Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. október 9. vasárnap 3 A fogyasztók érdekvédelméért TŐLÜNK VETTE ÁT A VILÁG Százéves a KERMI Jubileumot ünnepel a Ke­reskedelmi Minőségellenőr­ző Intézet: éppen száz éve, hogy Trefort Ágoston, akko­ri vallás- és közoktatásügyi miniszter ünnepélyesen megnyitotta jogelődjét, a Technológiai Iparmúzeu­mot. Az intézmény célja: „Az iparosság hiányainak gyors pótlása, és hogy az iparos osztály érdekei és szükségletei képviseltetést nyerjenek”. A múzeum nemcsak szer­számokat, gépeket, mintada­rabokat tárt a látogatók elé, hanem — alapszabálya sze­rint, — iparosoknak, intéze­teknek és hatóságoknak mű­szaki kérdésekben véle­ményt adott, tanácsokkal szolgált, s e célból kísérlete­ket is végzett. A KERMI mai épületét Hauszmann Alajos tervezte neorene- szánsz stílusban, és 1889- ben nyitották meg. Cél: a megelőzés Sok átszervezést, névvál­toztatást ért meg a KERMI, míg 1952-ben elnyerte a mai nevét és — megközelítően — mai feladatkörét. A gaz­dasági és műszaki élet fej­lődésével tevékenysége az utóbbi harminc évben is többször módosult, többnyire bővült. Az ötvenes évek ele­jén került előtérbe fogyasz­tói érdekvédelmi hivatása, amit az akkori iparfejleszté­si szemlélet — a termelés mennyiségi növelése mel­lett a minőség háttérbe szo­rult — indokolt. Napjainkig az újságolva­só ember is főként fogyasz­tói érdekvédelmi tevékeny­ségét ismeri, hiszen a lapok­ban sűrűn jelennek meg közlemények a KERMI ál­tal folytatott ellenőrzések­ről, a KERMI által hibás­nak minősített termékek forgalmazásának megtiltá­sáról. A most százéves múltjában és jelenében egy­aránt tekintélyes intézet azonban szélesebb körben tevékenykedik. A jubileum jó alkalom arra, hogy ke­vésbé reflektorfényben álló, de nem kevésbé hasznos feladatköréről is szóljunk. A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet nemcsak a már forgalomban lévő ter­mékek minőségét vizsgálja, hanem a legtöbb hazai új termékét és az importáru­két is, még mielőtt az üz­letekbe kerülnének. Ezzel egyfelől igyekszik megelőz­ni a rossz minőségű áruk forgalomba kerülését, más­részt szakvéleményével segí­ti a termelő vállalatok gyártmányfejlesztését. Részi vesz a fogyasztási cikkekkel kapcsolatos hazai és KGST szabványok készítésében, és tagja a Fogyasztói Egyesü­letek Nemzetközi Szerveze­tének. Tájékoztatja a gaz­daság vezetőit, a kereske­delmi vállalatokat és a 'fo­gyasztókat a termékek mi­nőségének alakulásáról, sőt, közreműködik a kereskedel­mi * dolgozók szakmai to­vábbképzésében, és a válla­lati minőségvédelmi rend­szer feljesztésében. Áruvizsgálatok Az utóbbi 15 évben — összefüggésben a gazdasági irányítás reformjával — közvetett eszközökkel is folytatja a minőségvédel­met. Így például összeha­sonlító áruvizsgálatokat vé­gez, és a tesztek eredmé­nyeit egyebek között a Nagyító című lapban is köz­zéteszik. Ugyancsak a KER­MI vizsgálja meg azokat az árukat, amelyekkel gyártóik vagy forgalmazóik a Kiváló Áruk Fórumán pályáznak; az intézet elismerő szakvé­leménye nélkül egyetlen áru sem viselheti a KÁF emblé­mát. Az új termékek nagy szá­ma, a kereskedelem fejlő­dése, a fogyasztói igények növekedése szükségessé tet­te, hogy az intézet szélesít­se tevékenységi körét. Lét­rehozta vendéglátóipari osz­tályát, s ezzel kiterjesztet­te ellenőrzését a vendéglá­tásra és a munkahelyi ét­keztetésre. Szintén vizsgál­ja a kereskedelemben és a vendéglátásban alkalmazott gépeket, elsősorban munka- védelmi szempontból. A fogyasztói érdekvédel­met és a minőségvédelmet a KERMI igen széles körű­en értelmezi. Ha például vegyipari terméket minősít, akkor a környezetszennyezés megakadályozására is tö­rekszik; ha élelmiszert mi­nősít, igyekszik a korszerű táplálkozás szempontjaira is tekintettel lenni; háztar­tási gépek vizsgálatakor az energiatakarékos működést is figyelembe veszi, és így tovább. Vásárlói reklamációk Végül néhány adattal pró­báljuk érzékeltetni mivel foglalkozik a KERMI alig 210 fős gárdája. Tavaly az intézet 5069 új gyártmányt minősített (915 nem felelt meg), 3101 import előmintá- ról adott szakvéleményt (516 termék nem felelt meg), 27 356 vásárlói reklamációt vizsgált meg (19 977 panasz jogos volt), 906 esetben adott véleményt vállalatok közötti vitában, 1432 keres­kedelmi egységben folytatott hatósági ellenőrzést, 1034 esetben tiltotta meg vagy korlátozta valamely termék forgalmazását, 21 tesztet ké­szített, 544 olyan termékről adott szakvéleményt, amely KÁF-jelre pályázott, 401 KÁF-jeles, és 65 KERMI Tanúsító Címkével ellátott terméknél ellenőrizte a ta­núsított minőség megbízha­tóságát. Születésnapi köszöntésül mértéktartóan csak annyit mondunk: a KERMI tevé­kenysége alapvető érdeke és szükséglete a társadalomnak, a gazdasági életnek. (G. Zs.) A Magyar Posta a nemzetközi hálózatban XVII. századi delizsánsz Budapesten a Postamúzeum előtt (MTI fotó — Bajkor József felvétele) Ma ne bosszankodjunk azon, hogy a várva várt le­vél nem érkezett meg, hogy harmadszorra is mellékap­csolt a telefonunk. A pos­tások ünnepe van ma, ünne­pelnek a postások szerte a világban: október 9-e, Pos­tai Világnap! 1874. október 9-én Bern­ben huszonkét ország alapí­totta meg az Általános Postaegyesületet. Négy év­vel később e nevet Egyete­mes Postaegyesületre vál­toztatták. A huszonkét ala­pító ország közt Magyaror­szág is szerepelt. Már ak­kor tekintélye, rangja van a Magyar Postának, s az­óta is egyik legaktívabb tagja az UPU-nak (ez a ne­ve a nemzetközi postaegye­sületnek). A berni alapító okiraton ott olvashatjuk Gervay Mihály nevét, az 1871-ben alakult Országos Posta-főigazgatóság első pos­ta-főigazgatójáét, aki úttörő szerepet vállalt a nemzetközi postaszolgálat megteremtésé­ben és fejlesztésében. Csonka forgatta meg a kurblit Postánk már akkor több évszázados múltra tekintett visza. Első levélpostai emlé­keink a XVI. századból va­lók. Igaz, akkor még lovas futár vitte az írott üzenetet, majd később az egyes for­galmas főútvonalakon rend­szeres kocsi járatok közle­kedtek, lóváltó állomásokkal. Az első önálló magyar pos­taszervezet a Rákóczi-sza- badságharcban született. A felkelés leverése után hosz- szú ideig csak osztrák pol­gár vezethetett magyar pos­tahivatalt. A negyvennyolcas szabad­ságharc idején ismét meg­alakult az önálló magyar postaszolgálata De a bukás után a Habsburgok mindent felszámoltak, sőt az úgy­mond hűtlen magyar postá­sokat haditörvényszék elé állították. Postánk sosem maradt le (mégha mostanában néha kicsit késik is) a fejlődés­ben, sőt sokszor volt első, kezdeményező. Száztizennégy éve a világon az első posta­levelezőlapot nálunk hozták forgalomba. Kétféle magyar postai lapot őriznek a mú­zeumok: az egyik német szö­veggel és magyar címerrel, a másik Levelezési lap felirattal készült. A cél az volt, hogy a lakosság olcsón tudjon rövid üzeneteket kül­deni az ország bármely ré­szébe. A levelezőlapokat a világ tőlünk vette át, rövid idő alatt mindenütt