jó megélhetési lehetőséget nyújt minden dolgozónak a szövetkezet, s milyen fejlett a növényter­mesztés, az állattenyésztés. Gondolom, ez nem függet­len a szakember-utánpótlás­tól, amiről ugyancsak sok értékes információt szerez­tem a termelőszövetkezetben. Indradeep Sinha több irá­nyú érdeklődésére jellemző egyébként, hogy a Lenin Tsz vezetőivel lezajlott esz­mecsere, valamint a munka­helyi látogatások során fag­gatta vendéglátóit a háztáji gazdaságok szerepéről, a szarvasmarhatelep fajtaál­lományának kialakításáról, az ipari ágazatok hasznáról, illetve az iparban és a me­zőgazdaságban foglalkozta­tottak jövedelemarányáról, általában megelégedéssel nyugtázva a kapott felvilá­gosításokat. (m. gy.) KORSZERŰ TECHNIKA A BOLTI TOLVAJOK ELLEN llj módszerek az áru biztonságának védelmére A fogyasztók érdekeinek védelmében hivatalos és társadalmi ellenőrök járják az üzleteket, s ha szabály­talanságot tapasztalnak, nem marad el a felelősségre vo­nás. Az ilyen visszaélések­ről, s a következményekről a tömegkommunikációs esz­közök útján rendszeresen tájékozódhatnak a vásárlók. Kevesebb szó esik arról — legfeljebb nagyon súlyos esetekben, a lapok bűnügyi tudósításaiban —, hogy a vevők közül sem mindenki próbál becsületes úton hoz­zájutni a kereskedelemben kapható holmikhoz. Hoffer Imre, a Belkeres­kedelmi Minisztérium ellá­tási és biztonsági főosztá­lyának vezetője arról tájé­koztatta az MTI munkatár­sát, hogyan alakult az „ille­gális beszerzések” száma és értéke, s mit tesz a keres­kedelem a lopások megelő­zésére. Mint mondotta, há­rom év alatt hétezerrel csökkent azoknak az ese­teknek a száma, amikor raj­takapták a bolti, az áruhá­zi tolvajt. Ám, amíg 1980- ban 79 ezer alkalommal 32,4 millió, — addig tavaly, 72 ezer esetben 39 millió forint értékű árut tulajdo­nítottak el. Ebben az idő­szakban jelentősen növeke­dett az egy lopásból kelet­kezett kár — 376 forintról 538 forintra; tehát a koráb­binál nagyobb értékű tár­gyakat tulajdonítottak el egy-egy alkalommal. A tapasztalatok szerint — mint világszerte mindenütt —, az önkiszolgáló üzletek csábítják legjobban a tolva­jokat. A tettesek közül vala­mivel több a nő, mint a férfi. A kor szerint a fia­talok vezetnek, a foglalko­zást illetően pedig a szel­lemi dolgozók állnak a lis­ta élén. A nők legszíveseb­ben kozmetikumokat, fehér­neműket, élelmiszereket, a férfiak italokat, konzerve- ket tulajdonítanak el. A gyerekek az édességeknek, játékoknak nem tudnak el­lenállni. Azok, akik ingyen szeretnének áruhoz jutni, többnyire a pályaudvarok környékét, az idegenforgal­mi centrumokat keresik fel, de ott is viszonylag sok a bolti tolvaj lás, ahol nagyon kevés a vásárló, s a bolt dolgozói az egy-két betérőre nemigen figyelnek. Mivel a nemzetközi sta­tisztikák szerint tíz alka­lom közül csak egyszer si­kerül leleplezni bolti lopást — s ez a leltárhiányok ta­núsága szerint nálunk sincs másként —, a minisztérium, a tanácsok kereskedelmi osztályai, az állami és a szö­vetkezeti vállalatok különfé­le módszerekkel igyekeznek fokozni a bolti áruk védel­mét. A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban középfokú tanfolyamon évente 200 ren­dészt képeznek ki, ezzel napjainkra a kereskedelmi hálózatban is kialakult a rendészeti szervezet. Az éberség azonban nem pótolhatja a korszerű tech­nikát : számos önkiszolgáló üzletben vannak már ellen­őrző tükrök, televíziós ka­merák, segítségükkel jól át­tekinthető az eladótér. Már több áruházban alkalmaz­zák az árukban elhelyezhető elektronikus jelzőt, amelyet a pénztáros fizetés után vesz ki a csomagolásból. A jelzőeszközt egyelőre im­portból szerzik be, de már folynak hazai kísérletek is az elektronikus készülékek kifejlesztésére. A korszerű módszerek alkalmazásánál a kereskedelem számára gon­dot okoz, hogy a berendezé­seket csak a fejlesztési alap­ból * vásárolhatják meg. A Belkereskedelmi Miniszté­rium szorgalmazza, hogy a korszerű vagyonbiztonsági jelző- és riasztóberendezé­sek a jövőben a költségek terhére is beszerezhetők le­gyenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents