Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság,i*m.«tttb«««*« A szakszervezet és kultúra A szakszervezeti mozgalom születésétől nagy súlyt fektetett a művelődésre. A szervezett dolgozók tudták: akkor vehetik fel eredményesen a harcot jogaikért, ha birtokba veszik az emberiség kulturális kincseit. Olva­sóköröket, előadássorozatokat hirdettek meg, amatőr művészeti csoportokat alapítottak. Elhatározták, hogy minden lehetséges eszközzel ledolgozzák hátrányaikat. Ez az erőfeszítés munkások nemzedékeinek adott tar­tást, fegyelmet. A tudást fegyvernek tekintették, amely az emberibb társadalomért vívott harcaikban felhasz­nálható. Ez az örökség ma is élő: a mai szakszervezeti moz­galom is törekszik magasszintű műveltség elérésére. Összeállításunk erről ad számot, felvillantva néhány régi eseményt, az út egy-két állomását is. Aki az Építők Kórusát vezette A zene vonzása volt erősebb ■—«misimi—« m Természetesnek vesszük, hogy aki Egerben zenét akart tanulni, az jelentkezik a zeneiskolába. Teheti, mert évek óta működik a város­ban a zeneiskola. Természe­tes, hogy az esküvők, név­adók hangulatát orgonamu­zsika emeli ünneppé. Mert a házasságkötő-teremben szól az orgona. De a zeneiskola sem volt mindig és a hang­szer sem magától szólalt meg újra. Ami most termé­szetesnek tűnik az évekkel, vagy évtizedekkel ezelőtt még egyáltalán nem volt az. Tenni kellett érte, hogy az legyen. Egy-egy tevékeny sorspil- lanatai, órái, napjai, hetei kötődnek a ma oly termé­szetes dolgok létezéséhez. Hivalkodás, magamutoga­tás nélkül emlékezik dr. Valentin Kálmán nyugdíjas pedagógus és karnagy életé­nek ezekre az állomásaira. Egerhez kötődik, mégis vál­tozatos életút rajzolódik sza­vaiból. Jogásznak indult, de a zene vonzása más pályá­ra terelte. — Olyan középiskolába jártam, amelyikben gazdag, tartalmas zenei élet folyt. Zongorázni tanultam, de az iskolai énekkarban és zene­karban tanárom „lábszárse- gédje” — így mondták ak­kor, — mindenes helyettese voltam, kottákat is kezel­tem, s ha kellett vezényel­tem is. Aztán mégsem a Zeneakadémián folytattam tanulmányaimat. Szüleim biztonságosabb kapaszkodót kerestek, s Egerben jogi vég­zettséget szerezhettem, ezt anyagilag is jobban tudták vállalni. A zene csábítása később mégis erősebbnek bi­zonyult. Az ötvenes évek elején a megyei tanácsnál dolgozott Kálmán bácsi. Már ott szer­vezett kórust és zenekart is. A Megyei Művelődési Ház vezetését akarták rábízni, s bár ezt nem vállalta, létre­hozott egy népi együttest kórussal, tánckarral, zene­karral. Később egy pálya- módosítás még közelebb vit­te a zenéhez. A megalaku­ló önálló egri színházhoz hívták az ötvenes évek de­rekán korrepetitor karnagy­nak. — Amíg a színház műkö­dött itt dolgoztam, de Mis­kolcra nem követem a tár­sulatot. Nem akartam meg­válni Egertől. A megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyán művészeti előadó vol­tam néhány évig, .s közben mint óraadó éneket is taní­tottam. Amikor a Szilágyi Gimnáziumba hívtak ének­tanárnak odamentem és nem bántam meg a választást. Nagyon jó tanári közösség­ben dolgozhattam itt múlt év októberéig, nyugdíjazá­somig. A gimnáziumban lá­nyom vette át tőlem a sta­fétát. Egészségügyi okokból — a szívem „rendetlenkedik” — akkor mondtam búcsút a karnagyi munkának is az Építők Kórusában. Ez á kórus külön fejezet Kálmán bácsi életében. 