Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. október 9. vasárnap Carl Carstens, az NSZK elnöke azért látogatott az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen azokon az ün­nepségeket, amelyeken ar­ról emlékeznek meg, hogy háromszáz éve érkeztek az első német bevándorlók Amerikába. Érdekes módon maga az évforduló csak né­hány mondat erejéig sze­repelt a kongresszus két há­za előtt mndott beszédé­ben. A washingtoni Cars- tens-beszédben az állt: az NSZK félmillió katonát tart fegyverben, az ország föld­jén 350 000 külföldi katona — közöttük 250 000 amerikai — állomásozik... Pedig, ha az NSZK elnöke azokról a németekről beszélt volna, akik három évszázaddal ez­előtt a tengeren túl keres­ték boldogulásukat, el kel­lett volna mondania: azok azért vettek vándorbotot a kezükbe, mert a királyok, hercegek, őrgrófok, szóval az akkori német világ urai túl sokat hadakoztak, túl­ságosan gyakran és túlságo­san erőszakosan toborozták a katonákat... Azaz az egy­kori német bevándorlók ép­ben az elől menekültek, amit Carl Carstens oly di- csérően emleget az NSZK jelenéből. A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: A Brit Munkáspártnak új vezére van Neil Kinnock, s új alvezére Roy Hattersley személyé­ben — Az amerikai AFL—CIO szakszervezeti szö­vetség Mondale demokrata elnökjelölt mellé áll — Mitterrand megnyitja Vittelben a francia—af­rikai csúcsértekezletet KEDD: A Pravda szerkesztőségi cikkben utasítja vissza az elfogadhatatlan, fölényre törekvő ame­rikai álláspontot a genfi tárgyalásokon — A hó­nap közepére összehívják a Varsói Szerződés kül­ügyminiszteri bizottságát — lljicsov külügymi­niszter-helyettes vezetésével szovjet küldöttség érkezik Pekingbe — Helmut Schmidt Budapestre érkezik — Általános sztrájk Argentínában SZERDA: Oleg Trojanovszkij ismerteti az ENSZ- ben a nukleáris veszély csökkentésével kapcsola­tos új szovjet javaslatokat — Tüntetéssorozat Chilében Pinochet ellen — Jelképes munkabe­szüntetés az NSZK-ban a békéért és leszerelésért — Ellenforradalmárok gépének lelövése Nicaragu­ában CSÜTÖRTÖK: A nyugat-afrikai Niger Köztársaság, ban államcsíny-kísérletet hiúsítanak meg — Több ezres tömeg követeli Manila főterén Marcos elnök lemondását — Az amerikai szenátus elfogadta Reagen javaslatát: jövőre 251,4 milliárd dollárt költenek katonai célokra PÉNTEK: Reagen amerikai elnök hozzájárul, hogy megalakuljon újraválasztás! bizottsága, azaz kife­jezi Indulási szándékát az 1984-es választáson — Észak-Irországban Ismeretlen fegyveresek agyon­lőnek két rendőrt — A szikh szeparatizmus szél­sőségeseinek véres cselekedetei miatt központi irányítás alá helyezik Pandzsáb szövetségi álla­mot SZOMBAT: összietűzések az El-Fatah Arafat-párti és lázadó egységei között Libanon északi részén — A NATO-közgyűlés felszólítja a katonai szer­vezet kormányait a decemberi rakétatelepítés elő­készítésére — Több demokrata elnökjelölt — köz­tük Mondale és Glenn — síkraszállnak a szovjet- amerikai viszony javításáért — Tiltakozó meg­mozdulások, tüntetések Madridban, Nyugat-Ber- linben és Bonnban az amerikai rakétatelepítés el­len. Francia—afrikai csúcsértekezletet rendeztek a héten. Képünkön a talál­kozó résztvevőit díszvacsorán látta vendégül Francois Mitterrand francia elnök (Fotó — AP — MTI — KSj őszi párt- kongresszu­sán új vezetőt választott a Brit Munkáspárt- Képünkön: az ellenzék új vezére, Nell Kinnock — felesége társaságá­ban — híveit köszönti a szavazás után Rakétaellenes béketttntetést rendeztek az NSZK-beli Fulda városában. Képünkön: a felvonuló fiatalok a Pershing—2 ra­kéta modelljével, tiltakozva az év végére tervezett telepítés miatt Beach Boys vagy Beethoven Zene a fejünkben... Mélyen mindnyájunk tu­datában, vagy inkább a tu- datalattiban rejtőzik egy bel­ső zenei szabályrendszer, amelynek köszönhetően Beethoven, vagy Beach Boys zenéjét valóban zenének, s nem pedig bosszantó lár­mának halljuk — legalábbis ezt állítja két amerikai el­méleti szakember. Fred Ler* dahl zeneszerző és Ray Jackendorff nyelvész „A to­nális zene alkotó elmélete” című munkájukban meg is fogalmaztak mintegy 60 sza­bályt, amelyek — szerintük — részei ennek a belső, va­lamennyi ember által örö­költ rendszernek. A velünk született zenei rendszer léte — szól az el­mélet — érthetővé teszi, mi­ért viszolyognak annyian az atonális (hangnemnélküli) ze­nétől: ezek a szerzemények ugyanis figyelmen kívül hagyják belső zenei „anya­nyelvűnket”. Tehát amikor a közönség unatkozik pél­dául Pierre Boulez francia zeneszerző művein, akkor re­akciója több mint pusztán ízlés, elfogultság vagy ne­veltetés dolga. A belső zenei szabály- rendszer gondolata már évek óta foglalkoztatja, a kutató­kat. Noam Chomsky-tól szár­mazik az az elmélet, misze­rint az emberek a nyelv ál­talános elveit már születé­sükkor ismerik. Leonard Bernstein, az ismert zene­szerző és karmester egyike volt azoknak, akik megkísé­relték Chomsky elméletét a zenére .alkalmazni. Persze nem minden sza­bály ismeretét örököljük, egyeseket később tanulunk meg. Jackendorff becslése szerint a zenei szabályok 95 százaléka velünk született ismeret. Agyunk egy adott kompozíción belül egyes han­gokat fontosabbaknak fog fel másoknál, s amikor a jazz- trombitás egy dallamra imp­rovizál, hallgatói felismerik az alapmotívumot, annak el­lenére, hogy a játszott mo­tívum az eredetitől eltér: annál több vagy kevesebb hangot tartalmaz. Jacken- dorff szerint a zenehallgató belső zenei szabálygyűjtemé­nye „hívja elő” a kérdéses struktúrát. E szabályok né­melyike elég egyszerű. Pél­dául az egyik ilyen elv az, hogy az ütem általában egy hangcsoport elejére és nem a végére kerül. A 20. század atonális (hangnemnélküli) zenéje el­hagyta ezt a rendszert: nincs tonális centruma. Sokaknak ezért nem is tűnik zenének, így Jackendorff szerint a modern zene „nem veszi fi­gyelembe, azt az emberek fejében meglévő struktúrát. Egyfajta pszichológiai lég­üres térben íródnak ezek a zeneszámok. Reméljük azon­ban, hogy elméletünkkel se­gíthetünk a zeneszerzőknek érthetőbb zenét írni, anélkül, hogy eredetiségük feladásá­ra kényszerülnének”. „Csak módjával a segélyeket... I” Guberáló, koldus, csöves A New York-i szociális hatóságok becslése szerint az elkövetkező télen újra növekedni fognak a város jótékonysági kiadásai: mint­egy 18 ezer ember szorul majd élelmiszersegélyre, il­letve szükséglakásokra — olvasható a The New York Times ban. Az újság szerint a parkok­ban heverő, vasútállomások előtt és irodaépületek ka­pualjaiban éjszakázó csavar­gók, az utcákat apatikus arckifejezéssel rovó éjszakai alakok, szeméttárolókban ko­torászó koldusok immár a város arcképéhez tartoznak a turisták és a New York­iak szemében éppúgy, mint a Brodway, vagy Yankees Baseball Club. Az „utcán lakó” emberek nagy része szellemileg károsodik, alko­holistává lesz. A város az utóbbi években 17 menhelyet létesített és 2100 családot helyezett el ócska és ezért olcsó szál­lodákban. A kérdés azonban ezzel távolról sincs megold­va. Hosszú távú fedezésről egyelőre szó sincs — derül ki Ed Koch polgármester szavaiból. Mindent megte­szünk — mondja a város első embere —, a megoldás azonban rendkívül bonyo­lultnak látszik. Majd három évtized után „E. T.”-őriilet Az Egyesült Államok után Nyugat-Európa több országába is betört az E. T.-örület. A svéd főváros állatkertiében például nemrég született ez a pápasze­mes maki, amely csupán öt cen­timéter hosszú és teljesen kifej­lett állapotában sem lesz na­gyobb az emberi ökölnél. Az öt. napos majmocskát, amelyet ké­pünkön gondozójának ujjára csimpaszkodva láthatunk, szin­tén a gyerekek által hamar meg­kedvelt E. T.