elterjedt. Az első magyar posta­autó hetvennyolc évvel ez­előtt a Múzeum kőrútról in­dult el. Keménykalapos ko­moly férfiak állták körül a nyitott autómobilt (a Vá­rosligetben, a Közlekedési Múzeumban láthatjuk az eredetijét), köztük Csonka János, a Műegyetem gépész- mérnöki kara tanműhelyé­nek vezetője, a kocsi készí­tője. Ekkor indították el az első postaautót, hogy a pró- bautat megtegye. A volán mellett Haltenberger Samu postamérnök ült, Csonka for­gatta meg a kurblit, majd a vezető mellé pattant, s a kocsi — a népes nézők ka- laplengetése közben — el­indult hosszú útjára. Kétezer kilométert megtéve a posta 1905. június 14-én átvette, és 1906. január 15-én forgalom­ba állította. Ausztria és Svájc jóval később állította postaszolgálatba a gépkocsit. Kié a levéldíj? De térjünk vissza Bern­hez, a nemzetközi egyesület alapító kongresszusához. — Mik voltak a legfontosabb kérdések az első kongresz- szuson? — kérdezem dr. Oláh Lászlótól, a Posta­vezérigazgatóság nemzetkö­zi osztályának vezetőjétől. — Elsősorban a levelek kicserélését volt hivatva sza­bályozni, s emellett, termé­szetesen a díjakat határoz­ták meg. Mert mi volt ed­dig? A díjat a feladó min­dig az átmenő országok díj­szabása szerint külön-külön rótta le. Ez igen komplikált volt. Egységes elveket dol­goztak hát ki. Az alapja az volt, hogy ahol felveszik a levelet, az a hivatal, illetve ország a díjat megtarthatja magának. — Így az az ország jár jól, ahonnét több levelet adnak fel... — Az utóbbi öt-tíz évig ez az elv érvényesült, s va­lóban, manapság vannak is e körül problémák. Az egyen­lőtlenségek miatt mindig több postai anyag megy egy iparilag fejlett országból egy fejletlenbe, mint vissza. Azok az országok pedig, amelyeknek több postaanya­got kell kézbesíteni, (nagyobb személyzet kell ehhez, tech­nikai berendezések, utak stb.) nagyob terhet viselnek. Ezért ezek az országok azt javasolták, hogy ha az el­térés jelentős, akor a több­letmunkáért legyen joga kü- löndíjat kérni a küldő or­szágtól. Szolgáltató intézmény — Magyarország eddig minden kongresszuson részt vett. A mostanira is több ja­vaslatot tettünk egy új ar­culatú posta kialakulásának érdekében, — mondja az osztályvezető. — És az új arculat ne csak a fejlettebb technika megvalósítását je­lentse, hanem azt is, hogy a posta kifejezetten az em­bert szolgáló intézménnyé váljék, s ne hatósággá. Annál is inkább, mert ez a törekvés nem új, már a nemzetközi egyesület alapító okmányában is így szerepel: „Az Egyesületnek az a cél­ja, hogy biztosítsa a posta- szolgálat megszervezését és tökéletesítését, s ezen a té­ren elősegítse a nemzetközi együttműködés fejlődését.” (K. Gy.) Két év múlva 750 éves Hatvan Előkészítő bizottság foglalkozott a jubiláris programmal Csalódás Ifjú hölgyeknek azt mondani, hogy „nem!" — még az ál­moskönyv szerint is rosszat jelent. Mi mégis ezt tettük a minap Gyöngyösön a magánkézben levő, vadonalt új „Fehér” étteremben, ahol a nyitányt a mi megérkezésünk és a leves érkezte között eltelt, kb. 20 percnyi várakozás jelentette. Folytatásként meg nem nevezett ifjú hölgy szépen megebé­delt. méghozzá a szomszéd asztalnál — újabb 20—25 perc! —, majd hozta a másodikat, azt követően meg a számlát. Mint menten kiderül: kissé borsosat. És itt következett a csalódás, méghozzá — vica versa. Ré­szünkről, mert ez ideig sok vendéglői visszaélést megértünk, s úgy véltük, e téren már meglepetés nem érhet bennünket. S íme, most ez a kisleány