1970- ben lett az építők szakszer­vezetének kórusa, de kiala­kulása korábban kezdődött. — A városi énekkart ve­zettem, ez egyesült a peda­gógusok szakszervezeti kó­rusával, s a csoport magva már ekkor együtt volt. Ami­kor próbatermünket veszé­lyessé nyilvánították az Épí­tők Szakszervezete jelentke­zett mecénásnak. Gondos­kodtak a legfontosabb fel­tételekről, jó „gazdának” bi­zonyultak. Az Építők Kóru­sában kezdettől Ocskay György kollégámmal dolgoz­tunk együtt. Nagyszerű tár­saság verődött össze, sok szép közös élmény, családi­as, baráti viszony fűz hoz­zájuk. Most is majdnem minden próbán ott vagyok, már mint kórustag, mert nagyon a szívemhez nőtt a csoport. Esztendők művészi mun­kája, sok-sok sikeres fellé­pés a kapocs a nyugdíjas vezetőkarnagy és az együt­tes között. Az alakulás után először ezüst minősítést sze­reztek, majd kétszer ara­nyat, később pedig — ami amatőr kórusnak különösen szép eredmény — a fesztivál fokozatot értékel el, s ezt azóta is tartják. Albumok őrzik az önálló műsorok, a hazai és külföldi szereplé­sek emlékeit. Dr. Valentin Kálmán munkálkodásának elismeréséről pedig kitünte­tések tanúskodnak. Ezek közül a legutóbbit — Heves megye Tanácsa Mű­vészeti díját — idén augusz­tusban az alkotmány ünne­pén adták át az Építők Kó­rusa nyugdíjas karnagyá­nak. — A legszebb öröm mindig az, ami váratlanul éri az embert. Azt hittem már le­futottam a pályát, csöndes, nyugdíjas napok várnak rám. Ezért is szerzett nagy meg­lepetést a díszes meghívó- levél, amit meghatottan ol­vastam. Jólesett, hogy nem feledkeztek meg rólam, s hogy az elismerést művésze­ti munkámért kaptam. Sze­retnék köszönetét mondani mindazoknak, akik munká­mat segítették. Zenészbará­taimra, tanárkartársaimra gondolok. Akiknek a leg­többet köszönhetek, az most is mellettem van, ő a fele­ségem. Mert szép feladat karvezetőnek vegyeskarral dolgozni, de a kórusmunka bizony sok elfoglaltsággal jár. A próbákra, fellépések­re, utazásokra fordított időt talán ő tudná csak számba venni, aki ehhez a hátteret megteremtette. Most már a nyugodtabb évek ritmusára igyekszem ráhangolódni. Nagyapa is vagyok, két szép unokámban sok örömöm te­lik. S az is jó, hogy kap­csolatom az együttessel meg­maradt. A tevékeny esztendők után sem tétlenül telnek Kálmán bácsi napjai. Kitüntetéséhez ' gratulálva mit is kiválhat­nánk mást, mint tartalmas és nyugodt pihenést, s eh­hez jó egészséget. Virágh Tibor 1. Adatnik Miklós: Erdőtelepítés Kokovainé Hegedűs Mária: Brigádvetélkedő 2. Adamik Miklós: Fiatalok |--------------------------------------------------------------------------­I Mai kulturális mellékletünk képeit a szakszervezr lek megyei tanácsa által meghirdetett „Szakszervezeti I eleiünk” című fotópályázatának díjnyertes munkáiból I állítottuk össze. A reprodukciókat Kőhidi Imre készítette. 