-ről, („Extra Ter- restlal” = földönkivüli), Steven Spielberg amerikai filmrendező híres alkotásának kedves kis fő­szereplőjéről neveztek el. A fil­mes vonatkozásnál egyébként ta­lán jóval érdekesebb az, hogy pápaszemes maki fogságban utoljára több mint negyedszá­zaddal ezelőtt USS-ban született Chicagóban. A sivatag homokja alatt Az elveszett légió Egy fiatal, álmait kergető író fejébe vette, hogy meg­oldja a hétezer éves egyip­tomi történelem egyik egy mindmáig legnagyobb rejté­lyét, és megtalálja az Egyip­tomot meghódító nagy Kam- büszész perzsa uralkodó 2 és fél ezer évvel ezelőtt nyom­talanul eltűnt hadseregét. A 36 éves bostoni Gary Chafetz író három évig dé­delgette álmát, mígnem a na­pokban négy amerikai tár­sával, 14 egyiptomi geoló­gussal, autókkal — és há­rom bérelt tevével — útnak indult a Kairótól délre fekvő sivatagba, a Siwa-oázis kör­nyékére. A tevék 50 ezer dollár értékű radarberende­zéseket szállítanak majd az évezredek óta gyakorlatilag változatlan sivatag néha 100 méter magas tiszta homok­ból álló dombjai közé, hogy nyomát leljék a Kambüszész — Hérodotosz görög törté­netíró által — 50 ezer fősre becsült, a homoktengerben eltemetett seregének. Kambüszész perzsa király annak a II. Kürosznak a fia volt, aki i.e. 559—529 között. Perzsiát az ókor „szuperha­talmává” tette: birodalmá­nak határai a Földközi-ten­gertől az Indusig, a Fekete­tengertől, Kaszpi-tengertől az Indiai-óceántól terjedtek. Fia, Kambüszész csatolta i.e. 525-ben a birodalomhoz Egyiptomot, és Thébából, az ókori Egyiptom fővárosából indított hadsereget észak fe­lé, az ország teljes meghódí­tására. A hadsereg azonban — nyomtalanul eltűnt. Chafetz — Hérodotosszal szemben — azt mondja, hogy nem 50 ezer, hanem „csak” 30 ezer embernek veszett nyoma: katonáknak és a sereget kí­sérő tarka tömegnek: rab­szolgáknak, ágyasoknak, gye­rekeknek, fegyverkovácsok­nak, és sokan másoknak. „Hatalmas erejű déli szél támadt, amely hegyekbe hordta rájuk a homoktöme­get, miközben éppen ebé- deztek. Mindörökre nyomuk veszett” — írta Hérodotosz, a Siwa-oázis népére hivat­kozva. A homokvihart a neveze­tes „ötven napos szél” — a Hamszin — korbácsolta fel. A forró, viharos, száraz szél uralja a Szahara feneketlen homoktengereit március má­sodik felében és egész ápri­lisban. Chafetz most berendezé­seivel kutatja át a terepet. A mikrohullámú berendezé­sek minden idegen tárgyat jeleznek a homoktenger „hullámai” alatt, amelyek nincsenek 10 méternél mé­lyeben. Ha meglelik az „el­veszett sereget” — kincset találnak: a steril homok nemcsak az aranyat őrzi meg, de a két és fél ezer éves ember vonásait is. „öt hó­napig maradunk, március közepéig — különben jön a Hamszin — és mi is elve­szünk” — mondotta Chafetz. A miniszter undorodik - ám a kiadónak tiszta a lelkiismerete „Hogyan legyünk öngyilkosok?” A 27 éves Patrick Bondy közel egy évig volt munka nélkül, aztán júliusban ha­lálos adagot vett be barbi- turátokból. Augusztusban egy vidéki francia camping kö­zelében Michel Fazilleau — akit a csaladja „zárkózott” és „magányos” emberként jellemzett — óriási adag pi­rulával ölte meg magát. Dennis Otterman mindössze 22 éves volt, amikor eldob­ta magától az életet Stras­bourg! lakásán. A három fiatalember ha­lálában egy valami volt kö­zös: mindegyik holttest kö­zelében megtaláltak egy ké­zikönyvet, amely pontos ön­gyilkossági útbaigazításokat tartalmazott. Az öngyilkossági haszná­lati utasítások című könyv .a nyáron került a francia bestseller-listára és azóta is ott van. Hosszú felsorolást tartalmaz mérgekről és kü­lönböző pirulákról, valamint a halálos adagjukról — és felháborodást keltett mind a kormány tisztségviselői, mind az egyszerű franciák köré­ben. Jack Ralite, a francia kor­mány egészségügyi miniszte­re kijelentette, hogy „fel van háborodva és undoro­dik” ettől a kézikönyvtől, és jogi alapot keres a betiltá­sához. Marcel Bondy, aki­nek a fia ezt a könyvet használta útbaigazításul az öngyilkosság elkövetéséhez, kampányt indított a könyv további terjesztésének meg­akadályozására. „Ki kell vonni a forgalomból ezt a szörnyűséget” — mondta. Alain Moreau kiadó azon az alapon védi elszántan a könyvet, hogy az esetleges öngyilkosoknak megmutatja, hogyan lehet eljutni a ha­lálba olyan körülmények között, amelyek nem sértik az emberi méltóságot. Moreau azt mondja: „Nem érzek lel­kifurdalást”. A könyv sok ellenzője sze­rint pedig elég oka volna rá. Egyikük dr. Pierre'Moron, aki egy klinikát vezet, ahol öngyilkossági kísérletek után megmentetteket látnak el tanácsokkal, kijelentette: „A könyvben található halál­receptek vagy hatástalanok, vagy nem is olyan fájdalom- mentesek, mint a könyv ír­ja.” „Tiszta csalásnak” ne’’ vezi a könyvet.

Next

/
Thumbnails
Contents