fejenként felszámol nekünk 30 helyett úgy jó ötvenet! Csalódni kényszerült persze ő is, mert az újraszámolásnál fillérre vissza kellett, hogy fizesse a különbözeiét. De a ta­nulság talán megérte, miszerint: pincérként sem könnyű kérem manapság gyorsan gyarapodni, s nem muszáj minden vendéget csacska madárkának nézni... (ku-ti) Két év múlva lesz annak 750 esztendeje, hogy Hatvan neve egy régi-régi okmá­nyon megjelent. A város ve­zető szervei ezzel kapcso­latban olyan álláspontra ju­tottak, hogy a jubiláris év­ben gazdag, színvonalas em­lékműsort, eseménysoroza­tot rendeznek az illetékes szervezetek, intézmények be­vonásával. Nem költséges, minden intézmény kasszáját kimerítő vállalkozás lesz ez, hanem a meglévő javak okos, hatékony felhasználá­sa, a társadalmi erők szé­les körű összefogása az ügy sikere végett. A héten, An­gelt József elnökletével, már megtartotta első, előkészítő munkaértekezletét az a bi­zottság, amelyet e célra a tanácsvezetés összehívott. A vb-terem hosszú asztalánál helyet foglalt a múzeum, az üzemi művelődési ház, a mű­velődési központ, a könyv­tár igazgatója éppen úgy, mint több tanintézet, illeve szervezet vezetője. És az el­nöki megnyitót, rövid tájé­koztatót követően lassan kör­vonalazódtak azok az ese­mények, vállalkozások, ame­lyekből az 1985. késő őszi, kora téli hetek programja összeállhat. Tervezik ilyenformán, hogy pályázatot hirdetnek egy olyan emlékmű megmin­tázására, amelyet az évfor­dulón lepleznének le. Júbi- leumi érmecske is készülne több' száz példányban, hogy a nevezetes évfordulóra em­lékeztessen. Kocsis István könyvtárigazgató javaslatá­ra irodalmi antológia szer­kesztését, kiadását tervezik hatvani, illetve innen el­származott írók, költők mun­káiból, a Panoráma Könyv­kiadóval közösen pedig nap­világot láthatna végre egy fényképekkel bőven illuszt­rált könyvecske, amely be­mutatja Hatvan történelmi mújtját, társadalmi, gazda­sági, kultúrális fejlődését, és a legújabb eredményeket. A Hatvány Lajos Múzeumban a „havani kultúra” régésze­ti anyagát akarják bemutat­ni, egy másik kiállításon vi­szont a város üzemeinek, gazdaságainak produktumai­ból nyújtanának színpom­pás válogatást az idelátoga­tóknak. Fehérné Lovász Má­ria népfronttitkár elgondo­lása szerint „Ismerd meg Hatvant” vetélkedőt szervez­nének fiatalok és üzemi kol­lektívák részvételével, Né­meti Gábor, a Bajza Gim­názium igazgatóhelyettese pedig régészeti tudományos ülés előkészítését indítvá­nyozta a Tudományos Aka­démia támogatásával. Ami a könnyebb, vagy ép­pen nemesebb szórakozást illeti, Hatvanból elszármazott színművészek, muzsikusok — Mester István, Kocsis Al­bert, Szigeti András, Les- tyán Katalin — részvételé­vel rendeznek majd előadó­estet, Szalmási György, a Liszt Ferenc Művelődési Ház igazgatója művészeti együttesek bemutatójának rendezését vállalta, Pádár Béla sportfelügyelő pedig, országos . jellegű atlétikai verseny, illetve labdarúgó- torna szervezésére tett ja­vaslatot. Kiemelkedő ese­ménynek ígérkezik az 1985- ös, sorban immár az ötödik országos portrébiennálé a Hatvani Galériában, és ez az intézmény vállalta az ünnepségeket bezáró, nagy­szabású gálaműsor, az 1985- ös „Karácsonyi ajándékko­sár” előkészítését, lebonyolí­tását. Mindez természetesen, ma még csak ígéret, tág keret, amely a következő megbe­szélések során kristályoso­dik ki, hogy majdan néhány hétbe sűrítve ünnepelhessék településük 750 éves fenn­állását a hatvaniak.

Next

/
Thumbnails
Contents