1 . _____________: __ 5 . Mázán Géza : Horgászkaland 3. Molnár István: Fésülködő 6. Molnár István: Munka közben IHI Szakszervezeti mozsalmunli üffinnnnnHHHi A megyei munkásosz- ** tály szervezett moz­galmának kialakulásától kezdve mindig ott szerepelt a munkásság pártjának és szervezeteinek, így a szak- szervezeteknek is a prog­ramjaiban, célkitűzései kö­zött a kultúra elsajátításáért folytatott küzdelem. Az osz­tályharcos munkásszerveze­tek létrejöttét többször meg­előzte, önképzőegyletek, ol­vasókörök munkásénekkarok stb. alakítása. Művelődési célkitűzések a munkásság 1918 előtti szak- szervezeti mozgalmában ép­pen úgy szerepeltek, mint 1918—19-ben. Ott találhatók azonban az ellenforradalmi rendszer időszakában mű­ködő szakszervezetek tevé­kenységi formái között is. A szakszervezetek kultu­rális munkája megyénkben is az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának felszámolásáért folyó harc, az osztályharc szerves része volt. összeállításunkban e mun­ka felszabadulás előtti do­kumentumaiból adunk közre részleteket. Egerben indult az első munkásszaklap Magyarországon „Midőn az első magyar nyomdás2ati szakközlöny mutatványlapját t. ügytár­sainknak bemutatjuk, e kér­dést merjük hozzájuk intéz­ni: vajon szükségesnek ta- lálják-e azt? Mi azt hisszük, hogy kö­vetve a külföldi nyomdászok példáját, ennek szükségét kétségbe nem vonhatjuk, s azt mondjuk: hogy igen! A haladás korszakát él­jük — a művelődésben ma már előre törekszik minden nemzet. Szakmánk a külföldön napról napra halad, ki ta­gadhatja, hogy e haladás té­nyezői a szakközlönyök, me­lyekből ma már 15-öt számít a külföld. Igen, 15 szakközlöny kép­viseli külföldön szakmánk érdekeit! s mi magyar nyom­dászok eggyel sem bírunk!” (Részlet a Gutenberg című lap 1865. októberi Mutat­ványlapjából). Az egri nyomdászok kulturális életéből „Egerben először a nyom­dászok szervezkedtek. 1902 őszén már Munkás önképző Egylet létrehozásán fáradoz­tak. A szóvivő Vályi István lyceumi betűszedő. A szak­társ ' megszólítást ő vezette be elsőnek a lyceumi papi nyomdában. A vita az élet­eleme, elsőrendű agitátor. Fanatikusan hisz a szocializ­mus diadalában, márpedig a hit hegyeket mozdít. Egyre többen hallgatnak rá, nem­csak a nyomdászok, de a más szakmabeliek is. Az eszme­cserék, viták leginkább a Káptalan út 22. szám alatti, azóta megszűnt Kurtakocs­mában zajlottak le.” (Ko- lacskovszky Lajos: Proletá­rok, egyesületek 1903—1953.) Munkásotthon a kultúra szolgálatában „1910-ben nagy fába vágta fejszéjét az egri szervezett munkásság. Otthon céljaira megvette a Diófakút u. 3. szám alatti lakóházat. A ve­zetőségi tagok a pénz elő­teremtésére megalakították a Munkásotthon Szövetke­zetei ... Az új otthont augusztus 28-án avatták fel díszköz­gyűlés keretében. Fischer Manó elnökölt. Az ünnepi beszédet dr. Ormos Ede, a Népszava munkatársa mon­dotta. Czobor Pál Csizmadia “Feltámadunk« című versét szavalta. Nem egy nevezetes elő­adást hallottak az otthon falai. Többek között itt tar­tottak előadást Fényes Sa­mu, Nyisztor György, Van- czák János, Csizmadia Sán­dor. Mivel a nagyterem szűk­nek bizonyult, a vezetőség elhatározta, hogy az udvar jobb oldalán többszáz sze­mélyt befogadó termet léte­sít színpaddal is felszerelve.” (Kolacskovszky Lajos: A Heves megyei munkásmoz­galom kezdőkora.) A hatvani Földmunkás Szakszervezet megszeretteti az olvasást „A mai Tanács utcában volt a székháza a Földmun­kás Szakszervezetnek, amely­be mi akkori cukorgyári munkások is tartoztunk ... Mayer Sándor, a Föld­munkások Szakszervezetének helyi vezetője időnként fel­ment Pestre és hozott szo­cialista köriyveket. Én is vettem tőle ilyen könyve­ket, amit később odaajándé­koztam az építőmunkások szervezetének.” (Németi Gá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents